HamPLÓ

Érdekes, hogy a youtube-on a nemtetszés jele a lefelé mutató hüvelykujj. Ugyan a régi rómaiak valószínűleg nem ezt használták erre a célra az amfiteátrumokban, az európai kultúrkörben mégis úgy emlékszünk a kézmozdulatra, hogy ezzel jelezte a császár (vagy az egyéb előkelőségek, esetleg a nézősereg - nem tudom, nem voltam ott:), hogy a vesztes gladiátornak pusztulnia kell. Recipe ferrum, fogadd a vasat! Tehát nem arról szólt a dolog, hogy "nem tetszett, ahogy a gládiuszt tartotta, úgyhogy nem akarom többet az ajánlások közt látni", hanem hogy "öld meg!". Ma meg azt jelzik vele a nézők a statisztikában, hogy "ne hajós videókat rakjál fel, hanem villamososakat, mint régen" :) De most akkor is hajós videó következik - a szokásos magyarázó feliratokkal:

Külföldi villamosüzemek meglátogatásakor a normál forgalom kipróbálása mellett igyekszem megkeresni a helyi tömegközlekedési múzeumot is, vagy legalább feljutni valami nosztalgiamenetre. És van, hogy eleve valamilyen régi villamosokkal kapcsolatos esemény miatt megyek valahova:

Egy itt egy 1910-ben épített, maximum forgóvázas berlini motorkocsi a lichtenbergi remizben. Bár a régi berlini villamosokhoz legtöbbször a törtfehér/elefántcsont/bézs színt társítjuk, a harmincas években épp ez a sárga volt divatban.

Az imént említett "maximum forgóváz" egy aszimmetrikus szerkezet, melyben a nagyobb kerekű tengely hajtott, a kisebb kerekű pedig az ívben állást segíti, illetve a kocsi súlyát is hordja (részben). Egy időben sokfelé kísérleteztek ilyesmivel, még Budapesten is, de csak néhány helyen, például Berlinben és Münchenben terjedt el. A kép a berlini közúti vasúti közlekedés 150 születésnapján készült.

A zürichi villamosüzem 1940-től több sorozatban szerzett be négytengelyes motorkocsikat. Ezek egy részét az itthon ismerthez hasonló tekerős menetkapcsolóval vezérelték, ezek volt a "kurblisok", más részét lábkapcsolóval, ezek voltak a "pedálosok". Ez a két típus volt az alapja a később más városok számára is épített "svájci standard kocsinak". A képen egy 1949-ben épült "pedálost" láthatunk, mely épp a zürichi villamosmúzeum felé tart.

Egy korábbi bejegyzésben több képet is mutattam a DÜWAG szóló- és csuklós villamosairól, illetve azok licenszben gyártott változatairól. Ez itt fent egy innsbrucki motorkocsi, amit 1960-ban a bécsi Lohner cég gyártott. A fotó a Tiroli Múzeumvasutak vezetett túráján készült.

A balatoni retró hétvége során utazgatva leszálltam Révfülöpön a Füred fele tartó vonatról, és le akartam kapni, ahogy a Csörgő üvöltő motorral továbbindul, de a késés miatt áttették ide a zánkai keresztet, úgyhogy kisvártatva megérkezett a szembejövő vonat, amit az egyik klasszik Szergej vontatott. A vonat, amivel jöttem, ezután továbbment, de a Szergej maradt, mert neki meg a következő szembejövőt kellett itt bevárnia, úgyhogy volt időm felmenni a felüljáróra, és onnan nézni, ahogy végül elindul. Azt nem tudom, hogy miért állt meg száz méterrel később, de így legalább két indulást is meg tudtam egy csapással örökíteni :)

Városnéző szárnyas? Fényhajó? Gellért térről induló BKV járat, mint a régi időkben? 2024-ben ezek mind voltak, de nekem speciel a mindennapi pillanatok is tetszettek.

