HamPLÓ

A Jujjtyúb automatikus cimke-javasló modulja valamit nagyon benézett, amikor egy budapesti tömegközlekedési eszközökről készített mixet feltöltöttem:

Én legalábbis látom, egyetlen cimkét se sikerült eltalálnia :) Mondjuk az is igaz, a legtöbb villamosos videóra eleve a "car accident" tag-et javasolja...

Amíg ilyen vacak az idő, és amíg így fáj a nyakam a nap végére, addig nem nagyon lesz kedvem értelmes bejegyzést írni :) De hogy ne szokjatok le a rendszeres idelátogatásról, itt van megint egy videó, a Gyermekvasútról. Ganz motor indul a kis kilátókocsival Széchenyi-hegy felé, a vágányok mellett tessék vigyázni:

Már megint borzasztó idő van odakint; szinte biztos, hogy az időjárás tévedésből kettőt lapozott a naptárban, és azt hiszi, már október van :-/ Ilyenkor rendes bejegyzést írni sincs kedvem, úgyhogy nézegessétek inkább ezt a régebbi videórészletek újravágásából alkotott egypercest a Li-2-esről:

Annyira undorító volt a mai délutáni idő, annyira a csontjaimig hatolt a nyirkos hidegség. hogy arról csak csúnya szavakkal tudnék megemlékezni. Ehelyett inkább berakok egy színesebb időjárásos képet:

Az előző bejegyzés fogadtatása után további hőbörgésektől tartok, hiszen most egy még kultikusabb vasdarab következik: az egykori Fővárosi Villamosvasutak Füzesi Árpád Főműhelyének csúcsmodellje, a "Bengáli". Ez egy (jó állapotban tartás esetén) elég pofás jármű, mely jellegzetesen mélyen morgó hangjáról ismeretes - illetve rettenetes futásminőségéről. Évente párszor elmenni a vidéki villamosüzemekbe nosztalgiázni egyet, na, arra tökéletes - igazi vicces járgány:

A fentebbi videó Miskolcon készült, ahol már 2004 óta nem járnak menetrend szerint Bengálik. Vélhetően kevesen sírják vissza komfortjukat a naptár szerint öregebbnek számító bécsi villamosoknak köszönhetően. De azért egyszer-egyszer végig kell csattogni vele a 2-es vonalon :)

Rosszabb helyzetben vannak ebből a szempontból Szegeden, ahol még a mindennapok része a fűtetlen, gyakran beragadó ajtajó porhüvelycentrifuga:

Sokszor filóztam azon, hogy hogyan futhat ennyire rosszul villamos még viszonylag jó pályán is (tegyük hozzá: a fentebbi videó nem ilyenen készült). Meg azon, hogy vélhetően arról lehetne észrevenni, hogy kisiklott, hogy hirtelen kicsit nyugodtabban fut :) Amúgy ha minden igaz, nemsokára már itt is csak iskolaidei hétköznapokon lehet velük találkozni, aztán pedig már akkor sem. Szeged a legerősebben fejlődő közösségi közlekedéssel fejlődő város az országban, de ezt a helyiek nehezebben veszik észre, mint én a fővárosból, mert nekem csak hébe-hóba kell utaznom a Bengálikkal, nekik meg perpillanat mindig, ha 3-as villamos jön.

Budapesten közlekedik egy olyan tömegközlekedési jármű, mely akkor komfortosabb, ha tele van. Ez a ZIU-9-es trolibusz, melynek remek rugózása üres utastérrel kész kalanddá teszi az utazást. Ha viszont tele van, nem pattan akkorákat. Tudom, hogy egyes trolimániások megsértődnek ezen, de 2010-ben elég gáz, hogy ilyennel kell utaznunk... Az a tíz ember, akinek hiányoznának, vigye haza őket és járjon velük, mindenki más kapjon valami jobbat :)

Persze közlekednek még hasonló trolibuszok másfele a világban, de a budapestiek a legöregebbek tán, még ex-SZU tagköztársaságokban is újabb gyártásúak járnak. Egyszer vicces utazni vele, de gyakran... Fú, de jó lenne már ezt a típust is csak nosztalgiajáratként látni! Akkor tán tudnám értékelni a másfeles üléseit is, melyek olyan közel vannak egymáshoz, hogy csak széles terpeszben leülve fér el a lábam. Részvétem a járművezetőknek, akik ilyent hajtanak...

Nagyon tetszett, ahogy a villamoson megbeszélte a napi programját egy idős házaspár. Aranyos volt, hogy konkrét információkat nélkülözve is értették egymást, mert tudták, mire gondol a másik:
-Te, én akkor először bemegyek a postára.
-Ott az izé mellett?
-Ott. Te meg majd megvársz ott a...
-Meg, persze.

:)
 

A BKV-n belül a jelek szerint elindult egy kezdeményezés, hogy egy esetleges jövőbeli (bárcsak minél hamarabb lenne!) villamosbeszerzés esetén pontos elvárásokat tudjanak megfogalmazni olyan járművekkel kapcsolatban, melyek mindenhol elférnek a budapesti hálózaton. Mert - a világ legtöbb nagy villamosüzeméhez hasonlóan - jelenleg nincs teljes átjárás a hálózaton, vannak szó szerinti szűk keresztmetszetek. Ráadásul nem csak arra kell gondolni, hogy 1980-ban az addig bevett 2300 mm-es szélesség mellé bedobták a KGST konfekcióméret 2500 mm-es Tatrákat, hanem arra, hogy más egy négytengelyes jármű kilógása ívben, mint egy hagyományos csuklósé, vagy éppen egy modern alacsonypadlósé.

A legtöbb útszűkületet persze meg lehet oldani találkozási tilalommal (mint Hűvösvölgyben, a "hídnál" - meg még kisszáz helyen), vagy a tükör behajtásával (mint a Lánchíd budai hídfőjénél levő aluljárónál), de vannak évtizedek óta nehéz esetként elkönyvelt helyek is. Az egyik ilyen a Szabadság híd, a másik a 2-es villamos "viadukt" része. És persze ott vannak a Széchenyi Lánchíd aluljárói, ahol a sínek a híd láncainak lehorgonyzását és az egyéb (a budai oldalon részben már nem is létező) tereptárgyakat kerülgetik. Idén nyáron különféle elméleti (számolgatás-rajzolgatás) és gyakorlati (keskenyebb típusok megfigyelése) előkészítések után elkezdték 1:1 méretarányban kipróbálni a 2300 mm-nél szélesebb típusokat ezeken a helyeken.

Az első videón a 19-es és 41-es villamosok lánchídi aluljárója (budai oldal) próbálódik ki két ex-hannoveri csuklós által:

A másodikon a pesti oldalt látjuk. Ezt az aluljárót nagyjából negyven évvel a budai oldali után építették, ráadásul házakat se kellett kerülgetnie a rámpákkal, ezért ívek és emelkedő viszonylatában kicsit kímélőbb, de maga az "alagút" viszonylag szűk. Azért itt is átmentek a TW6000-esek, ezután Combinóval is kipróbálták:

A budai oldalt a tapasztalatszerzés után a még szélesebb Tatrával is bejárták, alapvetően sikeresen. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak úgy rá lehetne utasokkal teli szerelvényeket engedni, de az esetleges átépítések fő irányát jól megadhatja.

A ma délutáni remek időjárásnak küldöm az Axl Rózsi Band "November rain" c. számát. Na jó, nem teljesen az eredetit :)

Nagyot változtak az idők: 1990-ben még hatalmas dolog volt, hogy halandó civilek csak úgy bemehettek a kecskeméti katonai reptérre, ahol mindenféle magyar repülő vasak mellett láthattak földön (betonon) álló MiG-29-est és F-16-ost. El se hittük, hogy végre nálunk is lehet ilyesmi, pedig ekkor már túl voltunk az első szabad választáson, és már a Dallas is ment a tévében :)

Nem is tudom, melyik gép volt a nagyobb sztár, hiszen F-16-ost rengeteg filmben láthattunk már, de MiG-29-est csak akkor, ha véletlenül jó helyen voltunk szovjet katonai repterek környékén...

Bevallom, én annyira nem tudtam, milyen egy "katonai repnap", hogy nem mertem a fényképezőgépemet magammal hozni, mondván katonai létesítmény, biztos nem szabad fotózni odabent. 2010-ben persze már profi repnapjáróként tértünk vissza apuval ugyanide, sokadszorra - fényképezőgéppel. Persze az F-16 és a MiG-29 továbbra is a leglátványosabb gépek közé tartozik, ez nem változott, viszont azért nem mindegy, hogy ezek mellett annyi más szereplő volt, hogy a program klasszikus nyugat-európai repülőnapokhoz képest sem maradt szégyenben!

Ami most nagyon más volt: végre saját szememmel akartam látni a repülőprogramot. Nem azért, mert én vagyok Darth Vader, aki eddig a sisakja optoszenzorain keresztül nézte a világot, hanem mert amióta digitális fényképezőgépem van, a repnapokon állandóan fotóztam-videóztam, és mindig utólag jöttem rá, hogy a program nagy részét csak a gép keresőjén át láttam. A döntésnek köszönhetően rekord kevés képet csináltam: mind a statikus sor, mind a repülőprogram hiányosan lett megörökítve részemről... És mivel születésnapom jegyében édesapám vett nekem egy kopott katonai távcsövet, még a normálisnál közelebb kerültem a mindenféle dübörgő vasdarabokhoz, kit érdekelt az, amit a sokkal gyengébb zoomommal láthattam volna! Tisztára visszamentem gyerekbe, és jó volt :) Mindennek köszönhetően bár az időjárás elég rossz volt (de legalábbis repülőnaphoz nagyrészt kedvezőtlen), és emiatt a program is szétcsúszott, a szokásosnál jobban éreztem magam. Itt egy képes beszámoló azokról a dolgokról, amiket mégis lekaptam:

 
 
Kecskemét, 2010
Hivatalosan: a kecskeméti Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató, de ez túl hosszú címsorba :)