Gyerekkorom óta tudom, hogy működik valahol egy komp Csepel és Soroksár közt, és legalább egy évtizede minden évben eldöntöm, hogy a nyári szünetben végre ki is próbálom, de csak idén jutottam el oda, hogy eljussak oda:

Az átkelő érdekessége, hogy a járműnek nincs saját hajtása: drótkötéllel vontatják át az egyik partról a másikra és vissza. Vannak még hasonló kompok az országban, de már nem sok - hogy pont a fővárosban működik az egyik, és ráadásul bérlettel igénybe lehet venni, az azért mókás.

A járat a csepeli Királyerdő és a soroksári Molnár-sziget közt közlekedik. Előbbi végpont nem igazán néz ki erdőnek, inkább csak egy utca a kertváros szélén, a hajómalmokról elnevezett másik oldal viszont egyfajta vízi paradicsomnak tűnik, ahogy az ember átsétál a "pesti" oldalról a tulajdonképpeni szigetre.

A ráckevei HÉV Soroksár, Hősök tere megállójától 6-8 percnyi gyaloglással érhető el a komp, az ott a túlparton pedig már Csepel. Az úszóalkalmatosság jelentősen kisebb, mint önjáró balatoni rokonai, de a forgalom is kisebb. A járat pedig olyannyira része a fővárosi tömegközlekedési rendszernek, hogy még a Futárban is benne van! A félóránkénti fordulás csak az alapmenetrend, a valóságban elindultak azon kívül is, ha volt elég utas.

Itt éppen úton vagyunk Csepel felé, de visszafele nézünk a kötélre, mely a túlparti görgőn átvetve vontat bennünket. A kötél menet közben hol kiemelkedik, hol visszaesik a vízbe, a jármű pedig jelentősen kacsázik minden irányba, úgyhogy adja magát a kérdés, mehet-e itt keresztben bármi más a vízen. És természetesen mehet, megvannak rá a szabályok. A képen balra egy másik kompot is láthatunk a partnak tolva; azt olvastam, hogy a megszűnt dömsödi rév úszóműve, bár a képek alapján az mintha önvontató lett volna. Persze lehet, hogy a berendezéseket már leszedték róla. 

És így néz ki a Csepelre tartó komp a soroksári oldalról: ahogy látható, nem légvonalban halad. Van egyébként egy még érdekesebb változata a köteles kompoknak: a gépi hajtás nélküli repülőhíd. Na, az egy szokatlan állatfaj, Bázel belvárosában találkoztam olyannal. Videóm sajnos nincs róla, úgyhogy akit érdekel, milyen, nézze meg a Tim Travellernél! És most vissza a soroksári kompra:

Őszinte meglepetésemre a madzagon rángatott kompocska jobban tetszett, mint gondoltam, pedig eleve úgy jöttem ide, hogy tetszeni fog: egy aranyos, műszakilag talán kicsit régimódi, de teljesen praktikus közlekedési eszköz, szép környezetben! A csepeli oldalról busszal indultunk vissza a belvárosba, ami egy másik közlekedésmániás kalandtúra: ebben a városrészben az utcák annyira összevissza cikáznak, hogy nem lepődnék meg, ha valaki azt mondaná, néha a helyiek is eltévednek. Komolyan érdekelne, hogy a buszvezetők mennyi idő után szokják meg, ha mondjuk a 71-esről átrakják őket a 148-asra, mert én utasként az ötödik kanyar után elvesztettem, merre van észak! Gyerekkoromban néha átrándultunk kocsival a csepeli strandra, és piszok büszke voltam édesapámra, hogy mindig elsőre odatalált :)

Aki szereti a nagyvárosi szemmel szokatlan dolgokat, az szerintem akkor is szeretni fogja ez az átkelést, ha nincs annyira oda a hajókért, mint én. Ráadásul tömegközlekedésileg teljesen jól elérhető mindkét oldal, tehát akinek van bérlete, annak ingyen van az egész kirándulás :)