HamPLÓ

Olvasom, hogy:

"A miniszterelnök hiába szeretne aranyérmeket látni, ha az ő döntése nyomán szűnt meg a magyar sportirányítás, jelentette ki Kovács Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója, a vívók korábbi szövetségi kapitánya. " / Index /

illetve:

"Arra a kérdésre, mennyire az anyagiak határozzák meg a sikeres szereplést, Schmitt azt mondta, a kormány részéről ez csak pénzkérdés." / Index /

Utóbbi cikkben ez is olvasható:

"Talán mi vagyunk az egyetlen európai ország, amely költségvetésének alig 0,2 százalékát fordítja az egészséges életmódra és a sportra. Általában 1 százalék felett van az előirányzat, a nálunkénál lényegesen nagyobb költségvetésekből. " / ugyanonnan /

Ami persze egy tényleg szomorú megállapítás, de mi köze van az olimpiához? A tévé előtt zsíroskenyeret evő és sört ivó emberek hol lesznek egészségesek ettől az egész felhajtástól?

Pont azt kellene végre észrevenni, hogy annak a rengeteg pénznek sokkal jobb helye lenne az egészséges életmód elősegítésén, mint az úgynevezett élsportokban! Legalábbis én marhára nem érzek semmi előnyt abból, hogy néhány lelkes fiatalember szó szerint tönkrehajtja magát, mások baromi randa ruhát terveznek, megint mások kiutaznak szakérteni, a végén meg mindenki másra mutogat! Nagy befektetés, nulla eredmény. De ha nyer valaki, attól se érzem magam jobban. Mitől érezném? Én úsztam csúcsot? Én állok ott a vakuk villogásában?

A teljesítményt persze becsülni kell, de azért tegyük hozzá, hogy én senkit nem kértem meg, hogy értelmes élet élése helyett hajnaltól estig edzésre járjon! Tegye, ha jól esik neki, de azért azt is ismerjük el, hogy megfizetik érte: ha tényleg jól csinálja, van kiemelt nyugdíj tizenéves kortól biztosítva, ilyen pénz, olyan szponzori ajándék, reklámarcnak használtatás, stb. Tehát ez is csak egy meló. Persze olyan, ami nem megy elhivatottság és lelkesedés nélkül - de ez ugyanígy igaz a kórházi ápolóságra vagy az óvónőségre is.

Most megy a sírás, hogy azért sz*r minden, mert nincs pénz. Ugyanezt mondja a MÁV már hosszú évek óta. Egyre több pénz belemegy. Jobb lett? Nem. Ugyanezt mondják a magyar focisták vagy két évtizede. Belementek hatalmas pénzek? Bele. Kaptunk valamit cserébe? Kaptunk, de azt nem tesszük ki a kirakatba, mert csak a sötétség újabb árnyalataival ismerkedhettünk meg eredmények helyett. Most akkor adjunk nekik még több pénzt? Amikor látszik, hogy akinek nincs elég zséje, az egyszerűen nem érheti be a tehetősebb nemzetek felturbózott kokszmajmait? Szerintem épp most kellene rájönnünk, hogy nem ér ennyit ez az egész. Illetve perpillanat semennyit se ér, mert ez az ún. élsport még önmaga paródiájának is rossz lenne.

De menjünk le cinikusba: tegyük fel, hogy jó érzés olyan teljesítményekért lelkesedni, amiknek semmi értelme (mert nincs - ha az értelem szempont lenne, akkor strandröplabda helyett a szemétfelszedés lenne versenyszám). Miért fizetünk érte alanyi kötelességként? Ti. ha én bírom George Lucas filmjeit, akkor elmegyek moziba, és megveszem DVD-n, így "támogatom" őt. Ezzel ellentétben miért támogatok (az adómból; az állam pénzéből, azaz a sajátomból!) olyan embereket, akik kapaszkodóval ellátott súlyokat dobálnak, meg baromi sokat futnak körbe-körbe baromi gyorsan, mint valami mérgezett egér? Miért nem az támogatja őket, akit ez lelkesít? Vagy ha én nem támogatom őket, akkor csak úgy örömből (meg az egészségért) már nem is csinálnák annyira ezt a rohangászást? Maaaargit, nóóórmáális?!