Azt vettem észre, hogy villamost fotózni egy ideje unalmasabb számomra, mint hajókat. A mostanában érkező CAF-okat leszámítva gyakorlatilag minden villamostípust lefotóztam már mindenhol, mindenféle időjárásban, úgyhogy kevéssé érdekfeszítő ez a hobbi. A hajók viszont más ügy, akárhányszor ki bírok menni a Lánchídra. Mindig jön valami: egy újonnan érkezett hajó, egy átfestett hajó, valami réginek tűnő, valami látványosan új. Gyakorlatilag csak igaziból régi hajó nem jár a fővárosban :(

Ezen az oldalon 2024 második felének néhány pillanatát próbáltam megörökíteni, elsősorban képeken, másodsorban videókon, a villamosos életképekhez hasonló stílusban:

Budapesti hajós életképek: 2024 nyarától karácsonyig
A vízen mindig változik valami!

Ragyogó napfényes délelőtti, és fakó koraesti felvételek a Duna budapesti szakaszáról; többször felbukkan rajtuk nagy kedvencem, az Attila ex-csavargőzös, és a sárga "vízi busz" is. A videóhoz jó sok magyarázó feliratot írtam, remélem, lesz, aki végigolvassa őket :) A "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket, már ha nincsenek eleve bekapcsolva. Az ott olvasható információk egy része a hajoregiszter.hu oldalról származik, ezúton is meg szeretném köszönni a munkájukat!

Többször emlegettem már a blogban a Sky Channel, Super Channel, Felej Csenel (© Hofi) szentháromságot, de ezeken kívül is komoly élet volt a gazdagréti lakótelep kábelrendszerén. Az adó annyira a helyi lakosok életének része volt, hogy a "25 éves Gazdagrét" című filmecske konkrétan a kábeltévé inzertjével indul, és a gyerekek egy rövid ideig énekelnek is róla. Meg a telefonról, ami szintén központi téma volt, hiszen szinte senkinek nem volt: ha telefonálnunk kellett, a házzal szemközti fülkét néztük, hogy van-e sor előtte. És emlékszik itt még valaki a telefonkötvényre?

1984-ben költöztünk a telepre, és erős túlzás lenne azt állítani, hogy félkész volt minden, mert még félig sem volt kész. Épp csak megindult a 153-as busz, ami sárba lerakott betonlapokon fordult a telep alsó végében. Nem voltak boltok, évekig Őrmezőre és az Oszt(y)apenkónál levő ábécébe jártunk bevásárolni. Gyerekként irtó izgalmas időszak volt ez: éveken át építési árkokat átugorva játszottunk kalandfilmesdit, felhalmozott betoncsövekre másztunk fel, néztük, ahogy kék MAZ-ok tréleren hozzák a paneleket, amiket aztán a helyükre daruznak. "Betonnomád" életet éltünk, de a kommunális funkciók hiánya ellenére a kábeltévé még abban az évben elindult. Nem is tudom, honnan tudtuk meg, hogy létezik, valószínűleg kitacepaózták a ház kapujára. A stúdió az egyik sorház földszintjén volt a Regős közben, néha láttuk is a műsorvezető "bácsit". Ekkor már találkoztam személyi számítógéppel, úgyhogy sokáig találgattam, mivel csinálják a csatornán adásszünetben látható karaktergrafikákat - a fentebbi kép megtalálásakor derült ki számomra, hogy Spectrummal. A felirat többször változott, bennem leginkább a "GKTV" karaktersorozat maradt meg, úgysmint Gazdagréti Közösségi Televízió. 

A fentebbi filmhiradó már '87-ben készült, és még mindig félkész állapotú a telep. De vissza a kábelhez: nem tudom, mikor, de a "sima" csatorna mellett hamar megjelent a mozicsatorna is, amin hetente néhányszor leadtak egy-egy filmet, sokat ismételgetve őket - ami praktikus volt, mert még nem volt videónk. Ezen a csatornán láttam először az István a királyt, illetve a Fény a redőny mögött című kémes valamit, melynél csodálkozva konstatáltam, hogy az akkoriban a Lindában szereplő Pécsi Ildikó régen milyen szép volt. Még nagyon gyerek voltam, de ezt azért észleltem :) Ja, és itt adták le a Gyalog-galoppot is, ami teljesen átformálta a humorérzékemet. Új filmekért akkor is valódi moziba kellett menni, de rengeteg olyan régebbi alkotást láttam itt, amit egyébként valószínűleg sose láttam volna: Az erőd, Hét tonna dollár, Az oroszlán ugrani készül, ilyesmik.

