HamPLÓ

2017 októberében azt gondoltam, ez az év elég jól sikerült vonatfotózási szempontból, de már vége, majd jövőre folytatjuk. Aztán megkérdeztek, hogy nincs-e kedvem megnézni az Osztrák Szövetségi Vasutak Sankt Pölten-i dízel- és személykocsi műhelyét :)

Nyílt nap az ÖBB St. Pölten-i műhelyében
Régiségek és újdonságok keskeny és normál nyomtávon

Na jó, csak a figyelemfelkeltés miatt lett ez a bejegyzés címe - igazából egy öreg csehszlovák villamosról van szó :)

Ugyan a múltkor mindent elmondtam, amit a csehszlovák villamosgyártás Tatra T2 néven ismert csodájáról tudni érdemes, mivel áprilisban megint utaztam egyet a típus Pozsonyban megőrzött példányával, nem ússzátok meg az újabb képes-videós bejegyzést. Úgyis rég voltak már villamosok a blogban:)

A minap azt a Skoda buszt az alakja miatt buktához hasonlítottam, és valahogy erről a tujáról is nevezett péksütemény jut eszembe. Ez persze nem baj, hiszen szeretem a lekváros buktát, viszont a jelek szerint hasonlatokban nem vagyok jó. Ezzel együtt lekváros buktát ritkán fotóznak ilyen szögből.

Másfél héttel a múltkori, cargodombi spottolás után újfent Ferihegyen találtam magam, és már megint nem utasként. Pontosabban nem légiutasként.

Hátul egy Wizzair Airbus, amit szó szerint elhomályosít eme bejegyzés témája

A kimondottan barátságtalan időben (ti. esett, mint a megveszekedett hercehurca; majdnem vissza is fordultam a Skanzen kapujából, mondván, semmi értelme két órán keresztül ázni, ha nem lehet rendesen fotózni) zajló reptérlátogatás eszköze ezúttal a Légiközlekedési Kulturális Központ Ikarus 250lux típusú busza volt.

Hátul az American Airlines 767-esét induláshoz tolják ki

A 250-es a klasszikus Ikarus 200-as család első tagja; a protója már '67-ben elkészült, '70-től pedig sorozatban gyártották. Nem városi, hanem turistabusz, ráadásul a kényelmesebbik fajtából, amint arról számos osztálykirándulás során meggyőződhettem. A légbefúvásos, dönthető üléses példányokat kimondottan szerettem, de voltak légkondicionált darabok is, akkor, amikor az ilyesmi még messze nem volt megszokott. Ez a konkrét busz elég kései gyártású: '89-ben készült távolsági busznak, abból alakították át néhány éve az itt látható állapotra.

Az MZ-k és Simsonok után talán belefér még egy kis Berlin. Mondjuk az előző ilyen oldalt elég kevesen nézték meg, ráadásul a képek egy része szerepelt itt, de ha egyszer már átméreteztem és feltöltöttem a képeket, akkor megcsinálom hozzájuk az oldalt is :)

Egy kis Berlin 2018 szeptemberéből
Régi busz, metró - de főleg vonatok

A motorokhoz továbbra se értek, de ez nem akadályozza meg egy újabb adag motoros kép felbukkanását a blogban. Ha valahol zöldségeket írtok, finoman tessék kijavítani kommentben :)

Legutóbb polgári használatú motorokat (főleg MZ-ket) láttunk, most a fentebbi, ide nem kapcsolódó kép - mely egy ETS 125 vagy 150 Trophy Sportot ábrázol - után lássunk pár harciasabb darabot!

Az NDK határőrsége a Trabant "terepjárók" mellett többek közt ilyen teher-oldalkocsis TS 250/1-esekkel "védte a békét". Meg a keletnémeteket attól, hogy átmenjenek nyugatnémetbe :(

A festése alapján ezt a TS 250/1-est sivatagi harcra szánták. Vagy a Keleti-tenger homokos tengerpartjára? Egyébként ki mit tapasztalt, mennyire futottak jól ezek a gépek nem szilárd burkolatú úttesten?

