HamPLÓ

A múltkor nem csak Berlinben időztem, hanem átugrottam két közeli lengyel villamosüzembe is. Mivel társasággal voltam, nem tudtam a szokásos építészeti-kulturális kitérőimet megtenni: a városokból csak annyit láttam, amerre a villamos ment - és ez hagyott is bennem némi űrt. Ezt kompenzálandó mutatnék öt képet:

A kicsit lehangoló állapotú szczecini pályaudvar fölött egy kedvemre való pirostéglás palota trónolt, az 1875 és 79 közt eredetileg új városházának épült Tengerészeti Hivatal. Hívják Vörös Városházának is, ami elég divatos név :)

Ez a szép tornyos épület a helyi orvosi egyetemhez tartozik, amit viszont csak 1948-ban alapították - gondolom a porosz időkben valami másnak építhették. Aki tudja, minek, ne tartsa magában!

Tegnap már dél körül minden arról szólt, hogy vihar lesz késő délután, vigyázzunk magunkra - naná, hogy akkor kapott el, ahogy hazafele tartottam :) Ha már egyszer úgyis ott voltam, megpróbáltam megörökíteni a hangulatot, a hirtelen jött sötétséggel, és a villamos tetején kopogó jégesővel:

Persze ezek az összeszedettebb jelentek voltak, az 1-esre koncentrálva, úgyhogy csináltam egy második videót is, a többi felvételből. Az első snittnél konkrétan majdnem kicsavarta a kezemből a masinát a szél, ezért onnantól kezdve inkább tető alól + szélárnyékból videóztam. Így ugyan nem tűnik annyira vészesnek az idő, de legalább túlélte a kamerám...

Ahogy elnézem, Újbuda a városnak egy szinte mérsékelten érintett része volt - le a kalappal azok előtt, akiknek azonnal el kellett kezdenie elhárítani a károkat, továbbra se csodálatos időjárási körülmények közt!

A múlt héten kedvenc Hauptbahnhofom előtt épp a tegeli járatra vártam, de az csak nem akart jönni - jött viszont minden más: jobbára emeletes városnéző buszok; én meg a feszültségemet csökkentendő szépen végigfotóztam őket. Ugyan egy ideje már Pesten is van sok hasonló (valószínűleg berlini eredetű is), azért érdekes volt ezeket a számomra még mindig kicsit szokatlan - és 190 centis magasságom miatt kényelmetlen -  jószágokat látni:

Kezdjük rögtön ezzel az MAN SD200-assal, amit Berlinben SD 83-asnak neveznek, ahol a szám a megrendelés évét jelzi. A típust '73-tól gyártották, ezt a gépet pedig konkrétan tíz évvel később, az ekkor már MAN tulajdonban levő Büssingnél.

Ez itt pedig a következő MAN modell, az SD 202-es, amit '92-ig gyártottak. Láthatóan megpróbálták áramvonalazni, de korlátozottak voltak a lehetőségek :) Érdekes, hogy ezek már csak ilyen kvázi-különjáratként közlekednek, mert annak idején ez volt az első modern emeletes városi busz, amin utaztam, és az nem is volt olyan régen :)

Az ND 202-es már az alacsonypadlós korszakban született - persze a korábbi modellek se voltak éppenséggel magaspadlósak. Ráadásul három ajtaja is volt, nem csak kettő! A bejegyzés eddig gyakorlatilag az MAN (Nyugat-)Berlin számára készült típusainak időrendi bemutatója volt, úgyhogy most jöjjön valami más:

Két éve a nyaram a dízelmozdonyok bűvöletében telt: az addigi kedvenc Púpos és Nohab mellé új szerelem érkezett, Ludmilla képében. A 3000 lóerős gépek akkoriban Csorna és Szombathely közt vitték az IC-ket, illetve Pécsre ugrottak le gyorsvonattal; idén azonban új feladatuk lett: a Balaton északi oldalára, konkrétan Keszthelyre járnak. Ezt meg kellett nézni!

Tulajdonképpen szerencsénk volt az időjárással, mert majdnem végig napsütésünk volt, remek hátteret adó felhőkkel - csak a szél ne lett volna... Szépen rázta az állványt, no meg a szélzajról is gondoskodott. Viszont a gyeseves vonat marha jól néz ki a piros mozdonnyal a zöldben!

