HamPLÓ

A sok szép és/vagy érdekes városi bejegyzés után menjünk ki kicsit a szabadba! Persze ne túlzottan, csak annyira, hogy látótávolságban legyünk mindenféle párhuzamosan lefektetett acélcuccokkal:

Itt fent nyári hétvégi jeleneteket láthatunk - a szokásos MÁV üzemmenet: dupla Szili gépmenetben, baleset miatti leállás után Fehérvárt kötegelve elhagyó vonatok (Székesfehérvár-Reptéren egyik peron mellett Flirt, másikon fürdősvonat három kocsival, aztán hosszú dízelvonat Bmx kocsikkal (is), mindez pár percen belül), illetve ténylegesen normális dolgok, Budatéténynél. Aki pedig a tehervonatokat hiányolja, itt egy elég méretes:

Itt kell megjegyezzem, hogy megint az autósok (autógyárak) jártak jól: a magyar vasúti személyszállítás egyszerűen képtelen bevezetni a Svájcban, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Romániában, "Cseh- és Szlovákiában", Lengyelországban, Izraelben, meg hát tulajdonképpen rajtunk kívül gyakorlatilag mindenütt bevált emeletes vonatokat, bezzeg a kocsik már mióta úgy utaznak ;)

Sienából a dóm és az óváros panorámáját már megmutattam, de ez a hely igazán megérdemel még (legalább) egy bejegyzést, úgyhogy kicsit visszatérek a családi útibeszámolós stílushoz.

Az ókorban alapított város jelentősége a közeli Firenzével vetekedett, de a történelem úgy hozta, hogy a folyamatos belharcok, felkelések és háborúk miatt a XVI. századra alul maradtak a nagy vetélytárssal szemben. Talán pont az alárendelt szerep miatt a város fejlődése megállt, lényegében nem változott a XII-XIII. század óta, így kész időutazás az utcáin sétálni. A homlokzatokat persze időnként frissítették, de Siena alapvetően megmaradt középkori nagyvárosnak:

Hasonló homlokzati elemeket Budapesten is láthatunk (legszebb példája talán a Batthyány-palota az Oktogonnál - ami tulajdonképpen egy firenzei palota másolata), de elképzelhető, hogy ez a ház a képen pár száz évvel öregebb itthoni testvéreinél :)

A Piccolomini-család (zseniális hangzású név!) palotája nem mai darab (a XV. és XVI. század fordulóján épült), és még igen látványos példája a firenzei reneszánsz palotaépítészetnek. A kváderezett homlokzatú budapesti bérpalotákhoz képest a legfeltűnőbb különbség, hogy valahogy minden körülbelül másfélszer nagyobb rajta - a szűk utcában pedig különösen monumentálisnak tűnik.

A Piccolomini-család két pápát is adott a katolikus egyháznak (II. és III. Piusz), ezt jelképezi a két pápai tiarás címer. Egyébként nekem nagyon bejön ez a firenzei városi palota dizájn, szóval nehogy valaki azt gondolja, hogy fikázom a budapesti neoreneszánsz, eklektikus, historizáló, tudomisénmilyen épületeken megjelenő hasonló elemeket!

Itt balra volt egy kis csalás: a Palazzo Salimbeni ugyan a XIV. századból származik, de a homlokzatát a XIX.-ben építették át neogótikus jellegűre. Amúgy a világ legrégebb óta folyamatosan működő pénzintézetének a székháza - mert hát errefelé nem csak a házak tartósak :) Tőle jobbra a Palazzo Spannocchi látható, ez az épület is az említett bank tulajdonában van.

Ez itt a Piazza Tolomei, a város legöregebb magánépülete. A XIII. század elején építették, aztán 1267-ben egy politikai csatározás során megrongálták, 1277-ben leégett, de újraépítették, hogy aztán 1798-ban egy földrengés megint komolyan megrongálja. Szerencsére ezután is felújították, és ma is büszkék rá.