A suhli Simson gyár S51-es típusának enduro változata valószínűleg futárszolgálatot látott el a seregben. Ránézésre nem különbözik a polgári verziótól, ami szerintem nem volt csúnya a kategóriájában.

Az NDK rendőrségét, a Volkspolizei-t általában csak VoPóként ("fopó") emlegették. A jelvényük az amerikai seriffcsillagra emlékeztetett, a stílusuk pedig a filmekben látott nácikra, például amikor '87-ben szó szerint leordibáltak bennünket az autópályáról egy csomópontnál (pontosan nem tudom, mi volt a lezárás és az ordítozás oka, hisz csak 12 éves voltam, de a rendőr fenyegető kiabálása és gesztikulálása megragadt bennem). Mondjuk ettől még ez az ES 250/2F nem csúnya.

Ugyanő a másik oldalról - figyelemreméltó a - vélhetően világítós - "gumibot" számára kialakított rögzítőhely. A gép mögött egy AWO 425-ösből kialakított rendőrmotor áll.

Két éve szomorkodtam egy sort, hogy nem sikerült utaznom ennek az ikonikus kinézetű busznak az elővárosi változatával; most április végén Pozsonyban pótoltam az élményt, a városi verzióval. Ő az itt lent: egy 1968-as gyártású Škoda 706 RTO MTZ. Hát nem szép?

A Škoda 706 RTO-t 1958-tól építették a LIAZ által 1957-től gyártott Škoda 706 RT teherautók alapjára a Karosánál. Elődje, a 706 RO is hasonlóan született, a 706 R teherautó alapjain, csak azt eleinte még az Aviánál rakták össze (ami elég nagy visszalépés volt ahhoz képest, hogy kicsit korábban még Messerschmitt 262-eseket gyártottak ugyanott). Ahogy a gyárnevek felsorolásából látszik, a szocialista Csehszlovákiában mindent összezavart az államosítás és a tervgazdálkodáshoz kapcsolódó átszervezések sokasága...

A trambusz jellegű (a vezetőfülke a motor felett, az első tengely előtt helyezkedik el, a karosszéria zárt egységet alkot, nincs kilógó "csőr") kasztnit kívül-belül gömbölyített formák jellemzik. Ettől mai szemmel nézve aranyossá válik a járgány, bár a belső tere meglehetősen szűk (és kapaszkodóból sincs sok).

A régebbi Ikarusokat (meg persze azok kortársait) idézi, hogy nincs zárt vezetőfülke, így a hathengeres dízelmotor egy légtérben zörög az utasokkal - ott figyel a kép közepén, némi pléhvel és műbőrrel fedve. Érdekes, hogy ehhez képest a kortárs Ikarus 620-ason egy fallal leválasztották a sofört a "rakománytól"!

Legutóbb két éve jártam a ferihegyi kerítés mellett, a spotterdombon. Akkor éppen karbantartották az egyes (régi) pályát, ezért minden forgalom a kettesen (az újabbikon) zajlott. Jelenleg ugyanez zajlik pepitában: az új pálya le van zárva az ILS modernizálása miatt, ezért az összes fel- és leszálló gépnek a régin kell osztozkodnia.

A budapesti nemzetközi reptérről nekem nem a hosszú, tömött sorokban kiguruló repülők látványa jut eszembe, ilyen különleges alkalmakkor azonban néha nehéz úgy fotózni, hogy csak egy gép legyen a képen. Na jó, egy kicsit azért helyezkedni kell hozzá :)

A belarusz állami légitársaság Bombardier CRJ-200-asának festése kellemesen konzervatív hatást kelt - vagy csak azért érzem kellemesnek, mert a Tupoljevekére emlékeztet? Mindenesetre nekem tetszenek a kék ablakvonalas minták, ...

... mint amilyen ezé a lengyel Embraer ERJ-175LR-é is. Kellemesen retró hatású festés ez is, a hetvenes éveket idézi! Egyébként kicsivel korábban az orrunk előtt húzott el egy még retróbb festésű gépük, egy órával később pedig felbukkant egy jelenlegi színezésű 787-esük, úgyhogy rendesen képviseltették magukat a lengyelek; náluk többet csak Wizzairből láttunk.

