Eddig általában úgy gondoltam az órásokra és egyéb kisiparos mesterekre, hogy "szegények, ez a mai nem az ő világuk". Ott ülnek egész nap, néha beesik valaki hozzájuk, de csak pár száz forintos javításokat, cseréket végeznek, mégis jófejek, és apróbb dolgokat (például egy csavar meghúzása a szemüveg szárán) legtöbbször ingyen megcsinálnak. Én meg nem értettem, hogyan éri meg nekik ez, miből élnek.
Most viszont szerettem volna egyrészt csavart cseréltetni egy szétnyílt szemüvegkeretben, másrészt új szíjat rakatni az órámra (amit egyébként már vagy három éve nem hordtam, de most mégis szerettem volna megint tudni néha, mennyi az idő, az idegesítő mobil nélkül is). Hát nehogy azt gondolja valaki, hogy sikerült megoldani: az összes ilyen bolt, amit láttam tíztől hatig van nyitva. Gondolom, ha valaki nem nyugdíjas vagy iskolás, akkor küldesse el a cuccát futárral... Vagy dolgozó ember ne javíttassa a cuccait? Aztán meg csodálkozás van, ha az emberek inkább plázába mennek mindent elintézni? A legfurcsább az volt, hogy két helyen is láttam, hogy már bent vannak a boltban: redőny felhúzva, lámpák égnek, de az ajtó bezárva, "zárva" tábla látványosan belógatva, eladótérben senki.
Mert rendnek kell lenni, még akkor is, ha esetleg az emiatt lepattanó kuncsaft úgy dönt, hogy soha többet nem megy oda :-/
Ez megy most