És a végén egy gonosz gondolat: a város tele volt csupasz téglafalakkal, sokszor láthatóan úgy, hogy még látszott a vakolat maradványa. Lehet, hogy ez lenne a leromlott homlokzatú budapesti házak lehetséges menekülési útvonala? Egységes felületre kell kaparni a falat, leantikolni, és némi propagandával megtámogatva (a romkocsmák mintájára) mindenki a csodájukra járhatna ;)

Öt éve fedeztem fel magamnak a felső-sziléziai városközi villamoshálózatot, és azóta is oda vagyok érte. Ilyen közlekedési üzemeket régen, az egyéni közlekedés előretörése előtt még csak-csak lehetett látni, de a belga, és a sziléziaihoz értelemszerűen eléggé hasonló német üzemek azóta már rég megszűntek/átalakultak, az amerikai "interurbánok" többségére pedig csak az igazán idősek emlékezhetnek. A Tramwaje Śląskie viszont ma is küzd a túlélésért, bár közben azért csökken a mérete - konkrétan legutóbbi ottjártunk óta is zártak be vonalakat.

Ezekre az elveszett sínekre is vetünk egy pillantást, majd üldözőbe veszünk egy 61 éves nosztalgia munkakocsit, ami máskor sima forgalmi kocsi szokott lenni, utána pár ex-bécsi villamos és átépített homlokfalú Ikarus következik, a szokásos piros Konstalok mellett. Hogy a nem annyira villamosmánok is értékelni tudják, térképekkel és rövid videókkal megpróbáltam érdekesebbé tenni az oldalt, emiatt titokban abban reménykedem, hogy esetleg a sínek iránt nem rajongók is végigolvassák-végignézik. Mert ilyen hely Magyarországon nincs, soha nem is volt:

Szilézia, harmadszorra is, I. rész
A Tramwaje Śląskie nyugati végétől kelet felé

Ha tetszik az oldal, megköszönöm, ha másokkal is megosztod a linkjét (vagy lájkolod)!

Ne mindig csak Budapest meg Berlin legyen, jöjjön most egy kis Svájc, 7-8 évvel ezelőttről! Konkrétan Genf. Jó régen volt, a buszaik egy része azóta már forgalomba állt Pesten. Bezzeg az életszínvonalat nem adták ide :)

Fogalmam sincs, hol vagyunk, ez csak egy szimpla utcakép. Mintha ők nem félnének annyira a felsővezetékektől, mint mások - vagy lehet, hogy ők se szeretik őket, csak a jó levegőt még többre tartják?

Persze ez a hely azért trolimadzaggal együtt se a Lövölde tér :)

Vasútállomás. Nem lehet nagy öröm ennyire közel lakni a sínekhez, de a színes ablakkeretektől és spalettáktól mégis az az érzése az embernek, hogy nem nyomortelep van a peronon túl. Vajon azt a festegetést a vasút fizette, vagy a helyiek ilyen vidámak? Esetleg valami diákszálló/kollégium/ilyesmi működik ott?

Ezen házak stílusáról elképzelésem sincs: kicsit mediterrán beütésűek, kicsit nem. Azt nem tudja valaki, miért vágják arrafelé így a fák lombját? Persze csak télen, kopaszon néznek ki ilyen furcsán, de Svájcon kívül nem rémlik, hogy láttam volna ilyet. Esetleg csak a fa fajtájához van köze?

És még egy kép annak bizonyítására, hogy ott is vannak elkoszolódott, megsötétedett homlokzatok. Persze vannak ennél sokkal furcsább helyek is Genfben, de azokat inkább kikerültük :)

A múltkor írtam, hogy szeretem a tenger morajlását hallgatni, pont ezért nem bírtam ki, hogy ne csináljak egy rövid videót a szállodai szoba erkélyéről Lido di Camaioréban:

Nincs poén, nincs csattanó, nincs semmi más, csak kellemes morajlás. Simán el tudom képzelni, hogy nyugodtabban alszik az ember, ha ilyesmi szól a háttérben! Persze nem mindig volt ilyen visszafogott a tenger, a hazaindulás előtt például kifejezetten barátságtalanul tajtékzott:

A videó második fele persze már nem a tenger, hanem a Garda-tó, ami inkább a kikapcsolódósabb-nyugisabb csobogást hozta. Persze tóhoz képest annyira azért nem volt nyugis, de úgyse akartunk hajókázni :)

A tegnapi felső-sziléziai bejegyzés után most megint klasszikusabb turisztikai vizekre eveznék, vagy hogy is kell ezt mondani :)

A sienai dómnál írtam, hogy először csicsásnak találtam, pár toszkán nagyvárossal később viszont már decens és visszafogott darabként gondoltam rá. Ennek legfőbb oka - és itt felhívnám a t. olvasó figyelmét, hogy szubjektív magánvéleményről van szó - a firenzei dóm homlokzata volt:

