HamPLÓ

Megint videó, megint hajók, ezúttal hosszú, tömött sorokban. Na jó, nem sorokban, de azért viszonylag ömlesztve. Döbbenet, hogy némelyik hajónak, ami mindennap ott úszkál előttünk, micsoda története van; például ott az egykori hajócsavaros gőzös, ami már a folyó fenekét is megjárta, nem is beszélve a Balatonról, kétszer... Mondjuk miért pont a hajóknak ne lenne mozgalmas élete ebben a városban?

Napfény és árnyékok, felfelé haladva dübörgés, lefelé tartva halk gurulás, ezek váltják egymást ősszel a budapesti Gyermekvasúton, amikor a lapos szögben sütő nap már csak nagyon kevés helyen jut be fák közt a vonatig. Meglehetős kihívás ilyenkor videózni, ugyanakkor klassz ott lenni, mert egészen más a vonal így, mint a vonaton ülve! A videón láthatunk eredeti és motorcserélt dízelmozdonyt, gőzöst és Ganz motorkocsit, és persze sok sárguló levelet:

Gyerekkoromban még nem beszéltünk brandekről; a legrosszabb esetben is csak márkákról eshetett szó (én a meggyeset szerettem a legjobban;). Ugyanígy logókat se ismertünk, maximum emblémákat. A megfogalmazástól függetlenül ezek ott voltak körülöttünk, hiszen akkoriban valahogy sokkal nagyobb kultúrája volt a neonreklámoknak. Most pár ilyet mutatnék, Ab van Donselaar fényképei segítségével.

Az egyik leggyakrabban használt akkori márkajelzés az ABC-é volt, a személyes kedvencem pedig a Csemege üzletláncé. Ezen a képek a kettő együtt trónol az akkoriban szintén divatos brandnek számító Marx Károlyról elnevezett téren (ma: Nyugati tér). A leghihetetlenebb dolog a fotón persze az, hogy a 47-es és a 49-es villamos idáig járt - pontosabban az a hihetetlen, hogy ezt megszüntették.

Kicsit arrébb, a Margit híd budai hídfőjénél szintén ott figyelt a két márka, még nagyobb neonhirdetésen. A háttérben ezen túl kivehető, hogy akkoriban a HÉV-nek is volt emblémája, mely a metróéhoz hasonlított, csak zöld volt. És ha engem kérdeztek, a megállótáblák is ikonikusak voltak, nem a mai, nemzetközileg egységesnek mondott, ám valójában nem az (hiszen ha átmegyünk Bécsbe, máris nem ilyet látunk) típusúak.

Nem is emlékeztem, hogy az Üllői út - Nagykörút kereszteződésben (azóta Corvin-negyed megállóhely) is volt ilyen guruló kerekes casco neon. A "guruló kerekek" itt azt jelentik, hogy este a lámpák váltakozó felvillantásával azt az érzetet keltette a reklám, hogy a felirat jobb és bal oldalán levő abroncsok forognak. Vagy lehet, hogy az itt levők nem is forogtak? Nekem a Kosztolányi Dezső téren levő rémlik, az "forgott" - imádtam is!

Ha már a hozzászólóknak a tempelhofi reptérről is csak a marcipán jutott az eszébe, akkor jöjjön egy olyan épület, ami kicsit olyan, mintha az itthon valamiért divatos marcipánmúzeumok tárlóiba készült volna (mielőtt valaki félreérti: a marcipán finom és jó dolog, de belőle Diana hercegnőt meg várkastélyt formázni már kicsit sok):

Ez a lipcsei Új Városháza, amit 1899 és 1905 közt építettek. Pontosabban balra a tanácsháza van (Rathaus), jobbra pedig a városháza (Stadthaus), amit 1912-ben adtak át.

Berlin belvárosának szélén 2008-ig működött a tempelhofi repülőtér, mely elhelyezkedésileg körülbelül olyan volt, mintha Budapesten az Arénánál nem az 1-es villamosra lehetne szállni, hanem repülőre, úgyhogy semmi csoda nincs abban, hogy bezárták. A forgalom megszüntetésével ráadásul nyertek egy hatalmas, tömegközlekedéssel jól megközelíthető üres területet: körülbelül háromszáznyolcvan hektárról beszélünk - összehasonlításként a mi Városligetünk "csak" száz hektáros. És nem, nem építettek rögtön plázát és lakóparkot a helyére: még keresik, mit lehetne vele kezdeni - addig pedig megnyitották mindenki előtt:

Legalábbis a szabadtéri részt, mert a főépületet azért nem lehet csak úgy nyitva hagyni; egyrészt mert műemlék, másrészt pedig mert egy meglehetősen nagy komplexumról beszélünk:

Forrás: TSGT Jose Lopez Jr., US Air Force (DoD photo, ID DF-ST-85-10904), via Wikimedia Commons

Annak idején még láttam repülőket a terület déli szélén közlekedő S-Bahnból, de be csak most jutottam a reptér területére. Távolról is nagynak tűnt az épület, és hát... közelebbről is az:

Nyáron egy nap szakítottam azzal a felállással, hogy a Dunának háttal állva csak a rakpartokon futó villamosokat videózom, és figyelmemet (meg a kamerát) inkább a folyó felé fordítottam. Húsz percen belül jött három szárnyashajó (bár az egyiket csak fotózni tudtam), ezen felül láttam még (motorral haladó) vitorlásokat (Svédországtól vízi úton idáig eljutni már önmagában szép út lehetett), géphajót, kabinosokat (ezek mekkorák - pedig nem is a legméretesebbek közül valók voltak), és persze a szokásos sárga kétéltű is befigyelt. Jó kikapcsolódás volt figyelni őket - és szerintem a videó se lett rossz:

A "Hamster weather" nem korlátozódott a belvárosra ostravai tartózkodásunkkor: amikor végigrobogtunk az 5-ös villamosvonalon, gyakorlatilag oda-vissza úton végig kopogott az eső a gyorsítóműves Tatrák tetején. Emiatt aztán nem is erőltettük az útközbeni fotózást, hisz a harminc perces követés mellett ez a kellemesnél bőven több ronggyá ázással járt volna.

