HamPLÓ

Magyarország területén sosem létezett akkora összefüggő iparvidék, mint mondjuk a Ruhr-vidék, vagy Felső-Szilézia, ezért nem is alakult ki olyan villamoshálózat, mint amilyen Katowice környékén a mai napig működik.

A sima turista várakat, hegyet-völgyet, tengerpartot keres, amikor utazni akar. Szépséget, tisztaságot vár. Mi villamosmániások ettől néha homlokegyenest eltérünk, amikor úticélt választunk. Például ipari területek környékét keressük, mert ott definíció szerint több vasút szokott lenni, mint agrárvidékeken, vagy épp a görög szigetvilágban. Na de annyi villamosvasutat, amennyit Sziléziában találunk, manapság már kevés helyen lelhetünk. Itt egy több-kevésbé laza agglomerációs térségben 200 kilométeren zötyögnek-süvítenek síndöcögények - öszehasonlításként: Budapesten kb. 140 kilométer ez az érték (ez most kiépítési hossz, nem az összes vasdarab együttes hossza, és nem is az összes járat hossza összeadva). Ráadásul meghökkentően változatos környezetben: van itt lepukkant bányászfalu és világvárosra hajazó sugárút, erdő és ipartelep, mindez egymás hegyén-hátán. Most már tudom, hogy hosszabb időre kellett volna ide jönni, de csak egy napunk volt:

 
 
A Felső-Sziléziai Villamosüzem
Avagy a Tramwaje Śląskie annyival, de annyival több Katowicénél!

A legfurcsább az egészben persze az, hogy ez az egész még létezik, hiszen voltak hasonló hálózatok (Németországban, Belgiumban, Hollandiában, és persze az USA-ban), de azok szépen eltűntek, átadták a helyüket az autópályáknak. Itt viszont maradtak a sínek, és bár már kezdik körbeépíteni autópályákkal, az emberek egy része maradt a tujánál. Érdekes kérdés, hogy vajon húsz év múlva is meglesz-e ez a rendszer... 

Yikes, már megint egy hete nem írtam ide semmit! Jelentem, továbbra is megvagyok, csak mérsékelt mennyiségű szabadidővel voltam kénytelen gazdálkodni az elmúlt napokban. Amíg nem jut újabb adag belőle, itt van az új fényképezőgépem tulajdonképpeni premierje, hiszen aznap volt lehetőségem először az utcán, "éles" körülmények közt kipróbálni:

(majdnem) Totális BKV-sztrájk
2008. április 18.

Nem bontanám ki az igazság minden szeletét (eh, nagyon fáradt lehetek, hogy politikusul beszélek...), ha azt mondanám, hogy érzem az új gépet, de azért igyekezni fogok hamar megtanulni a kezelését.

A héten egyik reggel hajnali ötkor keltem, hogy Almár Ákos hathatós segítségével hazahozzak egy cirka ötven kilós fémtárgyat Angyalföldről. Őróla van szó:

Biztosan van, aki nem ismeri fel: "ő" egy UV villamos kontrollere, azaz az a szerkentyű, aminek a kurbliját tekergetve a vezető ki-be kapcsolgatja az ellenállásokat a hajtómotorok... na, ez talán megint zavaros (technikainak pongyola, pongyolának viszont túl technikai - elnézést, kedves villamosos olvasóim, de nem csak villamosos olvasóim vannak, és szeretném, ha ők is értenék, miről van szó:) - szóval ezzel gyorsítja-lassítja a vezető a szekeret. Még nincs helye, ezért kint áll az erkélyen, alaposan nejlonba öltöztetve, de azért nagyon örülök neki. Tulajdonképpen nincsen haszna, de gyerekkorom óta szerettem volna egy ilyet. Eredetileg persze egy egész villamost akartam a kertembe, de mivel nincs kertem (se keretem, hogy legyen - akár kertem, akár villamosom), meg kell ennyivel elégednem. A fedőlapja egyelőre három ideiglenes csavarral van odafogatva, hogy ne essen le, a nagyobbik tekerenyűt (miszerint nagyszabályzó) pedig nem erőltettem rá a tengelycsonkra, csak annyira, hogy mozgatni tudjam. Szépen csattog-kattog, én meg örülök neki :) A története egyszerű: hónapokkal ezelőtt írtam egy levelet a BKV-nak, hogy szeretnék venni egyet, nemrég visszaírtak, hogy most szó lehet róla. Árat mondtak, bementem az Akácfa utcába, aláírtam, kifizettem, aztán elhoztam az angyalföldiújpesti remizből. Köszönöm nekik, hogy foglalkoztak velem, nekem tényleg örömöt okoz ez a szerkezet.

