HamPLÓ

Valaki nem tudja, mi ez? Innét indult régen a Balatonvilágos - Mars rakétajárat, vagy csak egy olyan gyerekmedence, ahonnét a gyerekek nem tudtak kigyalogolni a büfébe?

Ma ezeken a helyeken már a végső simításokat végzik, illetve talán már a próbafutások is zajlanak, de 2011-ben és egy évvel későbbi metróépítés-látogatásaimon még kalapálást, flexelést, és hasonló zajokat lehetett hallani a mindössze szerkezetkész föld alatti terekben. Tulajdonképpen tökéletesen értelmetlen volt videózni, de persze megtettem, csak az említett hangok zavartak, úgyhogy úgy döntöttem, kipróbálom a youtube zenerákeveréses funkcióját. Kicsit féltem, hogy csak tüftümdüftüm zenék közül választhatok, ehhez képest rábukkantam erre: olyan, mintha valami ijesztgetős-sikoltozós film trailere lenne... csak aztán a katarzis pillanatában nem történik semmi. Mondjuk filmből is láttam már ilyet :)

Köszönet Jázminapjának és LoviGabinak a látogatások megszervezéséért!

A hétvégi balatoni vonatokat vontató Nohab mellett egy másik öreg dízelmozdony is megdobogtatta a régi vasak szerelmeseinek szívét idén nyáron: a korábban M40, ma 408-as sorozatszámot viselő, Ganz-MÁVAG gyártmány, becenevén a Púpos:

A típus a hatvanas évek terméke: 1960-ban kezdték tervezni, az első prototípusok '63-tól futottak, végül '66 és '70 között épült hetvenvalahány példány belőlük, jórészt normál nyomtávra - de néhány széles nyomtávút is készítettek, a záhonyi átrakókörzetben alkalmazásra. Ezen felül az M40-es volt az alapja egy-egy Egyiptom, illetve Kuba számára gyártott sorozatnak is.

Dízel-villamos járműről van szó, azaz a 16 hengeres, nagyjából ezer lóerős V-motor egyenáramú generátort hajt, és az az által termelt áramot lehet szabályozottan a négy vontatómotorra kapcsolni. Ez jó hatásfokkal működhet, viszont az ilyen mozdony általában nehezebb lesz mondjuk a hidraulikus erőátvitelűeknél; többek közt ennek is köszönhetően az átlagos tolatónál nehezebb, de egy fővonali nagygépnél gyengébb Púpos egyfajta "nagy kismozdony" státuszban rekedt, és már a kilencvenes évek elejétől elkezdték selejtezni őket. A néhány még meglevő (többé-kevésbé) eredeti kivitelű M40-est viszonylag ritkán látni, személyvonattal pláne... Pedig gyönyörű hangja van, ahogy felröfög a motor, fütyül a turbó:

A Győr - Siófok idényvonat (Komáromon és Székesfehérváron át) néhány évvel ezelőtt bukkant fel ezzel a mozdonytípussal, aztán eltűnt, hogy két év kihagyás után idén megint elinduljon. A Púpos reggel Győrtől Fehérvárig cibálja a vonatot, majd este ugyanezen az útvonalon vissza - a sínek mentén pedig csokrokban virítanak a fotósok :)

Az aszimmetrikus "középfülkés" kialakításnak köszönhetően a Púposnak két arca van, attól függően, hogy a rövid...

... vagy hosszú végével van előre. A fenti két képen az is megfigyelhető, hogy a fürdős vonat eleinte csak két kocsival közlekedett, de a végén már néggyel. Egészen konkrétan rácsodálkoztam, hogy hazafelé menet este kilenckor Móron fel- és leszálló utas is volt - egy olyan vonaton, ami csak két hónapon át közlekedik!

Az első videóban szerepel egy esti elindulás, aminél a kamera vacakolt, így nem lett az igazi a felvétel, meg kellett vágnom. Ennek ellenére a mozdony hangja klassz rajta, úgyhogy a gépészeti audiofilek kedvéért berakom ide. Aki élőben is meg akarja hallgatni a mozdonyt, siessen, mert augusztus 25-én, azaz holnap vasárnap közlekedik utoljára ez a vonat; utána ki tudja, hol és mikor lehet megint menetrend szerint Púpossal találkozni!

