HamPLÓ

Sok érdekes jószág megfordul a berlini főpályaudvaron, de a legérdekesebb - szerintem - évek óta a malmői éjszakai vonat, élén ezzel a környezetétől teljesen elütő magánvasúti mozdonnyal:

Amikor először láttam, még svéd hálókocsikból állt, aztán két éve már egy csilli-villi Taurus húzott dán eredetű fekvőhelyeseket. Ha jól láttam, idén már csak bizonyos hónapok bizonyos napjain járt, viszont visszakapta az ősi gépet - a jelek szerint ennek nem csak én örültem: még legalább három fotóst láttam a peronon, plusz az utasok közül is többen lefotózták a nagy fehérséget indulás előtt.

Balra egy "Faroller", jobbra egy emeletes inga. Forrás: Benedictus [CC-BY-SA-3.0 or GFDL], via Wikimedia Commons

Az újkori számrendszerben 109-esnek nevezett típus a keletnémet birodalmi vasút (nem szarkazmus, tényleg ez volt a neve) soraiban a 211-es, még korábban az E11-es jelzést viselte, de legtöbben csak "Holzroller"-ként, azaz farollerként hivatkoztak rá. Ahogy az a sikeres beceneveknél - lásd Bengáli - lenni szokott, nem tudni pontosan, miért keresztelték el így, de valószínűsíthetően azért, mert meglehetősen kevéssé túlbonyolított gépezetről volt szó. Persze más azt mondja, hogy a tetőjárda miatt ez a neve, de ezt nem veszem be, fa tetőjárda máson is van :)

Állítólag a vasútmodellezők közt annak idején nagy sláger volt a mozdony TT méretű mása, sajnos én ebből teljesen kimaradtam. Igazából életnagyságban se nyűgöz le az erősen nem túldizájnolt masina, inkább csak érdekességnek tűnik: mint egy nagyapától örökölt kalapács a számítógép vezérelte műhely közepén :)

Meglepően régen csináltam külföldi "úti mesélős" oldalt - észre se vettem, és ezek helyét átvették a rövid blogos beszámolók, pedig két eléggé külön műfajról van szó. Most megpróbálok visszatérni a régi idők stílusához, a megszokott csapongással, linkekkel, miegymással. Remélem, tetszik:

Pozsony 2014 áprilisában I-II
Tatrák, Tatrák, hidak és Ikarusok

Néha én is eltévedek a saját weboldalaimon, annyi minden fel van oda töltve. Na jó, ennyire azért nem rossz a helyzet (hisz szedem azt a Cavi... miisanevét), de azért hátha Ti még nem olvastátok ezeket a részeket - vagy már nem emlékeztek rá:

Ez a kép például olyan régi, hogy akkor a digitális fényképezőgépek még cakkozott papírkerettel és elblurrozott panelházas háttérrel mentették el a JPG-ket ;) Ha rákattintasz, a készítés apropóját is elolvashatod!

Életem első "Tour de Trams" jellegű útja 2003 nyárelején történt: vonattal mentünk villamosokhoz, aztán villamossal a következő vonathoz, ami elvitt a következő villamoshoz. Nagyon élveztem, bár kicsit fárasztó is volt, a fentebbi képen látható 4010-es motorvonaton például majdnem végigaludtam a háttérben sejthetőhöz hasonlóan csúnya helyeken való utazást. Bővebb beszámoló a képre kattintással érhető el.

Nem tudom hirtelen megmondani, hányszor jártam Münchenben, de férfiasan bevallom, hogy csak most, az x+1-edik alkalommal tűnt fel, hogy milyen kellemes és szép hely. Nem abban az értelemben gyönyörű, mint Budapest vagy Siena, nem olyan elképesztő, mint San Gimignano - meg egy csomó hely, ahol még nem jártam -, hanem olyan földközelien. Egyszerűen jó volt sétálni az utcákon, és nézelődni. Nem bemenni sehova, nem keresgélni valamit, csak úgy ott lenni.

Tegnap láthattunk pár tipikus jelenetet a nürnbergi főpályaudvarról, többek közt kedvenc 103-as sorozatom utolsónak épült darabjával, a 245-össel. Most a típus egy másik példánya, a 113-as következik, melyet két hónappal később kaptam el ugyanott, ugyanazzal a vonattal - és persze ugyanúgy szuboptimális fényviszonyok közt.

Ez a gép kicsit idősebb a 245-ösnél, '70-es gyártású. A peronon velem együtt örült neki egy helybeli vasútfotós úr, aki már messziről látta a különbséget, a mellgerenda másféle festéséről. Én annak örültem, hogy a három rendszeresen közlekedő gépből kettőt is láttam egy évtizeden belül, ő annak, hogy nem egy 120-as volt a vonat elején, mint előző nap :)

Régesrég többször is átutaztam a nürnbergi főpályaudvaron, de a vonat ablakából nem nagyon van esély észrevenni, hogy mekkora is ez a létesítmény: 23 vonatfogadó vágányának forgalmával a tizedik a német pályaudvarok listáján!