A címben kütyükről van szó, többes számban, de a képeket látva talán sokaknak már le is esett, miről lehet szó: igen, megint van fényképezőgépem. Ennek is örülök! 

PS: El is felejtettem, márpedig biztos lenne, aki megkérdezné: a kontroller a műszakosok szerint a 3270-es pályaszámú UV-ból lett kiszerelve.

Baromi szép egek és villámok voltak ma délután, én meg csak néztem őket, hisz fotóapparát híján esélyem sem volt megörökíteni őket. Közben kicsit gondolkodtam a fotózáshoz fűződő viszonyomról is. Merthogy van olyan, ha nem is túl szoros. Nekem a fotózás leginkább "dokument jeszty" jellegű foglalatosság: élmények és hangulatok megörökítése. Ennek megfelelően point-and-click fotós vagyok, és ez szerintem látszik is - legfeljebb az utóbbi öt-hat évben néha igyekszem odafigyelni, hogy honnan fotózom a mit. Irigylem azt, aki ennél jobban oda bír figyelni; engem túl sok dolog foglalkoztat egyszerre ahhoz, hogy a fotózást megtervezzem-szervezzem. Oké, néha játszom a beállításokkal, vacakolok egy kicsit, hogy honnan a legjobb a rálátás,  egyszer-egyszer előfordul, hogy gyalogolok egy picit, mert szerintem onnan jobb lesz, de gyakorlatilag ennyi. Kitalálni, hogy melyik dombra másszak fel, és ott órákat várni a témára - ehhez abszolút lusta vagyok, akárcsak a mindenféle fotós technikák alkalmazásához! Mindezek ellenére irtózatosan szórakoztat a dolog, és örömmel tölt el, ha a fotóim esetleg másoknak is tetszenek, vagy örömet okoznak. A most következő képek turistafotók, de ideteszem őket; legfeljebb az lesz, hogy csak nekem fog örömet okozni a közzététel, a többiek meg követelni fogják a kommentekben a villamososakat :)

Ez itt egy kapualj Bytomból. Nem, nem szociófotó-próbálkozás: átmentünk egy zebrán, és ez volt szemben velünk. Nekem meg tetszett a maga nyomorúságában, és nyomtam egy gombot.

Az alábbi kép nem jó. Technikailag se. Se nem szép, se nem különleges, fotóművészetet emlegetni is rendkívüli módon nevetséges lenne vele kapcsolatban. Még csak története sincs, bár biztosan ki lehetne találni egyet hozzá. A németek "nachschuss"-nak, utánlövésnek hívják az ilyet. Szóval egy olyan pixelhalom, aminél azért - reményeim szerint - sok jelentősen jobbat csináltam.

Egyetlen különlegessége, hogy nagyon úgy néz ki, ez volt az utolsó kép, amit jelenlegi fényképezőgépemmel csináltam. Na nem önszántamból válok meg tőle: az apparát egyszerűen bemondta az unalmast. Vagy inkább bekerregte. Berregő hangot hallatott, az objektívot mozgatni próbálta, majd a kijelzőn "LENS" feliratot megjelentetve úgymaradt. A berregés már eleve furcsa volt, hiszen az objektívot ultrahangos (vagy milyen) motor mozgatja, ami maximum halkan sípol, de nem kattog. Mindenesetre még rendesen kikapcsolódni se tud szerencsétlen. Próbáltuk nézegetni, nem látszik, hogy valami beleszorult volna, nem is nagyon lehet szétszedni, hogy látszódjon a hiba esetleges oka.

De persze nem ez a lényeg, hanem hogy perpillanat rendkívül deprimált állapotban vagyok, lévén határozatlan időre megfosztódtam kedvenc szórakozásomtól. Mert hát nem csak villamosokat szoktam fotózni, hanem felhőket, épületeket, utcaképeket, neonokat, a Dunát, a budapesti panorámát - csak ezeket nem olyan szisztematikusan örökítgetem meg, mint a tujákat vagy a repcsiket. És nem tudok másik gépet előrántani a cilinderből, se hirtelen venni egy újat. Szivatóágra kerültem.

Másrészről persze itt a lehetőség, hogy meg nem nevezett magyar fővárosok, közlekedési vállalatok, esetleg fényképezőgépgyártók vagy -forgalmazók meglássák bennem a lehetőséget, és megdobjanak valami félprofi masinával. Vagy tőlem akár profival - majd félek én a gép helyett. Egy köszönetet/bannert tudnék adni cserébe, és a tudatot, hogy az illető csapat valami klassz, nemes dolgot tett, ellentétben tetszőleges kereskedelmi tévéműsorok szponzoraival...

A múlt héten megint (sokadszorra) rámjött a töprengítisz, hogy miért is nem jut kedvenc városom előrébb. Mert ötről a hatra nem jutunk, azt látjuk. Illetve nem látjuk, mert a város egyetlen kerül-amibe-kerül projektje egy metróvonal, aminek építés közben nagyjából csak negatív vonzata van, hiszen ami elkészül, az mind láthatatlan, lévén a föld alatt van. Bár az egy évre jutó terv-bejelentésekben azért továbbra is elég jók vagyunk: átlagban öt bejelentésre (megújul a Moszkva tér, "Budapest szíve", Kormányzati Negyed és társai) jut egyetlen megvalósult - jellemzően egy hatodik, ami nem is volt a bejelentettek közt.

Ma aztán sorba jöttek a hírek, amik mutatták, hogy miért nem javul itt semmi. Például:

"Jogellenesen szed úthasználati díjat a főváros a teherfuvarozóktól, ezért a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal 60 napot adott a Fővárosi Közgyűlésnek, hogy hatályon kívül helyezze behajtási rendeletének vonatkozó részét [...] Utóbbi vezetője, Forgács Imre információnkat megerősítve elmondta, egy hasonló ügyben az Alkotmánybíróság már 1997-ben kimondta, a közúti közlekedésről szóló törvény szerint csak az autópályák esetében lehet úthasználati díjat kivetni, s azt is csak szakminiszteri rendelet alapján. " / NOL /

Tehát nem tehetünk semmit; az úgy jó, hogy számolatlanul jöhetnek a teherautók, és még csak megvámolni sem szabad őket, ha már jönnek. Dugóadóról ne is álmodozzunk. Igaz, hogy a forgalom egy része még akkor is bejön oda, ahova nem kéne (és most elsősorban nem a munkájukat végző teherszállítókra gondolok), ha meglesz az M0, de legalább AB-döntés alapján fulladunk majd bele a zajba és bűzbe.

Aztán még:

"Április 18-án estétől 20-án éjfélig buszok járnak a vonatok helyett Óbuda és a Nyugati között. Noha e vágányzár a vonatok Margit-hídhoz a BKV HÉV pályán való bejárásának főpróbája lehetett volna, a MÁV és a BKV közötti rendezetlen jogi és pénzügyi helyzet miatt a három hónapos nyári pótlás is a buszokra hárulhat." / Index /

Azaz a vonatok HÉV-en behozása nem elég fontos senkinek, az esztergomi vasútvonal utasai meg majd üljenek a pótlóbuszon a dugóban Óbuda és a túlpart közt. Szerencsére bármilyen közúti átkelőhely cseppet se hatalmas kitérő, mert már rég áll az Aquincumi híd, azaz... hoppá, bilibe lógott a kezem, elnézést kérek! És ugyan az esztergomi vonal utasszáma megnőtt az elmúlt években a párhuzamos országút állandó bedugulása miatt, most majd biztos leszoktatják ezen utasok egy részét a vonatról. Pedig a tervek megvoltak, a próba is megvolt, csak a bürokrácia nem volt eléggé motivált...

Noch dazu:

"A főpolgármester-helyettesek büszkén tudatták a nyilvánossággal csütörtökön, hogy 4,5 milliárd forinttal többet kap a BKV, de az csak az áfa volt. Igaz, a kormány sosem állított mást: nem adnak több pénzt, és érdeklődéssel várják, milyen erőfeszítéseket tesznek a BKV gatyába rázására." / Index /

Tehát nem elég, hogy a fővárosi önkormányzóság a saját cégének finanszírozása helyett az államtól várja, hogy az pénzelje azt, még azt sem fogják fel, ha eme kérésüket - annak komolyságához méltóan - kiröhögik a címzettek.

Namármost ilyen apparátus mellett kinek kellenek még ellenségek? :(

Nem, még mindig nem a lengyelországi tuják jönnek, hanem kis kedvenceim, az UV-k. Olyan régen szerepeltek már, meg amúgy is itt hevertek a kiválogatott képek a vincsin :)

 
UV-különmenet
2007. szeptember 29.

