HamPLÓ

Olyan vacak idő van, hogy még a weboldalkészítéshez képest csak mérsékelt erőfeszítést igénylő blogoláshoz is lusta vagyok... Amíg összeszedem magam, itt van három kép, csak úgy. Berlin, képeslap jelleggel:

Lipcse, kifejezetten nem képeslap jelleggel - akárki is viccelődött a kiürített régi főposta épülettel, tuti, hogy nem volt tériszonyos:

És egy festett cicamica Szliácsról, még pontosabban egy szlovák MiG-29-es függőleges vezérsíkjáról. Nekünk miért nincs ilyenünk? Úgy értem, se 29-esünk, se klassz díszfestésünk:

Az idei év a villamosos nosztalgia jegyében telt: még soha nem rendeztek ennyi nosztalgia- és különmenetet Budapesten. Jónéhányra el is mentem; fotóztam, videóztam, és most ennek eredményéből adnék közre nyolcvanvalahány képet, tizenpár videót, plusz három raklapnyi linket (utóbbiakat szerintem érdemes végigklikkelgetni, a hétvége nagy része el is megy majd vele;). Tehát nosztalgia kisföldalatti és fogaskerekű, régi villamosok és Ikarusok, itt:

2012: nosztalgia tavasztól-őszig I-V.
A 125 éves budapesti villamos ünneplése

Már az előző, brandekkel és hirdetésekkel foglalkozó bejegyzésben se bírtam nem foglalkozni a villamosok körül felbukkanó közúti járművekkel, a mostani képeknek viszont egyenesen ők az apropói - már ami itteni megjelenésüket illeti. A fotók készítője ezúttal is Ab van Donselaar.

Az Árpád úti villamos megszüntetése a hármas metró kapcsán elkövetett egyik méretes marhaság volt, ha engem kérdeztek. Talán nem akkora, mint a Bajcsy-Zsilinszky út "városi autópályává" (szagértők kedvéért van ott az idézőjel) változtatása, és inkább csak a mai metróvégállomástól keletre hiányzik, de szerintem tévedés volt (mielőtt valaki megkérdezi: én egy Újpest vasúti megállóhely - Újpalota villamosvonallá változtattam volna át a Váci út villamostalanítása után megmaradt csonkot). De hanyagoljuk a fantáziálgatást, és inkább nézzük meg ezt a képet: az acélvázasított, két pótkocsit vontató motorkocsi mögött egy kacsacsőrös Csepel (D-450?) várakozik az utascsere végére. Ez a változat nem lett akkora klasszikus, mint a "sima" csőrös Csepel, de én szerettem.

Míg Magyarország Ikarus buszokkal árasztotta el az NDK-t, ők az IFA kombinát (Industrieverband Fahrzeugbau) termékeivel viszonozták a szívességet. Itt rögtön három is látszik belőlük az ezres villamostól jobbra: hátul egy kék IFA (ilyesmiket ma is látni), középen egy magas homlokú Robur, jobbra pedig egy érdekes festésű hűtőkocsi. Ki tippeli meg, hogy a Robur mit szállított?

Megint videó, megint hajók, ezúttal hosszú, tömött sorokban. Na jó, nem sorokban, de azért viszonylag ömlesztve. Döbbenet, hogy némelyik hajónak, ami mindennap ott úszkál előttünk, micsoda története van; például ott az egykori hajócsavaros gőzös, ami már a folyó fenekét is megjárta, nem is beszélve a Balatonról, kétszer... Mondjuk miért pont a hajóknak ne lenne mozgalmas élete ebben a városban?

Napfény és árnyékok, felfelé haladva dübörgés, lefelé tartva halk gurulás, ezek váltják egymást ősszel a budapesti Gyermekvasúton, amikor a lapos szögben sütő nap már csak nagyon kevés helyen jut be fák közt a vonatig. Meglehetős kihívás ilyenkor videózni, ugyanakkor klassz ott lenni, mert egészen más a vonal így, mint a vonaton ülve! A videón láthatunk eredeti és motorcserélt dízelmozdonyt, gőzöst és Ganz motorkocsit, és persze sok sárguló levelet:

Gyerekkoromban még nem beszéltünk brandekről; a legrosszabb esetben is csak márkákról eshetett szó (én a meggyeset szerettem a legjobban;). Ugyanígy logókat se ismertünk, maximum emblémákat. A megfogalmazástól függetlenül ezek ott voltak körülöttünk, hiszen akkoriban valahogy sokkal nagyobb kultúrája volt a neonreklámoknak. Most pár ilyet mutatnék, Ab van Donselaar fényképei segítségével.

Az egyik leggyakrabban használt akkori márkajelzés az ABC-é volt, a személyes kedvencem pedig a Csemege üzletláncé. Ezen a képek a kettő együtt trónol az akkoriban szintén divatos brandnek számító Marx Károlyról elnevezett téren (ma: Nyugati tér). A leghihetetlenebb dolog a fotón persze az, hogy a 47-es és a 49-es villamos idáig járt - pontosabban az a hihetetlen, hogy ezt megszüntették.