Ha jól értem, a Rouge az Air Canada fapados üzletága, csak ez a 767-es nem Londonba vagy valamilyen közeli üdülőhelyre megy, ahogy a fapadosok szoktak, hanem a tengerentúlra. Remélhetőleg a gép székezése nem fapados, mert amit 1-2 óráig ki lehet bírni, az elég kellemetlen lehet 9-10 órán át :)

A csömöri HÉV egy elég félreeső vonal, létezéséről a főváros lakóinak többsége vélhetően nem is tud. Pedig már lassan 120 éves: az 1888-ban megnyitott Keleti pályaudvar - Cinkota helyiérdekű vasutat 1900-ban hosszabbították meg Kerepesig; a Cinkota utáni domb megmászása a gőzmozdonyokat túlterhelte volna, ezért a sínpár jó nagy kurflit leírva Csömörön át kapaszkodott fel az új végállomásig.

Motor- és pótkocsikból álló távkapcsolású szerelvény a gödöllői vonalon Forrás: villamosok.hu/bhev

1911-ben aztán villamosították a HÉV-et, Mogyoródon át egészen Gödöllőig hosszabbítva. Az ekkor vásárolt villamos vontatású járműveknek már nem kellett kerülniük, fel tudtak kapaszkodni a Cinkota és Kerepes közti emelkedőn - ez a jelenleg is használt útvonal az alábbi térképen kékkel van jelölve:

Némileg szokatlan módon azonban a régi útvonal is megmaradt. Csömörig szárnyvonali jelleggel közlekedtek rajta vonatok, sőt, egy ideig az éjszakai járatok is erre jöttek-mentek Gödöllőre, aztán utóbbi megszűnt, és a Csömörtől kifelé eső szakaszon (fentebb pirossal jelölve) leszedték a felsővezetéket. Ezután ott már csak dízelmozdonyos üzemi menetek, illetve újabban nosztalgia járatok bukkanhattak fel - egészen mostanáig!

Idén februártól a hatvani vasútvonal felújítása miatt sűrűbben jár a gödöllői HÉV, ezért a normál esetben Csömörre közlekedő zöld szerelvényekre is szükség van a csúcsidőszakokban. Hogy a csömöri szárnyvonal eközben se maradjon kötöttpályás szolgáltatás nélkül, a MÁV három Desiro dízel motorvonatot vezényelt oda. Ezek közül kettő Cinkota és Csömör közt ingázik a csúcsban, a harmadik tartalékként várakozik a kocsiszínben. A fentebbi képen az egyik aktív jármű éppen Árpádföldhöz közeledik - ahogy látható, a gödöllői "fővonallal" ellentétben itt csak egy vágány van.

A nagy villamosozgatás és metrózgatás közepette azért a gumikerekűekre is volt időm a német fővárosban. Persze mivel a motorkerékpárok nem igazán az én világom, ez elsősorban a négykerekűeket jelentette, de a Trabantok és Ferrarik közt az Első Berlini NDK Motorkerékpár Múzeumra (1. Berliner DDR Motorrad Museum) is szakítottam egy kis időt.

Ez a gyűjtemény az Alexanderplatz közelében, az S-Bahn vágányai alatt működik, két szintjén közel 150 kétkerekűvel. Ez itt fent például egy MZ-BK 500 Zimmermann, mely egy ősi, '51-ben még IFA néven gyártani kezdett motor alapos feltuningolása volt a hetvenes években. Így ránézésre nem nagyon látom rajta az ötvenes éveket, de persze én nem értek a motorokhoz. Az olvasókat emiatt aztán arra kérném, segítsenek nekem, stimmelnek-e az információk, amiket a képekhez össze tudtam gyűjteni a világhálóról. Ha valahol hülyeséget írok, tessék kommentben jelezni - de csak finoman :)

