HamPLÓ

A múltkor morogtam róla egy sort, most itt van egy képes bemutató, pár kisvideóval:

 
 
Augusztus majdnemhuszadika
A tisztavatási áthúzás főpróbája, illetve a Vörösbulla kvalifikációs körei

A legjobban nem is a repülőgépek tetszettek, hanem a repülőgépek ÉS a város a háttérben. Fú, ha még valami profi fotóscuccom is lett volna, akkor miket lehetett volna csinálni :) Azért persze a Redbull német helikopter+osztrák pilóta összeállításának műrepülése valami egészen elképesztő volt, bár már nem először volt ahhoz sem szerencsém. Viszont az TÉNYLEG nagyon ott volt, a legtöbb egyéb produkcióval ellentétben. Persze szigorúan SZVSZ.

A szájhagyomány szerint egy rockbandához szükség van zenészekre, plusz egy dobosra. Eme gondolat valóságtartalmáról persze nyilván mást gondol egy szólógitáros, és mást egy dobos, de azt talán az ütősök is elismerik, hogy ők csak legritkábban meghatározók egy-egy együttes életében - cserébe valószínűleg a többi hangszeres is elismeri, hogy azért vannak kivételek. Például Cozy Powell, aki Colin Flooks néven született 1947. december 29-én, az angliai Circenster-ben.

E bejegyzés apropója, hogy a Youtube-on beleakadtam pár kedvenc zenémbe, és a sors valahogy úgy rendezte, hogy ezek nagy részében ugyanaz az ember püfölte a bőröket: Cozy Powell. Sajnos ő már tíz éve átigazolt abba a bandába, ahol Jimi Hendrix gitározik és Freddie Mercury énekel, de előtte szerencsénkre azért végigjárta az rocktörténet legnagyobb felállásait. És tette ezt úgy, hogy sztárdobos mivolta ellenére nem dobolta szét a számokat, hanem része volt a zenekaroknak. Mert szerintem ez az igazán nagy dolog, nem az, hogy szétpilinckázza az összhangot - amit pedig nyilván meg tudott volna tenni. De hát ő elsősorban nem dobos volt, hanem zenész.

Kezdjük talán ezzel a darabbal, ami ugyan nem kimondottan jellemző korszaka Cozy-nak, de azért annyira feelingesen hetvenes évek (1979), hogy jól fog esni. A társaság szerintem elképesztő: a legtöbb rocker nem hogy a saját, de bárki jobb kezét odaadná egy ilyen felállás élőben megtapasztalásáért :) A főszereplő Gary Moore (a Back on the streets az ő szólólemezének címadó száma volt), a háttér része a fél Thin Lizzy (konkrétan Scott Gorham és Phil Lynott), a billentyűknél Don Airey nyomja azokat a fura hangszíneket, a doboknál meg ugye Cozy ül.

Ma hazafele jövet előkapartam rég használt iPodomat a táska aljáról, mert olyan zenehallgatós hangulatban voltam. És mi volt az első szám?

A szöveget tessék figyelni, pl.:
"I used to trust the media
To tell me the truth - tell us the truth!
But now I've seen the payoffs
Everywhere I look
Who do you trust when everyone's a crook?"
(az egész szöveget nem másolom be, mert a végén még ideköltözik a teljes Poli-dili az Index fórumokról:)

Mindenesetre tökre rímelt a hangulatomra. Ez meg egy kicsit harapósabb darab:

Ebből mondjuk ez a rész:
"What do you mean, I don't believe in god?
I talk to him every day.
What do you mean, I don't support your system?
I go to court when I have to.
What do you mean, I can't get to work on time?
I got nothing better to do
And, what do you mean, I dont pay my bills?
Why do you think Im broke? huh?"
meg ez:
"If theres a new way Ill be the first in line,
but, it better work this time.
...
Peace,
Peace sells...,
Peace,
Peace sells...,
Peace sells...,but who's buying?"

