HamPLÓ

Míg áprilisban villamosok és buszok miatt vettem az irányt Pozsony felé, június közepén a gőzmozdonyok ígérete csábított oda, ekkor rendezték meg ugyanis a történelmi vasúti járművek találkozóját a Szlovák Vasúti Múzeumban. A létesítmény Récse Východné nevű városrészében található, amit a helyiek a rendezőpályaudvar után Rendeznek hívtak még a szlovák időkben is.

Az első gőzös, amivel aznap találkoztunk, a tavaly St. Pöltenben látott DV/SB 109.13-as volt, ő dolgozott a különvonat élén, mellyel a főpályaudvarról a múzeumba mentünk - a szerelvény másik végén pedig a tavaly Kassán megismert Papagáj eregette a füstöt. Erős kezdés volt!

A fordítókorongon való bemutatkozás minden vasutas parádé része; az egyik első jármű, mely aznap megmutatta magát, ez az apróság volt. A három hajtott tengelyű 310.433-as a MÁV XII. osztályú 5495-ös (később 377,313-as) mozdonyaként kezdte pályafutását 1896-ban, azaz rokona kis kedvencemnek, a HÉV 27-es pályaszámú nosztalgiagőzösének.

Ezt a büszke szépséget a floridsdorfi mozdonygyár építette a MÁV számára a fogaskerekű szakaszt is magába foglaló Karánsebes-Őrváralja vonalhoz, ennek megfelelően hajtott fogaskerekei is vannak. A gépet a közelmúltban tették működőképessé, hogy a Tiszolc-Erdőköz vonalon használják. Új korában se lehetett szebb!

A Közlekedési Múzeummal szorosabb kapcsolatot ápoló ismerőseim anno mindig emlegették, hogy ha régi terveket vagy régi villamos kontrollereket kell keresni, akkor irány "a Tatai út". A teljes ottani létesítményt sajnos soha nem láttam, de néhány részébe bepillantást nyertem a 2008-as Kulturális Örökség Napjain. Igen, ezek 2008-as képek, azóta várakoztak arra, hogy weboldalt csináljak belőlük...

A Közlekedési Múzeum Tatai úti raktár- és műhelybázisa
Hintóktól motorbiciklikig, Moszkvicstól Maybach-Zeppelinig

... 2017 utolsó előtti napjáról. Jó hideg volt, és bár a hangulatom se volt olyan jó, mint egy évvel korábban, az utolsó jelenet azért klassz volt élőben. Na meg az se semmi, amikor az ember orra alatt sorra mennek el ezek a batár mozdonyok :)

Múlt héten megint vonatokat fotózni indultunk, ezúttal az ausztriai Nordbahnra, az időjárás viszont nem állt mellénk, konkrétan az utazás célját jelentő témát fotófelhő árnyékolta be (persze csak arra a pár percre, amíg elment mellettünk, addig főhettünk a napon). Elegünk is lett az egészből...

Szerencsére kitérő programnak még előző nap kinéztük a schwechati repteret. Persze nem trú spotterként, csak turista jelleggel, a kilátóteraszról. Ez aztán annyira bejött, hogy déltől két megszakítással (egyszer ebédelni kellett, egyszer meg vonatot fotózni a közelben) zárásig maradtunk :)

Bécs nemzetközi légikikötője a gépmozgásokat tekintve úgy két és félszer forgalmasabb Ferihegynél, és ez látszott is: mindig mozgott valami, néha 6-7 gép is egyszerre, ráadásul nagyobb repülőből is többet láttunk (többek közt egy A380-ast). A terasz kellemes hely, csak elég messze van a masináktól, konkrétan egyetlen állóhelyre lehetett takarás nélkül rálátni (a másiknál épp bontották a betont). Ezzel együtt jól eltöltöttük az időt, én például a földi kiszolgálókat is figyeltem, mert szerintem az ő munkájuk majdnem olyan érdekes, mint maguk a repülőgépek.

Az osztrák vasúton sokáig csak utas voltam, aztán tavaly eljutottam a linzi műhely nyílt napjára, és végre kicsit beleláttam a műszaki részletekbe, illetve elkezdtem megkülönböztetni tudni egymástól a típusokat :) Más volt, mint a hasonló rendezvények itthon vagy a szlovákoknál: bár minden rendezett volt és biztonságos, közben dolgoztak körülöttünk - azaz nem egy üres 1:1-es "diorámát" láttunk, hanem egy valódi üzemet:

Nyílt nap az ÖBB linzi műhelyében
Krokodiltól Taurusig, forgóváztól vázjavításig

Amikor áprilisban Pozsonyban jártam, nem csak azzal a furcsán magasépítésű batárral sikerült utaznom a "Város Napjai" rendezvény kapcsán, hanem ezzel a szépséggel is:

Ez az áramvonalasan bukta alakú síndöcögény egy Tatra T2-es. Bár a budapesti Tatrák a hetvenes-nyolcvanas évek szögletes formavilágát tükrözik, a ČKD Tatra alapvetően ehhez hasonló gömbölyded járművekkel vált a világ valószínűleg legtöbb villamosát legyártó cégévé. A történet a negyvenes-ötvenes évek fordulóján kezdődött, amikor a csehszlovák ipar egy korszerű villamostípus teljesen nulláról való kifejlesztése helyett az Egyesült Államokból vásárolt korszerű technológiát.

