HamPLÓ

Alice Cooper '88-89-ben nem kispályás módon tért vissza a porondra: Trash című lemezébe besegített a fél Bon Jovin túl majdnem a teljes Aerosmith is, a számok többségét pedig Desmond Child igyekezett slágerré alakítani, számos további zeneiparos - például Dianne Warren és Joan Jett - mellett. A maszkos rémmester két évvel később megpróbált újrázni - énekesek helyett viszont ezúttal inkább gitárosokkal vette körbe magát, konkrétan a "shred generáció" isteneivel: Joe Satrianival, Steve Vai-jal, Vinnie Moore-ral, Al Pitrellivel, illetve Slash-sel és a fél Mötley Crüe-vel.

A címadó szám klipje csak mérsékelten tudott mit kezdeni a drog- és öngyilkosságellenes szöveggel: egyszerre akart vicces és ijesztő lenni, ami persze nem sikerült, de még így is teljesen beleillett az MTV akkori kínálatába. Amikor először láttam, nem értettem, hogy a vége felé miért látunk még egy gitárost, amikor a szám közben már láttunk hármat (két szóló és egy basszus)? És aközben az Ozzy-s "júúú nóóó, aááááj nóóó" vokál közben miért mutatnak egy meredt szemü fickót? Jaaaa, hogy az maga Ozzy, a plusz egy gitáros meg Joe Satriani? Ez már eleve nem rossz vendéglista, pedig az akkoriban legnagyobbnak mondható sztár kimaradt a filmecskéből: a gitárszólót és filleket ugyanis Slash játszotta fel. Az persze jó kérdés, hogy ehhez képest kiket látunk a klipben: talán Al Pitrellit és Vinnie Moore-t? Akkoriban mindketten felbukkantak Cooper mester körül.

A Feed my Frankensteint a Wayne világából ismerhetjük, a klip is a filmhez kapcsolódik. Akárcsak a Hey Stoopidnál, itt se azokat látjuk a gitárszólót előadni, akik a lemezre feljátszották, pedig a zenészvilág két prominens tagjáról van szó: az imént hallott Joe Satrianiról, aki a lemez öt dalában is szerepelt, illetve nem kevésbé híres tanítványáról, Steve Vairól. Ja, és a Mötley Crüe-s Nikki Sixx basszusozik.

A múltkor kicsit szomorú voltam, hogy nem láttam Budaörsön An-2-est fel- vagy leszállni, de tulajdonképpen nem vesztettem semmit, hisz nyáron házhoz jöttek:

Mondjuk legközelebb poloskák ellen is szórhatnának valamit, mert borzasztó, hogy hetente hány bejön... az ember már szellőztetni se mer :-/

Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szeretem a három percnél hosszabb tömegközlekedési videókat. Tudom, hogy vannak, akik teljes TranszSzib dashcam filmeket lepörgetnek esténként, de én pár perc után mindig beléjük tekerek. A saját videóimmal is így vagyok: ugyan gyakran összeállítok négy-öt perces anyagokat, a végén mindig két perc húsz másodperc lesz belőlük. Most megpróbáltam ellenállni a kísértésnek, alig húsz másodpercet nyiszáltam le a majdnem kész videóból. Van benne rendes tuja, nosztalgia tuja, rendes busz, nosztalgia busz, egy kicsi HÉV, meg egy kicsi minden más:

UI: Eredetileg arról volt szó, hogy november 1-től szervezik ki a HÉV-et a BKV-ból, aztán mondták ismerősök, hogy 7-től, ezt is írtam a videóba tegnap. Ma viszont olvasom, hogy még csak most jegyezték be a BHÉV ZRt.-t... továbbra se látom át, hogy akkor most mi van.