Kicsit arrébb, a Margit híd budai hídfőjénél szintén ott figyelt a két márka, még nagyobb neonhirdetésen. A háttérben ezen túl kivehető, hogy akkoriban a HÉV-nek is volt emblémája, mely a metróéhoz hasonlított, csak zöld volt. És ha engem kérdeztek, a megállótáblák is ikonikusak voltak, nem a mai, nemzetközileg egységesnek mondott, ám valójában nem az (hiszen ha átmegyünk Bécsbe, máris nem ilyet látunk) típusúak.

Nem is emlékeztem, hogy az Üllői út - Nagykörút kereszteződésben (azóta Corvin-negyed megállóhely) is volt ilyen guruló kerekes casco neon. A "guruló kerekek" itt azt jelentik, hogy este a lámpák váltakozó felvillantásával azt az érzetet keltette a reklám, hogy a felirat jobb és bal oldalán levő abroncsok forognak. Vagy lehet, hogy az itt levők nem is forogtak? Nekem a Kosztolányi Dezső téren levő rémlik, az "forgott" - imádtam is!

Ha már a hozzászólóknak a tempelhofi reptérről is csak a marcipán jutott az eszébe, akkor jöjjön egy olyan épület, ami kicsit olyan, mintha az itthon valamiért divatos marcipánmúzeumok tárlóiba készült volna (mielőtt valaki félreérti: a marcipán finom és jó dolog, de belőle Diana hercegnőt meg várkastélyt formázni már kicsit sok):

Ez a lipcsei Új Városháza, amit 1899 és 1905 közt építettek. Pontosabban balra a tanácsháza van (Rathaus), jobbra pedig a városháza (Stadthaus), amit 1912-ben adtak át.

Berlin belvárosának szélén 2008-ig működött a tempelhofi repülőtér, mely elhelyezkedésileg körülbelül olyan volt, mintha Budapesten az Arénánál nem az 1-es villamosra lehetne szállni, hanem repülőre, úgyhogy semmi csoda nincs abban, hogy bezárták. A forgalom megszüntetésével ráadásul nyertek egy hatalmas, tömegközlekedéssel jól megközelíthető üres területet: körülbelül háromszáznyolcvan hektárról beszélünk - összehasonlításként a mi Városligetünk "csak" száz hektáros. És nem, nem építettek rögtön plázát és lakóparkot a helyére: még keresik, mit lehetne vele kezdeni - addig pedig megnyitották mindenki előtt:

Legalábbis a szabadtéri részt, mert a főépületet azért nem lehet csak úgy nyitva hagyni; egyrészt mert műemlék, másrészt pedig mert egy meglehetősen nagy komplexumról beszélünk:

Forrás: TSGT Jose Lopez Jr., US Air Force (DoD photo, ID DF-ST-85-10904), via Wikimedia Commons

Annak idején még láttam repülőket a terület déli szélén közlekedő S-Bahnból, de be csak most jutottam a reptér területére. Távolról is nagynak tűnt az épület, és hát... közelebbről is az:

Nyáron egy nap szakítottam azzal a felállással, hogy a Dunának háttal állva csak a rakpartokon futó villamosokat videózom, és figyelmemet (meg a kamerát) inkább a folyó felé fordítottam. Húsz percen belül jött három szárnyashajó (bár az egyiket csak fotózni tudtam), ezen felül láttam még (motorral haladó) vitorlásokat (Svédországtól vízi úton idáig eljutni már önmagában szép út lehetett), géphajót, kabinosokat (ezek mekkorák - pedig nem is a legméretesebbek közül valók voltak), és persze a szokásos sárga kétéltű is befigyelt. Jó kikapcsolódás volt figyelni őket - és szerintem a videó se lett rossz:

A "Hamster weather" nem korlátozódott a belvárosra ostravai tartózkodásunkkor: amikor végigrobogtunk az 5-ös villamosvonalon, gyakorlatilag oda-vissza úton végig kopogott az eső a gyorsítóműves Tatrák tetején. Emiatt aztán nem is erőltettük az útközbeni fotózást, hisz a harminc perces követés mellett ez a kellemesnél bőven több ronggyá ázással járt volna.

Pedig biztos jó fotótéma lett volna, mert az 5-ös villamos helyközi járat, afféle HÉV, villamoskocsikkal. A legérdekesebb az volt, hogy az indítást sípszóval jelezte a végállomási személyzet, talán ez lehet az utolsó maradványa annak, hogy 1927 és 48 közt ez egy vasúti mellékvonal volt, gőzmozdonyokkal és teherforgalommal. Igaz, ez a végállomás később épült, addig más útvonalon jöttek idáig a síndöcögények a belváros felől...