HamPLÓ

2017 volt az év, amikor újra felfedeztem magamnak Szlovákiát: ha jól számolom, 38 alkalommal kereszteztem a szlovák határt valamelyik irányba. Rögtön az első túrán IC még a határ környékén betekert valami helyi rockzenei adót az autórádión, és onnantól kezdve a zenehallgatás ugyanannyira részévé vált a vonatfotós kirándulásoknak, mint a témára várakozás a töltésoldalban. A szóban forgó adó az Anténa Rock névre hallgat, és a külföldi számokon kívül jelentős mennyiségű csehszlovák, illetve cseh vagy szlovák (ezeket én nem nagyon tudom megkülönböztetni hallás alapján) zenét is leadnak. Ezek közt több olyan is volt, amiről nem tudtam eldönteni, hogy ez most komoly vagy sem. Kicsit később aztán kiderült, hogy a sokféle zenét játszó együttesek egy része ugyanaz az egy, méghozzá a Horkýže Slíže ("horkízse szlízse") nevű.

By Filip Štancl at cs.wikipedia - http://myspace.com/mr_fts Transferred from cs.wikipedia; transferred to Commons by User:Sevela.p using CommonsHelper., GFDL, Link

A szlovák együttes alapvetően punk/metál alapú poénzenét játszik, néha át-áttérve más műfajokba, és a számaik az adott stíluson belül eléggé rendben szoktak lenni. A csapat agya a "Kuko" becenevű Peter Hrivňák énekes-szövegíró-(ex)basszer, aki a youtube-on fellelhető interjúk alapján egyfajta nemzeti kincs lehet Szlovákiában, mert vannak más projektjei is. Nem is tudom, hol kezdjem az együttes életművének bemutatását, mert tényleg az egyik számuk ilyen, a másik meg olyan. Ha valakinek az egyik nem tetszik, simán lehet, hogy a rákövetkező be fog jönni. Vigyázat, szókimondólovák szövegek!

A "Mám v P... na lehátku" pontosan arról szól, amit a klipben látunk. A kézzel készített Chelsea, akarom mondani "Čelzi" feliratú póló megadja az alaphangulatot.

Az "Erős refrén" című darab kicsit mintha a Tankcsapdáról szólna, nem? Viszont tényleg erős a refrjénje.

Az "Ó, én hülye" hagyományosabb punk, és a klip itt is pontosan megmutatja, miről van szó a szövegben. Ezt az együttest szlováktudás nélkül is lehet élvezni! Amúgy ha valamelyik számnál rosszul értelmeztem a szöveget, kommentben ér javítani!

A hagyományosabb rock'n' roll kedvelőinek szól a "Szeeevasz!!!" című opusz, ami egy régi ismerős kellemetlen pillanatban felbukkanásáról szól. Szerintem tökéletes roki, bármilyen házibuliban be lehetne tenni, és ráznák rá magukat az emberek. A Pedrofon együttes írhatna hozzá magyar szöveget :)

És ugorjunk át egy másik stílusba: a "Brďokoky" egy hiphopmetál (vagy minek hívják ezt?) gyöngyszem, a szereplőknél csak a rózsaszín Škoda 100 kabrió keményebb :)

Łódźban nem csak a városközpont villamosközlekedését emelték a közelmúltban magasabb szintre, de a vasútét is. Pontosabban még csak nekikezdtek, de elég látványosan:

A lengyel nagyvárosnak nincs központinak vagy főnek hívott pályaudvara, ezt a szerepet a Łódź Fabryczna tölti be. A körülbelül "Gyárnegyed" jelentésű név a belváros közvetlen szomszédságában levő ipari területre utal, ahová 1866-ban futott be az első vonat. 2007-től kezdve az addigra már ipari funkció nélkül maradt városrészt üzleti és kulturális negyeddé kezdték alakítani, melynek leglátványosabb eleme az egykori EC-1 kombinált fűtő- és erőműből kialakított "Kultúrváros" komplexum, ahol különböző kereskedelmi és tudományos intézmények mellett még egy planetárium is helyet kapott.

By Zorro2212, CC BY-SA 4.0, Link

A városrész átalakulásának integráns része volt a régi fejállomás (lásd balra) és az oda vezető vasútvonal föld alá dugása. Az így felszabaduló területet - a környék egyéb üres részeivel együtt - be tervezik építeni.

Az új állomásépület kicsit a budapesti Bálnára emlékeztet, de gyorsan emlékeztetnünk kell magunkat, hogy míg a CET-nek évek óta kétségbeesetten próbálnak valami funkciót találni, ez az épület konkrét céllal épült, nem csak úgy a magamutogatás kedvéért.

