HamPLÓ

Talán írtam már, hogy tetszenek a mosolygósra kiegészített közlekedési lámpák. Valahogy még ezredszerre is mosolyra késztet, ha látok egyet - szerintem a budapesti közúti közlekedésből rettentően hiányzik a mosoly, úgyhogy részemről üdvözölendő bármi, ami ezen változtat. Az eddig látott mosolygós lámpák profi munkának tűntek, de nemrég rátaláltam egy már-már aggasztóan jókedvű lámpára (nem mondom meg hol, tessék találgatni;), ami spontánabb darabnak látszik:

Igaz, nem háromlencsés (négyfogalmú, ahogy sznobul szakmaiasan mondják), hanem csak kettő (azaz háromfogalmú fedezőjelző). Lehet, hogy azért ilyen vidám, mert a nap 99%-ban villog, és csak néha piros?

Berlin - téboly föld alatt és felett, III. rész

Előzmények: Berlin gyorsvasúti rendszere a Fal felépítése után

A jelek szerint az NDK egykori vezetői az ideológiát könnyen félre tudták tenni, amikor pénzről volt szó: a Friedrichstrasse-i vasút-, U- és S-Bahn állomás esete különösen abszurd példája volt az álszentségnek. Ez az állomás keleti területen feküdt, de alatta haladt el a nyugat-berlini forgalmat lebonyolító észak-déli S-bahn alagút, és a mai U6 metróvonal is. Ezen túl a pályaudvar csarnokainak vágányairól indultak nyugat (még pontosabban Wannsee és Staaken) felé a Stadtbahn S-Bahn vonatai, illetve voltak még átmenő távolsági vonatok is. Hogy ezek közül mi mivel volt összekötve, azt a politikai rendszer szempontjai szabták meg, viszont azért, hogy az egész létesítmény működhessen, Nyugat-Berlin valutával fizetett.

A biztonság kedvéért ismét a múltkori térkép, hogy hol is vagyunk: Kelet-Berlinben.

Az S- és az U-Bahn kéreg alatti állomásai értelemszerűen le voltak zárva a felszín felől - a keleti polgár csak onnan tudhatta, hogy Kelet-Berlinen túl is van élet, hogy remegett a utca, amikor áthaladt egy-egy "nyugati" szerelvény alatta.

Az lenne ehhez hasonló, ha a Deák téren éreznénk a dübörgést, ahogy a kisföldalatti bekanyarodik a Harmincad utca alá, hogy onnan továbbmenjen a Vörösmarty tér felé, és közben tudnánk, hogy nem szállhatunk fel rá, mert mondjuk Ausztriához tartozik, és a megállója a Meridien szálló tövében számunkra nem is létezik. Nem tudom, hogyan lehetett ezt ép ésszel kibírni!

Friedrichstrasse: vasútállomás vámmentes bolttal

A nyugati vonalak közti átjárás viszonylag háborítatlan volt, hiszen oda keleti polgár nem tehette be a lábát (persze figyelő szemek és kamerák azért voltak). A távolsági/átmenő vonatok peronja szintén határállomás-szerűen működött, tehát keleti oldalról csak a keleti S-Bahn vonalak végállomása volt egyszerűen elérhető.

Amíg a berlini poszt folytatása elkészül, egy kis budapesti rögvalóság pár héttel ezelőttről, "kedvenc" budai közlekedési csomópontomról (majd valaki megírja, ha valami varázslatos úton-módon azóta rendbehozták):

Tudom én: a tél okozta a repedéseket és lemaródásokat, csak az a kérdés, hogy melyik. '95 környékén ez a felüljáró le volt szűkítve, közismerten jóindulatú gyanúm szerint azért, hogy kevesebben maradjanak halva a romjai közt, ha összeomlik. Aztán felújították, de mostanra megint lekopott a csokimáz, és kilátszik a nugát:

A Fal fizikai létrejötte

Előzmények: a második világháború végétől 1961-ig

A nyugati hatalmak nem tudtak érdemben reagálni az 1961. augusztus 12. éjszakájától felhúzott határzárra; katonáik csak megfigyelték a történéseket, nem avatkozhattak be. "Nem valami szép megoldás, de még mindig sokkal jobb, mint egy háború" - sommázta a helyzetet J.F. Kennedy ("It's not a very nice solution... but a wall is a hell of a lot better than a war" - ezt a mondását nem emlegetik olyan gyakran, mint sok másikat).

