Aktuális fotók helyett inkább megint fejest ugrottam a virtuális ládikába, hogy előtúrjak pár nyári képet. Amúgy is olyan régen volt már budapestes téma :)

Emlékeztető: Nem szándékom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják. Nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után - de csakis a holdtölte utáni negyedik napon -, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot tölthessek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot.

Sok évig viszonylag gyakran buszoztam át a Corvin téren, de még azt se nagyon vettem észre, hogy az ott egy tér. Tudtam persze, hogy az a nagy épület az északi oldalon az  egykori Budai Vigadó, de nem nagyon volt semmilyen arca ennek a Fő utca melletti térségnek - inkább csak egy "történelmileg így alakult" foghíjnak tűnt. Ezt száz évvel korábban is így érezhették, mert már akkor is ki akarták bontani a Fő utca és a rakpart közti régi házakat; Schulek Frigyes például díszlépcsőt akart onnantól a Mátyás-templomig építeni.

Érdekes módon ma már akár örülhetünk is annak, hogy ez nem valósult meg,  mert így megmaradt nekünk ez a kis barokk zárvány a modernebb (újabb) épületek ölelésében. Igaz, figyelmet csak azóta kapnak, amióta a rakpart felőli oldalon, az egykori Budai kertmozi helyén felépült egy szálloda, ami ezt az oldalt is megcsináltatta. Emlékeim szerint ezt a négy régi házat (a fotón csak három látszik) a falakig visszabontották - ami rájuk is fért, mert igencsak le voltak pukkanva. Szóval úgy szidjuk az alacsony épületek fölé magasodó szállodai hátsó frontot, hogy egyrészt ha az nem lenne, ezek az épületek még mindig összefelé dőlnének, másrészt pedig itt nem a szálloda az, ami méretileg kilóg az összképből, hanem ezek az öreg törpék :)

Az más kérdés, hogy úgy képzelem, jópofa hangulata lehetett régen egy nyáresti kertmozizásnak itt, a város kellős közepén. Sajnos ez kimaradt az életemből, pedig a kertmozi nem volt egy rossz találmány, amennyire emlékszem. 5.1-es surround persze nem volt, de voltak helyette szúnyogok!

A Budai Vigadó épülete az említett tér-rehabilitáció előtt egy csúnya, szürke, Fő utcai "bérház" volt, melynek Corvin tér felőli oldalán valamiért egy színház jellegű homlokzat romjai voltak láthatók. Nem mondom, hogy a körülbelül helyreállított (állítólag nincsenek meg az eredeti tervrajzok, ezért improvizáltak a homlokzat felújításakor) épület különösebb kedvencem lenne (voltaképp semmi különös nincs benne), de azért mégiscsak egész más most! Főleg az előtte kialakított kis parkkal együtt érvényesül jól, ahol leülve el lehet merülni a bennünket körbevevő épületek részleteiben. Ezt például a Batthyány téren nem lehet megtenni, mert tutira odajönnek kéregetni közben, odafüstöl a járdára felparkoló busz az orrunk alá, satöbbi. Ez itt a lényeg, amit Budapesten nem nagyon értenek: egy épület önmagában még nem sokat ér, megfelelő környezet is kell neki!

Mondtam már, hogy imádom az eldugott belső kerteket? Ezt a kockaköves felvezetésű minidzsungelt soha nem látja az ember az autóból vagy a 86-os buszból, pedig csak pár méterre halad el tőle!

Az én hegyvidéki lelkemnek jól esik, hogy a Vár oldalában utcák helyett néha lépcsők vannak. A Hunyadi János út alatti lépcsők ismertebbek, ezért most inkább a Szalag utcától felfelé induló Ponty utcai lépcsőt mutatnám meg. Nem tudom, van-e olyan időpont, amikor pont jól süti meg a nap, mert így kicsit barátságtalan az összhatás, de valamilyen romantikus mozi kulcsjelenetét bármikor el tudnám ide képzelni!  Mondjuk egy Richard Curtis* rom.kom.-ban Hugh Grant itt vallja be Kate Winsletnek, hogy nem cikizésből kérdezte meg a Hapci motoroson utazás közben, hogy nem akar-e kiállni a hajó orrába, hanem mert a Titanic a kedvenc filmje :) És akkor a turistáknak lenne miért ide járniuk - a fél világ szerelmespárjai itt fotóztatnák magukat... Romok helyett (sajnos van az is helyenként a környéken) romkomot a Vizivárosba!!!

*Egy kis énlog-fanblog megjegyzés: Richard Curtis olyan romantikus komédiákat írt, mint a Négy esküvő és egy temetés, a Notting Hill és az Igazából szerelem (valamint a kissé más kategória Fekete Vipera), erre mit látok az IMDb profiljában, mi az egyik éppen aktuális munkája? Egy rész a Doctor Who most következő évadjához. Like... wow!