A tegnapi posztot folytatnám, kis kedvenc 2624-esemre koncentrálva. Számomra irtó érdekes volt, hogy végre hegyipályán is megtapasztalhattam az öreg gépet, mert ez az, ami a legközelebb van ahhoz, amilyen az 59-es vonal volt a régi időkben. Van ugyan egy teljesen autentikus villamos a szentendrei múzeumban, az 1000-es, ami konkrétan is jár(hatot)t itt, de az egyrész nincs forgalomképes állapotban, másrészt a nagy tengelytáv miatt nem engedik közlekedni a jelenkori (a három évtizeddel ezelőttihez képest itt-ott átépült) vágányhálózaton. A 2624-nek viszont kisebb a tengelytávja (mert kisebb az egész tuja), van sínfékje, biztonsági fékje, ergo elmehet bárhova. És szerencsére el is megy :)

Szépen felkúszott Farkasrétre is, miért ne tette volna! Persze volt motorhangja rendesen, de ilyen ez a régi technika - az 59-es pedig tényleg hosszan meredek, ahogy az 1:28-tól elég jól látszik is.

Lefelé még érdekesebb volt: a nagy lejtőn gyakorlatilag végig villamosfékkel gurult a kocsi, ami fogalmazzunk úgy, hogy az autós motorfék helyi megfelelője. Jellegzetes hangja volt, nem kimondottan halk. Közben elkapható volt az, ahogy ívbe állt a kocsi: nyikorog, oldalra mozdul, megy, nyikorog, oldalra mozdul - négyszögletesíti a kört. A végefelé pedig némi légfékezés is hallható, egy kis elfékezéssel :)

Van valaki, aki emlékszik még, hogy milyen volt az 1000-esekkel lejönni az 59-esen (lásd a fentebbi képet), esetleg akiben nosztalgikus érzéseket keltettek a videók? Ez nekem teljesen kimaradt, - emlékeim szerint legalábbis - csak az 56-oson utaztam a típussal.

Nosztalgia kavalkád volt Széll Kálmán téri középponttal huszadikán. Mivel olyan ügyes voltam, hogy a fényképezőgépet otthon hagytam, csak videót tudok mutatni arról, ahogy a 611-es, a 2624-es és a debreceni - de ex-budapesti - Bengáli a vonalakat járja:

Klassz volt látni, hogy a 2624-est hogy' szereti mindenki: személyzet és utasok egyaránt. Gyerekkorom "régivillamos" hangulatát akartuk újra Budapesten látni, amikor NZA-val elhatároztuk, hogy hazahozatjuk - a BKV-val vagy máshogy -, és pont így is vált valóra! Szépen néz ki, de azért nem gyári új állapotú, sikít az ívekben, búg villamosfékezéskor, berreg indításkor, a rövid tengelytáv és a magas építés kombinációjának köszönhetően látványosan bukdácsol a pályahibákon - ilyen egy igazi budapesti tuja :) Az 59-esen lefele jövetel is élmény volt: végig villamosféken, búgva-üvöltve, mint egy zuhanó repülőgép, néha hozzáciccentve kicsit a légféket... klassz!

Ami viszont fontos: aki most lemaradt, augusztus 25-én még cifrábban pótolhatja - bővebb infók a BKK oldalán!

A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút ("gyesev") az utóbbi évtizedekben híres volt arról, hogy rajta keresztül csorogtak be a jó "nyugati" dolgok (távirányított tolatómozdony, a régi vackok újra és újra lakkozása helyett használt nyugati kocsik forgalomba állítása átmeneti megoldásként, stb) a magyar vasúti kultúrába, illetve hogy kicsit másként értelmezik a vasút üzemeltetését, mint a MÁV (pl. ha átvesznek egy vonalat, akkor hamar felújítják, villamosítják, sebességet emelnek, központi irányítást raknak rá, magasperonos állomásokkal). Ehhez képest a közelmúltban pont ők hoztak el Magyarországra egy olyan mozdonytípust, ami bár a KGST-idők terméke volt, mégis elkerült bennünket:

