HamPLÓ

"Awake and nervous", így hangzik a mindjárt beágyazott IQ nóta címe, de mivel hangulatfestő leírásnak szánom ezt a blogbejegyzést, a második felét le kell hagynom, mert ideges egyátalán nem vagyok - csak aludni nem bírok. Valószínűleg azért, mert a melóból hazaérve este nyolckor azonnal ledőltem, pár perccel később pedig már aludtam is. Aztán éjféli egykor meg felébredtem, és azóta nem bírok visszaálmosodni. Mivel perpillanat se a villamosokhoz, se Budapest gondjainak taglalásához nincs hangulatom, zenéket hallgatok-nézek, köztük "kedvenc ismeretlen bandám", az IQ felvételeit:

A Salgótarjáni utca (amit mindenki útnak hív, pedig az összes térképemen utcának van írva) belső szakasza egy temető és egy halott pályaudvar közé van beékelődve. Elvileg csak a 37-es és 37A villamos jár erre, gyakorlatilag viszont számtalan kocsiszíni menet és "belszolgálati mozgás" (szállítás, tanulómenet) halad itt át. Hogy mikor nyúltak komolyabban hozzá a pályához, arról halvány lila segédfogalmam sincs, de a minősége mostanra gyakorlatilag elérte a felső-sziléziai interurbánok vagy egyes romániai üzemek színvonalát (azért a bakui villamost még így se közelíti meg). A különbség csak annyi, hogy ott az irány-, fekszint- és ki tudja még milyen hibák ellenére is mennek, mint a meszes, nálunk - egyébként teljesen logikus módon - lassújeleket (sebességkorlátozást) tűztek ki. Ez azt jelenti, hogy a MÁV X. kapu (pont olyan hely, mint amilyennek hangzik) és a Fiumei úti kiágazás közt a Blaha Lujza tér irányába maximum 20 km/h-val szabad menni, az ellenkező irányba pedig csak 10-zel. Hogy a csoszogás ellenére a/ élvezhető tempójú maradjon a videó b/ látni lehessen a kocsik imbolygását, erős zoomot használtam, a videót pedig felgyorsítottam. Ennek ellenére néha csak amiatt lehet észrevenni utóbbi trükköt, hogy a háttérben, a Fiumei úton gyanúsan gyorsan "száguldoznak" az autók:

Azok kedvéért, akik a valódi mozgásra is kíváncsiak lennének, de velem ellentétben nem elég mazochisták ahhoz, hogy kimenjenek eme remek helyre, itt egy rövidebb videó a kifelé haladó forgalomról:

... itt pedig egy másik az előbbi kétszeresével vágtató, befelé tartó flúgos futamról. Azért ez se az a kifejezett TGV:

Egyébként a szakasz felújítása elvileg most áprilisban meg fog történni, ami azt jelenti, hogy a Combino terepjáró képességeit eggyel kevesebb helyen tudja majd a Siemens demonstrálni :) Utána meg már "csak" az 1-es villamost kell felújítani... meg a Kőrösi Csoma Sándor utcai síneket... meg a Gellért rakpartot... meg a 17-est... és még... no meg... valamint a... szóval sajnos lesz itt még munka az évtizedeken át elmaradt karbantartások miatt :(

Télen azzal volt tele az internet, hogy valami felmérés jobbnak hozta ki a Vörösmarty téri karácsonyi vásárt, mint a bécsit. Persze ilyen felmérésből tizenhárom egy tucat, de akkor is kíváncsivá tett, mert nekem másféle emlékeim voltak a régmúltból. Vásárolni persze nem vásároltam, de tényleg kellemes volt kibicként körbejárni, beleszagolgatni a konyhák illatába, és kattintani egy hangulatfotót:

Legnagyobb meglepetésemre a Vörösmarty tér tágabban értelmezett környéke is olyan csendes-rendes volt, mintha a Lajtán túl jártam volna:

