HamPLÓ

Ezek a hajós oldalak kezdenek olyan rendszeres beszámolók lenni, mint a villamosos életképeim, bár itt ritkábban van vágányzár miatti buszos pótlás, kúszóváltózás pedig szinte soha. Egyszer majd ha valaki össze akarja rakni, hogy mi minden mozgott a Dunán eme időszakban, itt képet kaphat róla - nem is egyet, hanem sokat :) Idén is jöttek új hajók a Dunára, de egyelőre nem láttam, hogy eltűnt volna valami régi helyettük, ami az én szempontból persze nem baj. Ebben az adagban még nem siratom a szárnyashajók meglepően gyors visszavonulását, csak egy képen bukkan fel az egyik Bíbic, van viszont dízel-villamos lapátkerekes, ex-holland masinák, és persze nincs hajós oldal vízibuszok nélkül:

2025 első fele a Duna budapesti szakaszán
Lapátkerekes, partraszállító és vízibusz

Nem sok útitársam volt, amikor egy különösen barátságtalan reggel áthajóztam Fonyódról Badacsonyba, de nagyon szép utazás volt! Amikor elindultunk a fonyódi kikötőből, gyakorlatilag nem is látszott a Badacsony, csak a Gulács és az Örsi-hegy volt sejthető, aztán szerencsére előkerült a kedvenc északi parti vasúti megállóhelyem fölötti hegyecske :) A videóhoz magyarázó felirat is tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni.

Megint volt busztalálkozó az Aeroparkban. Az idő nem volt szép, a buszok igen :) A videóhoz elég sok magyarázó feliratot írtam, ehhez a buszok adatait a netről vettem, remélhetőleg stimmelnek. Például az, hogy az indexképen jobbra látható Ikarus 66-os fiatalabb, mint a balra látható kockabusz!

Az elmúlt két évben lazára vettem az immár csak évi egy balatoni retróhétvégén részvételt, igaz, a program is soványabb lesz évről-évre. Vagy csak nagyon el voltunk kényeztetve az első néhány alkalommal? 2025 a most hatvanéves Szergejekről szólt; kár, hogy úgy ünnepeljük ezt a kort, hogy közben még aktívan dolgoznak! Persze volt Nohab is, meg Púpos, de nem volt például gőzös, úgyhogy a kora hajnali lemenetel és kései hazaindulás helyett csak addig nézelődtem és utazgattam, amíg jól esett. Idén elég aktívan szerepeltek a régi buszok, az aktívat úgy értve, hogy amikor lerohadt egy vonat (egy Csörgő miatt - a Szergejek a két évvel ezelőttel ellentétben most szépen muzsikáltak), a pótlásba bevonták az egyik faros Ikarust, igaz, nem modern buszok helyett, hanem mellett. Eredetileg gondolkoztam azon, hogy velük is utazzak, de az az igazság, hogy a napon álló klímátlan 266-os ugyan szép látvány, de rajta ülni nem annyira jó :) De buszozás nélkül is klassz két nap(közben) volt:

A 2025-ös balatoni retró hétvége
Szergej, Csörgő, meg néha más is :)

A budapesti Váci utat a hetvenes évek végétől kezdve belülről indulva felásták Újpestig a hármas metró építése miatt. 1981-ben már az Árpád hídnál tartottak, az iparnegyedi sugárút villamosait ekkor a Nyugdíjbiztosító felhőkarcolójának tövében vágták el. Arra az egy évre, amit a tuják még kaptak, nem építettek rendes fordulási lehetőséget - hurkot, deltavágányt - az ott addig közlekedő pótkocsis szerelvényeknek, inkább kétirányú járműveket hoztak a helyükre az innen induló 3-as és 55-ös vonalakra:: különböző sorozatú ikerkocsikat és Bengálikat. Október első szombatján pont eme két villamosfajta egy-egy példánya járta a szegedi 2-es vonalat: 

Szeged nosztalgia évadzáró 2025
Bengáli, ikerkocsi, meg egy kis Tatra

Érdekes, hogy már az én életemben mekkorát változtak a dolgok: kiskoromban még csak épült a Duna-Majna-Rajna-csatorna, amitől akkoriban a világ megváltását várták, de azóta elkészült, és azt mondják, hogy leginkább a szállodahajók működését forradalmasította, az összeurópai szállítmányozást nem. A csatornán most konkrétan nem jártunk, de elmentünk mellette, és ennek kapcsán utánaolvastam, hogy hányszor nekiveselkedtek a kapcsolat megépítésének. Sokszor, úgyhogy írtam kicsit róla. A turistaút célja persze nem ez volt, hanem például a weltenburgi áttörés, amin átkanyarogva egész hihetetlennek tűnt, hogy ez ugyanaz a Duna, aminek rakodópartjának alsó kövéről József Attila az elúszó dinnyehéjat nézte. Szintén érdekes volt Passau, bár ott már jártam, csak nem a hajókat figyeltem. A legjobb pedig az volt, amikor a Duna itthoninál extrémebb kanyargásain áthaladva virslivel tömtük a fejünket, majd átzsilipeltünk az aschachi gáton/erőművön. Ezt az oldalt szerintem az is simán megnézheti, aki unja a dízelmotorhangos-kikötős-mármegint-itt-egy-váci-vízibusz oldalaimat, mert ez most inkább útileírás sziklákkal, hegyoldalakkal, régi városházákkal, nem pedig hajós képmutogatás:

