HamPLÓ

A valóságban lassan vége lesz a 2025-ös balatoni hajózási szezonnak, de a weboldalamon még csak most kezdődik! Amikor az ehhez hasonló beszámolókat csinálom, a célom egyrészt az, hogy ne felejtsem el, hol jártam, mit csináltam, másrészt kicsit reménykedem abban is, hogy sikerül másoknak kedvet csinálni a hajóra szálláshoz. Bár a drónos fotósokkal nehéz versenyezni, azért én idén is szorgosan kattintgattam kis kézi fotoapparátommal, mert még mindig nem untam meg a Balatont, a jó levegőn utazást, a hullámok hangját, a hegyek látványát. Ráadásul mindig van valami különleges, például amikor azt ünnepelhettük meg, hogy két hajót a második világháború végén azáltal sikerült megmenteni a pusztulástól, hogy elsüllyesztették őket. Ezen felül lehet, hogy a Keszthely vízibusz utolsó szezonjának első útján is ott voltam. Már úgy értve, hogy természetesen nem az a bizonytalan, hogy ott voltam-e, hanem hogy lesz-e folytatás a jellegzetes fehér hajónak, vagy idén közlekedett utoljára. Ezen az oldalon a márciustól júniusig tartó időszakot dolgoztam fel:

A 2025-ös balatoni előszezon
2025 márciusa ás júniusa közti vízi élmények

A Balatonról idén eltűnt váci kis vízibuszokat rendszeresen emlegetem, és bár a múltkor a horányi átkelőkről is írtam, azért el kell mondani, hogy nem az ötvenes években indult ez a műfaj. Mivel nem vagyok a téma ismerője, nem tudom megmondani, hogy ki és hol épített először kisméretű áramvonalas személyszállító motorosokat, csak röviden be szeretném mutatni a kategória Balatonon dolgozó legöregebb és legfiatalabb (pontosabban legkevésbé öreg) képviselőjét.

1937-ben két kis motorost kezdtek Füreden tervezni: a Szent Miklós és Szent István nevűt. Ezek formailag igencsak eltértek a tíz évvel korábban a jogelőd műhelyben épített Csongor és Tünde hajóktól. A harmincas évek közepén készült ott már hasonló masina, de a két új vastestű  jármű, mely 1938-ban került vízre, stílusosan modern kinézetet kapott az ablakok felső ívével és a szokatlan alakú vezetőfülkével. Ha minden igaz, ma is megvan mindkettő: az egykori Szent Miklós Sió néven pihen Budapesten, a Szent István pedig Szent Imre néven az Erzsébet-táborok tulajdonában dolgozik a Balatonon.

A második világháború nem kímélte a jópofa hajócskákat: előbb felfegyverezték, majd a visszavonuló németek elsüllyesztették őket. Kiemelésük és helyreállításuk után a Sió és Tátika nevet kapták. 

Előbbi a nyolcvanas évek elején (az írás során a hajoregiszter.hu adataira támaszkodom) elkerült a tóról, utóbbi a a zánkai úttörőtábor flottájába került, és máig ott van. A 2010-es évek végén szépen felújították, ekkor kapta a Szent Imre nevet. A belső tere puritán, de nagyon helyes.

Az ötvenes években alapított váci hajógyár 1956-ban kezdte magából ontani a különböző méretű alumínium vízibuszokat. Az újszerű építési móddal készült járműcsalád legméretesebb tagja a két "tengerinek" nevezett vízibusz, a Hévíz és a Keszthely volt (plusz egy harmadik, mely Csehszlovákiába került). Előbbi 2023 végével tartalékba került, és 2024-ben csak egyszer közlekedett, míg le nem jártak a papírjai. A Keszthely 2025-ben még dolgozik, bár állítólag az ő engedélyei is le fognak járni az év végén, emiatt nem tudni, mi lesz vele. 

