Túl hamar "megfejtettétek" a gémeskutas képet, úgyhogy amíg nem lesz időm a következő rendes bejegyzést összepakolni, itt egy kis konzerv. Hátha átjön annyi a nyár hangulatából (rohadt meleg volt, de persze az ember sok mindent megtesz a vonatfotózásért), hogy meg lehet melegedni mellette ebben a nagy hidegben :)
Remélem még nem adtam fel ezt nektek :) Mi a meglepő a képen?
Tudom, olcsó dolog a vasutat MÁV-ot szidni, de az emberek valószínűleg nem ezért szokták szidni, hanem mert nem különösebben nehéz olyan dolgot találni, ami miatt az ember nem érzi jól magát vonatozás MÁV-val utazás közben. Ennek ellenére az elkövetkező panaszokhoz azért hozzá kell tenni, hogy tulajdonképpen nem is teljesített rosszul a cég, hiszen egész komoly hóhelyzet volt (Szegedhez képest Budapesten könnyű nyári zápor volt, nem havazás!) , akár állva is maradhatott volna úgy, ahogy szokott van. Ehelyett a vonatunk "leközlekedett", odaértünk Szegedre, aztán vissza is értünk, és nem volt fél óránál nagyobb késésünk sem. Nem ironizálok, amikor azt mondom, hogy ez tulajdonképpen teljesítmény.
DE: azért hatezer-sokszáz forintért (menettérti a műbőrrel díszített dekoritlemez osztályra) kicsit laza volt, hogy:
1. Indulás előtt negyed órával a Nyugatiban a vonat végén (a Körút felé eső) levő kocsikra nem engedték felszállni az embert, mondván, hogy azok itt maradnak, csak az eleje megy Szegedre. Oké, akkor menet előre - az IC kocsikon úgyis van még hely, és most a menetrendkönyvileg hópelyhecskés helyzet miatt nincs IC pótdíj.
2. Aztán egyszercsak elindult kifele a vonat, indulás előtt 10 perccel. Gondoltam, kiszabadítják mögülünk a mozdonyunkat, csak ugye ehhez kicsit tili-tolizni kell. Ez így történt, de előtte...
3. ... felszállt egy vasutas, és elkezdett rimánkodni, hogy mindenki szálljon le, mert ezek a kocsik ittmaradnak, csak a hátsók (a Körút felé esők) mennek.
4. Leszállás, futás, tolongás, újhelyszerzés több száz önkéntes sportoló részvételével.
5. A kocsinak, amivel utaztunk (mezei fülkés szutyok), a peronján több centi hó állt. A kocsik közti átjáróban is. A vécében is. A folyosó elején is, de ott már legalább olvadt. Az ablakkeretekben azért jégtömb volt végig.
6. A fülke fűtése legalább ment - ezerrel, szauna. Ugyanakkor...
7. ... az ablak szélén bepermetezett a hó (pedig be volt zárva, amennyire lehetett), ezért alulról forróság, oldalról jégpermet. A forróság miatt a permet hamar elpárolgott, úgyhogy szinte száraz maradt az az ülés - de ha történetesen nem tudtam volna eggyel arrébb csusszanni (csak hatan voltunk a nyolcszemélyes fülkében), akkor nagyon utáltam volna.
8. Kb. 25 perc késéssel indultunk.
9. Az egyik vécében hiányzott a lefolyót alulról fedő gumilap, amit (elvileg) az öblítés mozdít meg, ezért lentről a csövön át folyamatosan jött fel a porhó, úgy másfél méteres magasságig. Hó-bidé, akár akarod, akár nem. Most már sajnálom, hogy nem mentem vissza a kameráért, le kellett volna filmezni (fotózni is csak álló helyzetben fotóztam).
10. Dorozsma után megállás, állás, állás, semmi tájékoztatás (jó, a kalauzok nem lehetnek ott mindenütt, de ha egyikük leszáll, és körbekiabál, a hír elért volna mindenkihez). Aztán, amikor az emberek már azt találgatták, hogy akkor most gyalog kell-e a maradék utat megtenni, elindultunk, és gyökkettővel valahogy beértünk az állomásra.
Hó nem esik, mindenhonnan a Malév csődje folyik (azért a bérbeadóhoz visszainduló első három gépet én is megnéztem a flightradar24.com-on), sötét van és hideg, úgyhogy most következzen pár napsütéses kép Szegedről (mert néha azért van olyan, hogy nem folyamatosan esik, amikor ott vagyok:), teljesen "csak úgy" jeligére:
Tegnap szegény Odera-Frankfurt nem túl szép mivoltáról értekeztem, most megnézzük a villamosokat, azok milyenek voltak:
Az eddigi németországi városjárós bejegyzéseket olvasgatva biztosan volt, aki megjegyezte magában, hogy állandóan úgy lelkendezem, mintha a német turisztikai hivatal fizetne érte... nna, most meg biztos lesz olyan, aki pont azt fogja szóvá tenni, hogy mit morgok ennyit erre a városra, ha csak pár órát voltam ott, és gondosan elkerültem a turisztikai látványosságait :)
Cottbus után Frankfurt an der Oder volt a következő megállóhely. Nem sokat tudtam róla azon kívül, hogy a második világháború után a folyó másik oldalán levő városrész Lengyelországhoz került, Słubice néven. Azt azért sejtettem, hogy Németországon belül ennyire keleten kár lenne a nyugati névrokon csillogását várni, de úgy voltam vele, hogy egyetemi városról van szó, biztos színes lesz, vidám, emberekkel teli utcákkal (mint mondjuk Szeged, ahol nem tud elég rossz lenni az idő ahhoz, hogy ne érezzem mindig jól magam).
Valamiért úgy döntöttem, hogy gyalog sétálok le a pályaudvartól a belvárosig, talán itt rontottam el. Az útvonal ugyan szépen ki volt táblázva, csak hát a képen láthatóhoz hasonló látvány az embert csak mérsékelten csigázza fel.
És akkor még nem beszéltem erről. Vajon mi lehetett ez az építmény egykor? És miért nem bontották le, vagy építették újra? Ez lenne a lokális Hovéd Főparancsnokság? (Jó, ez gonosz volt, de szerintem elsősorban Budapestre nézve...)
Az utcák a domb aljához (a belvároshoz) közeledve se lettek barátságosabbak. Tudom, a látszat nem minden, és nem szégyen a szegénység - de legalábbis még mindig jobb, mintha ezt az egy utcát rendesen megcsinálták volna, és minden más romokban lenne -, de mire leértem, már azon gondolkoztam, hogy nem akarok-e ugyanezzel a lendülettel visszamenni a pályaudvarra, és az első vonattal továbbmenni valahova máshova.
Mostanában azon jár az eszem, hogy mi értelme van a téli hidegnek hó nélkül? Egyátalán, mi értelme van a télnek hó nélkül? A tél az az évszak, amikor az embernek ilyet kellene látnia:
De nem? Persze ezzel a városlakók 98%-a nem így van (az autósoknak meg csak kicsivel több mint 100%-a küld el melegebb hidegebb éghajlatra, amikor ezt fejtegetem;), de szerintem legtöbbjük csak azért utálja a havat, mert túl gyakran fordul elő a másik felállás, ti. hogy hó hideg nélkül. Na, annak aztán tényleg nincs értelme... csak csúszik, áztat, lefagy. Tudom, a hó elsősorban a vidéknek, a mezőgazdaságnak jó, de a várost is megszépíti, ráadásul halkabbá teszi. Imádok úgy munkába indulni, hogy ropog a hó a talpam alatt, és utálok úgy, hogy csak simán belémfagy a... lélegzet.
Mindezt azért írom le, mert bazi havat jósolnak a meteorológusok a hétvégére, én meg kíváncsi vagyok, vajon bejön-e nekik. Mert sajnos egy ideje azt csinálják, amikor fennáll a valószínűsége az átlagostól akár csak kicsivel is eltérő időnek, hogy bedobják a legrosszabbat előrejelzésnek, és amikor a legrosszabb nem következik be, mindenki annyira örül, hogy senki nem kérdezi meg tőlük, hogy ha ennyit tudtok, akkor tulajdonképpen minek vagytok. Szóval kíváncsi vagyok, mi lesz. Aki pedig utálja a havat, ne engem utáljon, ha esetleg tényleg havazni fog, mert annak ellenére, hogy leírtam, mennyire örülnék némi megmaradó hónak, igazából nem én fogok majd tehetni róla (ezt hogy mondják magyarul?). Ezt persze egy értelmes világban nem kéne leírni, de túl sok okos kommentet láttam már a magyar blogszférában... :P
Mostanában el voltatok kényeztetve hosszú, velős, elgondolkoztató, vagy éppen szórakoztató bejegyzésekkel, meg új weboldalakkal, úgyhogy ma csak egy képet kaptok tőlem :P
Na jó, még egy gondolatot is: hogy milyen furcsa, van, akit a csicsás lámpácskák érdekelnek erről a hídről, míg szerintem maga a vasszerkezet a legszebb benne a szigorú geometriai és méretezési követelmények ellenére is meglevő eleganciával (mely megmaradt az itt-itt rácsavarozott erősítések ellenére is), és az, hogy bár eltelt százsok év a megnyitása óta, plusz egyszer meg még a Dunába is belerobbantották, még mindig itt van, és nap mint nap átmehetek rajta.
Pár kép még tavalyról - a budaörsi reptér, Li-2-essel és dunakeszii vendégművészekkel:
Néha szoktam nosztalgiázni itt a blogban, hogy így a Sky Channel, meg úgy a Sky Channel, de volt egy másik műholdas csatorna is, ami nagy hatással volt rám: a Super Channel (Hofi örökbecsű szösszenete szerint: Szkáj Csenel, Szuper Csenel, Felej Csenel). Ez pár hónappal később jelent meg a lakótelepi kábeltévén, mint a Sky, egy időben a francia nyelvű TV5-tel, amit szerintem nagyon kevesen néztek. Míg a Sky nemzetközibb merítés volt (már csak azért is, mert nagyrészt hollandok csinálták), a Super kicsit angolabb - konkrétan ezen a csatornán találkoztam először az angol tévétörténet két sarokkövével, a Fawlty Towers-szel (alias Waczak Szálló - ráadásul pont a németes részbe futottunk bele öcsémmel legelőször!) és a Doctor Who-val (ráadásul pont a negyedik Doktor, _a_ főcímmel).
De most nem erről akarok mesélni, hanem egy konkrét műsorról. Pontosabban közvetítésről. Még pontosabban - a youtube-ot nézegetve - az az érzésem, hogy több koncert közvetítését is láttam, esetleg több koncert részleteit leadták több részletben 88-89-ben, "az elmúlt évek legjobbjai" jeligére - a Prince's Trust Rock Gala-ról van szó. A Prince's Trust egy Károly herceg által alapított karitatív szervezet; az alapítás tizedik évfordulóját rockkoncerttel ünnepelték meg, és ebből az all-star gálából népszokás lett. Én meg csak néztem, ahogy az akkor (és húsz évre visszamenőleg) elképzelhető legnagyobb sztárok együtt játszották egymás számait... hihetetlen volt! Tina Turner együtt vokálozott Paul McCartney-val, Eric Clapton (megint) együtt játszott George Harrisonnal, Brian May ritmusgitározott a Bee Gees mögött, a Level 42, a Status Quo és a Dire Straits tagjai keveredtek, a dobos általában Phil Collins volt, a zongoránál néha Elton John ült... szóval besz*rás volt. Itt van például McCartney a rockzene krémjével, igen jó hangulatban:
A színpadon az említett neveken kívül Brian Adams is látható - akiről akkor még nem tudtam, kicsoda, illetve Midge Ure - akiről viszont igen. A következő szám is Beatles, abból a kevésből, amit a mai napig szeretek (a Beatles/Illés/Fonográf háromszögben nőttem fel a szüleim révén, és némelyik lemezüket/számukat túl sokat hallottam):
A következő felvételen Joe Cocker mögött a May-Collins-Ure stábhoz csatlakozik a Queenes John Deacon is. Mekkora együttes lenne ez már önmagában is!
Ez megy most