Ennél csicsásabb dolgot szerintem egyszerűen nem is láttam még! Részben persze valószínűleg azért, mert még nem jártam mindenütt :) részben pedig azért, mert mindez csillogó márványból van, szinte kiveri az ember szemét a rávetődő napfény (ezért tettem be szembefényes képet). Persze ízlések és pofonok különböznek, de nekem ez egyszerűen túl sok. Viszont gyorsan tegyük hozzá, hogy ez nem az eredeti homlokzat, azt ugyanis nem fejezték be; ma pedig már csak maketten nézhetjük meg, milyen lehetett:

A reneszánszban ugyanis idejétmúltnak ítélték az eredeti elképzeléseket, és 1587-ben visszabontották a már elkészült alsó részt. Ugyanakkor mivel nem volt pénzük a még Giotto által építeni kezdett harangtoronyhoz hasonlóan díszeset építeni (és mert a tervpályázatok botrányba fulladtak), vagy háromszáz évig csupasz téglafal fogadta az épülethez nyugat felől érkezőket:

Kicsit furcsa, hogy Olaszország egyik legnagyobb templomának homlokzata úgy nézett ki, mint egy józsefvárosi tűzfal, de kicsit arrébb a Szent Lőrinc-bazilika példája világosan mutatja, hogy a firenzeiek minden gazdagságuk és pompakedvelésük ellenére remekül együtt tudnak élni egy szimpla téglahomlokzattal - ami különösen furcsa ahhoz képest, hogy egy ottani kápolnában vannak eltemetve a Medici-család nagyjai, illetve hogy Michelangelo tervezett a homlokzatot az épülethez, csak soha nem építették meg. De vissza a dómhoz:

A jelenlegi homlokzatot 1876 és '87 közt építették Emilio De Fabris tervei alapján, polikróm márványburkolattal - tehát a nem fehér részek nem festve vannak, hanem más színű márvány az anyaguk. Döbbenetes, nem? A templom amúgy belülről szerintem normálisabban néz ki, mint a homlokzat, de ez persze megint csak az én magánvéleményem. Ezen a panorámán a Dómon kívül balra a keresztelőkápolna, jobbra pedig a harangtorony is látható - így együtt még töményebb a hatás. Aztán persze lehet, hogy mindez csak az én véleményem, hisz a turisták végtelen áradata, a mindenfelé kattogó fényképezőgépek (valaki nem tudja, miért nem kapcsolják ki az emberek a csipogást és zárcsattogást a nem-DSLR gépekben és a mobiltelefonokban?), és az eladott képeslapok száma nem arra utal, hogy mindenkit túlzottan elborzasztana a látvány. Mindenesetre én akkor is úgy vagyok vele, hogy Firenzébe érdemes elmenni, csak nem a dóm homlokzata miatt ;)

Valamikor hónapokkal ezelőtt elkezdtem Felső-Sziléziáról írni, aztán valahol félbeszakadt a dolog; most folytatnám. Amennyire emlékszem, Gliwicével hagytuk abba, a várossal, ahol a II. világháború elkezdődött. A következő nagyváros kelet felé vezető utunkon a száznyolcvanezres Zabrze volt, az első villamos pedig, amit levadásztunk, ugyebár ő:

Egy kicsit már írtam a városról 2008-ban, de az csak a kelet-nyugati főútvonalon látottakról szólt, hiszen ott haladtunk végig villamossal.

A 2012-es látogatásnál szintén ide érkeztünk meg (bár ezúttal gumikeréken), és most is a síneket követtük, de ezúttal a felső-sziléziai villamoshálózat egyik szárnyvonalának kiágazásánál...

... (nagyjából) dél felé fordultunk. Persze nem kell olaszországi szintű turisztikai élményeket várni ettől a bejegyzéstől, nem a világ nyolcadik csodáját láttuk két kanyar után, csak egy közepesen leépült iparvárost, de például az itt látható víztorony (egy kórházhoz tartozik) miatt szerintem már önmagában érdemes lett volna befordulni ide :)

A középületek jellegzetesen "németesek", ez itt például vélhetően valamilyen bíróság lehet. Csak magát az épületet és az előtte parkoló autókat nézve szerintem német várost tippelne akárki, és ennek persze van alapja, hiszen a terület csak 1945 óta tartozik Lengyelországhoz, sőt: 1915-től a Hindenburg O.S. névre hallgatott.