A hétfőkön (a "királyi" tévében akkor nem volt adás) élő műsorral jelentkező közösségi csatorna tényleg közösségi volt, egyszer apu is bement valami illetékes elvtárssal veszekedni. És itt preview jelleggel hamarabb láthattuk a később (szerintem érthetetlenül) kultikussá váló Szomszédok első részének végét is, amit emlékeim szerint a rendezővel készült interjú végén adtak le, és amit a műsorvezető hölgy nem nagyon értett, hogy kik ezek a emberek, és miért érdekes, amit csinálnak. A fene se gondolta, hogy akkora szám lesz a sorozat, hogy még ma is emlegetik! Évekig együtt éltünk a panellakók eposzával, annak ellenére, hogy több házsorral a képzeletbeli Lantos utca alatt laktunk: Lenke néni például éveken át a "lenti ábécében" dolgozott. A telepen eleve soha nem volt elég parkolóhely, ami a forgatásokkor még rosszabb lett, mert minden tele volt az MTV teherautóival :) A kábeltévét üzemeltető társaság, - ami egy időben Global majd TV11 néven futott - gyorsan kinőtte magát: külön stúdióépületük lett a "felső iskola" mellett, a tévén kívül pedig egy ideig zenés kábelrádiót is csináltak, amit aztán elmosott a Rádíó Dánúbiusz és a Sky Channel (a mozicsatornát pedig az HBO):

Jó múltkorában már bemutattam az északi part újdonsült mozdonyait, a német Henschel által gyártott Nohab-leszármazottat, úgyhogy most csak egy képet és egy rövid videót mutatnék róluk:

Nemrég egy hajózós túra elején Fonyódon, a végén pedig az északi oldalon kaptam el néhányat közülük. Egyik találkozást se terveztem, sőt, az elsőn meg is lepődtem, mert nem tudtam, hogy a Tapolca és Pécs közt közlekedő Fenyves expresszre is ráteszik. Pedig ráteszik, mert múlt hétvégén is láttam, csak már nem hatott rám akkora újdonságként, hogy mindent eldobva odarohanjak lefényképezni :)

Minimalista formatervük ellenére nekem tetszenek a svéd cégtől bérelt, amerikai motorral Németországban gyártott, Dániában használt dízelmozdonyok. A hangjuk különösen: erőt sugárzó dübörgés, de nem olyan hangosan üvöltős csörömpölés, mint a Csörgőé.

Az egykori Monarchiában a bécsi "M" sorozat volt a legnagyobb stílusikon a villamosok közt. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a homlokfal kiosztása hatással volt a budapesti 1500-as sorozat kinézetére is, mely később az acélvázasított kocsikat ihlette. A típus olyannyira klasszikus, hogy a bécsiek nosztalgiaként annyit megtartottak belőle, hogy akár egy teljes vonalat ki tudnának adni velük.

Az "M" sorozat viszont nem a semmiből, jött, hanem a bécsi Stadtbahn "N" sorozata ihlette, melynek egy múzeumban tárolt szerelvényét látjuk a fentebbi képen. Az eredetileg gőzvontatású, ma már csak metró- és vasútvonalak formájában létező Stadtbahnt a húszas években villamosította Bécs városa, de mivel nem voltak biztosak abban, hogy az új közlekedési eszköz sikeres lesz, a járműveket úgy tervezték, hogy akár sima villamosként is bevethetők legyenek. Bizonyos vonalakon át is jártak a tuják közé, de alapvetően megmaradtak a saját térfelükön, a  "sima" villamosvasútnak viszont annyira megtetszettek, hogy egyszerűbb és könnyebb kivitelben hasonló járműveket rendeltek: az előbb látott "M" sorozatot. 