A 41-es villamos sokáig mostohagyermeke volt a budai tömegközlekedésnek: eredetileg Budaörsig járt, de '72-ben a belső végén visszavágták Budafok kocsiszínig, majd '77-ben a külsőn Kamaraerdőig. '93-ban sokak meglepetésére visszahosszabbították a Körtérig, aztán 2002-ben mégis el akarták vágni a Fehérvári úti SZTK előtt.

Ma már a Budai Fonódó részeként Óbudáig jár, 2003 januárjában viszont még csak a váltók elfagyása miatt ment túl a Körtéren, igaz, egészen a Deák térig.

Pesterzsébeti életkép 2005 áprilisából. A felénk közeledő villamoskocsi ma is megvan a BKV nosztalgiaflottájában, és buszos ismerőseim azt mondták, hogy a csuklós Ikarus is megmaradt a selejtezése után. Ez azt jelenti, hogy ezt a jelenetet gyakorlatilag meg lehetne ismételni :)

"Százlábú", azaz csatolt Ganz csuklós szerelvény halad át az Oktogonon. A púp, amin épp átmászik, a kisföldalatti alagútját rejti, melynek itt át kell kúsznia a nagykörúti gyűjtőcsatorna fölött. Utóbbit így is meg kellett kicsit skalpolni, hogy ne legyen túl nagy a hupli.

És még egy kis "négyes-hatos", bár konkrétan csak négyest láthatunk a képen: a Margit híd budai hídfőjének forgalma egy októberi délutánon 2005-ben, spontán biciklisávval.

Két éve szárnyashajóval - az azóta sajnos elbontott Vöcsök II-vel - mentünk fel Mariannal dunakanyarozni egy kicsit, idén viszont a lassabb, szárnytalan verziót választottuk, ráadásul nem a váci, hanem a szentendrei ágon át, ahol még sose jártam. Járművünk a Dömös volt, egy Moszkva típusú hajó, ami tökéletesnek bizonyult a három óra valahány perces úthoz. Számomra meglepő volt, hogy milyen - talán nem ez az igazán jó szó rá, de - intim hangulata van helyenként a Szentendrei-Dunának, mintha valami eldugott kis vízen járna az ember, nem Európa egyik legfontosabb folyójának mellékágán. Ezt a szépséget és vad kanyargást viszont nehéz lett volna megörökíteni, úgyhogy most inkább az útközben látott hajókról mutatnék pár képet.

Itt a blogban állandóan a váci vízibuszokat emlegetem, de nem csak Vácott gyártottak ilyen jellegű járműveket a második világháború után. Például Mohácson és Tápén is épültek hasonló hajók, később pedig Balatonfüreden. Az azoknál is kisebb kategória szülőhelye pedig Horány volt, apró átkelőikkel ma is tele van az ország. A Delfin 130 nevű, 1968-ben még Somoskő néven épült hajó így partra téve olyan volt, mint egy makett.

A Benta a nyolcvanas évek horányi slágertermékének, a "Csikóvár típusnak" egyik példánya; több mint egy tucat ilyen hajó épült. Az ilyenek néha magányosan közlekednek, néha pedig mellévett autószállító platformmal (ezeknek mi a neve?), mint a képen. Aki kirándult már a Duna Pest-megyei szakaszán (vagy a Velencei-tavon), szinte biztos utazott ilyennel, vagy valamelyik öregebb változatával.

Régen volt már villamosos videó, úgyhogy itt egy nagyon rövid szösszenet 2025 tavaszáról :)

Egy májusi hétvégén gyermekvasutas gőzmozdonyt fotózni indultunk Jazzcoollal a Széchenyi-hegyre, aztán Városmajorban azt vettük észre, hogy csak nem akar jönni a fogaskerekű. A BudapestGO alkalmazásban látszott, hogy az Adonis utcai megállóban két szerelvény is áll, aztán jött egy harmadik, ami továbbment, míg a másik kettő nem mozdult. Világos volt, hogy fennforgás van, és amikor végre jött valami, ami (f)elvitt bennünket, ezt láttuk:

