HamPLÓ

2000 nyara óta csinálok budapesti tömegközlekedési életképeket bemutató oldalakat, elsősorban kötöttpályás, kisebb részben gumikerekű járművekről. Kimaradtak viszont a hajók. Részben azért, mert míg buszból és villamosból több száz pörög a városban, belőlük nem nagyon van egyszerre harminc-negyvennél több a vízen, részben meg azért, mert azt gondoltam, hogy a villamosos fórumokból idetaláló embereket nem annyira érdeklik a hajók. Most megpróbálom pótolni 24 éves lemaradásomat ezzel a "hajós életképes" oldallal - tetszik, akinek tetszik, nem tetszik, akinek nem :) Aki rákattint az alábbi linkre, részleteket láthat két augusztus huszadikai parádéról, valamint egy csomó szárnyashajót is, a megszokott magyarázó és/vagy hangulatfestő szöveggel:

Budapesti hajók 2001 és 2018 közt, első oldal
Tulajdonképpen a Duna is tömegközlekedési eszköz :)

Lassan már hagyománynak tekinthető, hogy egy őszi hétvégén teljesen a villamosoké lesz a Szabadság híd és a Vámház körút, és 2023 szeptemberében is ez történt. A "fellépők" ismerősek voltak, egy favázas pótkocsit leszámítva, amivel még nem találkoztam azóta, hogy felújították. Nagyon szépen nézett ki, de persze a többi tuja se volt piskóta. Külön öröm volt, hogy az előző évvel ellentétben most az időjárás is remek volt, emiatt sokan kimentek megnézni őket:

Villamosparádé az Európai Mobilitási Hét(vége) alkalmából
... 2023-ban is

Gyerekkoromban a magyar vasút relatív színes volt az elég szürke, de legalábbis enyhén füstszínű országban - néha szó szerint, mert még nem minden mozdony kapott egységfestést. Még utaztam fapados kocsival a Balatonra, de gőzöst már csak a Keleti hátsó végében láttam; forgalomban soha nem találkoztam vele, mert nem mentünk olyan helyre, ahol ilyen járt. Gyerekként az agyam eldobtam volna, ha egyetlen hétvége alatt annyifajta vonattal utazthattam volna, mint itt: Nohab, Szergej, vékony csík, vastag csík, zöld vezérlő, ABbmot, komfortkocsi... és még Li-2-es meg Utasellátó csokirolád is volt :)

2023 első balatoni retró hétvégéje
Kirobbanó erejű Nohabok és lerobbanó Szergejek

Tavaly is kapkodhatták a fejüket a közlekedésbarátok (meg a kisgyerekes szülők:), hogy májustól októberig mindenfelé régi villamosok és buszok szaladgáltak a fővárosban. A tényleg régitől a közelmúltban eltűntig mindenki találhatott valami neki valót a sárga különböző árnyalataiban - meg még pár további színben! Ezen az oldalon pár kedvenc pillanatot villantok fel ebből az időszakból:

2023: ismét nosztalgiaözön!
Bár most nem követtem úgy, mint tavaly, azért így is volt mit fotózni!

Az 1927-ben Balatonfüreden épített Csongort Almádiban sikerült elcsípnem a nyár folyamán, az ugyanakkor épült tesójáért, a Tündéért viszont meg kellett dolgoznom, mert nem bírtam egyik utamba se beilleszteni. Végül egy reggel a tervezettnél korábban levonatoztam Balatonlellére, ahonnan sétahajózott, és vártam egy órát a napon, csak hogy mehessek vele egy kört. Aztán vissza a vasútállomásra, és tovább az aznapi valódi úticélomhoz. Mit meg nem tesz az ember hamszter azért, hogy kipipálhasson egy hajót a listáról :)

Ez a hajó kicsit modernebb kinézetű a szögletes kormányállásával, mint tesója. Érdekes módon a két hajó soha nem volt teljesen egyforma, mert a Csongornak eredetileg nem volt zárt fülkéje, míg a Tündének igen. 

