Október második vasárnapján ismét kidugta az orrát a kocsiszínből a Fővárosi Villamosvasút egykori büszkesége, az egyirányú Bengálik prototípusa:
Ahogy a múltkor valahol megjegyeztem, valamiért a Bengálik lettek a budapesti nosztalgiaüzem sztárjai, gyakorlatilag mindig tele vannak, amikor közlekednek. Ez valószínűleg a gömbölyded formák igézete lehet, és ne gondoljon senki semmi rosszra, mert a cicák, plüssmackók és a bogárhátú Volkswagen népszerűségére gondolok :)
A jó járműnek semmiképp nem nevezhető csuklósok pályafutása rövid volt Budapesten: az egyirányúak 1961 és 1980, a kétirányúak 1963 és 1983 közt koptatták a fővárosi síneket. Ez azt jelenti, hogy elvileg még találkozhattak az 1980-ban érkező 4066-os pályaszámú Tatrával, de valószínűleg nem a kép készítésének helyszínén, a Bartók Béla úton.
Valahogy (megint) úgy esett, hogy többször is a Gárdonyi téren kaptam el az öreg sínrombolót, úgyhogy mindkét irányba tartva le tudtam fotózni. Ez a járat azért lehetséges, mert a Szent János kórháznál hurokvágányon, Kelenföld kocsiszínnél pedig deltában meg tud fordulni a kocsi - egyébként nem triviális egyirányú járművet közlekedtetni a budapesti hálózaton. És ez nem az utóbbi 20-30 év fejleménye, mert a budapesti hálózat soha nem volt egyoldali ajtós/egyirányú járművekre szabva. Próbálkoztak vele, de soha nem jött be. Ez a típus is múló epizód volt a villamostörténelemben: számos egyirányú Bengálit néhány éven belül eladták, egy részüket pedig eleve vidékre szállították le.
Októberben már korán sötétedik, ráadásul rájöttem, hogy szeretek az otthon melegében vacsorázni, úgyhogy egy környi utazás után elengedtem az öreg harcost. Így is maradt elég utasa!
A Bengálik hangja alapvetően nem különbözik a többi kéttengelyesétől (gyakorlatilag ugyanolyan motorjai vannak), de valamiért hangosabbnak tűnik. Lehet, hogy azért, mert az alulmotorizált, nem túl jó tapadóképességű járműnek állandóan erőlködnie kell, de nem akarom állandóan csak szidni ;)
Ez megy most