A Fal korai inkarnációjának építése a Brandenburgi kapu előtt: a résztvevő katonák is szögesdrót mögött vannak, a fegyveresek egy része pedig nyilvánvalóan a többi fegyveres/építő felügyelése végett van ott. (Forrás: Wikimedia Commons)

Ez év októberében ugyan kis híján kitört az új világháború, amikor amerikai és szovjet tankok szemeztek egymással a Checkpoint Charlie-nál, de végül a nagyhatalmak rendezték saját előjogaik helyzetét, a Fal ezzel elfogadott ténnyé vált. Hogy miért emeltem ki, hogy csak a saját dolgaikat rendezték? Például mert a Fal által szétszakított családok tagjainak először 1963 karácsonyán nyílt lehetősége egymás meglátogatására, és utána is csak kérvényezés után volt erre lehetőség (persze a nyugatiaknak kellett a keletiekhez jönniük - az engedélyeket pedig postásnak öltözött Stasisok adták ki). Hiába voltak sorompók a Falban, azok nem nyíltak fel csak úgy akárkinek...

A halálsáv "keresztmetszete" a nyolcvanas években, már a jellegzetes, előregyártott beton elemekkel és őrtornyokkal (Forrás: Wikimedia Commons)

A fel első verziói improvizáltak voltak; mindent felhasználtak bennük, ami rendelkezésre állt: bontott tégla, betondarabok, szögesdrót... Ezután fokozatosan építették ki azt a gyilkos műszaki rendszert, amit a rendszerváltás sok évvel később elsöpört: lebontották a Falhoz közeli épületeket, széles, jól megfigyelhető (és belőhető) sávot alakítottak ki az "elsődleges" és a "hátországi" fal közt, a hetvenes évek közepétől kezdve pedig beépítésre kerültek az előregyártott betonból készült, L alakú szegmensek, a tetejükön a megkapaszkodást megakadályozni hivatott domború résszel. 

És ez "csak" a felszín volt - mi történt a kiterjedt berlini S- és U-Bahn hálózattal, mely addig szektorhatároktól függetlenül járta be a várost?

Úgy látom, a Döbrentei téri villamosmegállóban valaki komoly erőfeszítéseket tett, hogy megindokolja, miért nem kéne rágyújtani (ha már a dohányzás általános visszaszorítása mögül elkezd eltűnni az állami akarat):

Az elmúlt tél nagyjából olyan volt, amilyennek az ideális telet elképzelem, ugyanis a hideg és a hó szerintem nem ördögtől való dolgok. A hideg hó nélkül, illetve a hó hideg nélkül, na az tényleg tök értelmetlen, és olyan is volt most, de szerencsére nem ez volt a jellemző :)

 
 
2010/11 tele
Villamosmikulás Mukik vontatta kéttengelyes szánon, fehér áldás a Hegyvidéken, első találkozásom a T5C5K2-vel, és persze egy kis Karácsonyi UV

Érdekes időket élünk: egy hete még "csak" a kőolaj kifogyásán / drágulásán / elérhetetlenné válásán agyaltunk (attól függően, ki mennyire parás alkat), most viszont a japán fejlemények miatt valószínűleg az atomenergia használata is csökkenni fog (bár meglepő módon a politikusok még viszonylag visszafogottak, és - egyelőre - nem rohannak olcsón a sötétzöldek kegyeit keresni). Adódik a kérdés, hogy mi marad. És ez picit bonyolultabb ügy annál, amit egy átlagember végig tud gondolni - különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a kőolajos téma is csak olyan mélységig ér el sokak egysejtjeiig (mind a háromig), hogy az iwiw-en csoportot alapítsanak "Le a magas benzinárral!" néven. Mert hát ez csak ilyen, hogy drága, fujj, fujj - legyen olcsóbb!

