HamPLÓ

Kicsit se értek a vízi járművekhez, de azt tudom, hogy amióta van pár ismerősöm, aki igen, azóta vigyáznom kell, mit írok. Például amit régen uszálynak mondtam volna, az bárka, amit meg nemes egyszerűséggel vitorlásnak nevezek, az szerintük 50-es meg 75-ös cirkáló, repülő hollandi, esetleg eltévedt toronyóra lánccal.

Így aztán most nem tudom megmondani, hogy ezek mik. Én csónaknak mondanám őket, de például a jobb oldali annyira spécinek tűnik, hogy félek, tévedek :) Mindenesetre Porto Venerében fotóztam őket.

Két "valami" lengedezik a Badacsony kicsinyített mása előtt Gardában. Nem volt valami nagy vízi élet, pedig szél az volt dögivel.

Érdekes, hogy az emberek valamiért azt hiszik, hogy Budapestre különleges felépítésű villamosok kellenek, mert itt olyan lehetetlen vonalvezetések vannak, amiket nem bírna el tetszőleges jól megépített jármű. Nos, a pályaállapotokat tekintve tényleg voltak-vannak extremitások, de egyrészt azok se ex-szovjet szinten, másrészt viszont a villamosvonalaink vonalvezetése még Nyugat-Európához képest se számít extrémnek. Például alig vannak meredek szakaszaink, illetve szűk íveink és bonyolult geometriájú pályánk se nagyon van (a Lánchíd budai aluljáróját leszámítva, mert az tényleg elég kacifántos - bár mint azóta kiderült, az egyátalán nem ilyesmire tervezett hannoveri kocsik is át tudnak menni rajta). Marad az, hogy "hű, Pesterzsébeten milyen közel mennek a házakhoz a szűk utcákban a villamosok". Aztán az ember elmegy Ludwigshafenbe, és lát egy ilyet:

Ez a helyi villamosbarátok közt elég népszerű tereptárgy a friesenheimi kanyar, 15 méter körüli sugárral. Ez számunkra azért érdekes, mert a budapesti villamosok által bejárható legkisebb ív sugara 18-20 méter körül szokott lenni. Persze itt se világrekordról beszélünk, hiszen Bázelben van (volt?) 12 méteres ív (amiben a Combinójuk is végig tud menni!), az Egyesült Államokban és Kanadában (Boston, Toronto) pedig tíz méter körüliek is előfordulnak. De akkor is, Nyugat-Németországtól nem várna az ember ilyet... aztán mégis ott van.

Az igazi szépségét az adja a dolognak, hogy két irányba járnak rajta, de mivel csak egy ívet tudtak beszuszakolni a kereszteződésbe, ezért a két sínpárból egy lesz az ív előtt. És bizony nem csak a hagyományos forgóvázas típusok mennek át rajta, de az alacsonypadlós multicsuklósok is. A hab a tortán pedig az, hogy közel sem lépésben haladnak át, tessék csak megnézni ezt a videót 2:10-től:

Persze mindettől még imádom a budapesti villamost, de nem gondolom, hogy az érdekesnek levéshez lehetetlen műszaki paraméterekre lenne szükség. Sőt, örüljünk, hogy nincs ilyenünk, mert ez egyszerűbbé teszi a beszerzést és üzemeltetést :)

A sok vaskerekű után ideje némi gumikerekűt is mutogatni. Különösebb apropója nincsen, maximum annyi, hogy ezek is jópofa gépek:

A kecskeméti repnapon az Orosz Lovagok masináit ilyen külső áramforrásról (APA-kocsi, ahol az "apa" nem a Tudósok dalból jött, hanem az АПА-5Д típusjelzésből) látták el a földön. Szép dögök! :)

A Fekete Nemszépséggel való kirándulgatás közben láttam a szombathely vasútállomáson ezt a szippantóskocsit. Nem sokat foglalkoztak a formatervezéssel, de persze így se butább az arca, mint a Balcancar elektromos izéknek, amik régebben a peronokon rohangásztak :)

Na, egy KrAZ viszont még akkor is dögös, ha ásványvizet pakolnak a fényszórója elé. Kiállítási darab volt, a budaörsi MiG-21-esek mellett állt - de amúgy teljesen működőképesnek tűnt.

Csak kicsivel arrébb, a nagyhangár előtt állt ez a Zsiguli rendőrautó a gyerekkoromból. Milyen érdekes: a festett felirat úgy néz ki, mintha utólag rakták volna a képre, kicsit ferdén, helytelen térbeliséggel, nem?

A biztonság kedvéért rá volt írva, hogy "filmforgatás" :) Egyébként az, hogy az egyik villogó nem kék, mit jelentett pontosan? Emlékeim szerint a felvezető/kísérő kocsik villogtak kék-pirosan, a "sima" rendőrautók teljesen kékben nyomták.

És a bejegyzés végén egy klasszikus: kétajtós Volvo Amazon. Kár, hogy csak akkor vettem észre, amikor már elment mellettem, mert gyakorlatilag tökéletes megvilágításban lett volna öt másodperccel korábban. Igaz, hogy így viszont jól látható, hogy a hátsó része se csúnya :)

Ezer éve nem volt már nem-villamos és nem-vonatos (sőt: nem-buszos, nem-repülős, stb) budapesti témájú bejegyzés. Főleg azért, mert mostanában nem volt időm olyan időben császkálni, amikor jó fények vannak a fotózáshoz - az esti fotózáshoz meg mindig túl fáradt voltam. Viszont kezembe akadt néhány 4-5 éves fotó, jöjjenek azok! Remélhetőleg még nem mutattam őket :)

Egy szokásos várbeli séta után Jazzcoollal kivételesen nem az általam megszokott 829 útvonal egyikén ereszkedtünk le, hanem a Hunfalvy utca felé. Meglepődve konstatáltam, hogy sikerült egy olyan utcára "bukkannunk", ahol még nem jártam. Mentségemre szolgáljon, hogy a jobb oldali, furcsán beépített rom, illetve az utca túloldalán levő foghíjtelek szerintem nem kimondottan hívogató látvány...

... pedig kicsit lejjebb ilyen jópofa házra lehet bukkanni. Szeretem az ehhez hasonló, homlokzatból kiugratott fülkéket - mintha kicsit meg lenne görbülve a burkolata, vajon mi történt vele?

Írtam kedvenc tévésorozatomról, amikor 49 éves volt, sőt, akkor is, amikor még "csak" 47, úgyhogy nem akarom ismételni magam, csak annyit mondanék, hogy 50 éves lett a Doctor Who! Azok, akik már éltek akkor, megpróbálhatnak visszaemlékezni, hogy mit csináltak 1963. november 23-án szombat késő délután, J. F. Kennedy meggyilkolásának másnapján. Nem ugrik be? 4-5 millió angol biztosan tudja: a Doctor Who első részét nézte. Jó sok idő eltelt azóta! Mivel az 50. évfordulós részt értelemszerűen nem tudom beágyazni, ünnepeljünk ezzel a videóval (zenével) itt lent :)

Frissítés: Na jó, ezt még be kell raknom. Nem az "ötvenéves" rész, viszont pont arról szól, hogy a régi Doktorokat játszó színészek milyen kiábrándultak, amiért nem szerepelnek az évfordulós részben, ezért felkerekednek, hogy csakazértis belecsempésszék magukat. Peter Davison - az egykor az ötödik Doktort játszó színész, amúgy a Tizediket játszó színész apósa - írta és rendezte, és rajta, Hatoson, Hetesen, Nyolcason,  Tizesen és Tizenegyen kívül szerepel benne a valaha volt és jelenlegi Doctor Who staff jó része (útitársak, producerek, színészek + családtagok), olyan cameokkal kiegészítve, mint Gandalf Ian McKellen és Peter Jackson. Nagyon jó - csak azért nem írhatom, hogy hülyére röhögtem magam rajta, mert már előtte se voltam normális ;)

Amikor egy ismerősnek említettem, hogy "fotósvonatozni" megyek októberben, értetlenül kérdezett vissza, hogy az meg mi a méltóságteljes hétcollos csillagtök.

Nos: vasútfotózni sokféleképpen lehet. Van, aki minden idejét a sínek mentén tölti, és amikor éppen nem jön valami, akkor is azt figyeli, honnan lehetne még fotózni. Ez elég kemény hobbi, és ha valaki komolyan csinálja, akkor nem is olcsó, hiszen kocsival megy "vadászni", egy-egy nap végéig lehet, hogy csak 4-5 fotót készít, két kattintás közt pedig egy fa tetején ülve tabletjén/notebookján az internetet figyeli, hogy jön-e valami - vagy azt, hogy milyen magasra kell mászni ahhoz, hogy legyen mobilnet. Némileg egyszerűbb a dolga, ha különmenetet fotóz, aminek ismert (de nem feltétlenül betartott) menetrendje van, esetleg fel lehet hívni a vonaton levőket, hogy hol vannak.

De különvonatból is sokféle van. Van élményvonat, ahol az utazás a lényeg, és van nosztalgia út, ahol az utazás IS, és a vonatójármű IS. És van a fotósvonat, ahol gyakorlatilag mellékes, hogy odaér-e valahova, a hangsúly azon van, hogy az utasok minél több képet tudjanak készíteni a vonatról. Az október 19-én a vonatosszeallitas.hu szervezésében leközlekedtetett "Jászság Express" ilyen volt:

Sajnos kevés érdeklődő jött össze (viszont köztük voltak külföldiek is!), ezért a vonat csak egy kocsival közlekedett, de a szervezők remek munkát végeztek. Például tényleg jó helyeket választottak ki a fotózáshoz. Mi csak ültünk a vonaton, húzták a tájat az ablak előtt, egyszercsak szóltak, hogy fotómegállás. Leszálltunk, kicsit előregyalogoltunk, elhelyezkedtünk, a vonat pedig elindult, lassan, hogy egységnyi idő alatt sok fotót készíthessünk róla. Igazából olyan volt, mint egy nem igazán megerőltető séta, ami közben biztosan tudni lehetett, hogy nem maradunk le hobbink tárgyáról.

Persze tudom, hogy mindez fura lehet a nem-vasútbarátoknak, illetve hogy vannak, akik elvből elutasítják az ilyen meneteket, hiszen nem valódi forgalom kerül megörökítésre, plusz a résztvevők nagyjából egyforma fotókat készítenek, viszont én úgy gondolom, hogy jó levegőn voltunk haverokkal, sütött a nap, mindehhez pedig a 235-ös Púpos Ganz-MÁVAG V-motorja adta a zenei aláfestést, szóval kit érdekel mindez. Én rettentően élveztem :)

Budapesten elég sok gond van a Budai Várba felmenő buszokkal. Ha Budapest Stuttgart lenne, ilyen probléma nem lenne, mert busz helyett villamos járna a Várhegyre. De komolyan, a Várfok utca valahogy így nézne ki:

Ha egy város dombokra-hegyoldalakra épült, akkor vagy nehéz megoldani a tömegközlekedést (ez a mi budai oldalunk), vagy egyszerűen fogják és megoldják, mint Prágában, Lisszabonban, Bázelben, Zürichben, Würzburgban, Gmundenban - vagy Stuttgartban. Utóbbinál különlegesen látványos az egykori 15-ös villamosvonal belvárosból a környező  hegygerincre felhaladó része: egyszerűen nekivág, és felmegy. Sőt, aztán le is jön róla. Sőt: esős, havas időben is. Lombhulláskor is. Sőt: a nosztalgia járművek is. Sőt: azóta a villamost lecserélték kicsit a metróra hasonlító járművekre, és azok is elmennek ugyanitt, a közúti forgalom közepén. Sőt: a nosztalgia villamosok az eltérő nyomtáv ellenére még mindig vidáman elközlekednek itt - bár a két nyomtávú vágányzat azért kicsit tényleg a luxus kategória...

