HamPLÓ

Sokáig tartott, mire a végére értem az aktuális életképes képeknek, de sikerült, itt a negyvennyolcadik rész befejező... epizódja?

Életképek 48: negyedik oldal
Újra troli a Kiskörúton, egyvágányozó 41-es, nyílt nap egy áramátalakítóban, nosztalgiavillamosokkal

Jó pár éve történt, hogy kisiklott tartálykocsit tettek vissza a sínekre Hároson: a tartalmát már korábban lefejtették, este pedig a forgalom fenntartása mellett daruztak, ekkor jártam én is arra. Első körben áramtalanították az állomást, hogy a daru biztonságos felállításához lebonthassák az érintett vágány fölött a felsővezetéket.

Mint említettem, mindeközben zajlott a forgalom: jöttek-mentek a vonatok, és pár utasjelölt is érdeklődve figyelte, ahogy egy Szergejjel betolták a jókora Kirow darut, ami aztán magától a helyére állt (nem tudtam, hogy önjáró), és felemelte a gémjét.

Az elektromos hajtású vonatok lendületből haladtak át az állomáson, a dízeleket nem érintette az áramtalanítás, és szükség esetére (ha egy vonatnak meg kellene állnia) egy Bobó is a helyszínen volt. Az alábbi videón látjuk őt, majd megjön a felsővezetékesek sárga tornyos kocsija is. Ezután a daru érkezik, egy Szergej által betolva. Érdekes látni, hogy a vonatok aktívan vontató mozdony nélkül is milyen sebességgel gurulnak át az állomáson - ez az, amit a gumikerekűek nem tudnak megcsinálni. És emiatt kellene jobban odafigyelnie a gépkocsivezetőknek is a fénysorompóknál, mert a vonat tényleg nem tud megállni, ha eléhajtanak: iszonytat tömegek mozognak kis átvihető fékezőerővel, nagy tehetetlenséggel:

Nem tipikus dolog Magyarországon Doctor Who rajongónak lenni, hiszen a sorozat nálunk a rétegműsorokat szolgáltató csatornák kínálatához képest is rétegműsornak számít. Az persze érdekes, hogy annyi angol sorozat (Forsythe Saga, Alfa holdbázis, Aprodité öröksége, Ki fizet a révészt, Halló, halló, Szupernagyi, stb) közül miért pont ez nem jutott el a magyar tévébe, de nem jutott. Persze másutt azért találkozhattunk vele...

A DW rajongás nálam a kétezres évek második felében kezdődött, de az alapja sokkal régebbi. Alapvetően mindig is Mariannom volt a "tévés" kettőnk közül; a sok marhaság közt, amit nézett, pedig egyszercsak felbukkant valami fura sorozat az RTL-en. Amikor a főhőst már harmadszor szólították "Doktornak", elkezdtem odafigyelni, mert ismerősnek tűnt a dolog. A kulcsjelenetben ezt az illetőt valami rejtélyes idegen mellé dugták be a sötétbe, a felvezetésből pedig sejteni lehetett, hogy valaki nem kedves fog feltűnni. Ekkor az agyam hátsó részében felbukkant egy szó: vécépumpa dalek! Pár másodperccel később pontosan az történt, amit gondoltam: megjelent a jellegzetes csápon ülő szem, és a beszéddel szinkronban villogó lámpák. Hé, én ezt a sorozatot ismerem... pedig még sose láttam!

Igyekeztem nem fennakadni azon, hogy a magyar szinkronban a hangot sikerült viccessé tenni, ami nem állt jól a daleknak, mert annak pont az a lényege, hogy ugyan hülyén néz ki, de alapvetően egy ijesztő rohadék - aki aztán ki is irt egy fél bázist a megjelenése után nem sokkal. A szinkron nem tetszett, a "Doktor" viszont nagyon jó volt. Csak az zavart, hogy az én emlékeimben a Doktor nem így nézett ki. Sőt, az egész sorozat nem így nézett ki! Persze az összezavarodottság érzése se volt új, de mielőtt rátérek erre, nézzük meg, mi volt számomra a Doctor Who. Ez a szignál, és ez a gülüszemű, sálas fazon:

