HamPLÓ

A múltkor írtam pár sort a vasútbezárás kapcsán, ezt most folytatnám, mert talán nem sikerült kellően árnyalnom a témát. De előtte nem bírok nem fintorogni egy keveset azon, hogy a(z egyik) mozdonyvezetői szakszervezet már megint sztrájkolni akar. Most éppen a vonalbezárások miatt:

"A Mozdonyvezetők Szakszervezete kétórás sztrájkot hirdetett október 25-re. A vasutasok így tiltakoznak 21 vonal megszüntetése ellen."  / Index /

Nyilván az a megoldás a vonatok nem közlekedtetése ellen, ha másutt se mennek a vonatok. Mert ők szolidárisak. Ami szép, csak nem tudom, hogy miért akarják erre a szolidaritásra rákényszeríteni az összes többi utast is. Az tuti, hogy a fővonalakon még egy kétórás munkaszüneteltetés is többször annyi embert érint, mint ahányat a fenyegetett mellékvonalak bezárása,  de szerintem az együttérzést nem lehet kikényszeríteni, és az, hogy csütörtökön X.Y. ceglédi lakos majd nem ér be Zuglóba melózni, az semmit sem fog a kőrösnagyszakáliak helyzetén változtatni. De mindegy, ezt a vasutas logikát én nem fogom megérteni, nyilván bennem van a hiba.

Fogorvoshoz menet láttam, hogy teljesen eltűnt a Skála Budapest Nagyáruház:

Elég fura az a nagy üres placc, bár persze körbe van kerítve. És talán még furcsább, hogy olyan épületekre is rá lehet látni, amelyekre eddig nem lehetett. Tulajdonképpen sajnálom, hogy nemsokára beépítik: ha már beépítették a Bogdánfy-Irinyi sarkon levő egykori parkot irodaházakkal, itt lehetett volna egy kis pót-zöldterületet létrehozni. Persze az kinek lett volna jó? Úgy értem a környék lakóin kívül? :-/

Ezt alaposan megszívtam! Jóbarát hívott bennünket, hogy ugorjunk velük el Krakkóba szombat-vasárnap-hétfőn. Be is csomagoltam, előkészítettem mindent, aztán ma (szombat) hajnalban már úgy fájt a fogam, hogy nem mertem bevállni az utazást. Még az elég erős fájdalomcsillapítónak (és legalább olyan erős méregnek) számító Cataflam is csak másfél-két órára nyomta el valamennyire (de nem teljesen) a fájdalmat. Márpedig ezt nem szabad ilyen gyakran szedni. Úgyhogy alvás nem volt, csak ültem és potyogott a könnyem a fájdalomtól. Tudom, alacsony a fájdalomküszöböm, de ez tényleg durva volt. Azt hittem már ismertem a fogfájást, de nem, ez minden eddiginél csúnyább volt.

Dél körül felhívtam a fogdokit, szegény csak a kedvemért nyitotta ki a rendelőjét. Kiderült, hogy nem a múltkor kezelt, hanem a mellette levő fog durrant be. Mondjuk ez megmagyarázta, hogy miért éreztem fájdalmat: mert annak a fognak, amiről gondoltam, hogy fáj, már a közelében sem szabadna idegnek lennie, olyan sokáig gyökérkezelték korábbi fogdokik (nem teljes sikerrel, ezért kerestem újat). Mindenesetre belémnyomott két adag fájdalomcsillapító szurit, utána vártunk, de ahogy a fogaim közelébe nézett, már ordítani tudtam volna. Valamit molyolt rajta, hát, mintha izzó tűt bükdösött volna az agyamba. Azt hittem gyökérkezel. Utána mutatta, hogy a fájó fog gyökereinek a közelébe se ment, csak a fog belsejébe tett egy kis idegölő gyógyszert. Azt mondta, hogy tudja, hogy fáj, de ezzel mást nem lehetett csinálni most. Majd szerdán folytatja a kezelést, addig még kicsit fájhat, de remélhetőleg egyre kevésbé. Úgy legyen!

No, akkor itt az ideje annak, hogy kipróbáljam a kommersz bloggolást, tehát azt, amikor nem kreatívan bénázok próbálkozom valami forma kitalálásával a tartalomhoz, hanem fogom a szövegemet, hozzáadok némi instant blogport, és már olvashatjátok is az eredményt. Nesblog. Maj' meglátjuk, megnyeri-e a tetszésemet. Meg esetleg a tiéteket.

Egyelőre elég ergya, de majd hegesztünk rajta egy kicsit.

A HamPló eredeti inkarnációja amúgy itt olvasható.