Még érdekesebb, hogy mindkét hajó fatesttel készült; a bejegyzés témáját 1950-ben építették át szegecselt, a másikat '57-ben hegesztett vas testűre. Ennek megfelelően ma pláne nem egyformák, se kinézetre, se elrendezésileg.

'45-ben mindkét hajó megjárta a tó fenekét: a Csongort a visszavonuló németek süllyesztették el, a Tündét pedig a saját személyzete, nehogy felrobbantsák a németek. Utóbbival jobban jártak, mert a front elvonulása után kiemelték, és pár nap javítás után újra munkába tudott állni, elsőként a személyhajók közül. A Csongor ehhez képest csak '46-tól járt újra. Érdekes az is, hogy a Tündét a hetvenes-nyolcvanas években vontatónak is használták, uszályokat mozgattak vele.

A Lelle - Boglár (gyerekkoromban ez még egy hely volt: Boglárlelle) partszakasz nem a Balaton legingergazdagabb része, úgyhogy hátradőltem és élveztem az szép időt, miközben megittam a kötelező védőitalt (limonádé). A távolban balra a fonyódi hegyek látszanak, jobbra a Badacsony.

(Feliratozás is van hozzá, tessék bekapcsolni!)

Legutóbb mutattam egy sor '79/80 körüli fotót Balt Korthals Altestől, most pedig folytatnám a témát, egyszerűen azért, mert tetszik a fekete-fehér képek hangulata. 

A címben írt "változások" szó nem konkrét dátumokra utal, hanem egy kb. nyolc éven át tartó folyamat eredményére: elkezdték átadni a hármas metró újabb és újabb szakaszait, aminek köszönhetően fontos belvárosi főútvonalakról (Üllői út, Bajcsy-Zsilinszky út, Váci út) tűntek el a villamosok. Eközben elkezdtek érkezni a csehszlovák Tatra szerelvények is, melyek onnan is "elüldözték" a háború előtti típusokat, ahol megmaradtak a sínek.

Bár az első 2900-as és 3000-es ikerkocsikat '77 körül selejtezték, a BVVV eredetű favázasok csak '80-ban tűntek el végleg. A 66-67 éves járművek ekkor már borzasztó öregek voltak ahhoz képest, hogy végig megtartották eredeti szerkezetüket, tehát nem lettek acélvázasítva. Igaz, ezzel az ősi kinézettel jól mentek a háttérben látható felsővezetéktartó oszlophoz :)  A helyszín egyébként Pesterzsébet.

Itt egy másik ikerkocsi a Csengettyű utcai megállóban. Az előbb említett 66-67 éves kor rettentő soknak tűnhet, de azért érdemes megemlíteni, hogy 2024 januárjának elején, ezen sorok írásakor még forgalomban van az 1301-es pályaszámú Ganz csuklós, amit 1967-ben állítottak forgalomba, tehát már 57 éve közlekedik. Amikor 2007-ben selejtezték az utolsó UV-kat, reméltem, hogy soha többé nem fogunk normál forgalomban 50 éves villamosokkal utazni. Hát, a jelek szerint nem reménykedtem eléggé :-/ Ráadásul amikor ezeket a favázasokat kidobták, ezerrel épült a hármas metró, meg volt rendelve több száz Tatra, érkeztek az NDK-ból a ma is közlekedő HÉV-ek, és épp elkezdték bővíteni a trolihálózatot is.

Az előbb a trolihálózat bővítését említettem, és az itt látható 64-es villamos voltaképp ennek áldozata volt: '79 októberében elcsörömpölt az utolsó tuja a Vezér utcában, '80 januárjában pedig elindult a 82-es troli. A kép a Bosnyák téren készült.

Ismét egy hajót szeretnék bemutatni, még ha nem is a legszebbet, amivel 2023 során utaztam. De nem csak a szépség számít egy hajónál!

