HamPLÓ

Többször volt már téma kommentben, hogy milyen jó lenne, ha nem kőkemény sárpáncéllá összeálló fékezőhomok és városi por borítaná a budapesti villamospályák környékét. Mert bár én speciel néha szoktam látni, hogy sima locsolós-söprögetős-zajongós Főkefés gépek dolgoznak a burkolt pályán, valahogy még soha nem láttam eredményét a tevékenységüknek. Talán inkább valami ilyesmit kéne használni:

Persze - ahogy azt már szintén írtam korábban - egyszer találkoztam valami olyan BKV-s (?) géppel (talán Mercedes-Benz alapú volt az is), ami kimondottan a sínvályút és a sínt tisztította, de azt sose láttam úgy a hétköznap délutáni forgalomban járkálni, mint ezt a gépet Cottbusban. Sőt, tulajdonképpen soha máskor nem láttam...

Ez a fotó semmi újat nem mutat, hisz már évek óta lehet ilyesmit látni, és annak idején több helyen is foglalkoztak vele. A gond csak annyi, hogy még mindig találkozni a jelenséggel. Aki nem tudná, a 400-as Ikarusoknál - a régebbi típusokkal ellentétben - az ajtó fölött már nincs leszállásjelző gomb, csak a kapaszkodókon - fent csupán egy visszajelző lámpa van. Elvileg:

Namármost ezzel nekem két gondolom is van. Egyrészt, hogy ez igenis jelző, hiszen jelzi, hogy megnyomták-e a leszállásjelzőt :) A másik, hogy úgy gondolom, egy visszajelző lámpával ellátott billenőkapcsoló drágább, mint egy sima lámpácska, azaz az olcsó alkatrészt drágábbal pótolják. PLUSZ még igényesen össze is firkálják a környékét, bár úgy sejtem, a firkálót jó szándék vezette. Ez így együtt azért már zavar, mert konkrétan pazarló spórolást látunk, amit egy jómódú üzem biztos nem engedne meg magának :(

Audiovizuális rendszerekről már hallottam, de úgy tűnik, hogy a gépem audiorendszere önmagában is vizuális. Tudniillik látja, hogy mit csatlakoztatok az audio bemenetre - lásd a "Leírás" felirat mellett:

Azért jó tudni, hogy még a dugasz színét is látja... "Fekete dugasz"... az ész megáll :)

Ugye van az az alapvetés, miszerint "hirdessen nővel, az mindig beválik". Ez Potsdamban valahogy összekeveredett Hrabal Unatkozik? Vásároljon mosómedvét! című szösszenetével:

A plakáton arról van szó, hogy egy "nyitvatartásos vasárnapon" (Németországban nem lehet csak úgy nyitva lennie a boltoknak: minden szabályozva van, a vasárnapok különösen) a pályaudvari plázában meg lehet nézni egy, a Havel folyó környékének élővilágáról szóló kiállítást. És mivel lehet az emberek figyelmét felkelteni, hogy minél többen elmenjenek? Hát cukisággal! A mosómacinál cukibb meg kevés van.

Érdekes ötlet, nem? Igazán elterjedhetne! Részemről még azt is meg tudnám szokni, ha Szulák Andi helyett mosómacival hirdetnék az egészséges joghurtot  :)

Eddig általában úgy gondoltam az órásokra és egyéb kisiparos mesterekre, hogy "szegények, ez a mai nem az ő világuk". Ott ülnek egész nap, néha beesik valaki hozzájuk, de csak pár száz forintos javításokat, cseréket végeznek, mégis jófejek, és apróbb dolgokat (például egy csavar meghúzása a szemüveg szárán) legtöbbször ingyen megcsinálnak. Én meg nem értettem, hogyan éri meg nekik ez, miből élnek.

Most viszont szerettem volna egyrészt csavart cseréltetni egy szétnyílt szemüvegkeretben, másrészt új szíjat rakatni az órámra (amit egyébként már vagy három éve nem hordtam, de most mégis szerettem volna megint tudni néha, mennyi az idő, az idegesítő mobil nélkül is). Hát nehogy azt gondolja valaki, hogy sikerült megoldani: az összes ilyen bolt, amit láttam tíztől hatig van nyitva. Gondolom, ha valaki nem nyugdíjas vagy iskolás, akkor küldesse el a cuccát futárral... Vagy dolgozó ember ne javíttassa a cuccait? Aztán meg csodálkozás van, ha az emberek inkább plázába mennek mindent elintézni? A legfurcsább az volt, hogy két helyen is láttam, hogy már bent vannak a boltban: redőny felhúzva, lámpák égnek, de az ajtó bezárva, "zárva" tábla látványosan belógatva, eladótérben senki.