A BMW Németország feldarabolása után "keleten maradt" - 1945-től egy szovjet tulajdonú részvénytársaság, az Autowelo égisze alatt működő - eisenachi gyára eleinte a háború után is BMW néven gyártotta az autókat és motorokat. De nem maradt ez így örökre: amikor '52-ben a szovjetek visszaadták a keletnémeteknek a céget, a bajorok végre ki tudták harcolni maguknak a márka kizárólagos használatát. Ekkor az eisenachiak gyakorlatilag a logóban a kéket pirosra, a B-t pedig E-re cserélték, így jött létre az EMW (Eisenacher Motorenwerk). Az "NDK Gépjárműiparának Szövetsége", azaz az IFA alá tartozó gyár neve később VEB Automobilwerk Eisenachra változott, és - miután 1955-ben leállították a motorkerékpárok gyártását - a Wartburgokról lett híres. Ja, és ez itt a fentebbi képen egy háború előtti BMW - az R35 - utánépítése, piros-fehér logóval.

A csődbe ment zschopaui textilgyárat 1906-ban vette meg egy dán vállalkozó, Jørgen Skafte Rasmussen, aki háztartási eszközöktől kezdve tüzérségi gyújtókon át gőzautomobilig mindenfélét gyártott ott. 1922-ben aztán motorkerékpárok, később pedig autók építésébe kezdett DKW néven. A cég 1932-ben Auto Union néven egyesült az Audival, a Horchhal és a Wandererrel, de a DKW mint márka megmaradt. A háború után a gépsorokat a szovjetek leszerelték, és a Szovjetunióba szállították, de a keletnémetek a gyár bázisán hamarosan újra megpróbálkoztak kétkerekűek gyártásával. Az ekkor már szintén az IFA égisze alatt működő üzem '52-től VEB Motorradwerk Zschopau néven üzemelt. A fentebbi képen egy ES 250-est láthatunk, Stoye Elastik márkájú oldalkocsival. A 250 köbcentis, egyhengeres típus 1956-ban jelent meg, és számos ráncfelvarrás után 1973-ig gyártották.

A következő képek narrálása elég felületes lesz, mivel hozzáértés (és személyes kötődés) híján inkább csak esztétikai alapon fotózgattam. Ez itt talán egy ES 250/1, az előbb látott típus '61 után gyártott verziója.

És ez itt a 243 köbcentis ES 250/2 Trophy. A "Trophy" jelzés arra utalt, hogy az MZ-k zsinórban többször is megnyerték a Nemzetközi Hatnapos Kupát.

Pár hete tanfolyamon voltam Külső-Angyalföldön, ami meglehetősen megváltozott gyerekorom óta. Hozzá kell tennem, előnyére. Persze a villamosok kicsit hiányoztak, ezért is örültem meg Karl Holzinger majdnem 43 évvel ezelőtt készült képeinek, amiket gyorsan el is kértem tőle - a pozitív válaszért ezúton is köszönetet szeretnék mondani neki!

1700-as ikerkocsi áll be Újpest kocsiszínbe. Nem az "újpesti kocsiszínbe", mert a remiz Angyalföldön (volt) található - cserébe a még ma is működő Angyalföld kocsiszín Újpesten van. Érdemes megnézni a formatervezett portásfülkét is - nekem ez a dizájn valamiért csak lottózóként és újságosként volt meg.

Ugyanez kicsit más szögből, az első Stukával. A képek 1976. április 30-án készültek, a fények alapján késő délután. A dátum megmagyarázza, miért van fellobogózva mind a kocsiszín, mind az összes villamos: május elseje alkalmából.

Egy másik Stuka a leszállóhelyen - a 15-ös villamos ezután befordult a ma is meglevő "Vadászkastély" körül futó hurokvágányra.

Én igazán imádom a kopott villamosokat, de a 2837-es motorkocsi (balra) elég szégyenletesen néz ki! Jobbra egy újabb kocsiszíni menetet láthatunk. Valaki esetleg meg tudja mondani, mi az az üvegfalú épület a jobb szélen? Elég jellegzetes látvány volt, és ma már nyoma sincsen.