Az Adonis utcai megállónál ott pihent a nemrég felújított "szuperfogas", alatta/előtte egy működőképes szerelvénnyel. Itt jegyzem meg nagyon halkan, hogy érthetetlennek találom, hogy a közlekedésbarátok valamiért szupernek nevezik ezeket a fékezett habzású felújításokat. Például "szuperhév" az, ami buszüléseket és új festést kapott, de a hajtásrendszere maradt a régi, és "szuperbanán" az, amiből kiszedték a lenyíló lépcsőket, de (a prototípust leszámítva) nem raktak bele klímát. Mi lesz a következő, "szuperautó" lesz a kocsinkból, ha új Wunderbaum légfrissítőt teszünk bele? :)

Na, de vissza a hegyoldalba: a rossz "szuperfogas" alá odaállt egy működő szerelvény, hogy levontassa a városmajori kocsiszínbe, de amíg ott várakozott a dupla hosszú szerelvény, a megállónak csak az egyik vágánya volt használható. Ez azt jelentette, hogy a felfelé és lefelé jövő-menő vonatok csak Svábhegyen és Orgonásnál tudták kikerülni egymást az egyvágányú vonalon (az Erdei iskolánál levő kitérő évek óta nem használható), amitől a menetrend szépen összedőlt. 

Valószínűleg azért se indult el azonnal a dögmenet, hogy a forgalmi kocsik valamennyire haladni tudjanak, ahogy az a videón is látszik. A végén azért persze elmentek. Sajnos már nem vagyok olyan lelkes, mint 14 éve voltam, amikor egy majdnem ugyanitt tengelytörött szerelvényt húztak le hasonló módon, tudniillik azt pár közlekedésbaráttal együtt majdnem végig követtem a pálya mentén. Ilyet ma már nem csinálnék, de nem is baj, mert így viszont időben felértünk Széchenyi-hegyre, és elkaptuk a gőzöst, amiért elindultunk :)

Már többször írtam a budapesti esti városnézés két osztrák eredetű lapátkerekes nagyvadjáról, a Gróf Széchenyiről és a Stadt Wienről. Itt éppen az Akadémiánál levő kikötőhelyükre visszatérés közben kaptam el őket:

Július elején nem sikerült túl sok szépet látni, mert vagy kibírhatatlan forróság volt, vagy hideg és ború. De azért hajózni így is jó volt! Amit szívesen kihagytam volna, az a Balaton katamarán aznapi utolsó útján az ún. "zene" volt. A hajó következő köre ugyanis bulijárat volt, de a DJ már most belőtte a cuccot, és ha nem is teljes hangerőn, de azért nem halkan "szórakoztatott" bennünket. Biztos búmer vagyok, de ha létezik olyan, hogy zenés felár, én szívesen kifizetném a nemzenés felárat, csak ne kelljen ezt hallgatnom :)

A "Csabai Tekergő" retró expressz útban a Viharsarok felé Balatonszepezd után. Jópofa, hogy mennyire másnak hallottam a hangját ebből a szögből, mint a szokásos módon videózva:

Elnézést kérek a címért, pláne, hogy már legalább egyszer elsütöttem :) Tavaly sikerült a Kékszalag mezőnyét két helyen is elkapni, idén viszont olyan erős szél volt, hogy annyi idő alatt, mint amennyi alatt tavaly a leggyorsabbak eljutottak Siófokig, most az egész mezőny eljutott Tihanyig. Mire pedig távolsági busszal átvergődtünk Tihanyrévbe, az élboly már visszaért Füredre, a többiek pedig még nem értek el Keszthelyre se, nem hogy ide vissza. Ígyjárás esete forgott fenn :( Reméltük, hogy azért jön még valami, de nem jött, úgyhogy fordultunk párat komppal, aztán hazamentünk. Ez a videó előbbit mutatja: