HamPLÓ

Remélem, egy pici vasút még belefér mindenkinek :)

 
 
Jártamban-keltemben fotók 7.
Püspökladányból Luganón és Zürichen át Somogyba, onnan Kondorosra, majd némi sztrájk után Tabon és Brünnön át Bázelbe

Bár az egy oldalra rendelés kicsit önkényes alapon zajlott, azért talán mégis megbocsátható: a Székesfehérvár-Lovasberény vonalat harminc éve zárták be, különvonatozni mégis lehet rajta (igaz, nem Bicskéig, ameddig a vonal tulajdonképpen tartott eredetileg), a Balatonfenyves-Somogyszentpál vonalat meg tavaly akarták, de végülis megmaradt (de ez is csak egy része annak, ami pár évvel ezelőttig létezett).

 
 
Székesfehérvár-Lovasberény, Balatonfenyves-Somogyszentpál
Elveszett, de mégis megmaradt vasútvonalakon csattogva

Kirándulóvasútvonalból tehát már jó sok van itthon, most már pár normális közforgalmú is lehetne végre :)

Pécs az egyik kedvenc városom. Valószínűleg családi alapon, hiszen szüleim is sokat jártak oda, és imádták, és ez az imádat kiskoromban átragadt rám. El nem mondhatom, mennyire drukkoltam, hogy Pécsé legyen az "Európa Kulturális Fővárosa 2010" cím, és mennyire örültem, amikor megkapta. Nem csoda hát, hogy könnyen rá lehetett beszélni arra, hogy a MÁV Nosztalgia élményvonatával leugorjunk oda. Aztán végül mégis csalódottan jöttem haza :(

Pedig jól indult: a vonat jó volt (osztrák eredetű kocsiban utaztunk), az időjárás is. Első körben felrohantunk a kisvasúthoz, mely talán az ország legrövidebb ilyen létesítménye. Utána felmentünk a misinatetői tévétoronyba, ami a kedvenc tévétornyom (valószínűleg már csak azért is, mert ez volt az első tévétorony, amiben jártam:). Mit mondjak, ha lent erős szél volt, akkor fent kimondottan szélvihar. Konkrétan alig lehetett fotózni, mert az ember kezét beremegtette a szél:

Azért három próbálkozásból sikerült némi panorámát lőnöm. Gyönyörű ez a környék, és szépséges a város odalent. Még a panel lakótelepek se tudták elrontani:

... , amikor az állatgondozók nem figyeltek, Béla a kezébe mancsába vette sorsa alakítását:

Most, miután egy csomót dolgoztam rajta, ezt is másképp rajzolnám meg, mert így nem egyértelmű, hogy a táblát nem ő vitte oda, az mindig is ott lógott, Béla csak kiegészítette. Ráadásul eredetileg "minket" helyett "bennünket"-et akartam írni, de az nem fért ki rendes betűmérettel :)

Tavaly még a bezárás előtt sikerült utaznom a nyíregyházi és a kecskeméti kisvasút egy-egy vonalán. Erősen ambivalens érzéseket gyűjtöttem be, plusz pár képet és rövid videót:

 
 
"Elveszett" keskeny nyomközűek: Nyíregyháza és Kecskemét

A minap túl sok Krokodil Channelt/Mérgeskígyó Planetet néztem, és elkezdtem azon gondolkozni, mi lenne, ha nem csak a tenyérbemászó műsorvezető-főhős szövegét hallanánk, hanem az állatok gondolatait is:

Lehet, hogy nem ért meg ennyi felhajtást a dolog, de engem piszkosul zavart, hogy az a múltkori poénom olyan béna megvalósításban került fel a blogba, úgyhogy újrarajzoltam. Nyilván még mindig nem az a kifejezett Marabu, de azért nekem máris jobban tetszik :)

Aktuális fotók helyett inkább megint fejest ugrottam a virtuális ládikába, hogy előtúrjak pár nyári képet. Amúgy is olyan régen volt már budapestes téma :)

Emlékeztető: Nem szándékom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják. Nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után - de csakis a holdtölte utáni negyedik napon -, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot tölthessek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot.

Sok évig viszonylag gyakran buszoztam át a Corvin téren, de még azt se nagyon vettem észre, hogy az ott egy tér. Tudtam persze, hogy az a nagy épület az északi oldalon az  egykori Budai Vigadó, de nem nagyon volt semmilyen arca ennek a Fő utca melletti térségnek - inkább csak egy "történelmileg így alakult" foghíjnak tűnt. Ezt száz évvel korábban is így érezhették, mert már akkor is ki akarták bontani a Fő utca és a rakpart közti régi házakat; Schulek Frigyes például díszlépcsőt akart onnantól a Mátyás-templomig építeni.

Érdekes módon ma már akár örülhetünk is annak, hogy ez nem valósult meg,  mert így megmaradt nekünk ez a kis barokk zárvány a modernebb (újabb) épületek ölelésében. Igaz, figyelmet csak azóta kapnak, amióta a rakpart felőli oldalon, az egykori Budai kertmozi helyén felépült egy szálloda, ami ezt az oldalt is megcsináltatta. Emlékeim szerint ezt a négy régi házat (a fotón csak három látszik) a falakig visszabontották - ami rájuk is fért, mert igencsak le voltak pukkanva. Szóval úgy szidjuk az alacsony épületek fölé magasodó szállodai hátsó frontot, hogy egyrészt ha az nem lenne, ezek az épületek még mindig összefelé dőlnének, másrészt pedig itt nem a szálloda az, ami méretileg kilóg az összképből, hanem ezek az öreg törpék :)

Az más kérdés, hogy úgy képzelem, jópofa hangulata lehetett régen egy nyáresti kertmozizásnak itt, a város kellős közepén. Sajnos ez kimaradt az életemből, pedig a kertmozi nem volt egy rossz találmány, amennyire emlékszem. 5.1-es surround persze nem volt, de voltak helyette szúnyogok!

 
 
A Margit híd felújítása
A kiindulási állapottól máig