Ha a fenti képet megmutatnánk budapestieknek, szerintem nagy részük azt mondaná, hogy valahol a Ring környékén készült. Ez a lentebbi fény-burjánzás pedig végképp osztrákosnak tűnt:

Aki a képekről hiányolná az embereket: zárórakor jártam arra, szerintem az év leghidegebb estéjén. Olyan hideg volt, hogy belémfagyott a... szóval nagyon :)

Már legalább négy napja nem volt Doctor Who a blogon, ez nem mehet így tovább ;) úgyhogy itt van az új évad amerikai teaserje:

Érdekes, hogy az angliaihoz képest más a zene, más a hangulat, más jelenetek vannak belevágva (értelemszerűen általában olyanok, amik az USA-ban játszódó első két részből vannak). Úgy tűnik, a BBC Worldwide marketingosztálya beerősített...

Nézegettem ezt a videót tegnap arról, hogy a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese megkezdte a 2011-es idényt, és eszembe jutott, hogy vannak nekem valahol olyan képeim még a gép első felszállása előttről, amiket annak idején valamiért nem tettem fel a repülős oldalaimra. Úgy tippelem, valamikor 2001 első felében készülhettek, mert utána már digitális fényképezőgépet használtam.

Persze nem azért emlékeztem a képekre, mert olyan penge vagyok, hogy tudom, mit csináltam 10-11 évvel ezelőtt, hanem mert tavaly scanneltem be a negatívjaim egy részét, és rémlett, hogy ilyen is volt köztük. Sajnos olyan scannert használtam, ami nem direktben a számítógépre, hanem SD-kártyára menti a képeket, így csak utólag derült ki, hogy tele volt szösszel a levilágító üveglapja - de azért talán így is tetszeni fog valakinek :)

Kívülről ekkor már egészen egyben volt a madár, de belül még hiányos volt. És ahogy elnézem, még az ablakok nagy része is hiányzott. Ugyanakkor az antennákból ítélve már elkezdték a felműszerezését.

Gyönyörű ez a masina, még így, festés nélkül is! És hogy több évtizedes leállítás után ('74-ben állították le, és csak '97-ben szállították Szolnokról Budaörsre) képesek voltak tökéletesen működőképessé tenni, az kérdéseket vet fel bennem arról, hogy miért nem tud ugyanez megtörténni a repülőgépeknél talán egy fokkal mégiscsak egyszerűbb szerkezetnek mondható régi villamosokkal, HÉV-ekkel, mozdonyokkal?

Ezen a képen különösen jól látható a vászonnal borított oldalkormány. Hogy a csillagmotor hengerkoszorúját borító NACA-gyűrű (jól mondom, így hívják?) miért ennyire más színű, mint a sárkány többi része, azt viszont nem tudom.

Aki a gép felújítás közbeni állapotára kíváncsi, annak Badó barátom képeit tudom ajánlani, aki pedig a mostanit szeretné látni, keresse meg valamelyik repülőnapon! :)

A múltkor mutattam pár kellemesebb képet az esti Várnegyedről, most két olyan dolog következik, amin azért még lehetne egy kicsit dolgozni. Például érdekelne, hogy az utcákon helyenként miért olyan a kockakő, mintha végigporoszkált volna rajta néhány birodalmi lépegető:

Ez így se nem szép, se nem jó - legalábbis én úgy képzelem, hogy a huplikon fel-le ugráló járművek okozta vibráció jobban károsítja a föld alatti pincéket, katakombákat, barlangokat (és valószínűleg a környező házakat is), mintha sima felületen gurulnának.

