HamPLÓ

Tavaly őszi-téli tapasztalataim alapján a balatoni naplemente utáni egy óra úgy telik el, hogy nyugat-délnyugat felé hihetetlen vörös színek öntik el a látóhatárt, miközben keletről szürkéslila sötétség érkezik. Eközben a déli ég csak lassan kezd el sötétedni, míg a hátad mögött hirtelen kék óra lesz. A legjobban hajóról lehet megélni ezt, de a jelek szerint tényleg csak a hidegebb évszakokban, mert a nyári naplementék hiába szépek, a télieknek a nyomába se érnek. Ez a videó a fénybe öltöztetett Széchenyi István komp egy decemberi oda-vissza útján készült; a jármű miatt jöttem, de végül az ég színei miatt örültem, hogy ott voltam! Szerintem a filmecske elején se csúnya az ég, de 3:05 körültől indulnak csak be igazán a színek. A kamera mesterséges intelligenciás képjavító-szaturizáló automatizmusai is kétségek közt örlődtek, hogy nem lehet, hogy most inkább elvenni kellene a látványból, mert így nehezen hihető lesz..? :)

2024-ben a balatoni hajózás két legfontosabb történése számomra a "Héviz" vízibusz valószínűleg utolsó utasforgalmi menete, és a "Jókai" nosztalgiahajó fehérben "feltámadása" volt. Előbbivel ki tudja, mi lesz, utóbbi remélhetőleg még sokat fogja a habokat szelni! Ezen felül utaztam a szintén nem fiatal "Arács" vízibusszal, meg majdnem mindennel - az alábbi link mögött negyvenvalahány képen mutatom meg a balatoni nyarat, régi és új gépeket egyaránt:

A 2024-es balatoni főszezon (első fele)
Elkezdődött a balatoni nyár!

Biztos én hiányoztam általános iskolában, amikor ezt tanították, de van valami neve annak a vékony világos csíknak, ami naplemente után látható a Balaton felületén a távoli horizonton? Gondolom valami fénytörés, olyasmi, mint a forró aszfalton látható pocsolya-délibáb, de miért nincs mindig? Legalábbis én nem mindig láttam, pedig végignéztem már pár naplementét a tavon. A látótávolságtól függ? A képek most hétvégén készültek, a kérdéses világos csík alatt volt egy vékonyabb, hozzánk közelebb pedig egy jóval vastagabb is. Olyan látvány volt, mint egy szelet baklava oldalról :)

Arról az 1-2 pixel magas csíkról van szó a víz és az ég határán, ami mobilról nézve valószínűleg nem is látszik, a valóságban viszont szabad szemmel nézve elég feltűnő volt.

Már többször lelkesedtem itt a blogban az angol IQ zenekar "Ever" című lemezéért - egyszer egy teljes bekezdés erejéig is -, de nemrég rábukkantam a youtube-on erre a koncertre, amit azóta kb. két-három naponta meghallgatok, és meg akarom mutatni mindenkinek. Hátha más is szereti. Nem kötelező, de hátha :)

Életem első kilenc évét a Sas-hegy tövében töltöttem, a környék egyetlen tízemeletes lakóházában. Az erkély félig a hegy felé nézett, melynek oldalán egy függőleges sziklahasadékon áthaladó hídszerűség is látható volt. Azt hittem, hogy az valami belső használatú szolgálati útvonal (mindenféle pletykák voltak arról, hogy mi minden van a hegy belsejében), ...

... erre októberben kiderült számomra, hogy egy bárki által látogatható tanösvény megy át rajta, lásd a kép bal szélét. És az az érdekes, hogy egyátalán nincs alatta szédületes mélység, sokkal szelídebb, mint lentről tünt. A kilátás viszont klassz!

Mindenki megnyugodhat, nem csak villamosokat fotóztam, viszont nehéz lett volna nem lekapnom a BAH-csomóponton áthaladó 17-est, ...