Mert mit változtat elbaltázott helyzetünkön az, hogy milyen fémet akasztanak valaki más nyakába a Föld túlsó oldalán? Ha jól akarom érezni magam, akkor kézenfogom a páromat, és elmegyek naplementét nézni, vagy hallgatok valami jó zenét. Ha pedig azt akarom, hogy a következő generáció is jól érezze magát, akkor rendbeteszem az erdőket, hogy legyen hol kirándulni, és ne szemétlerakóhely legyen az összes patakpart; sok uszodát építek, illetve gondoskodom arról, hogy levegőt szívjunk, és ne mérgesgázokat. Minden más csak parasztvakítás.

Ebből a ligából nem szégyen kiesni. A pénzt tegyük máshova, és menjünk ki inkább a mezőre, sétálni.

Alapból nem szeretem a címben levő, kerek orrú smiley-t használni, mert bohócra emlékeztet, a bohócokat meg utálom (a legtöbb kultúrában a fehérre festett, természetellenesen nagy testrészekkel ellátott lények a halált jelölik, nálunk meg a gyerekeknek mutogatják őket, amint azon versenyeznek, hogy melyik tudja jobban megalázni és bántani a másikat), de most jogos a használata, mert tegnap a repnapon úgy legéett az orrom, hogy az már egy nagy piros krumplira emlékeztet. Pedig bekentem háromszor is sokfaktoros napkrémmel, de mégis. Most hűsítő kenőcsbe van burkolva, és próbálok nem odafigyelni, hogy érzem az orrom - mert hát az ember alapból nem nagyon érzi az orrát: az ott van, és kész. Hát én most érzem. 

Mindenesetre szólnom kellett a NASA-nak, mert a műholdjaik is jelezték a vöröses izzást Budapest térségéből, csórikámék meg vulkánkitörésre gyanakodtak :)

Évek kihagyása után ma végre egy egész jó magyar repülőnapon jártunk. Végülis ha már egyszer a légierőnk 70. születésnapja volt az alkalom (bár nem teljesen értettem, miért pont onnan számítják, de mindegy), illett, hogy ne csak egy szokásos hakni legyen az egész...

Persze voltak kötelező körök, de jó idő volt, jól éreztük magunkat, és még az ország legjobb saslikját is megtaláltuk egy sátor alatt! Képek majd később lesznek (jó sok rosszat sikerült csinálni - még nem teljesen érzem ezt a fotógépet), addig is pár személyes kedvenc:

A legszebb bemutató: Mirage-2000 (Franciao.)
Legszórakoztatóbb bemutató: Turkish Stars alias "Törők Csillágók"
A legdögösebb hang és legszebb forszázs-fáklya: a modernizált román MiG-21-es (Lancer)
Legjobb aláfestő zene: a szerb Galeb-kötelék alatt szóló AC/DC

-Szép ez a hely!-jegyezte meg a Kis Ufó.-Nagy fák, szép bokrok, meg virágok. És milyen érdekesek ezek a kövek!
-Ez egy temető.-magyarázta az Idegenvezető.-A kövek alá ássuk el azokat a szeretteinket, akik már nem élnek. Ez alatt a kicsi, jelentéktelen keresztecske alatt például egy olyan asszony nyugszik, aki kiskorától kezdve mindig dolgozott, de emellett felnevelt két fiút, majd három unokát is. Utóbbiakra vigyázott, amikor betegek voltak, vagy amikor útban voltak a szüleiknek. De ápolt mást is: a Nagy Háborúban például harminc kilométert gyalogolt, mire talált egy doktort, aki adott valami orvosságot haldokló édesanyja kínjainak enyhítésére; majd megint harmincat gyalogolt vissza. Később pedig azért ment idő előtt nyugdíjba, hogy vigyázhasson egyik betegeskedő unokájára. Emiatt viszont csak kis nyugdíjat kaphatott, így nem élt túl jól azután.
-Nagyszerű lény lehetett, több ilyenre lenne szüksége a bolygótoknak!-bólogatott a Kis Ufó.