A manapság "Ludmilla" néven emlegetett dízel-villamos mozdonyt a hetvenes években fejlesztette ki a Vorosilovgrádi Mozdonygyár a kelet-német államvasút, a Deutsche Reichsbahn számára. Erős dízelmozdonyra volt szükségük, de az alapvetően a MÁV számára kifejlesztett M62-es - ők 120-as sorozatnak hívták a sajátjaikat - lassú és gyenge volt nekik, ráadásul hiányzott belőle a villamos vonatfűtés (a "Szergejek" ma is csak fűtőkocsi segítségével tudnának fűtött/klimatizált személyvonatot vinni). Persze nem jött össze elsőre az elvárt mozdony, és időközben az igények is változtak, így a típus harmadik alsorozata - a 132-es - 140 km/h helyett már "csak" 120 km/h-ra lett optimalizálva - viszont a jelek szerint a modell olyan jól sikerült, hogy a német egyesítés után a Deutsche Bahn is számos példányt megtartott belőlük, mi több, néhányat modernizált is, új - de még mindig orosz! - motorral.

Mint írtam, ezeket a mozdonyokat manapság Ludmillaként emlegetik, de gyerekkoromból inkább a "Nagyszergej" név rémlik velük kapcsolatban. Élőben ugyan nem láttam ilyet (még az NDK-ban sem, Magyarország pedig eleve nem rendelt belőle, inkább a francia motorra alapozott M63-mal kísérletezett), viszont H0-s makettként nem volt ismeretlen előttem. Valószínűleg emiatt volt, hogy miközben fotóztam, állandóan az az érzésem volt, hogy egy óriási terepasztalt látok :)

De visszatérve a GySEV-hez: nem kimondottan személyvonati mozdonyokról van szó, mert eleve tehervonatokat emlegetve bérelték őket; csak addig kellenek a kék kocsik elé, míg villamosítják a közelmúltban hozzájuk került Hegyeshalom-Csorna-Szombathely vonalat. Jelenleg ugyanis a soproni/szombathelyi IC-k Budapesttől Csornáig együtt mennek, ott szétválasztják őket, és míg Sopron felé villanymozdonnyal mennek tovább, Szombathely felé dízelvontatásra van szükség. A cégnek nincs megfelelő dízelmozdonya erre, a MÁV-tól bérelt Csörgőket pedig talán drágának és megbízhatatlannak találták, úgyhogy lecsaptak négy Ludmillára. Hogy utána visszaadják őket a bérbeadónak, vagy tovább tehervonatoznak velük, azt nem tudom, ezért mindenképpen el akartam őket kapni - amikor KZsoci barátom megjegyezte, hogy fotótúrára készül, azonnal jeleztem csatlakozási szándékomat.

A mozdony egyébként jó benyomás tett rám: gyakorlatilag csak elindulásnál füstölt (és akkor se annyira, mint amikor elindul egy Csörgő a "hegyvidéki" Zugló állomástól), csak gyorsításkor van hangja (és akkor se annyira, mint amikor elindul egy Csörgő Zuglóból;), és egyébként is inkább csak a turbó fütyülését lehet hallani.  Persze az is igaz, hogy 3-5 kocsi síkvidéken nem komoly terhelés egy 3000 lóerős gépnek :)

Természetesen videóztam is a megelevendett H0-s mozdonyt a kék kocsikkal, és annyira tetszett, hogy legszívesebben máris visszamennék folytatni. Jópofa mozdony ez a Ludmilla, az biztos!

Idén nem jártam repülőterekre fotózni - na nem azért, mert már nem érdekel a téma, de valahogy sose jött össze egyszerre a jó és a szabad idő, ráadásul az utóbbi években ritkán láttam igazán pörgő életet, ha mégis kijutottam valahova. Szerencsére a repülés azért utolért engem:

Köztudottan imádom az Ancsákat, azaz az An-2-eseket. Sajnos egyre kevesebb repül belőlük, idén mégis többször találkoztam velük, és ehhez semmi mást nem kellett tennem, csak kinyitnom az ablakot, és lekapni őket, amint éppen szúnyogirtó szert permeteznek.

Ez az Agusta 109N akkor repült át fölöttünk, amikor Porto Venere felé hajóztunk. Gyönyörű jószág - az olaszok nem csak sportautóból tudnak szépet és jót csinálni :)

Az olasz csendőr magyar kollégái a Lánchíd fölött egy MD 500-assal, az árvíz idején. Ez a típus nem annyira szép, de klasszikus: elődeivel együtt már ötven éve repül.

