HamPLÓ

A múltkori körkérdésre adott rengeteg válasz után egy olyan hobbimnak hódoltam, aminek már évek óta nem: tősgyökeres budaiból átváltoztam turistává, akit minden budapesti sarok után valami meglepetés vár, akinek itt minden új. Ez az állapot, amikor az ember addig észre nem vett szobrokat, homlokzatokat, panorámákat fedez fel ott, ahol amúgy mindennap jár.

Na jó, a fentebbi panorámánál (mely a Lipótvárosi Plébániatemplom, közismertebb nevén a Szent István-bazilika kupolateraszáról készült) nem járok minden nap, itt a felfedezés öröme NZA barátomé volt, akit felráncigáltam oda. Ő konkrétan ki is jelentette előtte, hogy nem szokott otthon turistáskodni, de szerintem rájött, hogy nem rossz dolog az. A pesti oldalon legalábbis nem sok hely van, ahonnan fentről van rálátás a városra. A másik, ahol eddig sikerült járnom, a SOTE Nagyvárad téri toronyépülete volt, az esti város panorámájával, a kivilágított Várral a háttérben. Fantasztikus volt, valaki ismét meghívhatna oda :)

Namármost mivel Pestet fentről szinte csak
a/ a Citadellából/Várból
b/ repülőgépről
láthatjuk, minden egyes új látószög új arcát mutathatja meg a városnak. Ha nem ismerjük a várost, akkor csak nézünk, és jó érzésünk támad, ha ismerjük, akkor meg órákig kereshetjük, mit ismerünk fel, mit nem.

Úgyhogy csak ajánlani tudom minden helybelinek, hogy jó időben vegye fel a napszemüveget, bézból/surdasapkát, ásványvíz/térkép a hátizsákban, fényképezőgép a nyakban, és induljon el csavarogni! Menjen be azokra a helyekre, ahová amúgy nem, "mert az csak turistavakítás" (na jó, a drágákba ne), álljon meg azokon a helyeken, amiket eddig mindig elkerült az ott ácsorgó hatszáznegyven japán turista miatt, fotózzon - és ahogy az urbanista blog írná, "otthoni_turista tag-gel tegye fel a képet az Indafotóra" ;) Csak ne művészieket, beállítottakat, utólag megmunkáltakat, hanem olyanokat, amilyeneket turistaként csinál másutt, arról, ami nagyon megfogta.

És közben élvezze nagyon, hogy egy nagyon szép és érdekes városban jár - a koszos buszokat, bunkó autósokat kivételesen hagyja az arra szakosodott blogokra :)

Utazás a 73-as trolipótló Intercity-vel - amiből hóban villamosfotózás lett, Debrecenben:

 
 
Debrecen fehérben
Bengálik és Ganzok a hóban, UV a csarnokban...

Olcsó és gyermekded dolog aranyos állatokat bemutató képekkel és videókkal telepakolni egy blogot, abban a reményben, hogy emiatt talán olyanok is beleolvasnak majd, akik egyébként elkerülik, nem kimondottan mainstream tematikája miatt.

Ugyanakkor ez a gyűrűsfarkú maki (katta) család olyan tündérien civakodott a Nyíregyházi Állatparkban, hogy képtelenség kihagyni a ziccert:

Az ilyesminél egyébként már csak egy szánalmasabb húzás van: amikor holmi szilveszteri műsorok stílusában viccesnek szánt szövegeket adnak az állatok szájába:

Nem vagyok tökéletes, na ;)

Kiskorom meghatározó élménye volt, amikor a családdal a Hármashatárhegyre kirándultunk. Nem az erdő miatt, hanem mert időnként megálltunk, és a hegyoldalból néztük, ahogy a völgyben a vitorlázóreptéren zajlik az élet. Felszálltak, leszálltak, vásznakból betűket formáltak, amikkel jelezték a rendet a fent levőknek... Nem tudom, hányszor mentünk ilyen reptérnézésre, nem tudom, mennyi ideig néztük a repülőket, és még csak elképzelésem sincs arról, hány éves lehettem, de nagyon bevésődött a dolog. Aztán hosszú évekig csak Ferihegy (akkor még nem "1", hanem "a" Ferihegy) terasza jelentette a viszonylagos közelséget a repüléshez, majd '87 körül apuval megint elkezdtünk repülős helyek környékén kilukadni, ekkor már általában a placc szélén, a starthoz közel.

A vitorlázórepülés ennek ellenére nem érdekelt soha annyira, hogy kipróbáljam, talán részben amiatt is, mert annak idején színtévesztésem miatt alaposan elmagyarázták, hogy ne álmodozzak ilyesmiről. Később pedig végképp a benzinmotoros kisgépek mániása lettem, továbbra is gyalogbékai minőségben. De azért napsütéses időben marha jól esik nézegetni, ahogy a mindenféle vitorlák suhognak-forognak a kék égen:

A remegős, és a szélzaj-szűrő ellenére szélzajos (legközelebb majd zenélek alá valamit inkább) videón pár fahegyi (farkashegyi) pillanatot láthatunk: Góbét és valami Ka-akármit (majd Walter Melone megmondja) csőrölnek fel, illetve ugyanők szállnak le különböző hatékonysággal.

És hogy azért némi virtuális benzinszag is legyen a bejegyzésben, következzék egy snittsorozat a klasszikus cseh csoda, a Zlin Tréner család utolsó tagjának egy átlagos munkanapjáról - vitorlázóvontatás előtt, közben és után. Ne vakargasd a monitort, nem az koszos, hanem a lencse volt az:

Ettől a motorhangtól mindig elérzékenyülök! Amúgy meg remélem, Walter Melone-on kívül más is rákattint a videókra ;)

A Városkép blogon ment a polémia arról, hogy kinek mitől élhető és/vagy szerethető Budapest, és egy kommentező rádöbbentett, hogy ma még több dolgot szeretek Budapestben, mint tizenöt évvel ezelőtt. Én, aki gyakran foglalkozom a várossal, sem veszek észre dolgokat... ki tudja, mi mindenre nem gondoltam eddig, mint szerethető tulajdonságra?

A kérdés tehát az, hogy ki mit szeret Budapest(ben), mit tart kiemelkedőnek/egyedinek/érdekesnek benne? Több dolgot is lehet írni.

Én kezdek: imádom a sziklákat és a várakat, ergo nekem hatalmas fless, hogy minden nap a Gellért-hegy nevű kavics tövében megyek el munkába, majd hazafele menet. És imádom, hogy több vár (erőd) is van karnyújtásnyi távolságban (Citadella, Várnegyed).

Ti jöttök! Banális-triviális featúra és egyéni hepp egyaránt jöhet!

PS: Ismétlem: "mit szeretsz Budapestben?". Nem "miért hülye az, aki szereti Budapestet?", és nem "miért jobb Prága?". Ezen túl a városvezetés sem fog megváltozni attól, ha valaki idepolitizál a kommentek közé, szóval azt is lehet hanyagolni :)

A rajzolt légitársaság után itt van némi valódi légi társaság:

 
 
Tavasz Budaörsön
Cessnák, Zlinek, helikopterek...

Miért nevez "kedves nézőnek" a bemondó, és miért diszkriminálják a nem igazán kedves nézőket?  Miért "szíveskedjek kapaszkodni" a villamoson? Nem elég, ha csak simán felszólítanak kapaszkodásra, mondván ha nem teszem, az első fékezésnél eltaknyolok?

 -> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Kattint. Azonnal. Oda fel.  

Közeledik a nyár, hullik a vattacukor a mennyből - csak sajnos nem valódi, hanem a nyárfa fehér, pihés termése. A Szerémi út egyik sarka a minap úgy nézett ki, mintha tíz centi hó borítaná. Sebaj, addig se látszik, hogy kikopott alóla a gyep!

Európai körkapcsolás:

London: A Harrods kettővel több pénztárt nyitott meg a válsághisztériát kísérő felvásárlási hullám miatt, a sorbanállókat kamarazenekar szórakoztatja. Főleg az aranyozott teáskannákat és a krikettütőket viszik.
Zürich: A Bahnhofstrasse előkelő üzletei előtt a bejutásra várakozókat Sprüngli trüffellel kínálják. Menő a gyémántékszer és a márkás teniszütő.
Budapest: Aki még kapott fizetést, sorban áll a Rákóczi és Thököly úti használtruha-boltok előtt. A vásárlók mindegyike két lábon járó royal fush: mindent visz (amit ér).

Az első kettőt csak képzelem, a harmadik viszont valóságosnak tűnik, az említett üzletek előtt tolongó tömeget látva.

A tűzszerész kocsi most a Thökölyn jött szembe, innen tudom, hogy időben vagyok: amikor késésben vagyok, a Blaha és az Astoria közt szoktam látni.

Csillagok háborúja, hiperűrsebesség effekt: az ember szembeszélben menne valahová, de a nyárfa pihéi piszkosul jönnek szembe. Szó szerint. Ha felveszed a napszemüveged, akkor viszont Han Solo lehetsz, csak elmosódó fehér pöttyöket látsz feléd gyorsulni :)

A villamoson a szomszéd ülésen ülő fiatal lány folyamatosan tüsszög. Remélem, nem Mexikóban töltötte a hosszú hétvégét.

Egyik kedvenc témám a havazás a nagyvárosban, de sajnos évről-évre kevesebb lehetőség van ilyesmit fotózni. Amikor a fél világ fehérben pompázik, Budapesten "gyárilag" latyakosan esik le a hó. 2009 elején pár napig mégis lehetőség volt havas tujákat fotózni:

 
 
Tél 2009-ben