Talán '88 elején jelent meg a lakótelepi kábeltévén a Sky Channel mellett a Super Channel (illetve a francia TV5, de azt szerintem senki sem nézte). Míg a "Sky" kontinentális jellegű volt (nagyrészt hollandok csinálták), a "Super" erős angol vonalat képviselt: itt ismerkedtem meg a Waczak szállóval, a Kenny Everett Show-val, a Royal Albert Hallban megrendezett karitatív koncertekkel... meg ezzel a gülüszemű sálas fickóval. Leginkább a részek behrangozóira és a főcímre emlékszem: a zene és az "időalagút" effekt megbabonázott. Pontosabban a frászt hozta rám. Még pontosabban a kettő együtt.

Dąbrowa Górniczával folytatnám "nem tipikus turisztikai célpontok" című rovatomat :) Legutóbb Będzinben hagytuk abba, onnan pedig csak egy ugrás ez a város. Illetve annyi se - a lentebbi képen a kettő határa látható:

Szóval kicsit össze vannak nőve, ahogy errefelé szokás. 127 ezer lakosa van, pedig a területe alapján többet tippeltem volna; a felső-sziléziai konurbáció legtöbb tagjához képest alacsony a népsűrűsége - vagy nagy a külterülete, attól függően, honnan nézzük. Villamosilag sem különösebben érdekes, hisz egyetlen vonala van, amit Będzin felől szolgál ki több viszonylat. Mivel amikor elkezdtünk errefele jönni, már rég a visszaúton kellett volna lennünk Budapestre, csak végigautóztunk a sínek mentén - nem nagyon volt időnk nézelődni, pláne nem utazni a villamosokkal.

Ez a vadászház kinézetű étterem az egyik oldalán egy jókora gyártelep, másik oldalán egy lakótelep által határolt út mellett állt. Érdekes kontrasztot alkotott a környezetével, bár nem voltam biztos benne, hogy még üzemel.

Az alapvetően laza utcaképet csak néhol tarkították ilyen zárt beépítettségű szakaszok. Vajon régebben ez volt a jellemző itt, csak szanálták az ehhez hasonló utcákat, vagy ez a rész mindig is kivétel volt?

Az ötvenes években épült - és itt éppen felújítás alatt álló - Kultúrpalota egész visszafogottan néz ki építésének időpontjához képest...

... úgyhogy a teret 1970-ben tovább turbózták a "Vörös Zászló Hősei" emlékművel. A rendszerváltozáskor ezt le akarták rombolni, de a helyi fiatalok, akiknek ez nem jelkép, hanem találkahely volt, megakadályozták: átfestették "Jimi Hendrix emlékműnek", és kvázi őrizték, amíg a helyi előljáróság le nem mondott a bontásról. Sajnos a gitárosra emlékeztető feliratokat 2006-ban - amikor a közelben "rendes" szobrot avattak a tiszteletére - eltávolították, így aki ma erre jár, csak egy szocialista emlékművet láthat. Pedig micsoda sztori ez!

Nem csak Bengálit láttam legutóbb Debrecenben, hanem a kék Ganzokat is bőszen fotóztam-videóztam - az csak a sors szeszélye, hogy az alábbi videóhoz tartozó indexképen pont a birodalmi sínromboló látszik:

Bár a fények jók voltak, a széllel nem volt szerencsém: teljesen szétfújta a hangsávot. Hogy ne csak annyit lehessen hallani a kósza kerékcsikorgások mellett, hogy ppfffFFFFPFPFPPppPFPfpPFPFP, rákevertem egy youtube-os zenesávot, az eredmény pedig őszinte meglepetésemre jobb lett, mint reméltem. Bár alapjában véve valami rockot szerettem volna, akárhogy kerestem, ez illett legjobban a látványhoz.

Van valami önsanyargatás abban, ha az ember két fokban kitalálja, hogy fel akar menni a Citadellához a várost fotózni, nekem meg pont ez jutott az eszembe múlt héten. És megérte, mert olyan nyugtató hatással volt rám a látvány, hogy kicsit félek is, hogy a jövőben vényre fogják adni:

Tudom, ferdén áll a horizont, de kit érdekel? Különben se a kép ferde, hanem a Duna van túlemelve, hogy a víz gyorsabban be tudja venni a kanyart ;) Fotózgatás közben havazni kezdett, némi köd is jött, úgyhogy a kattogtatást a lencsére csapódó vízcseppek tovább nehezítették, mégis élveztem. Gyönyörű ez a város!

A Lánchídon kívül végre ki van esténként világítva a Szabadság híd, az Erzsébet híd, és újabban a Margit híd is - csak én gondolom, hogy lassan a Petőfi híddal is kellene valamit kezdeni?

Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és videóztam egy kicsit - valamiért állandóan villamosok kerültek a képbe ;) Hogy a közeli zajokat (autók, a kamera mikrofonjába teljes erővel belefújó szél, illetve Jazzcool koma DSLR-jének pittyegése és csattogása) elnyomjam, rákevertem némi zenét a hangsávra a youtube kínálatából. Bár elég közhelyesnek tűnhet a választás, az az igazság, hogy három óra válogatás után se találtam jobbat.

A Bengálinak becézett FVV "házi" csuklós villamosokról két dolgot lehet tudni. Az egyik, hogy becenevét valószínűleg a "benga" szóból (aminek egyébként a jelek szerint van egy nem annyira közismert jelentése is) facsarták ki, nem pedig a bengáli tigrisből, ami egy gyönyörű és csodálatosan kifinomult élőlény. A másik, hogy bár nem nagyon szeretem a típust, azért ha tudom, megpróbálom megörökíteni menetrend szerinti forgalomban, hiszen ki tudja, meddig van lehetőség ilyesmire. Budapestről még a nyolcvanas években eltűntek, Miskolcon 2004-ben vonták ki őket a forgalomból, és egy ideje már Szegeden is csak nosztalgiajáratként üzemeltetnek egyetlen kocsit.

Debrecenben viszont munkanapon rendszeresen lehet legalább egyet látni, úgyhogy amikor az alacsonypadlós kocsi megérkezését néztük Jazzcoollal, bengálizni is elmentünk:

Őszintén szólva én úgy képzelem, hogy a mindennapok utasainak jobban fog majd tetszeni az alacsonypadlósok fűtött-légkondicionált utastere, mint ez a fűtetlen, magaspadlós zörgő-börgő doboz. Vajon tévedek?

Itt az aktuálisnak mondható budapesti tömköz életképek harmadik része. Benne Kossuth téri végállomásozás, púpos sínek miatt forgolódó villamosok, és meglepően sok busz:

Életképek 48: harmadik oldal
A Kossuth Lajos tér felújítása miatt rövidített 2-es, sínkivetődés miatt forduló 1-es villamos, és sok busz...

A múltkor mutattam néhány képet a Harz-hegység kisvasútjára kijáró nordhauseni Combinóról, most jöjjön a vonatként viselkedő villamosok nagyágyúja: a karlsruhei Stadtbahn!

Először is beszéljünk arról, miért akkora szám, ha villamos közlekedik vasútvonalon. Hisz sínen megy egyik is, másik is, nem? Hát... a valóság bonyolultabb. Először is, a villamos egyenfeszültséggel működik: a karlsruhei konkrétan 750 volttal (a budapesti 600-zal), a nagyvasút pedig jobbára váltakozóval: ebben az esetben 15 kV 16,7 Hz-essel (magyar vasút: 25 kV 50 Hz). Mielőtt valaki kommentet ír: természetesen vannak egyenáramú nagyvasutak a világban, de a feszültség ott is magasabb szokott lenni, a konkrét példát tekintve pedig irreleváns, hogy másutt mi van:) De bőven van más különbség is a villamos és a nagyvasút közt: más kerékprofilt használnak, más jelző- és biztosítórendszereket alkalmaznak, más szabályzatok alapján használják őket. És persze más fizikai igénybevételnek (például szilárdság) kell megfelelniük a járműveknek is, ennek megfelelően más szabványok alapján tervezik és üzemeltetik őket. Arról nem is beszélve, hogy általában más a tulajdonosa a városi és a városközi vágányoknak. Mennyivel egyszerűbb dolga volt a nyíregyházavidéki kisvasútnak, amikor 1911-ben úgy döntöttek, hogy Sóstógyógyfürdőig villamost (is) közlekedtetnek az öt évvel korábban megnyitott vonalon!

Villamos a Fekete-erdőben. Forrás: MCMC (Own work) [CC-BY-SA-2.5], via Wikimedia Commons

Az, amit a közlekedéstervezők "karlsruhei modellnek" neveznek, nem egy csapásra alakult ki. 1959-ben egy közeli üdülőhelyre vezető méteres vasutat (Albtalbahn) kezdtek normál nyomtávúra átépíteni, hogy bevezethessék a belvárosba. Nem azért, mert jól néz ki rajzon, hanem az átszállások elhagyása miatt: ez nem csak a meglevő utasoknak kedvező, hanem újakat is vonz. Ezután egy dízeles, csak tehervonatok által használt vonalat villamosítottak (Hardtbahn). Az újabb siker után nagyobbat álmodtak: '85-ben egy városi járművet áramátalakítóval szereltek fel, hogy nagyvasúti árammal villamosított vonalakon teszteljék. 1991-ben indult a próbaüzem az erre a célra épített, kétáramnemű tram train szerelvényekkel - akkor még teljesen a Deutsche Bahn vágányain -, majd '92-ben begördültek Karlsruhe belvárosába - a különféle paraméterű hálózatok ezzel átjárhatók lettek.

Ez a kétáramnemű tuja a képen például épp a karlsruhei piactéren halad át, hogy aztán néhány kilométerrel arrébb felhajtson a nagyvasút vágányaira, és sebesvonatként robogjon a hatvan kilométerrel arrébb levő Heilbronnig...

... ahol aztán újfent stílust váltva az utcán halad tovább. Belvárostól halad belvárosig: a környező falvakból és városokból gyakorlatilag átszállás nélkül lehet Karlsruhe vagy Heilbronn főutcájába eljutni, ez meglehetősen versenyképessé teszi a járatot más közlekedési eszközökkel szemben. A fentebbi videót úgy ágyaztam be, hogy a Heilbronnba érkezésnél kezdődjön, utána belülről megnézzük a váltást az ellenkező irányba. Pontosan így láttam először ezt a rendszert 2003-ban, ennek ellenére most is izgalmas a látvány. Talán az is észlelhető, hogy ez a villamos a vasúton se úgy halad, mint a romhányi Bzmot, pedig nem megy száznál gyorsabban, csak jól gyorsul, és ritkán lassít.

A karlsruhei közlekedési vállalat (VBK), az Albtalbahn (AVG) és a Deutsche Bahn által közösen működtetett hálózat - aminek része a sima villamos és a tram-train is - körülbelül 400 kilométeres, de persze nem pusztán azért épült ki, hogy ezzel a számmal dobálózzanak: sokkal jobban szeretik azt emlegetni, hogy bizonyos vonalakon 400%-os utasszám-növekedést tapasztaltak a "stadtbahnosítás" után.

A karslruhei Stadtbahn pályája a várostól 50 kilométerre levő Bad Wildbadban. Forrás: Andreas Praefcke (Eigenes Werk) [GFDL oder CC-BY-3.0], via Wikimedia Commons

Örülök, hogy nem fog aranyszínű blob ideépülni, de azért már nagyon fáj ezt a lyukat nézegetni a Clark Ádám téren:

Valaki nem tudja, mi a terv most vele? Persze sokkal kisebb méretű hiányok is zavarnak, például ez az ellopott (réz? bronz?) plakett a 61-es villamos egyik megállójának aszfaltjából:

Igaz, talán eleve nem volt értelme ilyesmit őrizetlenül a padlóba építeni...