Nem konkrét fotóhelyekre mentünk, inkább több előre kinézett közül válogattunk az alapján, hogy adott pillanatban épp melyik tetszett. Közben bónuszként néha random fogás is volt, mint ez a Tapolca felé tartó remot Dacia. Bent a város vasútállomásánál még egyszer el sikerült csípnünk a Ludmillás vonatot is, amire annyira nem számítottunk, hogy csak akkor vettük észre, amikor elkezdett kigyorsítani az állomásról. Volt ám nagy kameraelőpakolás, gépbekapcsolás, meg minden :)

Gyerekkoromban a műbőr ülésekhez odaragadás alapélmény volt, ha nyáron tömegközlekedtünk. Persze a Trabantban, illetve később a Daciában se volt légkondi, de ott legalább ha mozogtunk, a letekert ablakon elég levegő be tudott jönni, így elmaradt a szauna. Pedig addigra már elkezdték nagyobb nyitható felülettel szerelni a BKV Ikarus-ait a régi, kicsi nyílások helyett - ami a KGST-n belül szinte luxusnak számított, mert az NDK például jellemzően nyitható rész nélküli ablakokkal rendelte a buszait. Persze ott általában hidegebb is volt - ha meg nem, a dolgozó nép összeszorított foggal tűrt :-/ Mostanában elkezdtük alapnak tekinteni a klimatizálást - de mit volt régen, amikor nem volt ilyesmi? Nézzünk körül a villamosok.hu képeinek segítségével!

Az egyik lehetőség a nyári kocsiszekrény volt: az alvázra télen zárt kasztnit, nyáron pedig ilyen majomketrec jellegűt csavaroztak - hátránya volt, hogy a másikat közben tárolni kellett valahol. A képen látható pótkocsit egyébként később motorizálták, és "hamis" pályaszámmal ma is megvan, a most éppen zárva levő Közlekedési Múzeum gyűjteményében.

Persze a zárt kasztnihoz is tartozhattak lehúzható ponyvák, rolnik. Ezek használata ugyan a kilátás rovására ment, de hát valamit valamiért!

A régi képeket nézegetve látszik, hogy némelyik villamoson egyszerűen csak függönyöket akasztottak fel odabent:

A hét elején volt egy másfél órás buszos utam Lengyelországban; a sárga függönyös Setrában hangulatfokozásként kizárólag a nyolcvanas évek zenéi szóltak. Először nem is figyeltem oda rá, el voltam foglalva a tájjal, csak kicsit később tűnt fel, hogy "mi ez a Modern Talking, amiben nő énekel? ja, tényleg: C. C. Catch!"... Utána meg már nem bírtam nem odafigyelni arra, hogy mi szól. Maradandó sérülést nem okozott, de nem menekültök meg, most ti is kaptok egy adagot azokból a zenékből, amik akkoriban elkerülhetetlenül szóltak mindenütt :P

Töredelmesen bevallom, nekem a Modern Talking első lemezei még tetszettek is, de azért vicces volt, hogy teljesen ugyanazt a zenét hányszor adták el újra és újra. Na, meg az a haj szegény csajon :D

A Tarzan boy a kvintesszenciája a nyolcvanas évek italodiszkójának, de valahogy nem bírom utálni, a szintik hangszíne, a megszólalás meg ma is tetszik. Tisztességes iparosmunka, ami nem akar többnek látszani?

Ez a szám ugyan nem szólt a buszon, de annak idején édesanyámék valamelyik bulikazettáján a Tarzan boy előtt vagy után volt, és nagyon berágódott. Őszintén megdöbbentem, hogy a youtube-on rákeresve azonnal kijött eredménynek; azt hittem, ez valami sikertelen dolog volt, amit egyszer véletlenül lejátszottak a Kettőtől ötigben, és senki más nem ismeri, de rögtön több verzió is fenn van!

Miskolcnak manapság másfél villamosvonala van: az 1-es, ami a Tiszai pályaudvartól Felső-Majláthig megy, és a 2-es, ami nagyrészt ugyanaz, mint az előző, csak nem megy végig, hanem útközben bekanyarodik a Vasgyárhoz egy, az óramutató járásával ellentétes irányban bejárt hurkon át, majd onnan visszamegy a Tiszaira. És hogy még érdekesebb legyen, időnként van egy 0-ás vonal is, ami csak a 2-es vasgyári betérőjét járja:

Igazából talán nem is nulla ez a viszonylatjelzés, hanem az útvonal kör jellegére utal: ugyanott végződik, ahol kezdődik. A járat 1970-ben indult, amikor a Lenin Kohászati Művek még a város legfontosabb üzeme volt. 1989-ben megszűnt (már hogy a járat), majd 2012-ben újraindult, de (villamospótló) busszal - csak hogy aztán két hónap múlva megint megszűnjön. 2014-ben ismét elindult, a 2-est pótlandó, az ugyanis hétvégén nem járt. 2015 első felében aztán újra lett hétvégén 2-es (óránként egyszer), de mellette a 0-ás is megmaradt. Végül a nyári menetrendváltással tűnt el ismét...

