Ezt alaposan megszívtam! Jóbarát hívott bennünket, hogy ugorjunk velük el Krakkóba szombat-vasárnap-hétfőn. Be is csomagoltam, előkészítettem mindent, aztán ma (szombat) hajnalban már úgy fájt a fogam, hogy nem mertem bevállni az utazást. Még az elég erős fájdalomcsillapítónak (és legalább olyan erős méregnek) számító Cataflam is csak másfél-két órára nyomta el valamennyire (de nem teljesen) a fájdalmat. Márpedig ezt nem szabad ilyen gyakran szedni. Úgyhogy alvás nem volt, csak ültem és potyogott a könnyem a fájdalomtól. Tudom, alacsony a fájdalomküszöböm, de ez tényleg durva volt. Azt hittem már ismertem a fogfájást, de nem, ez minden eddiginél csúnyább volt.
Dél körül felhívtam a fogdokit, szegény csak a kedvemért nyitotta ki a rendelőjét. Kiderült, hogy nem a múltkor kezelt, hanem a mellette levő fog durrant be. Mondjuk ez megmagyarázta, hogy miért éreztem fájdalmat: mert annak a fognak, amiről gondoltam, hogy fáj, már a közelében sem szabadna idegnek lennie, olyan sokáig gyökérkezelték korábbi fogdokik (nem teljes sikerrel, ezért kerestem újat). Mindenesetre belémnyomott két adag fájdalomcsillapító szurit, utána vártunk, de ahogy a fogaim közelébe nézett, már ordítani tudtam volna. Valamit molyolt rajta, hát, mintha izzó tűt bükdösött volna az agyamba. Azt hittem gyökérkezel. Utána mutatta, hogy a fájó fog gyökereinek a közelébe se ment, csak a fog belsejébe tett egy kis idegölő gyógyszert. Azt mondta, hogy tudja, hogy fáj, de ezzel mást nem lehetett csinálni most. Majd szerdán folytatja a kezelést, addig még kicsit fájhat, de remélhetőleg egyre kevésbé. Úgy legyen!
Ez megy most