Pedig biztos jó fotótéma lett volna, mert az 5-ös villamos helyközi járat, afféle HÉV, villamoskocsikkal. A legérdekesebb az volt, hogy az indítást sípszóval jelezte a végállomási személyzet, talán ez lehet az utolsó maradványa annak, hogy 1927 és 48 közt ez egy vasúti mellékvonal volt, gőzmozdonyokkal és teherforgalommal. Igaz, ez a végállomás később épült, addig más útvonalon jöttek idáig a síndöcögények a belváros felől...

A B-52-es nagyon nehéz gép, ezért különleges futóműveket igényel. Bár a gyakorlatban végül nem vált be, egy időben reménykeltő megoldásnak tűnt a feladatra a Hanna-Barbera-féle Flintstones-rendszer:

Végül azonban mégis maradtak a gumiabroncsos kerekeknél. Következő képünkön gyógyászati segédeszköz látható, fájós nyakú gépek számára:

A harmadik kép pedig egy Mirage 2000, mert csak:

Vegyesfelvágott a tágabban értelmezett idei nyárról: szlovák nosztalgia motorvonat Zsolna előtt, ex-DB V90-es Budaörsön (vicces a kürtje:), felépítménymérő sínbuszocska a 80-ason, Nohab Kelenföldön (miközben egy másik Nohab meg hátul várt tehervonatára), valami sínbuheráló siet valahova, DB "Nyuszifül" Ostkreuz-on (szép hangja van), Desiro keresztezi az 50-es villamost, szlovák Búvár az első jelenet helyszínén, tornyoskocsi robog át Szemeretelepen (kedves eme telep neve, nemde?), M44-es Budaörs és Törökbálint közt, dízelmozdonyos munkavonat az S-Bahn vágányán a berlini főpályaudvaron (bárcsak két peronnal odább lettem volna éppen!), és a korábban látott M61 001 elcsattog élményvonatával:

Bónuszként a magyar Nohab-történelem két véglete egy képen, Kelenföldön - baloldalt a videón is látható Egyeske, jobbra pedig az utolsó MÁV-os M61-es, a Huszaska:

Sajnos a fények messze nem voltak az igaziak, a rálátás sem, de nem bírtam volna elgyalogolni onnan anélkül, hogy megpróbáljam a két gépet egy képre rávarázsolni :)

A múltkor láttunk néhány utólag acélvázasított villamost, most nézzünk pár régebbi, favázas példányt, a hetvenes évek második feléből, szintén Ab van Donselaar felvételeiről!

A Bácska utca vége Rákospalotán, villamossal és rendőrségi Volgákkal. Favázas villamost láttam még gyerekkoromban, utóbbiakra viszont nem nagyon emlékszem - ennek ellenére megpróbálok inkább a villamosra koncentrálni ;) Naszóval, az egykori Budapesti Villamos Városi Vasút néhány egymásra hasonlító, de korábban épült sorozatát (2500-as, 2600-as és 2700-as) az ötvenes években acélvázasították, a későbbi típusok (2800-as, 2900-as és 3000-es) azonban pályafutásuk végéig megtartották a favázas jelleget - három példány kivételével, melyek az 1956-os forradalomban súlyosan megsérültek. A képen látható 2805-ös nem tartozott közéjük, így őt ebben a formájában selejtezték 1977-ben. Egy "tesója", a 2806-os viszont ma is megvan, idén sikerült végre zárt helyre juttatni, talán egyszer újra utazhatunk vele!

A Budapest-Szentlőrinci Helyiérdekű Villamosvasút 1910-11-ben szerezte be jellegzetes kinézetű tízablakos motorkocsi-sorozatát a Ganztól, majd pár évvel később hasonló kinézetű pótkocsikat is vásárolt. Ezeket 1926 és 30 közt ikerkocsikká építették át, majd a második világháború után a fa oldalvázat acéloszloposra cserélték, tíz keskeny oldalablak helyett öt széleset létrehozva - így szolgáltak egészen 1977-ig. A fenti fotót rejtvénynek ajánlom, az oldalaimat kellően ismerőket - és a fájlnevet elolvasókat - arra kérve, hogy ne lőjjék le a helyszínt! Van egyfajta hangulata, nem?

Az érdekesség kedvéért elmondom, hogy ebből a típusból egy ikerszerelvényt megőriztek, 2000-ben felújítva és korábbi kinézetére visszaalakítva azt. Aki még mindig nem találta ki, hol készült a régi kép, annak elmondom, hogy nagyon közel ennek a helyszínéhez - bár szerintem ezzel nem sokat segítek :)