2015 márciusában ezt a kegyelmi állapotot sikerült elcsípnünk: már volt 2-es szombaton, de még volt 0-ás - itt éppen az Újgyőri főtéren állnak egymás mellett. A 2-es innen keletnek, azaz nekünk balra indult tovább, a 0-ás  pedig jobbra. Ahogy látható, a Tatrának nem is volt táblája elöl, csak oldalt hirdette nullásságát.

Annak idején bemutattam az "Ácstól-Bécsig" túra highlightjait, a Westbahnhof utolsó igazán forgalmas estéjét, és a tizennyolc kocsival lassan szolmizáló Taurus-t, most pedig itt van annak a szép hosszú napnak néhány további nagyvasúti pillanata. Nem kell félni, több videó már nem jön ki az aznap felvett dolgokból :)

Bár nem volt rettentően bereklámozva (például ha jól láttam, a 2-es villamos megállóiban nem volt menetrend hozzájuk), az idei Múzeumok Éjszakáján számos régi közlekedési eszköz járta Budapest utcáit. Három villamos: a 2624-es, a közelmúltban felújított 611-es, és az ex-debreceni-ex-budapesti Bengáli; egy nosztalgia ZiU-9-es troli, az Ikarus 180-as csuklósbusz, illetve a gödöllői vonalon az M.VIII-as "Uborka" HÉV motorkocsi.

Az Örs vezér tere túl messze volt nekem, úgyhogy Jazzcoollal a belvárosra korlátoztuk a vadászterületet, így is volt mire várakozni mit látni :) Viszont az időjárás kiszúrt velem: olyan szél volt, hogy az berezgette volna az állványt, úgyhogy kézből videóztam:

Ami még kellemetlenebb volt, hogy nem csak simán szél, hanem kimondottan hideg szél fújt; nem is erőltettem a dolgot sokáig. 2015-ben eddig volt másfél hét full kánikula, és ezzel a nyár le is tudta magát, lelépett vakációzni? Persze azért van remény: májusban volt egy kis november, ez a június huszadika inkább októberi hangulatú volt... augusztusra talán elérjük az augusztust :)

A 41-es villamosról viszonylag gyakran írok, általában délutáni/esti kikapcsolódás jelleggel. Régebben a járművek miatt mentem oda, mostanában inkább a hangulat okán, hiszen kevés helyen van közvetlen átszállási lehetőség (a lehetőségnél meg is szoktam maradni) villamosról lóra (kecskével és csüngőhasú malaccal megtámogatva).

Mostani látogatásom apropója az volt, hogy típuscsere történt: a Ganz ipari csörömpölők helyét átvették a csehszlovák konfekcióvillamosok. Volt már ilyen, többször is, de ez most nem ideiglenes változás - pontosabban fogalmazzunk úgy, hogy nem átmenetinek van tervezve. Ősztől elkezdenek járni a CAF-ok a városban, régebbi kocsik helyét átvéve, a Lánchíd aluljáróját pedig már szélesítik, hogy ne csak Ganzok férjenek át biztonságosan rajta - addig a 41-es úgyis csak a Clark Ádám térig jár, aztán pedig mehet a Batthyányig, Óbudáig, vagy ameddig épp készen van a Fonódó. Szóval valószínűleg maradnak a Tatrák itt.

Fontos megjegyezni, hogy a zajos, ugráló-csattogó Ganzok kicsit halkabb, kevésbé ugráló-csattogó Tatrákra cserélése nem az első minőségi upgrade, ami a csehszlovák járművekhez köthető a 41-esen: 1984-ben ugyanezzel a típussal cserélték le az addig itt járó kéttengelyeseket! Mi több, 1979-ben itt kezdték tesztelni a prototípus szerelvényt, majd a sorozatgyártott példányok is Budafok kocsiszínbe érkeztek, és itt lettek lepróbálva  (aztán másutt kellettek, így '88-ban jöttek az UV-k, majd 2007-ben a Ganz csuklósok). A fenti kép idilljét amúgy balról nem random törmelék szennyezi, hanem épp lomtalanítás volt Rózsavölgyben...