A darmstadti "borsőrlős" bejegyzésnél írtam, hogy az ottani látogatásom a német vasútnak köszönhetően rövidre sikeredett. Most ezt részletezném kicsit, hogy ne mindig csak a csillogást lássuk a kinti tömegközlekedésből :)

A kinézett útvonalam ugyan kanyargós volt, de nem különösebben necces, hisz csak fővonalakat érintett: a Nürnberg melletti Erlangenből Würzburgon és Frankfurton át terveztem Darmstadtba eljutni. A jegyeket a neten vásároltam, és igyekeztem még az on-line felületen kikerülni az esetleges buktatókat (előre tervezett pályafelújítások miatti késések, túlfoglalt vonatok, túl rövid átszállási idők).

Mivel a Nürnberg-Würzburg vonalon már túl sokszor jártam, Bambergen át akartam menni - arra is volt épp közvetlen vonat, és nem jelzett problémát rá a rendszer. Aztán reggel a peronon mégis azt vettem észre, hogy a huszonpár kilométerrel arrébbról induló vonatra előbb 10, majd 20 perc késést írnak ki - nekem meg viszonylag passzentos csatlakozásom lett volna Würzburgban. A jegyautomaták útvonaltervező képességét kihasználva nézelődtem, hogy hova tudnám áttenni magam, ott láttam, hogy mégse lesz gond, mert a csatlakozó vonatomnak 40 perc késése van - és ekkor még csak reggel hat körül jártunk :D Vicces volt, hogy a kiírás arra figyelmeztetett, hogy a vonat hátsó részét lecsatolják Bambergben, ehhez képest szimpla Talent 2 jött, azaz a késés oka valószínűleg az volt, hogy a vonat fele elromlott/el se indult felénk.

Mindenesetre ha nincs pénztár és közönségszolgálati iroda, akkor érdemes az automatákat nyomkodni, mert azok ismerik az aktuális forgalmi helyzetet, és kiírhatják neked azt a késést, ami százvalahány kilométerrel arrébb várható. Amúgy általában egy-két kitérő útitervvel felszerelkezve szoktam elindulni, de most nem volt elég időm tervezgetni.

Schweinfurt környékére már fél óra lett a húsz perces lemaradásunkból, de nyugodt voltam... aztán egyszercsak bemondták, hogy túl sok a késésünk, ezért a vonat nem megy be Würzburgba; a következő állomáson szálljunk át a peron túloldalán álló vonatra, majd az visz tovább. Persze értem én, hogy szervezés szempontjából ez jó húzás, hisz a szerelvényüknek akkor már visszafele kellett volna mennie, de utasként utáltam, hogy újabb késéssel és tolongással lassítottak. És persze ez a szerelvény is csak épp akkora volt, amekkora, úgyhogy a képen látható komforttal tettük meg a hátralévő kilométereket. Az átszállásom szerencsére így is meglett - a lefoglalt helyemen ugyan ültek, de mivel a kocsi háromnegyede üres volt, hát leültem máshova :)

Ne tévesszen meg senkit a bejegyzés címe, nem Budapestről lesz szó :) Idén kimaradt a szokásosnak mondható berlini kirándulás az életemből, ezt a hiányt pedig azzal pótoltam, hogy végre megcsináltam a tavalyi útról szóló "tömköz" oldalt. Van benne szó szegecselt oszlopokról, esőről, Trabantról - de azért remélem, tetszeni fog:

Berlin 2015 júniusában I-II.
A sárga tömköz járművek és a csúszó határidők városa

Gyerekkoromban Kamaraerdőbe jövet/menet a 87-es buszon vagy a kocsiban ülve mindig abban reménykedtem, hogy egyszer tilosra vált az a lámpa (azt hiszem, fedezőjelző kivitelű volt, nem háromlencsés, de lehet, hogy tévedek), mely a Kőérberki útnak azon a szakaszán állt, ami kb. 60-70 méterre haladt el a budaörsi repülőtér pályavégétől.