Ha egy kétnapos túrán úgy megfájdul a fogad, hogy fájdalomcsillapítót kell bevegyél rá, és ennek ellenére utólag csak a jó társaságra és szép tájakra emlékszel, akkor biztos lehetsz abban, hogy az egy jó túra volt :)

2019 augusztusában pontosan ilyen kirándulást tettem északi szomszédunk tájain. Érintve lett gyerekkorom néhány emléke, egy olyan hegyvidéki vonal, amilyet itthon szinte elképzelni se tudunk, videóztam dízelről villanymozdonyra váltást, fotóztam festett üvegablakú vasútállomást, meg persze mindenféle vasúti járművet:

Felvidéki vonatozás 2019 augusztusában
Ipolyságtól Besztercebányáig, onnan Zsolnán át Hegyeshalomig

Nyolc évvel ezelőtt írtam arról, hogy a berlini Vörös Városháza épületét egyes források szerint a thorni városháza ihlette. Idén nyáron élőben is leellenőrizhettem ezt... hát, ez is téglából van, meg tornya is van, az tény: 

Thornt ma már Toruńnak (ejtsd: toruny) hívják, és Lengyelország egyik legöregebb városaként emlegetik. A kis mazóviai tepülés a XIII. században a Német Lovagrendhez került, ezután kapott városi jogokat, majd a Hanza-szövetség tagja lett. Ezután a poroszoké lett, aztán a lengyeleké, aztán a poroszoké - ekkor már azoké, akikre gondolunk, ha a poroszokat emlegetjük, így 1871-től a Német Birodalom részévé vált. Az első világháború után Lengyelországhoz került, aztán '39-ben a németek elfoglalták, aztán '45-ben visszakerült a lengyelekhez, szóval elég turbulens volt itt a történelem! A kétszázezres várost manapság leginkább Kopernikusz nevéhez kötik, aki itt született.

Lengyelország sok városán látszik a német múlt, de ennyire jó állapotban még nem találkoztam ennek jegyeivel. Bár a külvároson nyomot hagyott a XX. század második fele, itt bent mintha Németországban lettem volna! Sajnos a sötétedés után már csak telefonnal fotózgattam, úgyhogy nem sokat tudok ebből megmutatni, de itt van például a Collegium Maximum, ami 1905/06-ban még a Reichsbank számára épült, a holland reneszánszt idéző stílusban.

Ahogy említettem, az egész óváros simán lehetne Európa szerencsésebb felében! Utólag sajnálom, hogy a székesegyház vagy a városfal ferde bástyája helyett ezt a bevásárlóutcát fotóztam le, de a kép készítésekor már meglehetősen éhes voltam, ...

Míg nálunk 1984 után már nem közlekedtek kéttengelyes villamos motorkocsik, pláne motor+pót+pót szerelvények, a keletnémet területeken egészen az ezredfordulóig lehetett ilyenekkel találkozni. Utoljára 2003-ban Jénában jártak ilyenek nagyvárosi körülmények közt, de még a sokkal inkább szem előtt levő Berlinben is '96-ig húzták! Persze van még pár apró üzem, ahol máig felbukkannak (Kirnitzschtalbahn, Naumburg, sőt: Isztambul!) vagy egyenesen a mindennap bevetésre kerülő kocsiállományt alkotják (Woltersdorf), de már nagyon eljárt felettük az idő. De pontosan hányféle típus az, amit első látásra egynek gondolhatunk? És kinek jutott az eszébe egységesített villamosokat gyártani? Ehhez hasonló kérdésekre igyekszem válaszokat adni az alábbi oldalon, sok képpel, videóval és linkkel:

NDK villamosológia: Gothawagenek és Rekók
A keletnémet egységkocsik története

Sokáig gondolkoztam azon, hogy ezt az oldalt blogbejegyzés formájában csináljam meg, mint a német KSW és a lengyel N kocsik történetét, vagy a weboldalamra kerüljön fel. Végül úgy döntöttem, hogy az utóbbi jobb lehetőségeket biztosít a témához (például nem csak 700 pixel széles), illetve talán jobban is kereshető utólag. Ti melyik felületen olvastok szívesebben ilyen hosszabb dolgokat? Egyátalán továbbkattintotok innen a weboldalamra, ha linket rakok fel? :)