Azért nem kell megijedni, gyors leszek: azt vettem észre, hogy a hétfő reggel kitett bejegyzéseket kevesebben nézik meg, mint az egyéb hétköznapokon publikáltakat, úgyhogy olyan témával kezdek, amit amúgy is kevesen szoktak megnézni :)

Nem tipikus balatoni jelenség a kétárbócos vitorlás, de azért létezik! Ez itt ráadásul kedvenc váci vízibuszaim rokona, mert a hajótest ugyanott készült, ugyanúgy alumíniumból. 1956-ban "Galyatető" néven épült, csak a kilencvenes években lett belőle "Phoenix", állítólag azért, mert a külföldi turisták nem tudták kimondtani azt, hogy Galyatető.

A Mahart megirigyelte a balatoni katamaránok sikerét, és két Moszkva típusú hajóból hozott létre egy hasonló járművet az ősz folyamán :) 

Harmadiknak itt egy kép idei balatoni kilométergyűjtésem győzteséről, a Lelle motorosról. Ötször utaztam vele hosszabb-rövidebb (inkább hosszabb) távokat, és minden egyes út során legalább egyszer bevertem a fejem különböző nem túl utasbarát módon kialakított dolgokba (főleg a hátsó részen a napfénytető gerendáiba). Jövőre szerintem munkavédelmi sisakban fogok menni!

A kétezres évek elején azért jártam rendszeresen Szegedre, mert csak ott lehetett régi budapesti villamosokkal utazni, konkrétan acélvázas ikerkocsival és Bengálival. A világ azóta szerencsére jó irányba változott: Szegeden immár modern villamosok járnak, és Budapesten is lehet Bengálival nosztalgiamenetezni. Sőt, nemsokára ikerkocsi is lesz! Ennek ellenére nehéz megállni, hogy az ember ne menjen le Szegedre, ha megint lehet ikerkocsizni és Bengálizni:

A szegedi villamosok 116. szülinapját ünnepelték
Bengáli, ikerkocsi, és egy szép belváros

Bár a cím azt sugallhatja, hogy aludni fogunk, nem erről van szó, hanem arról, hogy "Szundi" volt az eredeti neve a bejegyzés főszereplőjének, a "Lánchíd" motorosnak, mely december másodika óta fényhajóként járja a Duna belvárosi szakaszát:

Persze az Országház őrületes erejű díszvilágításának előterében csak kicsit tűnik világosabbnak a többi hajónál, ...

... szürkületben jóval feltűnőbb, hogy fel van díszítve. Régebben is voltak LED-be öltöztetett hajók, de ez itt egészen konkrétan a fényvillamosok tesója, hiszen BKV járműről van szó.

Hihetetlen, hogy a LED-ek milyen hatalmas utat tettek meg az én életemben: gyerekkoromban gyenge fényerejű építőelemek voltak, melyeket távirányítókban és számológépekben használtak, ezen túl pedig csak arra voltak jók, hogy mutassák, valami be van-e kapcsolva vagy hibásan működik. Aztán a kilencvenes években feltalálták a gyakorlatban is jól működő kék LED-et, aminek köszönhetően a korábban létező pirossal és zölddel együtt már bármilyen más színt ki lehet keverni, na meg a fehér LED-et, ami piszok erős. Döbbenetes fejlődés!

Persze ennél biztos bonyolultabb a sztori, én meg nem ástam bele magam, de a lényeg az, hogy harminc éve még nem nagyon lehetett volna értelmes költségkereten belül (és megbízhatóan) ilyen világítást produkálni, most meg már természetes, hogy bármit teleragaszthatunk vakító fénypontokkal, és nem kell hozzá erőművet építeni :) Az más kérdés, hogy a fehér/kék LED fénye nem kimondottan egészséges, de majd csak kitalálnak valamit rá - mi addig is térjünk vissza a hajóhoz: