HamPLÓ

Küldöm a fentebbi, nyugtató jellegű videót "mindenkinek, aki szereti", illetve a gazdasági világ-úgynevezett-rendszer üzemeltetőinek és haszonélvezőinek, akiknek köszönhetően a több mint másfélszeresére nőtt törlesztőrészletem nagy eséllyel tovább fog nőni, hiszen már nem csak az amúgy is krónikus beteg forinthoz képest emelkedik állandóan a frank:

"Történelmi mélypontra került a forint a svájci frankkal szemben. A frank eddigi csúcsárfolyamát 218,98 forinton érte el az idén július elsején, ma délután fél három tájékán azonban egészen 219,07-ig erősödött a hazai valutával szemben. " / Index /

Szóval a videót nekik küldöm - őket meg a feslett erkölcsű felmenőik különféle testnyílásaiba. Mert az egy dolog, hogy egy közép-kelet-demenciai országban ki mit közösül el, de az anyag- és energiamegmaradás törvényszerűségeinek megfelelően biztosan lehet tudni, hogy semmiből nem lesz valami, ergo amikor zseléshajú brókerek és zsírosfejű örökösök boldogan koccintanak valahol:

"Négynapos veszteségsorozat után ismét emelkedéssel zártak szerdán a New York-i értéktőzsde vezető indexei." / Index /

Van, aki szerint mindegyik úgy sz*r, ahogy van, és van, aki összehasonlítgatja őket. Én utóbbi csoportba tartozom, ennek örömére összevágtam egy kétperces videót pár fontosabb alacsonypadlós tujáról. Basel, Genf, Amszterdam, Rotter...amszterdam, Bécs, Budapest. Jól megfigyelhető szerintem, hogy a svájci villamosok mennyivel kifinomultabb szín- és formavilágúak, mint mondjuk a bécsiek, még akkor is, ha ugyanarról a gyártóról van szó (illetve hát igazából a genfi Cityrunner (tudom: Flexity Outlook C) is Bécsben készült). Az viszont nem biztos, hogy kivehető, hogy a rotterdami Citadis belseje milyen műanyagorgia volt. Mintha csak cse'szlovák lett volna ;)

Közkívánatra megint repülős videó következik (Rocko, figyelem: ez nem a tegnapi bejegyzés!), a zajosabb fajtából: egy svájci, majd egy spanyol F-18-as után egy belga F-16-os illegeti magát a kecskeméti égen. A svájci gép gyors áthúzásánál ráadásul megjelenik az a jópofa, kúp alakú páraleválás, amit videókon már sokat láttam, de élőben még nem:

Több videó előreláthatólag majd akkor lesz, ha ráveszem magam egy képes beszámoló megírásához, nem akarom az összes patront előre ellőni...

Az olaszok remek sportgépeket csinálnak, csak valamiért teherszállítónak álcázzák őket. Azért a közönség így is megtapsolja őket :)

Ezen a repnapon kivételesen inkább nézelődtem fotózás helyett, mert nem csak utólag, a képernyőn akartam látni, hogy hol jártam. Kicsit videóztam is, hogy a hang és a feeling meg legyen örökítve. A lentebbi részletek néhány halkabb pillanatot mutatnak be. Sajnos azt nem sikerült felvennem, ahogy a C17-es megjelenésekor a szpíkerek valahol máshol voltak, a hangosbemondóban pedig a Rubint Réka-Schobert Norbert páros épp valami csoportos aerobic rekordot akart megdönteni, aminek keretében azt kiabálták, hogy "előről... hátulról... és előről... hátulról" (de lehet, hogy "jobbról... balról... és jobbról... és balról" volt). Ez valami egészen érdekes pillanat volt a magyarországi repülőnapok történetében :)

Közben gondolkoztam: lehet, hogy a pár pillanatra látható sivító karácsonyfa nem cseh, hanem svéd Gripen volt. Darab-darab...

A buszmérgezést elkerülendő gyorsan itt van pár kép gumikerekűnek csak bizonyos korlátok közt nevezhető masinákról.

An-26-os a ferihegyi skanzenből fotózva, kicsivel földet érés előtt. Már hogy az ő földet éréséről van szó :) Ez az a gép, ami sok repülőember szerint a leghatékonyabb eszköze a kerozin zajjá átváltoztatásának. Tökmindegy, szeretem a régi szovjet gázturbinák hangját akkor is.

Itt van egy kicsit korszerűbb LGT-s (ez a pár betű nem a zenei ízlést jelzi, hanem azt, hogy légcsavaros gázturbinája van neki is), tippem szerint egy Saab-340. Látszik az évtizedes korkülönbség a dizájnban (ő '83-ban repült először, az Antonov '69-ben), és nyilván a fogyasztásban is, na de neki még sokat kell öregednie ahhoz, hogy igazán meg bírjam kedvelni ;)

Közismert, hogy a buszokhoz csak kicsit értek jobban, mint a sajtkészítéshez, úgyhogy a közönség segítségét kérném a lentebbi képek kapcsán, melyeket egy belga közlekedésbaráttól kaptam. Mikoriak ezek a buszok? Magyar gyártásúak, vagy valami licensz? Mikor és miért kaptak új arcot, és miért nem mindegyik?

Sőt: öreg madár, szép madár! A Ferihegy 2 melletti "skanzenben" ott sorakoznak polgári légiközlekedésünk elmúlt hatvan évének kiemelkedő típusai, de a kiállítás üzemeltetésére már kevés a forrás. Lelkes szakik időről-időre kiszépítenek egy-egy gépet, de a fejlődés igazából csak néhány évente visszatérve fedezhető fel. Ezért döbbentem meg, amikor pár héttel a Múzeumok Éjszakáján tett éjszakai látogatásomkor látotthoz képest is feltűnően jobb állapotban találtam a skanzen Il-14-es utasszállítóját. Az évekkel ezelőttihez képest pedig... De beszéljenek a képek! Ilyen volt régen:

És ilyen volt júliusban:

A lentebbi kép jobb szélén világos ruhában látható Zsaludek Endre szakmai vezetése alatt egy lelkes - szakikból és amatőrökből álló - csapat állt neki, hogy gatyába rázza az Iljusint, ami - légi úton történt - érkezése óta nagyjából csak álldogált a szabad ég alatt. A törzsről lemaratták a régi festést, és korhű malévosat varázsoltak rá - most a légcsavar és a szárnyak fognak következni. Eközben a gép elektromos rendszerét is elkezdték feléleszteni - a műszerfal egyes részeit, a rádiókat, a motor vezérlését, a leszállófényeket...

Közös témák, régi szép emlékek, hejj...