Persze bízhatunk abban, hogy a japánok élen fognak járni a megoldáskeresésben, mert amennyire a kultúrájukra rálátok (az nem sok), ott még a vécédeszka is villannyal megy. Talán előkerülnek a sifonérból a kőolaj- és sugárzáslobbi által elnyomott energiatermelési megoldások... vagy mehetünk mind a tábori áramfejlesztő biciklit tekerni, mert az tuti, hogy százméteres szélkerekekkel és napkollektorokkal még nem fogjuk tudni ellátni magunkat! Bár saját megfigyelésem szerint ha Ícé barátom egyedül megy villamost fotózni, akkor süt a nap, ha meg velem, akkor beborul és fúj a szél, tehát azt már tudjuk, mikor és hova milyen áramtermelő berendezést érdemes telepíteni ;)

Termikus energia, persze... Legalább fűtésre megpróbálhatnánk használni, bár vannak kétségeim, hogy a föld alól kiszivattyúzott melegvíz odalenti hiánya nem okozhat-e ugyanúgy kellemetlenségeket a későbbiekben, mint bármelyik másik energiatermelési mód. Még ha a lehűlt vizet vissza is nyomják a forró helyére. Ráadásul egyszerűen nem hiszem, hogy ez alkalmas lenne a civilizáció hatalmas energiaigényének kielégítésére. Például Kínában csak most kezdődik igazából az ipari fejlődés, és ha ők mostantól kezdve nem építhetnének atomerőműveket, úgy sejtem, tíz éven belül megfulladnánk a hőerőműveik füstjétől...

Kezdetnek lehet, hogy meg kéne valósítani Karinthy Frigyes, a híres magyar feltaláló (hisz az internetes szociális hálózatokat is ő találta ki:) ötletét: minden sarokra kell egy fogantyút tenni, azt pedig generátorhoz kötni, mert az biztos, hogy minden arrajáró gyerek meghúzná a fogantyút, így áramot termelve. Internetül mondva: infinite energy... U JELLY?

Megint egy videó, hadd örüljön Rocko ;) Van itt minden: lerobbant tuja tolása vagy húzása (nem volt világos, mert már csak azt láttam, ahogy indul a menet, kékvillogóval kísérve), baleset miatt a Bosnyákon visszafogó Banán, 62-esre beugrott 24-es villamos, havasesőben rohanó Csepel nagysegély, idegenvezetős különvillamos a Lánchíd tövében (csak utólag vettem észre, hogy nem sima 2-es volt), egy- és két vágányon "egyvágányozó" Combinók a Nagykörúton, utasforgalomban nem használt vágányon mosodába tartó ICS, és pár pillanat a tegnap a budai rakpartra terelt 47-esről:

Sejtem, hogy a művészetben járatosak most a szívükhöz fognak kapni, de be kell valljam, én tegnapig nem is tudtam, hogy Budapesten van szobra Darth Vadernek! Ráadásul a Sith Sötét Lovagjának egy elég kevéssé ismert korszakából, amikor éppen nem is volt annyira Sötét:

Persze én nyitott vagyok bármilyen más megoldásra is, hogy pontosan mit látunk ezen a - Városligetben készült - képen! Azt azért el kell mondjam, hogy kevés ennél bizarrabb dologgal találkoztam errefelé, pedig elég sok koncerten voltam ifjúkoromban a PeCsában:

A Web3.14-kompatibilitás érdekében elkészítettem a majomság meme verziót is a fura művészeti jelenségről:

Seriously, WTF?!

Nem olyan ez a kép, mintha rossz darabokból illesztettem volna össze egy panorámát? Pedig tényleg így néz ki :)