Ez is Duna, csak Németországban és Ausztriában
Kirándulások 2024 júliusában

2024 novemberének utolsó napján végre olyan vonattal utazhattam a Gyermekvasúton, amit az a mozdony vontatott, ami gyerekkoromban a Széchenyi-hegyi állomáson szoborként volt kiállítva. Jó hosszú út vezetett a talapzattól a talpraállásig: ha jól számolom, akkor kb. húsz év eltelt közben, de felmutatható eredménnyel, hiszen most ott pöfögött előttem! Egyébként nyugtassatok meg, hogy nem csak szerintem néz ki úgy ez a gép, mint az első Volkswagen Transporter sorozat, a "hippibusz" :)

Mk49: gyerekkoromban szobor volt, most újra él
Ez a mozdony a cukiság kategóriába tartozik :)

Már többször mutattam vitorlásokról képet, sokszor azzal a szöveggel, hogy az ott egy ilyen vagy olyan "cirkáló". Természetesen nem hadihajókról van szó, nem az Aurórára kell gondolni :) de ezúttal megpróbálom elmagyarázni, miért érdekesek, és miért szeretem őket. A most következő oldal modern versenygépekkel indul, de nem kell megijedni, hamar megérkeznek a régimódi gépek: a dragonok, hatméteresek, a valaki-mondja-meg-micsodák, és persze a mindenféle cirkálók: 30-asok, 40-esek, 50-esek és 75-ösök. És persze mindig ott a háttér: a löszfalak keleten, a Tihanyi-félsziget hegyei, a köröshegyi viadukt, vagy épp a Badacsony, merthogy a vitorlás hangulat a környezettel együtt teljes...

Cirkálók, katamaránok, dragonok, avagy balatoni vitorlások 2025-ben
Fekete katamaránoktól a vörösfenyő és teakfa csodákig

Szerencsésebb lett volna, ha 2003 áprilisának utolsó napján kölcsönkérek valakitől legalább egy VHS kamerát, de sajnos nem készültem arra, hogy a tanuló Tatra szerelvény a Thököly úton át fog Józsefvárosból Újpestre menni, úgyhogy jobb híján a digi fényképezőgépemmel próbáltam megörökíteni a helyzetet. Akkoriban a megfizethető árú digi fényképezőgépek visszafogott teljesítménnyel tudtak csak mozgóképet rögzíteni, és az én gépem se volt kivétel: egyrészt 320x240-es méretben videózott, 15 kockával másodpercenként, rommá tömörítve, és azt is maximum 30 másodperc hosszan. Megpróbáltam valami AI toollal upscale-elni, de nem sokat segített. Ja, és a gép nem vette a hangot, pedig amúgy volt hangrögzítő funkciója, de a két dolgot nem tudta egyszerre csinálni. Képstabilizátor meg végképp nem volt benne. Azért mégis örülök, hogy legalább ennyi megmaradt a szó szerint megismételhetetlen élményből! Ezután legjobb tudomásom szerint már csak egyetlen villamos járt itt, igaz, az többször is: a VEKE különjárati UV-ja 2003. május 3-án.

Érdemes figyelni, ahogy a közúti forgalom jobbról előzi a rossz vágányokon csak "gyök kettővel" haladni tudó villamost: az eredetileg itt közlekedő 44-es és 67-es villamosok közül az előbbi '95-ben, utóbbi pedig '97-ben megszűnt, utána nem nagyon foglalkoztak a sínekkel. A vágánykapcsolatot 2001-ig használták üzemi menetekre, mert ez volt az egyetlen hálózati kapcsolat a zuglói vonalakhoz. Abban az évben aztán átadták a 3-as villamost, ami az Örs vezér téren csatlakozott a villamoshálózathoz, innentől kezdve a Thököly útra már nem volt szükség. A sínek 2003-ban már csak a Baross tér és a Hungária körút közt voltak használhatók, úgyhogy a szokatlan utazás ott tért vissza "normál medrébe".

Idén hatvanéves a MÁV egykor M62-nek számozott, becenevén Szergejként emlegetett dízel-villamos mozdonytípusa. Az M62-es jelzést a közelmúltban lecserélték a 628-as sorozatszámra, ami azért kár, mert ezt a típust annak idején annyira a MÁV kedvéért kezdték fejleszteni, hogy a szovjet - és azóta ex-szovjet - jelzése is M62 lett, de így nevezik még Mongóliában is!

A jobban sikerült M61-es típust, azaz a Nohabokat már rég nyugdíjazták, elvileg kis sorozat mivoltuk miatt, az M62-esek viszont még velünk vannak, bár a fűtési energiaellátás hiánya erősen korlátozza személyforgalomban való használhatóságukat. Szeptember utolsó szombatján viszont nem volt olyan hideg, hogy fűtés kellett volna, de olyan meleg se, hogy klímára lett volna szükség, úgyhogy teljesen jó helyük volt a lajosmizsei vonalon, ahol aznap számos vonatot ők vittek:

És nem csak a szokásos retró festésű magyar gépek voltak ott, de két cseh/szlovák masina is tiszteletét tette. A fentebbi képen az egyik ilyet látjuk - ahogy a pályaszámtáblán olvasható, ők nem M62-esnek hívták őket. A Füstiben még ennél is több Szergejt lehetett látni, de engem az utazgatás most jobban érdekelt.