Szerintem a fenti, foghíjas látványhoz nem kell különösebb magyarázatot fűzni, hogy mi bajom van vele. A Honvéd Főparancsnokság romja már több ideje rom, mint amennyit egyben volt (1895/97-1944/45), és az egykori Külügyminisztérium helyén is ugyanannyi ideje van foghíjtelek (szerintem a helyhez méltatlan, kirakodóvásár jellegű piaccal). Lehet, hogy lassan be kellene vallanunk, hogy ez a tér történelmi állapota? :-/

Mivel a váras bejegyzés takaréklángon hozott csak visszajelzéseket, most megint kultúrsokkot fogok okozni azoknak a tömegeknek, akik nem értik, miért doktorhúzok állandóan, amikor Berlinről is írhatnék ;) Tényleg írhatnék arról is, de fáradt vagyok, és perpillanat jobban foglalkoztat az újabb előzetes a hatodik évadhoz:

Ilyen gizda már rég nem volt egy Doktor se, de azért az is kicsit meglepett, hogy egy pillanatra láthatjuk az előző öt évad TARDIS-ának konzoltermét.

Nem szándékom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják. Nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után - de csakis a holdtölte utáni negyedik napon -, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot tölthessek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot.

Fáradt vagyok (nem sima tavaszi fáradtság, hanem körülbelül öt tavasz fáradtsága egyszerre), úgyhogy ha szépet akarok látni, csavargás helyett a régebbi képek nézegetése marad. Mai témának a Várnegyedet választottam, kezdésnek pedig egy panorámát a Gellért-hegyről nézve (kattintás után képernyőháttér méretben is elmenthető!):

Mivel színtévesztő vagyok, nem tudom pontosan megmondani, hogy a Palota díszvilágítása tényleg így néz-e ki, vagy csak a fényképezőgép fehéregyensúlya siklott félre, de nekem így is tetszik a látvány:

És játsszunk kicsit a térrel - itt lent látható az, ha állvány nélkül próbálsz ferde panorámát csinálni, és az eredményt nem engeded minden áron helyretorzítani a stitcher által :D

Budapestről - szerintem - nagyon hiányoznak a sikátorok. Persze a sikátor igazából nem egy kellemes várostervezési képződmény, de tagadhatatlanul van egyfajta hangulata turisztikailag. Hát ha még némi kőboltozatban (jó, ez félig téglának néz ki:) végződik, mint ez itt lent!

Ezek a fotók még valamikor télen készültek, így aztán viszonylag kevés gond volt a képbe begyalogoló turistákkal:

Valaki jómúltkorjában egy esti fotós bejegyzés kapcsán megírta nekem, hogy "jók a képek, na de van nekem egy barátom, az ő képei beszélnek!". Én erre csak annyit tudok mondani, hogy össze is tojnám magam ijedtemben, ha a képeim hozzám szólnának ;) Persze értem én, mire gondolt, de én csak egyszerűen megörökítem azt, ami a lencsém elé lopakodik. Ha a valóságnál szebbet, beszédesebbet akarnék, akkor festenék vagy írnék... De ezzel persze nem akarom leszólni azt, aki többre vágyik sima snapshotoknál!

Végezetül egy olyan fotó, amihez hasonló volt már a blogon, de nem tehetek róla, szeretem ezt a helyet:

Elnézést a hiátusért, de a hétvégén megint alaposan elfáradtam, így blogírás helyett inkább a csicsikázást választottam. Amíg össze nem szedem magam eléggé (mondjuk a berlini sorozat folytatásához), itt egy kis nosztalgiázás:

A múltkor lelkesedtem, hogy milyen jó, hogy az Eiffel-udvarról oldalról is végig lehet látni a Nyugati pályaudvar épületét, illetve hogy végre van ott egy kis zöldfelület, ami egész színvonalasan néz ki. Csak az a baj, hogy ahol vége van az egésznek, és kezdődik a "tudja valaki, hogy ez még MÁV, vagy már a Kormányzat Nyolcad?" terület, azonnal véget ér minden rendezettség:

(Arról most ne beszéljünk, hogy a háttérben látható jókora csarnokokat kiüríttették, azóta a Desiro motorvonatok egy nyolcad ekkora másikban szervízelődnek Rákoson, és biztos mennyire jót tesz a járműveknek és a javítás színvonalának. Ha vasútközeli ember esetleg másképp tudja, szóljon!)