HamPLÓ

Pénteken egyszerre leesett a csizmám mindkét talpa (már hogy a bal és jobb oldali is), emiatt szombaton sima félcipőben mentem ki az utcára, ennek viszont az lett a vége, hogy jót zakóztam egy rejtőzködő jégfolton. Jobban mondva nem zakóztam, hanem farmeroztam: letérdeltem a Télistenség előtt, némi anyaghiányt okozva úgy a farmerben, mint a térdemen. Emiatt ma nyugis, itthon ülős napot tartottam, sok tévénézéssel, zenehallgatással.

Eközben ugrott be, hogy pár zenétől egy az egyben visszajönnek hangulatok, jelenetek a gyerekkoromból. Az egyik ilyen szám Amii Stewarttól a "Húúúú huhhu hu hú húúú", eredeti nevén a Knock on wood:

Erről egészen pontosan az ugrik be, ahogy apuval hazafele jövünk a Közlekedési Múzeumból, az Egressyről a Thökölyre kanyarodva a Trabanttal. Mellettünk még jár a 44-es és 67-es villamos, a Trabi meg még nem rázkódik szét a kockakövön, mert a kockakő még nincs teljesen szétnyomódva-megsüppedve-foghíjasra cakkozva. Én még tök lelkes vagyok a múzeum élményétől, a villamosra nem is nagyon figyelek oda, pedig... :)

Nem tudom már, a Trabantban hogyan volt akkoriban zene, de valahogy sok zenei emlékem kapcsán autókázás rémlik - még az is lehet, hogy tévesen. A második Trabantunkban már biztosan volt egy idő után rendes rádió (6 voltos Videoton, magnó nélkül), de úgy rémlik, mintha sokáig csak egy kis elemes kézirádió lett volna odarögzítve a műszerfal mellé. Egy időben konkrétan az a klasszikus dizájnú, lekerekített műanyag Phillips recsegő volt, amit talán ma is lehet kapni retróként (pár éve láttam valahol külföldön egy boltban), de mintha más is lett volna korábban, valami régiesebb. Na mindegy! Egy másik szám, amit akkoriban nem lehetett kikerülni, a "Van még cigi" című volt, ettől is teljesen nosztalgikus hangulatba kerülök:

Legalábbis más magyarázatot nem nagyon tudok kitalálni az alábbi képen látható járműre. Pontosabban a jármű és a körülötte - mit körülötte: benne! - uralkodó időjárás közt feszülő ellentétre.

Persze nyilván nem csupán a lilára fagyásból áll a szolgáltatás. Például rá van írva, hogy "hop on, hop off" - a többi ilyen szolgáltatóval ellentétben ők nyilván nem állnak meg ehhez ;)

PS: Hogy ne mondhassák, hogy nem haladok a korral, a népszerű vizuális mém (ez a "kockafejű majomkodás" kibermodoros megnevezése, bár a logopédia, izé, wikipédia másképp gondolja), az "epic win/fail" mintájára (de)motivációs plakát formátumban is megcsináltam:

Heh, besz*rás, miket rajzoltam 19-20 évvel ezelőtt: autókat! Igaz, egy Audi-szappant már láttunk korábban, de úgy látszik, akkoriban tényleg csak repülőgépeket és autókat skiccelgettem... Igaz, a villamosokon és vonatokon ekkor már régesrég túlvoltam: azokat 4-5-6 éves korom környékén rajzoltam leginkább (az egyik rajzon, ami talán megvan valahol anyuéknál, a MÁV-ot MÁW-nak írtam, mert még nem ismertem a betűket); az élet periodikus ismétlődése miatt érthető, hogy 15 évesen visszajöttek az autók, amiket 3-4 évesen nem rajzoltam, csak szerettem (nagyi mindig mesélte, hogy ahogy gyalogoltunk az utcán, mindegyik autóról megmondtam, hogy micsoda - kivéve a Peugeot-t, mert azt nem tudtam kimondani:). Naszóval, ez itten a "Varga Firecracker", 1990 decemberéből:

Úgy sejtem, hogy a tetejét és a fenekét valamelyik Porsche 911-ről vettem, az orra meg talán Ferrari 308... Mindenesetre annyira belefeledkeztem, hogy még a belsejét is megrajzoltam :)

(Remélem legalább Rocko örül a tematikának egy kicsit;)

Az igazság új hogyvolt odaát van:

Ki vagy, Doki? NS1x03 - "The unquiet dead"

Csak úgy, szünetjelzés helyett - meg mert jó ;)

Csak szerintem tapsol félre a közönség, például az elején eléggé? És vajon azon mosolyog Moore úr, amikor valakire kinéz oldalra?