Az óriási gáz persze az, hogy ezek húsz éves számok, mégis mintha most írták volna őket :-/

Mint azt a múltkor jeleztem vala, a két héttel se ezelőtti kecskeméti repnap bejött nekem. És nem csak a büfé miatt :) Most összeválogattam egy adag képet és minivideót azok számára, akik nem voltak ott:

 
 
A 2008-as kecskeméti repülőnap
(vagy legalábbis annak pár pillanata)

Közben azon is töprengek, hogy vajon ez a blog csak villamos- és tömköz-rajongók által olvastatik-e, merthogy a legtöbbször ha nem villamos a téma, semmi visszajelzés nem érkezik. Ennyire rétegblog lenne? Pedig nekem annyira természetesnek tűnik, hogy aki vonatokért és villamosokért lelkesedik, azt a repülőgépek se hagyják teljesen hidegen, hisz az is technikai dolog...

Pénteken moziban voltunk Riannával: megnéztünk az év leghülyébben fordított (igazából inkább kicsavart) című filmjét, a ZseniKém - Az ügynök haláli-t. Hát komolyan, ez a cím még az amúgy ökörségi aranyérmes Sziki-szökevény-nél is rosszabb. Mit tolnak a fordítók és a forgalmazók, hogy képesek ilyeneket összehozni? Nincs ott egy jóérzésű ember, aki rájuk szólna?!

Amúgy a film gyerekkorom egyik emlékezetes sorozat-élményének, a Get Smart-nak a remekje, izé: remake-je (én is elkaptam a vicceskedésvírust). 1987-88-ban tesómmal sokat bámultuk a Sky Channel-en, valós időben tanulva angolul. Fárasztó egy hülyéskedés volt, de azért élveztük :)

Én most egyrészt magán a filmen szórakoztam, másrészt a régi - kultikusnak számító - poénok újrafelhasználásán, például a "Cone of Silence"-én:

Mondjuk valahol érdekes, ahogy a gyerekkori kedvenceket sorra dolgozzák fel mozifilmnek: nemrég itt volt a Transformers-film, most meg ez (tudom, a robotosdiból is volt egész estés film, és a Get Smart is szült néhány próbálkozást, de az még az eredeti franchise volt, nem újrafeldolgozott). Nem erőltetik túl magukat a nagy koponyák a nagy vizen túl sem: az említett időszakban a Sky és a Super Channelen futott sorozatok közül azóta már mozifilm lett az Inspector Gadget-ből (Bigyó felügyelő), és a My favorite Martian-ből (Kedvenc marslakóm) is. Gondolom a G.I. Joe film már készül valahol, és az I dream of Jeannie-re sem kell sokat várni.

Csak azt nem értem, hogy nálunk miért nem csaptak le az ötletre, és miért nincs "Utánam srácok!" meg "Mézga család" mozi :)

Update: Rákerestem az imdb.com-on, és tényleg előkészítés alatt áll az I dream of Jeannie mozi, a G.I. Joe pedig már az utómunkálatoknál tart :O

Hétvégi kikapcsolódásként egy felhő-fotó, különösebb apropó nélkül:

Mindenki képzeljen hozzá valami olyan kommentet vagy történetet, aminek örülne :)

Néhány szegedi fotó az elmúlt hónapokból:

 
 
Szeged feltúrás előtt és alatt
(Easy reading)

Valahol vicces, milyen indulatokat váltottak ki a Redbull Air Race-ről írt soraim. Pedig rögtön azzal kezdtem őket, hogy imádom a kisgépes repülést (noch dazu szerintem még ismerem is valamennyire - és nem csak azóta, hogy az RTL Klub elkezdte promózni), ráadásul igyekeztem nem a tulajdonképpeni produktumot szidni, már csak azért is, mert repmániásként igazán örülök annak, ha ilyen kedves kis kávédarálókat látok a közelben.

Azt a privát véleményemet is igyekeztem elhallgatni, miszerint egy repnapnak alapvetően repülőtéren a helye. Nem irigykedtem a Redbullra sem, mely egy kis osztrák cég volt, de mára eljutott oda, hogy a nyereségen túl észveszejtően dögös salzburgi hangárkomplexumában saját légiereje (plusz Forma-akárhanyas csapata, meg ki tudja, mi mindene) van. Tőlem BB vagy Sió Air Race is lehetne :) nem ez a lényeg.

A zaj sem zavar (a Budaörs feletti repülőgépzúgáson nőttem fel, és a Tátra villamosok gyorsításkor és fékezéskor kiadott hangja jobban zavar a mindennapjaimban:). Az örömöt se sajnálom senkitől, mert komolyan tiszteletben tartandónak gondolom azt, hogy van aki a Szent Jobbot szeretné körbekísérni huszadikán, mások pedig Besenyei Petinek szeretnének drukkolni. Sőt: a Szigetet minden kehe ellenére a legjobb dolgok egyikének tartom, ami Budapesttel az elmúlt ötven évben történt!

Én pusztán amiatt morogtam, hogy a saját városomban nem mozoghatok rendesen. Nem aznap, hanem már jóval előtte. Illetve most már azért is, hogy állítólag ez nekem meg a turistáknak jó, de a legjobb helyekre (mondjuk a Batyinál és fent a Várban) azért nem juthatok be: ezekre a helyekre ugyanis sok száz eurós belépővel lehet bemenni.

Világos: ez üzlet, nem jótékonysági szolgálat. De azért hasraesnem hadd ne kelljen már előtte!

Biztos megint megkapom, hogy azért írok ilyeneket, mert zsigerből utálok minden sportot, de ez a Redbull Air Race kezd idegesíteni. Jobban mondva a körítés; ahogyan megrendezik. Mert hát a repülést nagyon imádom. A Redbullt, mint italt szintén szeretem, és annak is örültem, amikor elkezdték Besenyei Petit szponzorálni.

Na de biztos, hogy egy egynapos (igazából kétszer negyed napos) reklámrendezvényt  (mert igen, ez egy reklámrendezvény: semmi köze se új kenyérhez, se régi szent királyhoz, és azt is kétlem, hogy túl sokan jönnek csak emiatt Budapestre - maximum az megy ki megnézni az ingyencirkuszt, aki amúgy is itt van) csak úgy lehet megrendezni, hogy már előtte hetekkel leszűkítik a felső rakpartot a Batthyány tértől északra, majd előtte lezárják a maradékot is, illetve már két nappal hamarabb is időről-időre lezárják a Lánchidat? Plusz felülépítik a villamosvágányokat VIP lelátókkal, a 19-est és a 41-est a Lánchíd déli oldaláig száműzve? Akkor, amikor nincs Kiskörút, nincs Szabadság-híd, nincs alsó rakpart?! Így is extra dugós minden, de ma konkrétan a Körtérig torlódott vissza a sor, amelyik nem tudott a Bem rakparton átjutni, tehát rég nem csak a Viziváros lakóit érinti a korlátozás! Évről-évre több helyet foglalnak el a Batthyány téri aerodrom kiegészítő létesítményei, és teszik ezt egyre több ideig; mi lesz a következő, egész augusztusban hermetikusan lezárják a teljes várost?

Nem mindenki VIP ám a városban, hogy helikopterrel bírjon közlekedni! Persze velem lehet beszélni, egy olyan szép kék-ezüst-piros rotorost szívesen elfogadok ;)

Update (nem Norbi): Lezártam a kommentelést, mert marhára nem vagyok kíváncsi, ahogy egyesek ketteseket minősítgetnek, érvek nélkül.

Olvasom, hogy:

"A miniszterelnök hiába szeretne aranyérmeket látni, ha az ő döntése nyomán szűnt meg a magyar sportirányítás, jelentette ki Kovács Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója, a vívók korábbi szövetségi kapitánya. " / Index /

illetve:

"Arra a kérdésre, mennyire az anyagiak határozzák meg a sikeres szereplést, Schmitt azt mondta, a kormány részéről ez csak pénzkérdés." / Index /

Utóbbi cikkben ez is olvasható:

"Talán mi vagyunk az egyetlen európai ország, amely költségvetésének alig 0,2 százalékát fordítja az egészséges életmódra és a sportra. Általában 1 százalék felett van az előirányzat, a nálunkénál lényegesen nagyobb költségvetésekből. " / ugyanonnan /

Ami persze egy tényleg szomorú megállapítás, de mi köze van az olimpiához? A tévé előtt zsíroskenyeret evő és sört ivó emberek hol lesznek egészségesek ettől az egész felhajtástól?