Egy nagyobb kőhöz értek. Nem is kő volt, inkább egy kisebb márványpalota.
-Ha az előbbi kő alatt olyan nemes lélek nyugodott, akkor ez itt valószínűleg a világ megmentőjéé.-vélte.
-Nem éppen.-ellenkezett az Idegenvezető.-Egy szomszédos ország vezetőjéé, aki annyi embert ölt meg, vagy taszított szegénységbe otthonában, hogy tudta, nem nyugodhat abban a földben.
-És végül miben halt meg ez a szörnyű alak?
-Még nem halt meg. Kilencvenöt éves, épp most születtek gyerekei huszonöt éves feleségétől. Előrelátásból építtette magának ezt a kriptát.
A Kis Ufó megállt, és elgondolkozott a hallottakon.
-Az a nemes asszony ott egész életét átdolgozta, és csak egy kis követ kapott, ez a szörnyeteg pedig máris ekkora emlékművel rendelkezik, miközben még él, és vélhetően továbbra is csinálja a szörnyűségeit?
-Hát, van ez így.
A Kis Ufó maga elé bámult:
-Egyre kevésbé értem azt a fura szokásotokat, hogy hisztek valami felső erőben, aki vigyáz rátok, és aki igazságot oszt!
-Ettől vagyunk emberek, és nem Kis Ufók...-vont vállat az Idegenvezető.

Remélem, nem szerepelt még ez az írásocska itt a blogon. Amikor annak idején kitaláltam ezt a Kis herceg-kifacsarást, írtam pár jelenetet belőle, de azt hiszem, végül nem tettem be a blogba, csak az elsőt. Most pótlom.

Itt ülök, és azon gondolkozom, hogy csak én öregszem, vagy a mai Iron Maiden koncert a Sziget nulladik napján tényleg nem volt az igazi. Pedig hát nagyon vártam rá, és még több tízezer másik ember is - konkrétan ilyen sűrű tömeget én még nem láttam a szigetes Nagyszínpad előtt! Ez persze sajnos azonnal egyfajta alaphangot is megadott, mert bár a tömeg még önmagában nem baj, az viszont igen, hogy a nézősereg nagy része folyamatosan cigizett. Én meg nem tudtam eldönteni, mi zavar jobban: az, amilyen természetességgel fejmagasságban maguk elé/köré (=rám) fújják a füstöt a derék önromboló fiatalok, vagy az, amikor az égő dekkel kapálóznak a tömegben, miközben mobilon magyaráznak valamit valakinek. Talán mégis anyuéknak volt igaza, amikor anno azt mondták, hogy a metálkoncerteket kerülnöm kéne? :D

No mindegy, elkezdődött a zene, és el kell mondanom, hogy Bruce Dickinson és Steve Harris nagyon jól nyomták. Ellenben... szóval... Időnként nem tudtam eldönteni, hogy a gitárosok sietnek, vagy a dob késik. Mindenesetre nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy állandóan szétesik a banda. Persze hajlamos voltam feltételezni, hogy csak nekem van rossz napom, de az azért gyanús volt, hogy a harmadik számnál Rianna is hátrafordult, miszerint "jól hallom, hogy állandóan szétesnek?". Az egészben az volt az aggasztó, hogy amikor legutóbb itt jártak, és én a Kisstadion mellett kívülről hallgattam a koncertet, akkor is állandóan azt éreztem, hogy csúsznak. Próbáltam megmagyarázni, hogy csak a környező épületekről, különböző távolságból visszaverődő visszhangok miatt hangzott úgy, mintha... de a mai (tegnapi) koncert után már én se hiszek ebben. Azt se értettem, hogy minek három szólógitár: helyenként vékonynak tűnt a hangzás, és csomószor csak láttam a kivetítőn, hogy Janick Gers varázsol valamit a szárazfán, de nem hallottam belőle semmit (ez mintha a koncert végére változott volna - vagy csak a szelektív süketségem múlt el?).

Ettől még voltak nagggyon jó pillanatok, a Wasted Years például parádés volt, és a Fear of the dark-ot is csak a mögöttem üvöltő rokkerkoma fals vokálozása gyengítette. Mondjuk a Flight of Icarus vagy a Murder in the Rue Morgue nekem hiányzott, de ez biztos csak én vagyok.

Összességében akárhogy is reméltem, "nem bújt elő belőlem a Debian" (kollégák szövege rólam, nem tudom pontosan, miért, hisz sose voltam egy Debian-rajongó:), pedig szerettem volna két órára újra Metálhörcsi lenni. Nem volt rossz koncert, a jelenlévők többsége szemmel láthatólag nagyon élvezte, de a tavalyi Madness nekem bizony jóval nagyobb élmény marad...

