HamPLÓ

Ismét belemerülünk a hetvenes-nyolcvanas évek budapesti utcáinak forgatagába Ab van Donselaar képei segítségével. A válogatás apropójaként az akkor még közlekedő ikerkocsikat szeretném bemutatni.

Ikerkocsi alatt olyan, forgalomban nem megbontható szerelvényt értek, melynek tagjai, azaz az egyes kocsik önmagukban nem tudnak közlekedni. A gyakorlatban ez legtöbbször azt jelentette, hogy egyetlen motorkocsi villamosberendezéseit dobták szét két kocsira - kényszermegoldás volt ez olyan vonalakra, ahol a szóló kocsi kevés lett volna, pótkocsival fordulni viszont nehézkes lett volna hurokvágány híján. A végeredmény egy kicsit lomha, de egyszerűen kezelhető szerelvény lett, és ez a megoldás elég jellemző volt a magyar villamosüzemekre, különösen Budapestre.

Az újpesti Baross utcában járunk 1976. augusztus 2-án, az egyvágányos 8-as villamos egyik kitérőjében, ahol rögtön két 1700-as ikerkocsit is láthatunk. A BKVT 1907 és 1909 közt gyártott, favázas "S" sorozatát az ötvenes évek elején kezdték ikresíteni, eleinte a két kocsi két-két motorját megtartva, majd a bevezetőben említett módon csak egy-egy motorral. A helyszínről csak annyit jegyeznék meg, hogy a Vasminiszter nevével fémjelzett helyek és a villamos nem fértek meg jól: itt is megszűnt a villamos, akárcsak a pesterzsébeti és a józsefvárosi Baross utcában, illetve a nagytétényi Baross Gábor telepnél...

1976 októberében már igazi őslénynek számított a képen látható "lőrinci ikerkocsi" is, ezeket ugyanis 1911-12-ben építették, és a '20-as évek második felében ikresítették. A helyszín Közvágóhíd végállomás.

És az iménti ború után következzék egy napsütéses kép az Árpád útról! Itt egy 2000-es ikret láthatunk, melyet két 2700-as motorkocsiból állítottak össze 1964-ben. Igazi budapesti tuja kinézete van: nyitott, lecsapható ajtós peronok, kis szellőzők az oldalablakok fölött, pantográf-rács a kocsik közt! Szintén jellegezetes, ahogy a szélső tengelyek felé bólintanak a kocsik, azokon volt ugyanis a motor; valószínűleg a nagyobb tömegtől hamarabb elfáradtak a laprugók, mint a belső, motor nélküli tengelyeken, ezért lógtak ennyire látványosan.

Egy másik 2000-es ikret látunk itt, még mindig az Árpád úton. Ennek a párnak később acélvázasították a tagjait, ezért másként néz ki a kocsiszekrény: a szélvédő fölött kis árnyékoló trónol, afölött pedig két szellőzőkopoltyú, melyeknek köszönhetően már nem volt szükség a szellőzőnyílásokra az oldalablakok fölött. Ja, és már nem nyitott a peron, rácsok helyett tolóajtó van.

Tíz éve írtam egy bejegyzést a C64-es játékok elé akasztott zenés-grafikás névjegyekről, a cracktrókról, most viszont azt kellett látnom, hogy az abba beágyazott videók mind eltűntek. Újra megkeresni őket elég reménytelen lenne, úgyhogy inkább az alábbi egyórás válogatással pótolnám őket. Jó pár ismerős van közte, gondolom nem csak nekem:

A kedvenc zenéimtől indul, aki az egészet látni-hallani akarja, az tekerjen vissza az elejére. Egyébként eredetileg valami komolyabb bejegyzést terveztem mára, de aztán rájöttem, hogy ünnepnap van, biztos mindenki nyaralni ment, minek erőltessem meg magam, úgyhogy maradt a laza nosztalgiázás :)

Azt hiszem, a Magas-Tátrát mindig szeretni fogom. Régen hegyeket mászni meg lanovkázni jártunk ide, most csak némi kötöttpályázásra volt idő, de így is imádtam :)

Szürke időben a színes Magas-Tátrában
Vonat, fogaskerekű, elektricska kutyafuttában

Előzmények: Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere

A Gibson manapság azzal került címlapra, hogy csődközelben jár, és persze a nagyérdemű közönség rögtön tudja is az okát, hogy miért: mert nem fejlesztettek eleget, leragadtak a régi időkben. Legalábbis a gitárosok egyik része ezt mondja, a másik meg azért haragszik a cégre, mert súlykönnyített testekkel, önmagát behangoló kulcsokkal és hasonló fejlesztésekkel "szentségtelenítette meg" a klasszikus típusokat. Hiába, nem egyszerű a vevők kedvében járni! Pedig túl azon, hogy Gibson szabadalom a nyakmerevítő pálca, illetve hogy náluk találták fel a humbucker hangszedőket, a különleges kinézetű gitárok közül a leggyakrabban másoltak formái is hozzájuk kötődnek!

1958 elvileg jó év volt a cég számára, ekkora állt össze a tökéletes Les Paul receptje a hangszedőkkel és sunburst festéssel. Ezzel együtt a végeredmény egy régimódi hangszer volt, mely elavultnak tűnhetett a konkurens cégek kínálatához képest, a cég elnöke, Ted McCarty ezért papírra vetett pár futurisztikus formát is, hogy a piacnak ezt a szeletét is ki tudják szolgálni.

A fejlesztés még '57-ben kezdődött, ekkor három új típust kísérleteztek ki a Kalamazoo-i gyárban. A leglátványosabb a beszédes nevű Flying V volt. Az ember beleláthat szuperszónikus vadászgépet, űrhajót, de az biztos, hogy rendhagyó forma. Ma is az, milyen lehetett '58-ban?!

Néhány zenész - például a fentebb látható Albert King - ugyan hamar megszerette a fura kinézetű hangszert, de az eladások nem mentek, így '63-ban abbahagyták a gyártását. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy azért volt sikertelen, mert ekkor még nem volt "feltalálva" az a zene, amihez igazán illett: a hard rock és a heavy metál!

By Monika Fischer - ASH_2015_FlyingV01, CC BY-SA 2.0, Link

A típust '67-ben feltámasztották, más faanyaggal (korina helyett mahagóni), másfajta híddal, nagyobb fedlappal, de a formát mások is átvették, így a V alak az általános "gitáresztétika" részévé vált.

Volt aki hűbb maradt az erdetihez, mások tovább és tovább ragozták, mindenesetre egy ilyen hangszerrel ma is feltűnést lehet kelteni.

By Ozone Ferd from Dallas, USA - Gibson Explorer, CC BY 2.0, Link

Míg a Flying V kinézete akár praktikus szempontokkal is indokolható volt (balkezesek is játszhattak rajta, illetve oda lehetett támasztani a falhoz és stabilan megállt;), a Futura nevű modell alakja teljesen absztrakt volt. Ebből csak pár bemutató példány épült, majd '58-ban kicsit módosítva már Explorer néven mutatták be.

Előző rész: a külvárosokban

Az évekkel ezelőtt megkezdett módon most is az utcaképet díszítő/rondító (nem kívánt törlendő) reklámokra, cégérekre koncentrálva válogattam ki néhányat Ab van Donselaar felvételeiből:

A Kádár-korszak "városkép-neonosításának" fő csapásvonala a Rákóczi út volt, de azért a keresztező főútvonalakra is jutott a színes fényekből. Mit is emeljek ki például erről a képről? A Hotel Nemzeti nonfiguratív cégérjét? A Csokonai mozi visszafogott figyelemfelhívását? A Videoton vagy a Camea kozmetikum-család jókora tetőreklámját? Vagy a hármas UV-t a kép közepén? :)

A nem különösebben reprezentatív kinézetű Baross teret is megszórták óriási reklámokkal, az egykor ezeket tartó armatúrák nagy része ma is ott figyel a háztetőkön. De nem csak odafent világítottak neonok, hanem az üzletek bejáratai fölött is - a bal szélen levő elsőt nem tudom elolvasni, az azt követő cukrászdát viszont igen. Valaki esetleg tud segíteni a kunkori neonbetűk dekódolásában? Mond az valakinek valamit, hogy "Gardénia", már azon túl, hogy virág vagy női keresztnév?