Pont azt kellene végre észrevenni, hogy annak a rengeteg pénznek sokkal jobb helye lenne az egészséges életmód elősegítésén, mint az úgynevezett élsportokban! Legalábbis én marhára nem érzek semmi előnyt abból, hogy néhány lelkes fiatalember szó szerint tönkrehajtja magát, mások baromi randa ruhát terveznek, megint mások kiutaznak szakérteni, a végén meg mindenki másra mutogat! Nagy befektetés, nulla eredmény. De ha nyer valaki, attól se érzem magam jobban. Mitől érezném? Én úsztam csúcsot? Én állok ott a vakuk villogásában?

A teljesítményt persze becsülni kell, de azért tegyük hozzá, hogy én senkit nem kértem meg, hogy értelmes élet élése helyett hajnaltól estig edzésre járjon! Tegye, ha jól esik neki, de azért azt is ismerjük el, hogy megfizetik érte: ha tényleg jól csinálja, van kiemelt nyugdíj tizenéves kortól biztosítva, ilyen pénz, olyan szponzori ajándék, reklámarcnak használtatás, stb. Tehát ez is csak egy meló. Persze olyan, ami nem megy elhivatottság és lelkesedés nélkül - de ez ugyanígy igaz a kórházi ápolóságra vagy az óvónőségre is.

Most megy a sírás, hogy azért sz*r minden, mert nincs pénz. Ugyanezt mondja a MÁV már hosszú évek óta. Egyre több pénz belemegy. Jobb lett? Nem. Ugyanezt mondják a magyar focisták vagy két évtizede. Belementek hatalmas pénzek? Bele. Kaptunk valamit cserébe? Kaptunk, de azt nem tesszük ki a kirakatba, mert csak a sötétség újabb árnyalataival ismerkedhettünk meg eredmények helyett. Most akkor adjunk nekik még több pénzt? Amikor látszik, hogy akinek nincs elég zséje, az egyszerűen nem érheti be a tehetősebb nemzetek felturbózott kokszmajmait? Szerintem épp most kellene rájönnünk, hogy nem ér ennyit ez az egész. Illetve perpillanat semennyit se ér, mert ez az ún. élsport még önmaga paródiájának is rossz lenne.

De menjünk le cinikusba: tegyük fel, hogy jó érzés olyan teljesítményekért lelkesedni, amiknek semmi értelme (mert nincs - ha az értelem szempont lenne, akkor strandröplabda helyett a szemétfelszedés lenne versenyszám). Miért fizetünk érte alanyi kötelességként? Ti. ha én bírom George Lucas filmjeit, akkor elmegyek moziba, és megveszem DVD-n, így "támogatom" őt. Ezzel ellentétben miért támogatok (az adómból; az állam pénzéből, azaz a sajátomból!) olyan embereket, akik kapaszkodóval ellátott súlyokat dobálnak, meg baromi sokat futnak körbe-körbe baromi gyorsan, mint valami mérgezett egér? Miért nem az támogatja őket, akit ez lelkesít? Vagy ha én nem támogatom őket, akkor csak úgy örömből (meg az egészségért) már nem is csinálnák annyira ezt a rohangászást? Maaaargit, nóóórmáális?!

Mert mit változtat elbaltázott helyzetünkön az, hogy milyen fémet akasztanak valaki más nyakába a Föld túlsó oldalán? Ha jól akarom érezni magam, akkor kézenfogom a páromat, és elmegyek naplementét nézni, vagy hallgatok valami jó zenét. Ha pedig azt akarom, hogy a következő generáció is jól érezze magát, akkor rendbeteszem az erdőket, hogy legyen hol kirándulni, és ne szemétlerakóhely legyen az összes patakpart; sok uszodát építek, illetve gondoskodom arról, hogy levegőt szívjunk, és ne mérgesgázokat. Minden más csak parasztvakítás.

Ebből a ligából nem szégyen kiesni. A pénzt tegyük máshova, és menjünk ki inkább a mezőre, sétálni.