Horváth József felvétele

Ez a technológia a PCC villamos volt, melynek kifejlesztését 1929-ben határozta el  az Electric Railway Presidents' Conference Comitee nevű ernyőszervezet, ami közlekedési vállalatokat és gyártókat egyesített. A cél az volt, hogy egy olyan villamoskocsit hozzanak létre, amely képes felvenni a versenyt az akkoriban robbanásszerű fejlődésen átmenő gumikerekű járművekkel. A "PCC-k" fémépítésű, áramvonalas négytengelyesek voltak, irányított utasáramlásra optimalizált belső térrel, vezetésük pedig pedállal történt, egy "akcelerátor" névre keresztelt szerkezet segítségével. A látványos és gyors járművek az amerikai villamosüzemeket sajnos nem tudták megmenteni, de így is óriási hatással voltak a tömegközlekedési eszközök fejlődésére (formatervezési szempontból is).

PCC jellegű villamosok készültek Amerikán kívül Olaszországban, Belgiumban, Svédországban, Franciaországban, és 1950-től immár a csehszlovák Českomoravská–Kolben–Daněk prágai gyárában is, Tatra néven (a cégnek semmi köze nem volt az azonos nevű autókhoz). Az első típus T I, majd T1 jelzéssel épült 1951 és 1958 közt, egy ilyet láthatunk a fentebbi képen. Elsősorban csehszlovák villamosüzemek kaptak belőle, de két példány Lengyelországba került, ahol a Konstal gyár ezután nem sokkal - licensz vagy engedély nélkül - elkezdte gyártani a saját verzióját 13N jelzéssel.

A Tatra család következő tagja az 1955-től gyártott T2-es lett. Ez nehezebb építésű volt elődjénél, és 2500 milliméter széles. Bár gyártását 1962-ben befejezték, tudtommal Liberecben még mindig közlekedik belőle egy szerelvény, tehát elég jól sikerült járgány...

Bár alapvetően az ókor emlékeit látni mentünk Rómába, utunkat néha keresztezte egy-két villamos, metró, vicinális és busz, úgyhogy a tömegközlekedésről is szereztünk (nyilvánvalóan némileg felületes) benyomásokat. A sok vonatozás után most ezeket szeretném megosztani veletek, a régebbi villamosos oldalaim mesélős stílusában:

Róma
Az Örök Város villamosai, ősi vicinális, némi metróépítés és pár busz

Na jó, ennyire konkrétan én se, de a minap a youtube-on való elkalandozás (eredetileg Csernobilra kerestem rá, aztán jöttek az ajánlások) során azt tapasztaltam, hogy a legtöbb atomrobbantásos videó alatt vagy valami dübörgően sötét zene szól, vagy rákevertek valami robbanáshangot a képre: amint a fényt látjuk, már dübörög is, holott a valóságban a hang jóval lassabban terjed, mint a fény.

By Federal Government of the United States - This image is available from the National Nuclear Security Administration Nevada Site Office Photo Library under number XX-60. This tag does not indicate the copyright status of the attached work. A normal copyright tag is still required., Public Domain, Link

Aztán rátaláltam az Upshot-Knothole művelet Annie kódnevű robbantására. Ezt a szerkezetet 1953. március 17-én detonálták a nevadai kísérleti telepen. Érdekessége, hogy az amerikai tévé élőben közvetítette, illetve hogy a hangot is rendesen rögzítették hozzá. Az alábbi videón 0:16-kor jön az "atomvillanás", de a hangja csak 0:48-kor ér oda:

Már régebben is szokásom volt Múzeumok Éjszakáján a ferihegyi "skanzenbe" kinézni, és úgy esett, hogy idén is az Aeroparkba tartó buszon találtam magam - egy ráncajtós-szofitaizzós Ikarus csuklóson...

Ami érdekessé tette a kijövetelt, az az volt, hogy még nem jártam a tavaly átköltöztetett kiállítás új helyszínén. A képmutogatást kezdjük "kis" kedvencemmel, a HA-MOA lajstromú Il-18-assal a kék óra végén.

A Park egyértelműen fejlődik, ennek megfelelően egyre nagyobb tömegeket vonz, emiatt pedig többet kellett várni egy-egy fotó elkészítésekor, hogy mindenki kimenjen a képből :) Ő itt Malvinka, a lelkes civil segítséggel megszépített Il-14-es. 

Az üvegezett orrú Tu-134-es jobb szárnya alatt egy Rolls-Royce állt, a Total Car autós magazin rendezvénye (melyről még lesz szó) kapcsán.

A HA-MOG a második Il-18-as a kiállításon, annak idején úgy mentették ki a repülőtér területéről. Lelkes repülésbarátoknak köszönhetően már ő se úgy néz ki, mint akkor.

Ezúttal egy igen mozgalmas tavaly júniusi nap képeit osztanám meg az olvasókkal. Volt itt minden: Nohab, természeti szépség, C50, oldtimerek...

A tízes Nohabbal az északi parton, meg még ez+az
A Nohab-GM Alapítvány 2017 nyári kirándulása az északi partra, plusz egy kis kitérő Balatonfenyvesre