HamPLÓ

No, itt van az imént ígért esti Li-2 leszállás. Túl sok nem látszik belőle, az biztos :)

A 41-es villamos mellett futó Hosszúréti-patak szeptember második felében hatáskör-túllépést követett el, ezért a tuja egyetlen vágányon közlekedett oda-vissza Kőérberek és Kamaraerdő közt. Almár Ákossal ezt akartuk megnézni, amikor azt vettük észre, hogy egyfajta mini repülőnap zajlik a csak két sóhajtásnyira levő budaörsi reptér felett. Innentől kezdve inkább azt filmeztem:

Sajnos egyszerre filmezni és a reptér fele közeledni nem lehet, így előbb (gyaloglás közben) lemaradtunk a vitorlázó-műrepülésről, majd a Li-2-es felszállásáról is. Előbbi leszállása így is klassz volt - de nem annyira, mint utóbbié, ugyanis akkorra elmúlt napnyugta, és bekapcsolták a reptér elég ritkán használt pályafényeit. Dögös volt :) Ha lesz időm, azt is letöltöm a kamerából, mert még azt sem tudom, sikerült-e belőle bármit megörökítenem. Addig élvezzétek ezt a kis műrepülő-bemutatót! (Profibbak esetleg meg is mondhatják kit látunk, illetve azt, hogy a második műrepülőgép tényleg egy Zlin-50-es? És jól gondolom, hogy valami céges napot kaptunk el, ahol így szórakoztatták a dolgozókat?)

Update - "aero111" kiegészítése: "Az első gép az egy kétüléses Edge 540-es volt amellyel Illés Tamás tartott bemutatót. A következő gép valóban egy Z50-es volt amellyel Ábrányi Tamás tartott bemutatót és végül a vitorlázó műrepülésben nem vagyok biztos, de szerintem azt Tóth Ferenc világ és európa bajnok tartotta."

... és minden gyönyörűséges ősz-színekben tündököl. Pláne ilyen klassz napsütésben, ami mostanában szerencsére gyakran van (rossz idő nyilván majd akkor lesz, ha végre lenne időm sétálni egy kicsit:).

Ez a kép ugyan még szeptemberben készült, Bytomban (értelemszerűen egy villamos fordulóhurok közepén), de azért mutatja, miről beszélek. Ha a vége nem lenne olyan hideg, akkor azt hiszem, az ősz lenne a kedvenc évszakom.

Bár e blog olvasóinak egy része valószínűleg a budapesti troli 75. szülinapja alkalmából rendezett nyílt napról vár képeket, be kell valljam, számomra a hétvégén látott legszebb közlekedési eszközök nem trolibuszok, hanem repülőgépek voltak. Csehszlovák repülőgépek.

Hogy kinek melyik a kedvenc repülőgépe, arról jó hosszan lehet - meglehetősen értelmetlen - vitát folytatni. Lehet kategóriákat felállítani, például hogy a legkorszerűbb technológiát amerikai gépekben találni, a legérdekesebb masinákat az oroszok csinálják, a legkülönlegesebbeket az angolok, a legmegdöbbentőket a németek, stb. A számomra legkedvesebb repülőgépek a fenti kategóriákkal ellentétben nem valamely nagyhatalomtól érkeztek: ők az egykori csehszlovák ipar remekművei. Ezek a masinák nem csak szépek voltak, hanem jók is - nem csak azért használták őket, mert a KGST ezt adta cserébe az Ikarus buszokért (ellentétben mondjuk a tojáslámpás Skoda 105-össel, ami sose számított jónak:).

Sorakozó a gödöllői füvön

Szombaton a gödöllői reptéren a cseh gépek, pontosabban az Otrokovice-i Moravan Repülőgépgyár "Zlin"-jeinek igaz rajongói találkoztak. Nem volt hatalmas gép-tömeg, de azért a fő típusok képviseltetve voltak: a négyüléses Z-43-as, a kétüléses Z-142, és persze _a_ repülőgép, a Z-526F Tréner Master. Bónuszként eljött egy L-200D Morava is, "aki" ugyan nem Zlin (egy másik repülőgépgyár - merthogy több is volt/van a cseheknek: a Kunovice-i Let gyártmánya), de szintén csodálatos.

Morava és Z-142 gurul az állóhelyek felé

Nagyon klassz dugattyúsmotor-hangorgia volt, melyet igyekeztem audiovizuálisan megörökíteni. Egy pár perces videót össze is vágtam belőle:

A felvételek készítésekor ismét szembesültem a dilemmával, miszerint vagy fotózok, vagy videózom - vagy pedig szabad szemmel gyönyörködöm a madarakban. Szerencsére Rianna besegített fotózás fronton:

Tréner és Z-142 áthúzás közben

Jövőre remélem sikerül behiénáznom magam valamelyik gépbe, bár nem akarok panaszkodni: így a földről is klassz volt a találkozó!

Amíg érkezik valami megfejtés az előző postra, addig következzék két régebbi felhős kép:

(Szerencsére mostanában nem ilyen az idő, és ez egyátalán nem baj:)

Az iménti, UV kontrolleres kérés kommentjei kapcsán kiderült számomra, hogy milyen sok barkácsoláshoz, szereléshez értő ember jár erre. Tőlük szeretnék kérdezni két dolgot, ami már évek óta foglalkoztat. Nem röhögni, tényleg érdekel; még akkor is, ha a végén kiderül, hogy semmi képzelőerőm nincs, mert ha lenne, akkor rájöttem volna :)

1. A kalapácslakk miért kalapácslakk? És mitől olyan mintázatú, amilyen?

2. A kályhaezüst miért kályhaezüst?

Szerintem még lesz hasonlóan értelmes kérdésem, de ezek jutottak most eszembe...

Most kivételesen naplóként fogom használni a blogot - nem lehet minden bejegyzés egy-egy alaposan resersált, tökéletesen szavakba öntött, észveszejtően szép képekkel illusztrált sztori ;)

Naszóval anno hencegtem az UV kontrollerrel, amit vettem a BKV-tól. Eddig kint állt az erkélyen, de most egy apróbb építkezés miatt bekerült a nagyszoba sarkába. És rájöttem, hogy ott is szeretném tartani. Csak egy baj van: ahogy kinéz. Konkrétan így:

Nincs valakinek ötlete, hogyan lehetne normális állapotba hozni? Hogy ne legyen rozsdafoltos a teteje, hogy csillogjon a rézlap, hogy ne legyenek feketék a vasfelületek. A "fújd le kályhaezüsttel" című javaslatot lehetőleg hanyagolnám :)

Szeptember 22-én lecserélték a Széchenyi-hegyi adótorony tetejét, a digitális műsorszórásra való áttérés részeként. A százkilencvenegynéhány méteres antenna utolsó, tizenvalahány méteres szakaszát ipari alpinisták leválasztották a szerkezetről, a leemelés, illetve az új antennacsúcs beemelése pedig daruval történt. Repülő daruval, hogy butaújságírósan fogalmazzak: egy orosz gyártmányú, Kamov Ka-32 típusú helikopterrel, melyet egy svájci cég üzemeltet. Egy német cég megbízásából. Egy magyar cég számára. Éljen a globalizáció! ;)

A Ka-32-est a nyolcvanas években fejlesztették ki a Ka-27-es tengeralattjáró-vadászból. Jellegzetes Kamov-masina az egymással ellentétes irányba mozgó koaxiális rotorokkal. Az A alváltozat a nemzetközi szabványoknak megfelelő felszereltséget jelenti, ezen belül az A12 a Svájc által elismert verzió.

És most jöjjön egy négy és negyed perces videó a daruzásról. Amikor ugyanis rájöttem, hogy nem igazán alkalmas fotózásra az idő, gyorsan áttértem a filmezésre. Mára virradó éjszaka pedig felfedeztem magamnak a Microsoft MovieMakert, úgyhogy ez egy erősen vágott verzió, mivelhogy a daruzás sok egyhelyben függeszkedéssel és lassú mozgással jár, így nem kimondottan akciódús látvány. Viszont marha érdekes ilyesmit élőben látni!

Ha akadozik a videó, állítsd le (||), és várd meg, amíg a letötést jelző csík elkúszik a jobbszélre. Ha már letöltődött, nem fog megszakadni.

A gép rendelkezik robotpilótával (állítólag olyannal, hogy ha csak egy ember repüli a masinát, akkor bekapcsolja a függeszkedés üzemmódot, és otthagyhatja a kormányokat, amíg a darut kezeli - bár érdekelne, hogy ezt megengedik-e az európai szabályok, vagy csak egy lehetőségről van szó), de azért úgy gondolom, így sem feltétlenül könnyű feladat ennyi ideig egyhelyben lebegni, és aztán - immár megterhelve - megint elindulni.

A helikopteresek mellett nem szabad megfeledkezni a tornyon dolgozó ipari alpinistákról sem: ők azok, akikkel semmi pénzért sem cseréltem volna :)

... inkább gyorsan letapossa az összeset. Nincs száz méternyi összefüggő érintetlen védőkorlát a városban, és a nyilván mindig az útviszonyoknak megfelelően vezető próbaschumacherek miatt az aluljárók korlátjai is lassan mind lecserélődnek - a régi, üvegezett helyett általában tömör betonra. Mert a város sötét lovagjai nem csúsznak ki: ők így szoktak megállni.

A korlátok romjai helyén eredetileg egy-egy utca nyílt, ahová az autós bekanyarodott, és csak aztán vette észre, hogy azokaszemetek megszüntették az utcát, és erről még csak nem is szóltak neki!

A baloldali képen a korlát leküzdése után a driftelés lokális bajnokai rögtön a villamosmegállóban várakozókon találhatják magukat. Persze egy-egy szóbeli vállonveregetés a megállót és az előtte levő kanyart megtervező és engedélyező szakembereknek is jár. Jobboldalt: itt valaki vagy nagyon bénán bírt visszatolatni a sarkon, vagy ez valami újfajta street-art.

Ezt a korlátot nem a járdára való feltolatáskor túlbuzgó jómunkásemberek görbítették el, hanem Uri Geller.

Na most mi van, ő igenis kocsival akart felszállni a villamosra. Csak az a rohadt lánc nem engedte!

Nem illett a kereszteződés fengsui-jához az érintetlen korlát, hát gyorsan átalakították. Nem volt egyszerű, hiszen ide csak forgalmi iránnyal szemben lehetett eljutni, de a kozmikus harmóniáért semmi sem túl drága!

Teherautóval szűk helyen tolatni márpedig mindenki tud - a korlátokat nyilván eleve ilyen görbén rakták ki!

Megjegyzés: tudom, valaki a kommentekben majd úgyis megírja, hogy kisebbségi komplexusom van, mert irigylem az autót a gazdag, szép és sikeres emberektől (valamint különbenis az én anyámat), de azért engem hadd idegesítsen ez a jelenség :)

... az előző felhős bejegyzés kritikán aluli minőségét jóváteendő :)