A repülőmániát édesapámtól örököltem. Ő gyerekkorában papírból készített kis repülőgépeket, én 1:72-es méretarányú modelleket rakosgattam össze. Ő elrakta a Repülés újságokat, én kiolvastam a betűket belőlük egy-két évtizeddel később. Volt, amikor kirándulások során a vitorlázókat figyeltük fel- és leszállás közben a hármashatárhegyi reptéren, máskor meg repülőnapra mentünk. Közös pont, hogy bár egyikünkből se lett pilóta, felnőttként még mindig szeretünk repülőgépek közelében tartózkodni.

Messerschmitt Bf 109G-6, gyártva 1944-ben

Anno többször is jártunk együtt az egykori Repülőtiszti Főiskola mellett berendezett repülési kiállításon, és amikor ahelyett megnyílt a RepTár fantázianevű új múzeum az első szolnoki vasútállomás területén, elhatároztuk, hogy azt is megnézzük. Sajnos ez végül különböző okok miatt elmaradt. Tavaly ősszel aztán egy Messerschmitt Bf 109-es érkezett a tárlatra: ezt már mindenképpen meg kellett nézni... de sajnos most se jött össze. Úgy volt, hogy a Lengyel Repülési Múzeum által kölcsönadott gép csak március közepéig marad Szolnokon, úgyhogy beletörődtem, hogy lemaradok róla. Végül aztán úgy esett, hogy a gép mégse ment vissza Lengyelországba, sőt, egy újabb vendég is érkezett mellé: egy Spitfire!

Supermarine Spitfire LF Mk.XVIe szintén 1944-ből

"Spitet" ugyan még repülni is láttam, többször is, mégis megörültem, amikor apu felhívott, hogy menjünk el a RepTárba megnézni, mielőtt szeptember 13. után minden visszamegy Krakkóba. És ezúttal ténylegesen is összejött a kirándulás!

Hát ez bizony nem fért bele a fényképezőgép látóterébe...

A kiállított Spitfire relatíve kései verzió azokhoz képest, melyek az Angliai Légicsatában híressé tették a típust, de még mindig eléggé hasonlít arra a modellre, amit '87-ben Prágában kaptam, és aminek a formájára azóta is emlékszem. Mondjuk a szárnyvégei nem elliptikusak, hanem le vannak csapva, de még nem teljes buborékkabinos, és főleg még Merlin motor hajtotta (még ha amerikai gyártmányú is). Gyönyörű vonalú gép, ...

Egy hasonló kép a 109-esről

... amit szerintem a Messerschmittről nem annyira lehet elmondani, bár ez is remek fegyver volt. A G-6 változat viszonylag kései, ilyenek a Magyar Királyi Légierőben is repültek. Ez a példány 1944-ben egy tóra kényszerleszállt, és csak 1999-ben emelték ki a vízből. Vajon a Balatonban lehet még ilyesmi? Kellene ebbe a múzeumba egy saját!  (Egyébként 109-esem is volt makettben, de az "nyugati" gyártmány volt, egy sárga orrú E változat.)

Bónuszként egy Messerschmitt műszerfal is ki volt állítva, ezt külön lefényképeztem, mivel a műszerfalak fotózása egy időben a - repült órák utáni - kedvenc szórakozásom volt. Megpróbálom megfejteni, mit is látunk - előre elnézést kérek, ha tévedek valahol. Baloldalt alul a futómű kapcsolói és állapotjelzői, fölötte az indítás és a gyújtás, ezek mellett pedig talán a világítás és valamilyen kenőanyag-keringető kapcsolója. A bal oldali "órák": felül iránytű és műhorizont/csúszásjelző, alatta magasság és sebesség. A következő oszlop felülről: nem tudom mi (kommentben meg szabad írni a megfejtést!), szívótérnyomás, fordulatszám. A következő oszlop tetején levőt szintén nem tudtam kitalálni, alatta a légcsavar állásszögének visszajelzője. A nagy piros kar a futómű-vészkiengedésé, mellette felül valamilyen hőmérséklet (hűtő? olaj?), alatta üzemanyag-mennyiség és megint valami nyomás (dupla mutatós, tehát olaj és üzemanyag együtt?). Próbáltam ráguglizni, de nekem nem volt egyértelmű az eredmény - legközelebb részletesebben le fogom fotózni...

Érdekes volt a két nagy ellenfelet egymással szemben látni; ha saját tulajdonban is lennének ilyen korú masinái a múzeumnak, biztos még többen látogatnának ide! Sajnos az ötvenes évek előtti repülőgépeket annak idején szisztematikusan megsemmisítették, úgyhogy ez mindenképpen beruházást igényelne...