Lehet, hogy a blog olvasóinak egy része nem fog tudni mit kezdeni vele, de azért idelinkelem ezt a Bruce Schneier-blogbejegyzést, mert csomó jó - és érthető - megállapítást tartalmaz a biztonság és a biztonságérzet közti különbségről:

"Most of the time -- and this is important -- our feeling of security matches the reality of security. Certainly, this is true of prehistory. Modern times are harder. Blame technology, blame the media, blame whatever. Our brains are much better optimized for the security trade-offs endemic to living in small family groups in the East African highlands in 100,000 B.C. than to those endemic to living in 2008 New York. If we make security trade-offs based on the feeling of security rather than the reality, we choose security that makes us feel more secure over security that actually makes us more secure." / Schneier on Security / 

Bár a jelek szerint a minapi lengyelországi túra képeire van igény, most mégse azok jönnek. Azért remélem ezeknek is lesz majd, aki örül*

 
 
Sárga, piros és szürke csodák a fehér csodában
Pár villamosos kép a 2007/08-as télről

*ha másért nem, mert az egészségemet kockáztattam a képek elkészítéséért, miszerint többször is kockára fagytam közben :)

A lengyel képek is jönnek, de ez nem megy olyan gyorsan, hiszen először ki kell válogatni a hatezer kép közül azokat, amelyek felkerülnek a webre - márpedig itt már ez is nehezen megy, hiszen a kimondottan rossz képek többsége is érdekes. Aztán a kiválasztott képeket át kell méretezni, javítani, feliratozni. Aztán megírni a szöveget, ellenőrizni az egészet, aztán újraellenőrizni - hogy aztán még hülyébb érzés legyen, amikor valaki felhívja a figyelmemet arra, hogy mennyi hibát hagytam benne :) Tudom, van aki csak feldobja őket úgy, ahogy kijönnek a fotóapparátból, de nekem az a perverzióm, hogy az még nem az igazi. És valamiért a slideshow készítő progikat se szeretem - inkább ragaszkodom a saját shellscripteimhez és tooljaimhoz. Persze nem sajnáltatni akarom magam, csak leírtam, hogy miért nem megy egyik percről a másikra. Aztán persze lehet, hogy holnap megszáll az ihlet, és gyorsan lazavarom az egészet, de ez jelen pillanatban felettébb valószínűtlennek tűnik ;)

... és pár mondatban (opcionálisan képekben is) elmeséli, merre járt.

Szóval NZA-val és Jazzcoollal kiugrottunk Lengyelországba, konkrétabban Varsóba, az ottani villamosüzem századik szülinapját megünneplendő. És ha már ennyire északra jutottunk, visszafelé megálltunk egy napra Katowice környékén. Hát, utóbbi tanulságos volt... és kicsit sokkoló. De azért ha lehetne, még eltöltenék pár napot arrafelé, mert a villamosközlekedés olyan megközelítésével találkoztam itt, ami valamikor az 1930-as és 50-es évek közt kiment a divatból. Itt viszont még mindig él, ha nem is virul. De erről majd később.

Varsóval kapcsolatos ismereteim - bevallom - felületesek voltak, de körülbelül stimmeltek. Az egykori Varsóból csak pár tömbnyi maradt (a fentebbi képeken értelemszerűen ez látható, némi villamossal körítve), a maradékot a nálunk leginkább a Gyöngyösi utca környékén fellelhető, különböző méretű és fajtájú lakótelepek teszik ki. A belvárosban pedig a moszkvai Lomonoszov Egyetem toronyépületének mását modern felhőkarcolók próbálják semlegesíteni. Valahogy hiányoltam a harmóniát a város egészéből, ennek persze történelmi okai lehetnek, de nekem nem jön be ez a sztálini víziókat utánérző városszerkezet. Persze biztosan van, aki csak a felhőkarcolókat látja az egészből, és azt irigyli is tőlük, nekem inkább az tűnt fel, hogy a jelek szerint a rendszerváltás óta itt mindenki kocsit váltott: alig láttunk pár Kispolszkit (Polonezt pedig annál is kevesebbet), ellenben minden tele volt nyugati márkákkal. Döbbenetes módon a legtöbbet látott "keleti" típus a VW-motoros Wartburg volt. Láttunk aztán még rengeteg aluljárót, elmondhatatlan mennyiségű vasbetont, kerületnyi méretű "lengyelpiacot", és befalazott ablakú és ajtajú házakat egy külső Bartók Béla útra hajazó főútvonalon.