Tí düdü dűű düdü dűű, megérkezett a munkahétzáró négyhuszonnégyes! A retróhétvégi fotózásnál néha szórakoztatóbb sima utasnak lenni, és figyelni az emberek reakcióját, amikor az ötvenéves Csörgőnél is öregebb gép húzza be a vonatot a peron mellé. Persze sokan direkt a mozdony miatt mentek ki, de voltak csak simán utazni akarók, akik amikor meghallották a bemondást, hogy "a 424-es által vontatott vonat öt perc múlva érkezik", csak néztek, hogy "de az nem valami gőzös?".
Mondjuk sima utasként azért utáltam (volna), hogy esélyem nem volt ülőhelynek még a közelébe se jutni, csak azt válogathattam meg, hogy melyik lábamon állok, miközben egyensúlyozok a fülkeajtó külső oldala és hatvanhárom, az ablakon derékig kilógó vasútbarát közt :)
Ez megy most