Amikor egy ismerősnek említettem, hogy "fotósvonatozni" megyek októberben, értetlenül kérdezett vissza, hogy az meg mi a méltóságteljes hétcollos csillagtök.

Nos: vasútfotózni sokféleképpen lehet. Van, aki minden idejét a sínek mentén tölti, és amikor éppen nem jön valami, akkor is azt figyeli, honnan lehetne még fotózni. Ez elég kemény hobbi, és ha valaki komolyan csinálja, akkor nem is olcsó, hiszen kocsival megy "vadászni", egy-egy nap végéig lehet, hogy csak 4-5 fotót készít, két kattintás közt pedig egy fa tetején ülve tabletjén/notebookján az internetet figyeli, hogy jön-e valami - vagy azt, hogy milyen magasra kell mászni ahhoz, hogy legyen mobilnet. Némileg egyszerűbb a dolga, ha különmenetet fotóz, aminek ismert (de nem feltétlenül betartott) menetrendje van, esetleg fel lehet hívni a vonaton levőket, hogy hol vannak.

De különvonatból is sokféle van. Van élményvonat, ahol az utazás a lényeg, és van nosztalgia út, ahol az utazás IS, és a vonatójármű IS. És van a fotósvonat, ahol gyakorlatilag mellékes, hogy odaér-e valahova, a hangsúly azon van, hogy az utasok minél több képet tudjanak készíteni a vonatról. Az október 19-én a vonatosszeallitas.hu szervezésében leközlekedtetett "Jászság Express" ilyen volt:

Sajnos kevés érdeklődő jött össze (viszont köztük voltak külföldiek is!), ezért a vonat csak egy kocsival közlekedett, de a szervezők remek munkát végeztek. Például tényleg jó helyeket választottak ki a fotózáshoz. Mi csak ültünk a vonaton, húzták a tájat az ablak előtt, egyszercsak szóltak, hogy fotómegállás. Leszálltunk, kicsit előregyalogoltunk, elhelyezkedtünk, a vonat pedig elindult, lassan, hogy egységnyi idő alatt sok fotót készíthessünk róla. Igazából olyan volt, mint egy nem igazán megerőltető séta, ami közben biztosan tudni lehetett, hogy nem maradunk le hobbink tárgyáról.

Persze tudom, hogy mindez fura lehet a nem-vasútbarátoknak, illetve hogy vannak, akik elvből elutasítják az ilyen meneteket, hiszen nem valódi forgalom kerül megörökítésre, plusz a résztvevők nagyjából egyforma fotókat készítenek, viszont én úgy gondolom, hogy jó levegőn voltunk haverokkal, sütött a nap, mindehhez pedig a 235-ös Púpos Ganz-MÁVAG V-motorja adta a zenei aláfestést, szóval kit érdekel mindez. Én rettentően élveztem :)