A harmincas évek elején aztán az N sorozat húsz kocsiját véglegesen adaptálták a városi hálózatra, ez lett az "N60"-as altípus, melynek egy működőképesen fennmaradt példánya látható a fenti képen. Az adaptálás a villamoshálózaton nem szükséges elemek, például a távvezérlés kiépítését jelentette, később pedig a fékeket is a városi kocsikon megszokottra alakították. A helyiérdekű jelleggel bíró 60-as vonalon egészen a hatvanas évek végéig használták őket.

Az N/M típus a csehszlovák villamosüzemeknek is tetszett, úgyhogy a húszastól az ötvenes (!) évekig számos hasonló kinézetű járművet építettek. Ez a brnói kocsi a fenti képen 1941-ben kezdte pályafutását.

Sok másik nyugati várossal ellentétben Brüsszel nem a villamosüzem megszüntetésében látta a jövőt az ötvenes-hatvanas években, amikor a sínek közúti sávokra cserélése elég nagy divat volt. A versenyképesség megtartásához viszont egy modern járműre volt szükség, amit az amerikai PCC villamosok helyi viszonyokra adaptálásával hoztak létre. Az így kapott síndöcögények kisebbek voltak amerikai rokonaiknál, kinézetük pedig inkább a svájci "Standard" kocsikra hajazott. Az első brüsszeli PCC sorozatot '52-től '71-ig gyártották, a képen látható kocsi konkrétan 1956-os.

Tavaly decemberben teljesen véletlenül (más miatt voltam ott) végignéztem szüleimmel az év legrövidebb napjának végét Tihanyrévtől, logikus volt hát, hogy a rákövetkező napforduló előestéjét is a Balatonon töltsem. Illetve igazából nem volt ilyen cél, csak valahogy így jött ki :)

A Tihanyi-öbölből nézve az északi parti dombok mögött tűnt el kedvenc fúziós reaktorunk, körülbelül Nagyvázsony irányában. A Nap járását jól érzékelteti, hogy decemberben ezt még Balatonboglár felé tette, körülbelül 70 fokkal (dél)nyugatabbra.

A nézelődés helyszíne ezúttal is a Kelén nosztalgiahajó volt, mely az előző évekkel ellentétben nem Siófokról, hanem Füredről indult naplementés sétakörökre péntek-szombat-vasárnap (még nem minden este, mert a közlekedési vállalatoknál valamiért visszafogott menetrendű előszezon van júniusban, annak ellenére, hogy minden tele volt turistákkal). Ez a hajó elég halkan tud haladni, emiatt sokkal jobban hallani a hullámok megnyugtató csobogását, mint a települések közt járó gépekről, amiken általában üvölt a motor. A naplemente közeledtét jól jelezte, hogy a fehér vitorlák elkezdtek sárgásodni-narancsosodni. Nem tudom, hogy pontosan milyen szín ez, mert még mindig színtévesztő vagyok, de a csobogáshoz hasonlóan rendkívül nyugtató hatással van rám.

Mindig eldöntöm, hogy nem ugrálok fel fotózni/videózni félpercenként, hanem ülve, nyugodtan élvezem a pillanatot, és az utazás kb. kétharmadában sikerült is így tennem, ...

Csináltam már weboldalt a "gothai" villamosokról, illetve a keleti blokk számára ma már elképzelhetetlen példányszámban gyártott Tatrákról, most pedig az európai járműgyártás egy újabb érdekes fejezetét szeretném bemutatni, viszonylag kevés műszaki adattal, de rengeteg képpel.

A németeknek 1942-ben nem csak a természetes úton kiöregedett járműveket kellett pótolni, hanem azokat is, melyek harci cselekmények, például bombázás miatt estek ki a forgalomból. Ilyen esetekben nem lehetett válogatni: olyan típusra volt szükség, ami bárhova odatehető, ami bárhol elközlekedik! A gyorsan megtervezett, rendkívül puritán jármű aztán olyan jól sikerült, hogy a háború után nem csak az NSZK-ban gyártották tovább, hanem Lengyelországban is - mi több, utóbibban nagyobb számban, mint eredeti szülőhelyén: 

A német háborús villamos és lengyel utódai
A KSW és az N típus