Lehet, hogy elvesztek pár olvasót, de akkora volt az érdeklődés ;) hogy megint berakok egy sor firkát a gimnáziumi harmadik-negyedik éves magyar-történelem jegyzetfüzetemből (igen, két év két tantárgyának összes jegyzete elfért egyetlen füzetben - és még a rajzok elől se foglalták a helyet).

Akkoriban kezdtem gitározni (Jolana rulez!), akkoriban kattantam rá a keményebb zenékre úgy igazából; naná, hogy a rajzok témái is leggyakrabban ezek voltak. Nehezítő körülménynek volt tekinthető, hogy nem volt szabad túlságosan belefeledkezem a rajzolásba, mert az már a tanárnak is feltűnt volna.  Itt jegyzem meg, bizonyos tanárok időről-időre beszedték a füzeteket, hogy lássák, hogyan jegyzetelnek a diákok - én kivétel voltam, mert tudták, hogy ha esetleg véletlenül jegyzeteltem is volna, úgyse tudják elolvasni :) Ezúton is köszönöm a türelmüket, és azt, hogy nem piszkáltak feleslegesen!

Ehh, asszem egységnyi méretűre kellett volna vagdosni a képeket, mert így elég hülyén fog kinézni a bejegyzés :D

Ugye mindenkinek megvan ez a kép, a gazdai hangja után a fonográf tölcsérhangszórójába bambuló kutyáról?

A 101 éve csinált fényképből kilencvanvalahány évvel ezelőtt festmény, majd a "His Master's Voice" logó lett. Aztán valamikor 1992/93 körül egy unalmas  órán (sok volt belőlük) a gimnáziumban valahogy sikerült heavy metál lemezborítót csinálnom ebből a motívumból, az Iron Maiden kabalafiguráját, Eddie-t ("Eddie the head") felhasználva, "a befőtt elteszi a nagymamát" jeligére:

A rajz készítése közben természetesen egy állat se sérült meg (hacsak nem vágtam meg magam a lap szélével), de legalább az óra elment :)

Nem tudom, mennyi értelme van belinkelni ide, hiszen már eleve a műfaj hasznossága kapcsán is kételyeim vannak (ti. aki látta, az "hogyvolt" nélkül is tudja, mi volt benne, aki meg nem, az úgyse érti:), de azért megteszem:

Vén-döglő a világ végén
Ki vagy, Doki? NS1x02 - "Amikor vége lett a világnak"

Turkáltam a régi dolgaim közt, és ezt a régi rajzot találtam köztük (többek közt). Tizenöt évesen (kevésbé egoista időszámítás szerint 1990-ben) egy bő hónapot Kölnben töltve előfordult, hogy unatkoztam, minden bizonnyal egy ilyen pillanatban (na jó: órában) került a firkafüzetem egyik oldalának szélére ez az Audi, ami a ház előtt parkolt:

Két dolgon röhögtem: az egyik, hogy még a visszapillantóba is belerajzoltam a tükröződéseket, a másik pedig a perspektíva érdekes meghatározása - remélem más is el tudja olvasni a csillagozott megjegyzést :)

Annyi minden kavarog a fejemben, és annyira hasogat a nyakam, hogy kicsit szüneteltetem önkéntes mérvadói tevékenységemet, és inkább feltöltök pár képet egy jópár évvel ezelőtti látogatásról a FÁNK-ban (=Fővárosi Állat- és Növénykert). Aki nem bírja a gügyögést, keressen más olvasnivalót magának, a többieknek meg:

Itt látható az állatok valódi királyainak egyike, amint a legjobbat hozza ki helyzetéből. Ebben a macskafélék amúgy is a legjobbak. Az ember legszívesebben odamenne és megdögönyözné... utána pedig visszavarná letépett végtagjait, pótolná a vérveszteséget, satöbbi :)

A másik nagy király a medve (tudományos nevén maci), a nagy alkalmazkodóművész. Ő sem produkálja magát, csak leül... és édes. Az alamizsna máris záporozik az irányába - de ahogy látható, őkelme olyan lusta, hogy a fél méterrel előtte heverő kaját se veszi fel, inkább várakozik egy jobban célzott dobásra.