Lassan centis porréteg rakódik a blogra, olyan régen nyúltam hozzá, úgyhogy gyorsan jelezni szeretném, hogy megvagyok, csak nekikezdtem a villamosos oldalaim átbuherálásának, ami valószínűleg egy teljes évtizedre elegendő elfoglaltságot fog jelenteni :-/ És persze azzal is jár, hogy nem minden fog működni, illetve azzal is, hogy valakinek nem fog tetszeni az új kinézet. Nos, én akkor is próbálkozni fogok a változtatással, mivel ki szeretnék szabadulni a hagyományos HTML táblázatok fogságából, amibe az előző "dizájn" kialakításával zártam magam. Egyelőre még csak a címoldalaknál tartok; amíg meg nem oldok néhány már itt felmerülő problémát, nem valószínű, hogy nekiállok a többi aloldal átalakításához. Azt már sejtem körülbelül, hogy 6-os Internet Exploderrel nem az igazi, pedig úgy örültem, hogy valami olyasmit sikerült összedobni, ami Firefoxban, Operában, és a legfrisebb Exploderben is közelítőleg ugyanúgy néz ki. Erre kiderül, hogy gyakorlatilag csak IE7-essel néz úgy ki, ahogy elképzeltem...Most melyik ujjamat harapjam meg?!

Ha errejárna valami CSS-guru, igazán megmondhatná, hol rontom el :)

A türelmet előre is köszönöm!

Olvasom, hogy végül kiderült a betonba ágyazódott, kéttonnásnak vélt bombáról, hogy "csak" egytonnás, és német, ráadásul üres. Az interneten persze kezd beindulni a kárörvendezés, meg a "biztos megérte-e a felhajtás" jellegű kérdések feltevése. Nem tudom, ezek az emberek hol élnek? Még egy le nem fújt augusztus 20-i tüzijátékot akarnak halálos áldozattal, vagy mi? Van ott valami a romok közt, ami úgy néz ki, mint egy bomba; ha a tűzszerészek azt mondják, kiürítés kell, hát legyen. A teljesen más jellegű afganisztáni tragédiák ellenére én úgy gondolom, hogy a tűzszerészek a jó értelemben vett "igazi profik" - Magyarországon nem túl népes - csoportjába tartoznak. Náluk még létezik olyan, hogy felelősség, példának okául. Nem elméleti, hanem valódi, amire nincs képviselői mentesség, ha elszúrnak valamit, nem lehet eltitkolni, meg ilyenek. Ők azok a katonák, akik békében is élesben munkálkodnak. Róluk kellene közterületet elnevezni, nem halott politikusokról, ha engem kérdez valaki :-/

Bővült/kiegészült/aktualizálódott néhány "Elvesz(t)ett sínes" oldal: 

 
A Közvágóhíd és környéke I-III.  

 
Lóverseny tér, BNV főbejárat, 29-es

 
Lónyay utca és Boráros tér

Természetesen nem csak nyáron és nem csak este szabad nézegetni-olvasni :)

(kivételesen?) Semmi áthallás vagy szóvicc nincs a blogbejegyzés címében, tényleg arról szeretnék pár sort írni, amit ma tapasztaltunk: az elmúlt hetekben összegyűlt némi göngyöleg, kartonpapír, hungarocell, ezeket elvittük a "főkefe" (FKF Zrt.) lakossági hulladékgyűjtő telepére. Bementünk az udvarba, ahol volt egy bácsi, aki segített a dobozokat összehajtani, meg mondta, mit hova kell tenni - pár perc alatt megvolt minden, és nem került semmibe. Akkumulátort, elektronikai hulladékot és háztartási gépet is lehetett volna vinni, mindennek megvolt a helye. Tisztára "nyugaton" éreztem magam! Bárcsak minden szinten és helyen működne ez, az ország akkor nem úgy nézne ki (főleg az országutakra becsatlakozó utak, a patakok és a vasútvonalak mentén), mint egy bentlakásos szeméttelep...

Hát, már megint egy ideje nem volt időm írni ide. Hogy valami azért történjen addig is, itt van pár kép egy viszonylag spontán miskolci kirándulásról:

Miskolc, ismét Bengálival... is
... de főleg mással :)