Ami furcsának tűnt, az az volt, hogy a meglehetősen nagyvárosias közegben a villamos egyetlen sínpáron járt mindkét irányba - és az a sínpár se volt túlzottan jó állapotban :-/ Az autóforgalom erős volt, és buszt is rengeteget láttunk, ráadásul mind újabb és korszerűbb volt a villamosoknál, szóval az összkép tujamániásként elég lehangoló volt. Vajon egyszer itt is elvágják a tuját, vagy felújítják és túléli?

Ezzel együtt, az általunk látott utcák még mindig sokkal jobb állapotban voltak, mint mondjuk Bytomban, és az élet is nagyobb volt. Tulajdonképpen pedig klassz, hogy ezek a homlokzatok így megmaradtak, nem?

És már megyünk is tovább Katowicébe... majd!

Idén nem volt esti fotózás és motorindítás a Múzeumok Éjszakáján, hát itt egy kép tavalyról, a lelkes civilek által bemutatható állapotba hozott Il-14-esről. Gyönyörű masina, nem?

Megint csak egyetlen kép, de rengeteg látnivaló, J.C.T. van Engelen felvételén, amit Ab van Donselaartól kaptam. A készítés dátuma nem ismert előttem, de körülbelül belőhetjük az alapján, hogy az egykori Beszkárt gombaépület már le van bontva (ide épül fel majd a metró betonlegyezője), de hátul még áll a Margit körúti gyűjtőfogház (később a Munkaügyi Minisztérium 27. számú ipari tanintézete) jellegzetes utcafronti épülete. Utóbbi mögött már befejezéshez közeledik a Kohó- és Gépipari Minisztérium mostanában lebontani tervezett tömbje is, úgyhogy maximum '71-ben járhatunk.

A villamosok is ezt a kort idézik: baloldalt a 6-oson hármas UV-k állnak sorba, jobbra hasonló szerelvény: az Erzsébet hídon, a Rákóczi úton és a Thököly úton át egészen a Rákospatakig közlekedő 44-es érkezett meg. A 4-es ekkor még a Török utcánál fordult, ne is keressük, de középen hátul elkaphatjuk, amint egy két pótkocsis 63-as a Szent János kórház felé kanyarodik. Ezek voltak a villamosok, ki mit lát, kinek mit jut eszébe a képet nézegetve?

A fényképért köszönetet szeretnék mondani Ab van Donselaarnak, illetve Tim Castricumnak, aki bescannelte!

Ha tetszenek a blogban látható régi fotók, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad, mondjuk link formájában! Köszönöm!

Blogot írni bonyolult dolog. Vagy csak én vagyok az? Néha, amikor látok valamit, eleve úgy nyomom le a fényképezőgép elsütőgombját, hogy "na, erről majd írok a blogba!". Ezen képek egy részét aztán ténylegesen is átméretezem, feliratozom és feltöltöm... majd szépen ott felejtem őket. Most egy marék olyan kép jön, amihez végül nem íródott blogbejegyzés, de ha már egyszer itt vannak, megmutatnám nektek őket.

Korábban már írtam arról, hogy Berlint nem csak szárazföldön, de hajóval is be lehet járni. A Landwehrkanal persze eredetileg nem sétahajózgatásra készült, csak ma már nehéz elképzelni, hogy a fentebbi képen látható helyen egykor a Potsdamer Bahnhofra tartó vonatok alatt teherszállító bárkák közlekedtek. De ugyanennek a csatornának egy másik szakaszán megy át a metró a vízi utas feje fölött, miközben az S-Bahn meg a meder alatt közlekedik. Imádom!

Az NDK egykori lakosai kevés dologhoz ragaszkodtak az egyesítés után, de a hatvanas évek végétől bevezetett lámpafigurák pont ezek közé tartoztak: amikor le akarták őket cserélni a nyugati részen szokásosakra, akkora ribillió támadt, hogy a hivatalnokok inkább nem erőltették :) Sőt, a kalapos keleti emberkék azóta néhány nyugati városban is felbukkantak.

Bernhez hasonlóan a német fővárosnak is medve a jelképe, és ezt - akárcsak a svájciak - néhány élő állat városban tartásával is kifejezésre juttatják. A berlini medvekifutó a Köllnischer Parkban található, én pedig esőben-szélben is elgyalogoltam oda, hogy lássam őket - de nem jártam szerencsével, mert a bundás címerállatok elbújtak. Úgyhogy maradt a plüssmacik nézegetése :I