HamPLÓ

Korábban többször jeleztem, hogy nem tartom elfogadhatónak a MÁV méretét és szolgáltatását az ország méretéhez és működéséhez képest. Sőt, egy raklap pénzt elvonatoztam csak azért, hogy megnézzem, merre (és hogyan) járnak azok a vicinálisok, amiket egyes vasútbarátok oly nagyon védenek. Úgy találtam, hogy egy részük helyett vélhetően tényleg olcsóbb lenne a maradék kevés utasnak inkább saját kocsit venni (amint azt egyszer valaki felvetette). És bár éreztem, hogy nem a megfelelő listából dolgoztak a tavaszi megszüntetési hullámkor, azt mondtam, hogy valamit tényleg változtatni kellett, mert az nem megy, hogy a XIX. század végének gazdasági kalandorai által a habokra felépített, és már az 1920-as évekre csődbe ment, majd a MÁV által kényszerből átvett egykori helyiérdekűek minden áron való megtartását a jövő útjának tüntetjük fel. Mert hát a vasút tömegszolgáltatás, tehát ott éri meg fenntartani, ahol van tömeg - és ez sok mellékvonalon nincsen, maximum akkor, amikor éppen tiltakozni meg fotózkodni kell. Meg amúgy is, az ország nem játékvasúti terepasztal, nem szabad pusztán érzelmi kérdést csinálni az egészből: a vonat arra menjen, amerre igény van rá, és ne arra, amerre már van sín!

Bizony, ez is megtörtént: kimondottan buszt fotózni indultam vidékre. Mentségemre szolgáljon, hogy sok szép öreg Ikarusról volt szó ;)

 
A 2007-es tatai veteránbusz-találkozó

Számomra - annek ellenére, hogy nem villamosokról van szó - igen nagy öröm, hogy egyre több régi járgány újul meg. Reméljük egyszer a villamosok működőképes felújítását és közlekedtetését is rá merik bízni külsősökre a villamosüzemek, mert úgy tűnik, nekik (már hogy a villamosüzemeknek) nincs kapacitásuk erre. A gyűjtők viszont szemmel láthatóan képesek gyönyörű munkát végezni. Tudom, a vasútüzem más, mint a közúti, de ha magánemberek és alapítványok felújíthatnak és üzemeltethetnek repülőgépeket és hajókat (melyek azért szintén bonyolult és drága szerkentyűk), akkor nem tudom, a villamosnak miért kellene kivételnek maradnia...

Vessetek meg érte, de én érdeklődve nézem a királyi tévén a Stohl Buci nevével fémjelzett Tűzvonalban c. sorozatot. Bár nem egy nagy költségvetésű produkció, nekem konkrétan jobban bejön, mint a nyilvánvalóan példaképül szolgáló 24, Kiefer Sutherlanddel. Egyszerűen mert szórakoztatóbbnak érzem a nagy magyar valóság beszűrődéseivel átitatott (hú, ez szép képzavar volt) konspirálós-izgulós cuccot, mint azt, hogy már megint egy tökös amerikai fickó menti meg a világot, Amerika elnökét, a feleségét, vagy a csuda tudja mit. Persze itt nincs sok akció, de mondjuk fura is lenne helikopteres hajtóvadászatot rendezni a Rákos-patak kies partján. Ez a kisstílűség, a téglával bedobott ajtajú bolt, a feltört kocsiból ellopott táska, meg a mamájával élő főhadnagy sokkal életszerűbb, mert ez Magyarország (hozzáteszem, hogy szerencsére, mert ezek sokkal "normálisabb" problémák, mint mondjuk egy ellopott atombomba vagy halálvírus). Persze pont a mai részben látszik végre beindulni a terroristás-rejtélyezős-felrobbantós-bumm-a-fejbe vonal; az igazi kérdés az, hogy fogják-e forgatókönyvi rafinériával bírni a feszültség fenntartását, illetve hogy ki tudják-e a rejtélyeket valami értelmesre futtatni, vagy komolytalanná válik az egész! Ami a Gór-Nagy Mária Színitanoda  Família Káeftés korszakának színvonalát felidéző színészi játékot illeti, hát, ez van - nálunk a tehetséges színészek vagy már rég meghaltak, vagy névtelenek és tévéreklámokban játszanak. Az egyik legérdekesebb dolog, hogy Stohl a legjobb a sorozatban, és nem csupán Kiefer Sutherland epigonja - igaz, részben azért, mert Kiefer messze nem olyan jó színész, mint a papája, Donald.

Ami viszont gáz: tegnap belefutottam egy kertévé Ki mit tud?-nak álcázott SMS-betakarító műsorába, melyben Buci negédes arccal örült egy versenyzőnek, majd kisvártatva arra buzdított mindenkit, hogy szavazzon SMS-ben vagy telefonon. Hát hogyan fogom ezután másnap elhinni erről az arcról, hogy ő egy kemény, gondok által hajszolt kommandós?!?

Egy kedves barátom mutatta meg nekem először a veresegyházi medve-menhelyet, és azóta többször is visszatértünk ide. Egyszerűen aki nem gyengül el ezektől a buksifejű, nagyfenekű szőrmókoktól, annak nincs szíve :) Szerencsére ez a hely is egyfajta sikertörténetnek tűnik számomra, mert évről-évre jobban ki van építve a macik területe. Ahogy az emberek ideszoktak, persze a bazári kíséret is megjelent, de ez szerintem nem ment a medvementés rovására. Mert ezek a mackók nem kiállítási tárgyként kerültek ide, hanem cirkuszoktól, mutatványosoktól lettek átvéve, és így itt végre jó dolguk van.

Farkasok is vannak a telepen, természetesen külön területen, és eléggé visszavonultan. Míg a mackók röbbnyire fel-alá masíroznak a kerítés mellett, a farkasok csak egy-egy szunyókáló szürke pacni voltak a félhomályban. 

Ami nekünk új volt: most már nem csak almákat lehetett dobálni medve uraságéknak, hanem helyben vett hosszú fakanállal mézet vagy lekvárt lehetett nekik benyújtani a kerítésen. Azt a csámcsogást, amit csaptak, ahogy lenyalogatták a csemegét!

Itt egy térkép azoknak, akik kedvet kaptak egy kis medvelátogatáshoz :)

A tegnapi, igen jól sikerült martonvásári kastélyos kiránduláson felbuzdulva ma azt találtam ki, hogy nézzük meg a gödöllői kastélyt, ahol még sose jártam, főleg azért, mert rettentő romosnak tűnt kívülről. Nemrég viszont valaki azt mondta, hogy felújították, úgyhogy kíváncsi lettem. Olyannyira, hogy még a szűk, de legalább fizetős parkoló, illetve a fejenkénti 1500 forintos belépő sem rettentett el. Igaz, itt ezért a kastély belsejét is meg lehetett volna nézni (Martonban zárva volt a kastély belseje, a Beethoven múzeum).

Persze be kell valljam, ez engem annyira nem szédített el, eléggé immunis vagyok a barokk kastélybelsőkre: aki látott egyet a jobbak közül, az látta az összeset. Úgyhogy inkább a parkot sétáltuk körbe, és az ott látottakon szomorkodtunk...