No, nagy vonalakban az van, hogy a tavaly decemberi Tour de Trams során készült felső-sziléziai felvételeimből sok munkával csináltam egy videót. Úgy éreztem, hogy - szokásommal ellentétben - végre nem daraboltam szét ezer darabra azt, ami egyetlenegy videóba is belefért volna. Aztán két nappal később mégis csináltam egy második videót, mert nem volt szívem eldobni az elsőbe be nem került felvételeket:

Míg az előző videón inkább kívülről mutattam be a villamosokat, ezúttal többször is bentről nézünk kifelé, hogy azt is lássuk, milyen környezetben futnak a sínek. Tudom, ízlések és pofonok, de nekem nagyon bejön ez a semmi máshoz nem hasonlítóan változatos környékeken futó villamoshálózat! És úgy tűnik, idén nem jutok el oda, úgyhogy marad a tavalyi felvételek nézegetése...

A kassai repteret már többször láttam a vasgyári gyorsvillamos vagy a kocsi ablakából, de sose volt idő bekanyarodni oda. Most egy kedves meghívásnak köszönhetően végre eljutottam az ott működő repülőmúzeumba, ahol az ismerős dolgok az egzotikusakkal keverednek: vannak MiG-jeik, van Tu-154-esük, még magyar Il-18-asuk is, de láthatók itt kínai, amerikai és francia gépek is!

A kassai repülőmúzeum

A júliusi retró hétvége szívemnek legkedvesebb vonata a dupla Púposos volt, a "spenót" és a "piros spenót" gépekkel. A szép páros aztán természetesen augusztus első hétvégéjén is ott volt az északi parton:

Minden nap csak egyszer fotóztuk őket: szombaton a még villamosítatlan alsóörsi állomás volt a helyszín. Ekkor mindkét gépnek a hosszú orra nézett előre, ...

Újabban eléggé ráálltam a cseh, szlovák és lengyel témákra, úgyhogy most teszünk egy kis kitérőt Innsbruckba, csak hogy valami mást is lássunk :)

2006 januárjában egy egyhetes svájci túráról hazafele jövet álltunk meg Tirol fővárosában, mert az jó dolog (meg mert rég jártunk a kedvenc éttermünkben az aranytetős ház szomszédságában:). Itt éppen a főpályaudvar előtti Südtiroler Platzon látunk egy indulásra váró 3-as villamost.

A város villamoshálózata a 2000-es évek első felétől kezdve nagy változásokon ment át: vonalakat hosszabbítottak meg, síneket raktak le itt és szedtek fel ott, ráadásul a képeken látható szép régi tuják is eltűntek. Konkrétan például a fent látható helyen ma már nem járnak villamosok! Mindezen felül ekkor már nem jártak trolibuszok se Innsbruckban.

Az időjárás nem volt kegyes hozzánk. Már úgy értem, hogy nem havazott, pedig annak örültem volna, ehelyett valami lucskos izé hullott, ami befolyt az ember cipőjébe, és megtapadt a fényképezőgép lencséjén. A kép a Marktgrabenen készült, és a világ talán legszebb villamosvonalának, a Stubaitalbahnnak egy kocsiját láthatjuk rajta. Érdemes megnézni a falaknak támasztott piros-fehér léceket is: mivel a tetőről lehulló jég és hó által okozott balesetekért a ház tulaja felelősségre lenne vonható, ezekkel a lécekkel veszik el az emberek kedvét attól, hogy túl közel menjenek a házhoz. Nem vicc!

Szilézia történelmi fővárosába, a 640 ezres Wrocławba már régóta el akartam jutni. És nem csak a villamosok vonzottak, hanem az is érdekelt, hogy milyen lehet egy város, ami a második világháborúig német volt, de előtte uralkodtak rajta a Habsburgok, lengyelek, csehek, és a XV. században huszonegykét évig még a mi Mátyás királyunk is. Persze a történelem ezen viszontagságai csak mérsékelten érzékelhetők a villamoshálózaton, mely elég nagy, mi több: szerintem nagyobbnak érződik annál, mint amit a wikipedia ír róla. A járműállomány is elég színes, főleg ahhoz képest, hogy Wrocław azon lengyel nagyvárosok közé tartozik, ahol nem járnak "nyugatról" használtan vásárolt villamosok. Van viszont papír nélkül is működő jegyrendszerük, szóval lenne mit tanulni tőlük! A villamosozáson kívül kicsit vonatoztunk is, plusz megismerkedtem a lengyel tévéadókkal, és az egyik legfinomabb levessel, amihez valaha is szerencsém volt :) Jó szórakozást:

Tour de Trams 2019: Wrocław
Szerelem első levesre :)