Ahogy azt a "vigyázat, mélyrepülés!" tábla is jelezte, a leszálló gépek itt alacsonyra kerülhettek... volna - de nem tették, legalábbis én soha nem láttam azt a lámpát működni. A legmegkapóbb alacsonyrepülős élményem egy repülőnap volt, amikor viszonylag későn indultunk ki tesómmal, és épp akkor értünk nevezett szakaszhoz, amikor a Malév B737-ese áthúzott. Láttuk, hogy jön, és csak süllyedt, süllyedt, aztán rátolták a gázt, és a hajtóművek pont akkor kezdtek úgy istenigazán felpörögni, ahogy fölénk ért. Marha jó volt - kár, hogy akkoriban még nem fényképeztem/videóztam!

Idén ugyan megint nem volt Villamosnap, az immár rendszeresnek mondható főszezoni nosztalgiajáratok viszont őszre is áthúzódtak, úgyhogy elterveztem magamnak, hogy minden alkalommal kimegyek. Persze nem mentem :) Mindig volt valami (legtöbbször rossz idő), így lemaradtam a 436-os meneteiről, pedig azt a kocsit szerintem már évek óta nem láttam, a buszos és héves események pedig teljesen kimaradtak. Sikerült viszont összefutnom kedvenc 2624-esemmel, a 611-essel, de még egy tanulózó UV-val is (bár a videón az UV-s felvételek többsége már az 1956-os emlékjáratot ábrázolja):

A kezdőjelenet egy újdonsült kedvenc fotóhelyen készült: a 41-es kamaraerdei szakaszán néhány éve a Hosszúréti-patak alámosta a pályát. Vagy másfél évig egyvágányozás volt, de idén megcsinálták, és nem is néz ki rosszul!

Másfél hónapja feltöltöttem egy videót arról, hogyan evezik körbe a bambergi városházát lelkes sportemberek, de utólag már úgy érzem, hogy talán nem ezzel kellett volna kezdeni a város bemutatását :)

Bamberg neve hallatán legtöbbünknek valószínűleg a székesegyház ugrik be, ám pechemre arról pont nem tudok beszámolni - munkaidő után jutottunk el ide, és már be volt zárva. Szerencsére azért más látnivaló is akadt, ...

... hisz gyakorlatilag az egész belváros megőrizte középkori jellegét. Az itt a távolban látható templomot például a XI. században kezdték építeni, ...

... de ezeket a házakat se Norman Foster vagy Zaha Hadid tervezte. A favázas épületek a gyengéim, itt aztán megkaptam a napi adagomat belőlük!

A nálam az ilyesmire jobban odafigyelők szerint mostanra már tizenvalahány szerelvényből kiszerelték a vezetőfülkét az M4-en, de júniusban még kimondottan rá kellett készülni arra, hogy az ember elkapja az első "panorámavonatot". Volt is ám tolongás a szélvédő szabadon hagyott része előtt, úgyhogy ezt a felvételt a menekülőlétrát védő plexi résén át készítettem. Hogy a nem kimondottan metrónak való Újbuda-központ - Körtér távolságot érdekesebbé tegyem, elinduláskor elkezdtem kizúmolni - ettől nem hogy úgy tűnik, mintha nem közeledne a következő megálló, de egyenesen olyan, mintha távolodnánk. Persze a végén azért csak odaértünk :)

A 2015-ös év számomra talán legkedvesebb vonatos kirándulásáról már írtam itt a blogban, de egy saját oldalt is megérdemel a téma! Alapvetően a Szombathelyről Keszthelyre tartó, még mindig egzotikusnak mondható mozdony által vontatott GYSEV fürdősvonatot akartuk elcsípni, aztán úgy esett, hogy átautóztunk a Nagy-Bereken, el a rég nem létező Nagyatád-Barcs vasútvonal maradványai mellett, csak hogy láthassunk még egy hasonló mozdonyt a Dráva mellett. Aztán hazafelé Pécsett is megálltunk, hogy villamost nézzünk:

Bélavár, a Ludmilla nem
Dunántúli kirándulás 2015 júniusában