A tó vízén a közforgalmat alapvetően a Bahart üzemelteti. 2023-ban két járatot találtam, melynél nem így volt: a Balatonszemes (néha Földvár) - Akali vízibuszt, és a Balatonfenyves és Szigliget köztit. Utóbbi viszonylatot egy elég különleges hajó járta. Nem váci vízibusz :) de ettől még különleges, mert egyedi:

Szerintem első látásra felismerhető, hogy a Szent Benedek nem utasszállításra készült, és ez így is van: 1982-ben a nem túl fantáziadús Biológia néven épült, úszó hidrobiológiai laboratóriumnak. Nem sokat tudok további életéről, de képek alapján 2004-től Siófokon közlekedett mai nevén, és 2017-ben került mai tulajdonosához?

Bizonytalan volt, hogy sikerül-e vele utaznom, mert azt írták, hogy ha nincs elég utas, nem indulnak el. Kérték, hogy a biztonság kedvéért telefonáljak oda két órával korábban - csakhogy akkor nekem már rég a Fenyvesre tartó vonaton kellett ülnöm:) A remek időjárás szerencsére mellém állt: elegen várakoztak a mólón, úgyhogy hamarosan úton voltunk az északi part felé.

Annak ellenére, hogy egy sima utassszállító hajóhoz képest kicsit többet kellett lépcsőzni a különböző fedélezetek közt, én nagyon élveztem. Például nagyon kényelmesen ki lehetett könyökölni a hajóorrban a víz fölé, és a világ nagy dolgain elmélkedni, miközben egyre közelebb kerültünk a szigligeti várhoz.

Néha unalmamban nézegetni szoktam kirakatokban tükröződve a villamost, amin ülök. A Fénytatránál este ez egyfajta lézeranimációnak tűnt, mint amilyeneket a nyolcvanas-kilencvenes években vetítettek koncerteken vagy a Lézerszínházban: felületek helyett vonalakból összeálló forma, ami kicsit hullámzik, ebben az esetben a nem teljesen sík üvegtáblákon:

Elmúlt hát a 2023/24-es tél kivilágított tujáinak szezonja, ezzel a képes-videós összeállítással szeretnék elbúcsúzni tőlük:

A fényesített ipari csuklós a 47-esen és 49-esen mozgott, mivel ez az a járat, ahová a Tatra nem jöhetett (menetrendszerűen) be. A mintázata kicsit furcsa volt: nem tudom, hogy a "Rumcájsz kalapja" alakú részek mik akartak lenni :) 

Újabban a Gárdonyi tér a kedvenc fotózós helyem, de kétszer is úgy esett, hogy pont szorosan egy busz mögött jött a kocsi, szóval a Gárdonyi tér a jelek szerint nem szeret annyira, mint én őt.

Videóztam is egy kicsit, bár a gép nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, amikor túl messze van a kocsi; a LED-ekből kirakott körvonalakból villamos helyett csak egy világító kockát tudott összerakni.

A Combino elég visszafogott fénydíszt kapott, de talán nem is baj, a Nagykörúton a vicces kedvű emberek valószínűleg úgyis megpróbálták volna letépni, ha lejjebb ért volna. Vagy csak én vagyok ilyen rossz véleménnyel a nagykörúti közönségről?

A KCSV-vel se volt szerencsém, naná, hogy beállt elé egy nemfényvillamos! Szerencse, hogy nem vettem túlságosan komolyan a vadászatot, úgyhogy nem voltak álmatlan éjszakáim amiatt, hogy csak egy ilyen fotóm van róla. Az 1347-es kocsi volt egyébként az első, ami annak idején magyar gyártmányút kapott az eredeti olasz szaggató helyett, emiatt emlékszem a pályaszámára. Alapvetően képtelen vagyok számokat megjegyezni, de ez valahogy belém égett. Durva, hogy ennek lassan már 24 éve, mert ez azt jelenti, hogy lassan 24 éve próbálom dokumentálni a budapesti tömegközlekedés történéseit!

A Fénytatrás bejegyzésnél említettem, hogy a három feldíszített kocsiból a legtöbb vonalon csak kettőt tudtak szerelvényként használni, ilyenkor a harmadik egy sima, "sötét" kocsival lett csatolva. Jobbra a távolban látszik kicsit a harmadik kocsi fénye - körülbelül fél percen múlt, hogy egymás mellett lássam őket.