Sőt, még a peronról se látszik, mekkora, úgyhogy inkább ideteszem a Wikipedia vonatkozó fényképét. Elég látványos, nem?

„Nuremberg Aerial Hauptbahnhof“ von Nicohofmann - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Azt, hogy a volt NDK területén a közlekedési lámpák gyalogosfiguráinak ("Ampelmann") kalapja van, már megszoktam - bár nem tudom, a nyugat-berlini Kurfürstendammon ez mennyire régi szokás. De hogy a pirosra váltás után azt is mutassa, hogy még mennyi ideje van az úton levő gyalogosnak átérni, az azért meglepő:

Viszont a visszaszámlálás nem viccel: "elfogy" a zebra a középső lencsén, már vált is zöldre a keresztező közúti sáv lámpája, és hallani, ahogy azonnal felmorognak a motorok. Csak semmi "jajj, zöld van? akkor megkeresem a könyvet, amiben tanítják, hogy hogyan kell elindulni, aztán talán el is érek a kereszteződés közepéig, mire megint piros lesz"...

Szokásos disclaimer: biztos másutt is vannak ilyen lámpák, de nekem csak itt tűntek fel.

A Duna színe valószínűleg a felhőzettől, no meg attól függ, hogy milyen szögből nézed (illetve esetleg attól, hogy mikor, mert felhős, holdfogyatkozásos éjszakán biztos nem sok árnyalatot ismersz fel). Ennek ellenére mindig felbukkan a "Kék Duna" című klisé, főleg az ifjabbik Johann Strauss keringőjének köszönhetően, amit a zeneszerző valószínűleg a bécsi kékfestő céh műhelyének szomszédságában komponált...

Tolóhajó a Szabadság híd fölött. Persze a kép nincs híján a villamosos vonatkozásnak: a háttérben éppen átépül a 2-es Fővám téri aluljárója.

A Vöcsök IV. észak fele teper.

Egy már magánkézben levő AN-2-es naszád azt demonstrálja, hogy igenis van olyan, hogy jó álcázófestés :)

Hófehérke egy párás téli napon.

Vasárnapi levezetésként, hogy ne vonattal fejeződjön be a hét: a minap hazafele jövet, ha már egyszer úgyis át kellett szállni a villamospótlás miatt, kattintottam párat a közelmúltban felújított Gombában. Állvány ugyan nem volt nálam, de szerencsére eléggé ki volt világítva ahhoz, hogy látszódjon valami :)

Az épület közepén levő udvar közepén levő kút. Régen egy felsővezetéktartó oszlop is állt a közepén, amiről nem mondanám, hogy hiányzik.

A forgalomirányító kis emelvényéről nézi, hogy érkeznek és indulnak a 41-es villamospótlók. (És gyorsan hozzáteszem, hogy nem akarok tiszteletlen lenni: értelemszerűen Móricz Zsigmond szobráról van szó.) Meg ne kérdezzétek, miért nem húsz centivel arrébbról lőttem a képet, ami úgy szimmetrikus lehetett volna Gomba-kalap szempontjából - így sikerült...

Pár hete egy este meglehetősen kimerülten vártam a vonatomra a berlini főpályaudvaron. Kedvenc currywurstos helyem már bezárt, úgyhogy valami itt vásárolt szendviccsel próbáltam elnyomni az éhségemet, miközben a forgalmat figyeltem. A Stadtbahnon forgalomkorlátozás volt, így a felső szinten csak regionális vonatok jártak. Aztán befutott egy Taurusos (igazából ez csak az osztrák szövetségi vasút ES64U2/U4-es mozdonyainak neve, de a gyakorlatban mindenki így hívja a többit is) vonat. Persze kamera elő, felvétel...

"Jé, tök olyan, mintha magyar szöveg lenne rajta..."-gondoltam magamban a kamera mini képernyőjéről fel-felnézve, ahogy a gép orra kibújt a sötétségből - kicsit ki is billentem a vízszintesből az összazavarodottságtól. Aztán amikor megállt, rájöttem, hogy bár nem magyar mozdonyról van szó, azért tényleg magyar feliratok díszítik!

Az MRCE 009-es számú ES64U2-ese nyár elején kapta a 25 évvel ezelőtti Páneurópai Piknikre emlékező festést, de mivel nem nagyon olvasok vasútbarát oldalakat, számomra meglepetés volt a létezése. A gép egy ideje a a DB Regio Berlin-Hamburg vonatával jár, én is egy ilyet kaptam el. Nagyon jó volt ezeket a feliratokat és a piros-fehér-zöld színeket itt látni!

A félig magyar, félig német díszfestést (fóliázást) a soproni Loc&More csinálta - kicsivel később a GySEV-nek* is lett egy ilyen kinézetű Taurusa.