Legutóbb 2007 decemberében jártam itt, aznap, amikor a méteres nyomtávú villamosok helyét átvették a normál nyomtávot (1435 mm) használó Stadtbahnok. Kellett még egy utolsó mennünk a tujával, és le is videóztam, lásd fent. Tessék megnézni: itt hegyre fel gyorsabban mennek, mint nálunk síkvidéken :-/

Már lelkesedtem egy sort egy moszkitószerű lengyel kisgépről, meg arról, hogy végre ültem MiG-21-esben, most itt van még pár kép a budaörsi "Legendák a levegőben" rendezvényről, aminek csak a végére értem oda, mert leragadtam az ugyanakkor zajló 2013-as Villamosnapon. Pontosabban a repnapra előző nap, szombaton is kimehettem volna, de akkor fontosabb dolgom volt. Asszem aludtam.

Néhány éve még sorfalat alkottak Budaörsön az An-2-esek, és elég rendszeresen mozogtak is (saját hiénás rekordom is ide kötődik, amikor egy nap három különböző példánnyal sikerült utaznom, ebből kétszer a pilótafülke jobb ülésében); manapság csak nyilvános rendezvényeken és talán még céges napokon látni őket, a sorfalból pedig egyetlen törött szárnyú madár maradt meg. Vagy csak én járok túl ritkán a reptéren? Mindenesetre a HA-ANV ezen a hétvégén több kört is tett.

Ez a beszélő lajstromú (azért vannak jobbak: HA-VER, HA-LEF, HA-JAS, HA-JDU, stb) Cessna 207-es szinte ritkaságnak számít a világ Cessnái közt, hiszen alig hatszázvalahányat gyártottak belőle, és ez elég kevés ahhoz képest, hogy a gépeik számát általában tízezresekben számolják :)

Malév már nincs, de a Malév Repülőklub néhány gépe még hagyományőrző festést visel (a cég különböző korszakainak emléket állítva), illetve a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese is megtartotta az annak idején valamilyen Maléves rendezvény kapcsán szerzett festését.

És a motorhangok miatt persze egy rövidebb videót is készítenem kellett. Az Ancsa csillagmotorjának dübörgését nem lehet megunni :)

Ha ősz, akkor Gyermekvasút! Az elmúlt évekkel ellentétben idén ugyan nem volt gőzös a november eleji hosszú hétvégén, de így is gyakrabban akadt fotóznivaló a fák közt, mint a a hegyeshalmi kivételével bármelyik "nagy" vasútvonalon!

A felszállási engedély megkapása után a háromkocsis szerelvény elrugaszkodik a vízszintestől. A vonatban ülve nem is tűnik fel, de igen kemény emelkedőkkel indít a vonal, és János-hegyig tulajdonképpen nem is nagyon lazít.

Három és fél óra alatt tulajdonképpen csak két állomásnyi távolságot tettünk meg Jazzcoollal, de így is jó pár percnyi videóhoz elég alapanyag készült. A legizgalmasabb számomra még mindig az alagút, de gyakorlatilag bárhol be lehet várni a vonatokat, ott is jó lesz. A korábbiakban említett kapaszkodás egyébként a vonatokon is hallatszik: amelyik csendben jön, az Hűvösvölgy felé megy, amelyik hangos, az Széchenyi-hegy irányába mászik :)

Vajon mindenki észrevette elsőre, hogy ez a kép nem ugyanott készült, mint az előbbi videó indexképe? Ne lódítsatok! :)

Hárshegy állomáson végignéztünk egy vonatkeresztet is. Kislányok a bejárati kitérőknél, komoly indítás, tisztelgéssel fogadás és búcsúztatás - valahogy komolyabbnak tűnik ez az üzem, mint a nagyvasúton...

Kicsit félek, hogy a második rész első témája némi anyázást fog gerjeszteni, hiszen a Ferenciek terén egykor működő Y-aluljáró betömése, de legalábbis az azzal kapcsolatos dugók nagyjából mindenkit érintenek, aki nem helikopterrel közlekedik Budapesten, de emiatt nem hagyhatom ki - csak annyit kérnék, hogy ne essen senki senkinek a kommentek közt, és ne is politizáljunk, annyi más blog van arra :-/

Életképek 48: második oldal
A Ferenciek tere felújítása, Combino próbamenet a Szabadság hídon és a Kiskörúton