És még egy kukacbombázó, pár órával ezelőttről. A jobb alsó sarokban látható fehér pöttyre azt hittem a keresőben, hogy becsillogott a lencse, aztán amikor letöltöttem, jöttem rá, hogy a Hold az...

És végre ilyen is volt: az Orosz Légierő Русские Витязи bemutatócsapata magyar repülőnapon! "Civil civilként" aligha lehetett volna ennél közelebb kerülni hozzájuk:

Még sose láttam sugárhajtású vadászgépet ilyen közelről működés közben, nem hogy Szu-27-est, nem hogy rögtön ötöt! Egészen durva élmény volt az a rezgés, amit a hajtómű "túráztatása" csinált, a mikrofon a töredékét vette csak fel az élménynek. Olyan földöntúli hangok voltak benne néha, mintha az ember koponyájában hangolgatna valaki egy rádiót... Felvettem persze azt is, de ebből a videóból kihagytam, mert ez a repülésről szólt: hajtómű járatás, kigurulás, felszállás, kötelék és szóló bemutató részletek, leszállás, begurulás. Hallottam, hogy sokan fanyalogtak, de persze nem mindenki azért jár repnapra, mert tudja, mit kell nézni ;) De komolyan, kötelékben szűkebben fordultak, mint egynémely szóló bemutatózó, pedig nem voltak nagyon távol egymástól! Szólóban persze valóban jobban meg lehet tépni egy Szu-27-est, de ez most nem erről szólt (azért egyszer olyan is lehetne Kecskeméten - vagy akár egy újabb változat). A lentebbi videó persze csak egy részét mutatja a bemutatónak, mert alapvetően szabad szemmel akartam látni őket, nem a keresőn át :)

Néhány tizenegy éves kép, minden apropó nélkül. Mondjuk most, hogy leírtam a tizenegy évet, kicsit belémszakadt, hogy milyen gyorsan száll az idő :)

Ezt a fajta óvárosiasságot nagyon csípem: a piactér (Grote Markt), bal szélen a városháza sarkával. A várost a második világháborúban a kikötő miatt a németek alaposan megszórták V-1-esekkel és V-2-esekkel, de szerencsére ezek nem ide zuhantak.

Érdekes, hogy errefelé akárhány kávézó/söröző/étterem meg tud élni közvetlenül egymás mellett, egyik se akarja tönkretenni, elnyomni a másikat. Persze ez nyilván a vendégek számának és pénztárcavastagságának is köszönhető.

A rakparton álló házak között a Mészárosok Csarnoka, azaz a húspiac várszerű épülete látszik.

Érdekes látvány a Miasszonyunk-székesegyház teljes magasságban elkészült (tőle jobbra ugye ott van a másik helye) tornyán az óra, nem?

A Szent Jakab-templom kevésbé hivalkodó méretű, de kívülről ez is szép, visszafogott gótikus stílusban...

... bár belülről - már elnézést kérek a fogalmazásért, de így gondolom - elrontották barokk stílussal. A templomban van egyébként eltemetve Rubens.

A fentebbi kép egy tipikus magyarországi utcát ábrázolhatna - ha nem állna a közepén egy minaret. De az érd-ófalui Mecset utca nem tipikus, úgyhogy a minaret bizony ott van:

Nem olyan magas, mint az egri, nincs mellette dzsámi, mint Pécsett, de mégis: Magyarország török megszállásának egyik érdekes és látványos - bár viszonylag kevéssé ismert - emléke ez a XVII. századból.

Gyerekkorom óta tudom, hogy itt van valahol a közelben, de csak a minap láttam élőben, amikor édesapám elvitt hozzá. Nem igazán könnyen megközelíthető helyen van, de persze talán pont ezért is maradt meg viszonylagos épségben.

A Velencei Charta névre keresztelt turisztikai és szépészeti átok betűjének megfelelő, látványosan más anyagból készített toronycsúcs egy kicsit furcsa ugyan, de valahogy egy kicsit talán még érdekesebbé is teszi az összképet. Azért teljesen korhűen persze szebb lenne.

Nem gúnyolódásból írom, de ennél aranyosabb feliratot még nem láttam turistalátványosságon: "a minaret kulcsa elkérhető..." :) Sajnos kicsit későn jártunk erre, és mennük kellett tovább, de egyszer visszajövök ide, mert fel akarok menni a tetejére is!