Nem tudom, honnan ered a "tornyos falu" elnevezés, de annak idején apuék Martonvásárt emlegették így, ahonnan a család apai ága származik. Emiatt a családi kapcsolat miatt ez volt az a hely, ahol én, a városi gyerek szembesült a városinál erősebben csordogáló falusi élettel, miszerint baromfiudvar, csirkevágás, kapálás, szüret, házi borokkal teli demizsonok, no és persze pottyantós budai az udvar végében. Imádtam a helyet, persze lehet, hogy elsősorban azért, mert jó volt dédiékhez lemenni, és "Csokis nagypapival" is főleg ott találkoztunk. Dédnagymami ráadásul valami olyan isteni húsleveseket és sütiket csinált, ami bőven megérte a végtelennek tűnő harminckilométeres utat a Trabant hátsó ülésén. És akkor a látogatás végén hazavitt házi málna- és egresszörpről még nem is beszéltünk :) De az érdekes illatú, kicsit szúrós modorú, de nagyon kedves dédik ölelése is hozzátartozott az egészhez, és a látszat-kapálgatás a veteményes környékén (gondolom anyuékat eléggé zavarhattuk a valódi kapálás közben:) vagy a málnaszedés is inkább bulinak tűnt, mint házimunkának.

Naszóval Martont imádtam, inkluzíve Nagypapi vonathoz kísérését a nap vége felé. Így utólag nem tudom, milyen logikával jött vonattal, hiszen volt neki kocsija is, de tény, hogy a mozdonyokat én leginkább ott ismertem meg, miközben vártuk a Fehérvárra menő személyt.

Aztán volt még egy klassz dolog Martonban: a Kastélypark. Ez egy hatalmas, csodálatosan gondozott arborétum, egy kimondottan nem "magyaros" kastéllyal:

Ma megint aludtam egy csomót, aztán visszamentem a dokihoz. Sokkal jobban voltam, remélem hétfőre már minden nyoma elmúlik a torokhuncutkodó baciknak. Illetve remélem már ma estére :)

**INTERMISSION**

Igen, így pár órával később már ki merem jelenteni, hogy jobban lettem, így immár teljes mentális kapacitásomat arra fordíthatom, hogy felhúzzam magam a tévéreklámokon. Megfigyeltétek például, hogy az optimális családban két vadiúj kocsi is van? Nem azért, hogy menjenek valahova velük, hanem hogy a családtagok versenyezzenek. Eddig Mr. és Mrs. Suzuki Swift volt az, akik KRESZ-szabályokat megszegve, majdnem nekiütközve egy másik kocsinak (na persze, egy WagonR-nek...) vetélkedtek azon, hogy melyikük ér haza hamarabb, most valami másik márkával történik hasonló. És itt is anyu ér oda a célhoz előbb. Ők talán már nem annyira fiatalok, de lazák, és nem sok más dolguk van, mint Monaco (?) környékén növelni a gázkibocsátást...

Persze életképtelenebb egyedek is a képernyőnkre kerülnek: ott van a fiatal csaj, aki belenyal szülinapi tortájába, mire fel a macskája rámordul. Erre imigyen szól (gondolatban) a jány: "de jó neked; nekem egy évet kell várnom a habos csemegére, te minden nap megkaphatod". Már hogy arról van szó, hogy a nyervogi valami spéci habos készítményt kap. De hogy a csaj mindeközben annyira sötét, hogy nem jön rá, hogy ha a macskájának tud venni habos kaját, akkor magának is? Felőlem vehet akár habos macskakaját magának is, ha a cukrászdáig nem képes magától eljutni, de ne zsibbasszanak már ilyen marhaságokkal :)

Persze lehet, hogy ez a csaj rokona "Emesének", az okos ötletekkel előrukkoló, viccesen primitív banki alkalmazottnak. Lassan elkezd piszkálni a kérdés - egy másik pénzintézet "pá-pá-pá-pá"-zó, vagy éppen bologató műanyagkutyát utánzó ügyintézői után -, hogy a bankreklámok miért igyekeznek totál idiótáknak beállítani a saját dolgozóikat... :O

Egy ideig barkácsoltam ezt a blog.hu-s izét, aztán hirtelen kitaláltam a Városköz-t, és inkább azzal foglaltam el magam. Most az beindulni látszik, így pár napig tán lesz időm a saját blogommal foglalkozni. Vagy mégse, mert valami fertőző torokizébigyó okán ki lettem írva az orvos által. Olyan érzés volt reggel, ébredéskor, mint akkor, amikor gyógyszerallergia (a sok gyógyszerreklám bekaphatja, gond nélkül ajánlotta a gyógyszertáros is az adott gyógyszert, és nem kérdezte meg, hogy nem vagyok-e allergiás rá - mennyivel szakszerűbb ez így, mintha a benzinkutastól vettem volna? semmivel! akkor miért tartják magukat elitebbnek?) miatt ödémás lett a nyelvgyököm. Aztán a doki megnézte, és mondta, hogy ez most nem az, de szép vörös a torkom, és kis hólyagokat is lát a (valami latin szó)-mon, úgyhogy antibiotikum, sok cévitamin, és igyí damoj.

Hazaérve bedőltem az ágyba, és aludtam...

Néhány kép és rövid videó az augusztus 12-i kecskeméti repülőnapról:

A 2007-es Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató egy napja

Már megint tekergetni kellett az órákat. Legalábbis egy részüket, mert a számítógépek és a mobilok átálltak maguktól. Persze a spontán hétvégi uborkaszezonban minden újság és weboldal erről írt, hevenyészett  - és vélhetően egymástól átvett - sztorikat közölve az óraállítás történetéről, visszamenve majdnem az ősi rómaiakig. Na jó, az ókori rómaiakig talán nem mentek vissza, mert asszem nekik valami fura nem-állandó időmérési szokásuk voltak. De legtöbben odáig eljutottak, hogy Benjamin Franklin, aki vélhetően a világtörténelem legjobb agyú politikusa volt, vetette fel először a külön nyári/téli időszámítás szükségességét. De csak viccből. Aztán az első világháború környékén jött az ötlet megint, és sok helyütt be is vezették, hogy spóroljanak a szénnel és petróleummal. És itt vége is volt a sztorinak a legtöbb weboldalon. Pedig szerintem sokkal érdekesebb történet, hogy ezután egy időre elfelejtették az óratekerősdit, majd a második világháború alatt megint elővették, legalábbis nálunk. De 45-ben asszem nem, talán azért, mert akkoriban akinek még volt órája, az nem terkergette, hanem dugdosta :-/ Aztán az ötvenes években megint próbálkoztak vele, de pár év után elvetették.

Az óratekergetés ismételt felvetődésének egyik legfőbb oka az olajválság volt, mely hozzánk késve ért el, akárcsak a '76-ban Franciaországban ismét bevezetett óraállítás. Nekem '79 vagy '80 rémlett itthonra, és ami forrást találtam, az tényleg azt mondja, hogy 1980-ban vezettük be újra (Almár Ákos barátom ellenben '78-ra emlékszik). Tudtam, hogy ez valami viszonylag újkeletű dolog volt a gyerekkoromban! Persze ekkor a legtöbb ország magának találta ki a sarokdátumokat - és itt egy kis kitérő: lehet-e belügyminiszternek valaha is nagyobb hatalma annál, hogy elrendelheti, hogy mától egy órával később van? :) Emlékszem, tán '88-ban, a Sky Channelt nézve figyeltünk fel arra öcsémmel, hogy egyszercsak nem egy óra (Greenwich Mean Time +1) volt a különbség az angol csatornán kiírt időpontok, és azok itteni megfelelője közt. Aztán az EU '96-ban egységesítette az átállítási dátumokat, azóta legalább itt az öreg kontinensen együtt tekergetünk. Valaki igazán utánanézhetne ennek pontosan, és aztán bővíthetné a vonatkozó magyar Wikipedia oldalt!

Itt jegyzem meg, nem vagyok benne biztos, hogy manapság még sok értelme van az óraátállításnak, amikor egyre több helyen mennek folyamatosan a légkondik, illetve világítanak a lámpák. Mindenesetre az őszi visszaállástól kezdve gyakorlatilag reménytelen, hogy munka után még elugorhassak valahova fotózgatni :-/