12-es villamos kanyarodik a Kádár utcából a Váci útra: tőle jobbra a "Nyugati Ruhaház", balra pedig a "Cipőbolt" feliratot olvashatjuk, utóbbit felállványozva. Lehet, hogy épp a neonfelirat telepítését látjuk? (Úgy sejtem, a tartószerkezete ma is megvan.)

Szerintem manapság még éjjel se szokott ilyen üres lenni a Deák tér! Kiskorom több emléktöredéke is látható ezen a fotón: a Bajcsy-Zsilinszky úti villamos, a koromfekete Bazilika, az urna alakú közvilágítási lámpák a járdán, egy Karosa busz a háttérben - és persze a József Attila utca sarkán a tűzfalra mázolt reklámok. Máig fura, hogy annak idején több ilyen központi fekvésű foghíj is tátongott a városképben évtizedeken át, és egyiket se siettek beépíteni. A kép jobb szélén egyébként kivehető a 2005-ig működő "FŐZ SÜT FŰT" neon is.

Így utólag nézve az életképes oldal második etapja erősen nosztalgia járművekkel terhelt, de reményeim szerint ez senkit nem fog túlzottan zavarni :)

Életképek 52. III-IV
Nosztalgia busszal Ferihegyre, gőzössel Tökölre, trolik a Milleniumi Emlékmű mögött, és fagyoskodás Fényvillamosra várva

Múltkor a Pershingek kapcsán írtam arról, hogy milyen hálás dolog Szlovákiában mozdonyokat fényképezni, hiszen sokkal több színben léteznek, mint nagyrészt egyenfestésű itthoni kollégáik. Ez dízelfronton is így van, többek közt kedvenc Búváraimmal - belőlük ugyan nincs annyi fajta, mint a különböző áramnemű villanygépekből, de azért így is a lencsém elé került pár különböző színterv:

Leggyakrabban talán a jelenlegi flottaszínnel, a Blonski-festéssel találkozni. Nem áll nekik rosszul, pláne, ha a kocsik is passzolnak hozzá; ezen túl felhívnám a figyelmet a pályaszámhoz passzoló James Bond-logóra :)

Az imént egy modernizált és remotorizált gépet (757-es sorozat) láttunk, ez itt fentebb viszont a hagyományosabb verzió: egy 754-es, a csehszlovák időket idéző festéssel.

Ez itt pedig egy 750-es, ami a 754-es elődjének, a 753-asnak a modernizálásával készült - és ha jól értem, a 757-esek a 750-esek további modernizálásával jöttek létre. Bele lehet ebbe bolondulni, számozgatnak-modernizálnak ész nélkül :)

Újabb 754-es, újabb festési séma. Pontosabban a vonalak mintha megegyeznének az előbb látottal, csak a színek mások. Lehetséges, hogy annak idején így különböztették meg a sorozatokat, vagy mondjuk a fűtési módot (a 753-asok tudtommal kazánnal épültek, míg a 754-esek már elektromosan fűtötték a kocsikat)?

Ismét youtube-szöföltem egy sort: rákerestem valamire, aztán az ajánlott videók alatt ajánlott videók ajánlójaival folytattam, míg össze nem jött pár érdekes találat...

A kiindulási pont az volt, hogy valaki említette, hogy a Guns N' Roses "November Rain" című száma sokkal régebbi, mint a '92-es lemez, amin megjelent. És valóban, állítólag már '83-ban létezett az alapja, amit Axl folyamatosan csiszolgatott - zongorán. A fentebbi videón viszont gitárkísérettel hallhatjuk a későbbi slágert, amit naaaagyon utáltam, amikor aktuális volt :)

Az előzővel ellentétben a Fal című Roger Waters szólólemez Pink Floyd album dalainak demói ismerősek voltak számomra; a majdnem teljes lemeznyi anyagból a "Comfortably Numb" egy kezdeti verzióját emelném ki, részben azért, mert ez nem csak Waters száma, részben pedig azért, mert ez a kedvencem. Érdekes, hogy Waters részei mennyire túljátszottan hátborzongatóak; kimondottan jót tesz a darabnak, hogy felbukkan benne "normális hangként" David Gilmour.

A youtube-on fent van egy demó ezeknek a "normális részeknek" a kezdeményével - eredetileg ez a demó volt a dal alapja, ehhez tette hozzá a magáét (nem keveset) Waters. Érdekes, hogy két ennyire ellentétes figura ellentétes hangulatú részleteiből össze tudott egy ilyen hatásos szám jönni - állítólag voltak is nagy veszekedések, míg összehozták :) Örülök, hogy a youtube kidobta ezt a videót, különben lemaradtam volna róla!

Szintén nem tudtam arról, hogy a Waters nélküli Floyd legnagyobb slágere a lemezen játszó egyik session zenész ötletén alapszik. Nem is kicsit, a hangulatot egyértelműen ez a lüktetés adja meg, bár a hátborzongatáshoz azért itt is dolgoztak rajta egy sort.

A Thin Lizzy hattyúdalának legjobban sikerült darabja a "Stone Cold Sweat", ennek a demóját is kidobta a youtube. Annyira nem különbözik a végleges verziótól, de kellett valami kemény a bejegyzésbe, mielőtt...

Az Angyalvár volt a Colosseum mellett a másik olyan római épület, amelyről előre tudtam, hogy tetszeni fog élőben is - és nem tévedtem.

Kívülről fura látvány ez az építmény: a tető díszítése, az odavezető híd a szobrokkal, no meg főleg az ablakok és erkélyek nem igazán illenek egy erődhöz, de maga a hengeres rész se hasonlít várszerűségre. Ennek oka, hogy eredetileg nem is annak épült, hanem Hadrianus császár és családtagjai, illetve utódai mauzóleumának.

Az épületet az V. században alakították a városfal egyik erődjévé, ráadásul ezután néhányszor ki is fosztották, úgyhogy az eredeti berendezéséből nem sok maradt. A pápák a XIV. századtól használták jól védhető menedéknek, ekkor építették a Vatikánból idevezető folyosót is.

Amikor az ember belép a falak és a hengeres rész közti udvarra, az épület egy további felhasználási módjával szembesül, ti. hogy egy időben laktanya és börtön volt. Nem valami barátságos érzés innen felnézni a falra, ...

... mely eredetileg márvánnyal volt borítva, csak a középkorban lerabolták róla. Eredetileg a külső fal és a 60 méteres átmérőjű henger közt nem volt udvar, így átalakítva viszont jobban védhető volt a középső rész.

Az igazi izgalmak akkor kezdődnek, amikor az ember elindul felfelé a hengerben. Egy sötét és meredek folyosón juthatunk a belsejébe; az útvonalat csapóhíd, lőrések és rejtett csapóajtó teszik még "Indiana Jones-osabbá".

A következő meglepetés akkor jön, amikor ismét napfényre lépünk: ekkor hirtelen nem erődben érezzük magunkat, hanem egy középkori palota udvarán!

És hol vagyunk ekkor még az épület tetejétől! A díszudvar közepén látható szobor egyébként eredetileg a vár tetején állt. A monda szerint Mihály arkangyal egy járvány végén jelent meg ott, a veszély elmúltát jelezve. Ma egy XVIII. században készült másik angyalszobrot találunk a helyén.

Ha az előbbi udvar díszes volt egy erődhöz képest, akkor az ezután következő termekre nincsen szó: hiába, a pápák szerettek jó körülmények közt élni! Mindez különösen érdekes lehetett III. Pál esetében, aki fiatalkorában az erődben raboskodott, majd évtizedekkel később pápaként tért vissza oda - a képen látható mennyezet a róla elnevezett termet díszíti.

2017-ben erőteljes növekedésnek indult a vasútfotós túráim száma, ami mondjuk nem volt nehéz, mert 2016 mélypont volt ebből a szempontból. Persze készültek fotók itt-ott akkor is, de egy tematikus oldalt nem tudnék megtölteni velük - egy ilyen "vegyesgyümölcsöset" viszont, ami most fog következni, igen:

2015/16/17-es vasúti vegyesfelvágott I-II
Dunakeszitől Kelenföldig, a Balatontól Berlinig a sínek mentén