Mert rendnek kell lenni, még akkor is, ha esetleg az emiatt lepattanó kuncsaft úgy dönt, hogy soha többet nem megy oda :-/

Aki nem tud Polgárra menni ikarusozni-csepelezni a hétvégén, az se fog unatkozni, ugyanis a szokásos Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat alkalmából a BKV megint kitesz magáért:

• Látogatható lesz a ferencvárosi (szombat-vasárnap), a Baross és a Fogaskerekű kocsiszín (szombaton)...
• ... plusz a leállítás után műemlékként megőrzött forgógépes Ferenc áramátalakító (szombaton) - ahová már egy évtizede nem sikerül eljutnom :)
• A Puskás Ferenc Stadion, a Baross kocsiszín, Ferencváros és a Mester utcai végállomás közt szombaton UV-k és favázasok, vasárnap pedig csak favázas nosztalgiakocsik fognak közlekedni, menetrendet lásd itt
• És valami lesz a szentendrei Város Tömegközlekedési, illetve a Deák Ferenc téri  Földalatti Múzeumban is, amiről nem tudom pontosan, hogy mi, de lehet, hogy plusz vezetés/előadások és/vagy be lehet menni a járművekbe

Pontos információkat a BKV weboldalán tessék olvasni, én csak továbbítottam a hírt :)

Ilyeneket időnként itthon is (hű, ez alliterál:) mutatni kellene a sok pedálagyú nemnormálisnak, akik újra és újra megkísértik a sorsot, és átslisszolnak a közeledő villamos előtt. Pedig ez nem is szovjet dízelmozdony, csak egy átlagos varsói villamos, mégis van benne kraft bőven:

Mint írtam, a helyszín Varsó, többet nem tudok a dologról, csak azt, hogy ha nincs ott a csarnokajtó, amin megakadt keresztben az autó, akkor még egy darabig tolta volt a kocsit az öreg Tatra-koppintás.

Nem hallgattam a rádiót, csak szólt, ezért nem jegyeztem meg pontosan, de mintha arról beszéltek volna, hogy valami friss tanulmány (gondolom brit tudósok:) szerint összefüggés van a kisgyerek óvodai jele és a felnőttkori énje közt. Ez elsőre elég nagy marhaságnak tűnt, aztán rájöttem, hogy nekem nyuszi volt a jelem, és körülbelül olyan is lettem: kedves, de félénk, visszahúzódó ;) A gyerekek a jelhez tuti, hogy automatikusan alkalmazkodni próbálnak, az alapvető szocializáció meg részben tényleg akkoriban zajlik le (ti. hogy ki lesz okoskodó, ki erőszakos rohadék, aki mindig elveszi a mások játékát, stb), úgyhogy valami hatása biztos van. Ha van még hozzám hasonló bátor ember, aki le meri írni, mi volt a jele óvodában, és hogy szerinte hasonlít-e rá, írja le! Hadd lássuk, Rockónak már akkor is autó volt-e a jele, sako-nak meg valami hangszer :D

Persze a kiindulási alap az, ami nálunk volt, hogy nem választhattunk jelet, hanem adták és kész. Ha választani lehet, az nyilván más.

Kicsit ijesztő, de a szombat nagy részét azzal töltöttem, hogy buszokkal ingáztam a Márnemmoszkva tér és Hűvösvölgynemnépkert közt (a már szintén nem létező 56-os busz vonalán). Hát hova jut a világ? De ha egyszer jó volt! A hangokat és a hangulatot megörökítendő videókat is csináltam, de ezeket tudatosan inkább külön rakom be a blogba a fő bejegyzéstől, mert tudom, hogy ezek azok a fajta videók, amikkel a legtöbb embert a világból is ki lehet kergetni :)

Kezdjük az Ikarus 620-assal, ezzel mentem a legtöbbet. Kicsit ijesztő is, hogy mennyit :) Vannak egyfajta hangjai - nem tudom, pár év után mennyi maradhatott a járművezető hallásából, aki ugye rögtön a motor mellett ült...

Az Ikarus 630 "kabrió" más kategória. Ő se halk, ő is pattog, de ez a kivitel deklaráltan a buliról szól. Nem is láttam olyan utast, aki ne vigyorgott volna menet közben :)

Megvolt a nagy Ikarus 620-as csavargás, ami már az elején több volt, mint amit vártam, hiszen a miskolciak által felújított 620-as mögött ott állt az MB-Travel 630-as kabriója is:

Naná, hogy mindenki megbámulta őket - még a téren átvonuló Hummer-alakú-de-teherautó-méretű-extra-stretch-limuzin utasai is :)

Már vagy ezer éve utazni akartam városi 620-assal, mert a képek alapján igazi klasszikus lehetett, de annak idején - mire elkezdtem észrevenni magam körül a világot - a BKV-tól már kiszórták őket. Tökéletes busznak valószínűleg nem nevezhető a típus, hiszen kicsi volt, keskeny ajtókkal, a motor a vezető mellett zajongott, a laprugók miatt szögdécselve gurult, állás közben pedig erősen rezonált, de jobb volt elődeinél, a kinézete pedig műremek - és a felújítás is csak felsőfokú jelzőkkel illethető.

Villamos/kisvasút használata nélkül, csak busz igénybevételével tizensok éve nem jártam Hűvösvölgyben (akkoriban a villamos eléggé lepra állapotban volt, az 56E viszont meglehetősen gyorsan fent volt a földszintes presszósor előtti végállomáson, és a fekete 56-os se volt teljesen reménytelen, a "rendes" buszállomásnál levő végállomásával, mely ma már szintén nem működik), most viszont a fél szombatom csak erről szólt. Marha jó volt, és akkor finoman fogalmaztam!

Az ingamenetek végeztével egy kis városnézésre indultunk, végül a Hősök terénél intettem búcsút a kék-ezüst pöfögénynek - mely egyébként messze nem a legfüstösebb busz volt a Széll Kálmán téren :-/