Tekintélyes gép ez a Ludmilla.. Hány darab van belőle nálunk?

@wracz: Négyet béreltek, kettőt elvileg visszaadtak nemrég - aki pontosabbat tud, szóljon :)

Kapásból egy életveszélyes szóviccel indítani egy dolog, de még meg is ismételni, hátha maradtak túlélők...

@SomiTomi: Anno ez volt a blogbejegyzés címe a videóval, nyertes csapaton meg nem változtatunk :)

A GySEV-nek mihez kellettek a Ludmillák? Háromkocsis személyvonatokhoz erősen túlméretezettnek tűnnek.

@nyelv-ész: A Gysev még tán valamikor a 80-as években feladta a dízelüzemét (addig volt Szergej, Csörgő és még Bzmot is), aztán hozzájuk került több vonal, és mindig a MÁV-tól kellett bérelni Csörgőket. A Csorna-Szombathely IC-szakaszra szereztek hát pár kölcsöndízelt a villamosításig - meg ha már voltak, Pécsre is lejártak, néha terheztek. Dögerős mozdony, de gyors is, villamos fűtést is tud, és még mindig halkabb, mint a Csöresz vagy a Szergej - a németek sokáig küzdöttek, mire rendes mozdonyt kaptak a szovjetektől, a Szergej nekik nagyon nem jött be, meg az első Ludmilla-sorozatok se; amit viszont kiharcoltak, azzal nem véletlenül voltak el az egyesítés után a nyugati oldalon is, meg némi átépítés után Hollandiában. Igazából a Szergej remot program helyett lehet, hogy a MÁV-nak is inkább ezeket kellett volna vennie :)

@Hamster: Ja, értem... Azt hittem, hogy ezek a dögök 40-50 kocsis tehervonatokat cibálnak, és csak mellesleg kötik őket személy elé.

@nyelv-ész: Itthon nem annyira jellemző a 40-50 kocsis teher, bár jó kérdés, hogy mekkorák vannak. Üresen asszem 500 méterig összeakaszthatnak akármit, de tele?

@Hamster: Oké, nyilván nem. Csak a mozdony teljesítménye miatt csodálkoztam. Meg nálunk a Szergej miatt reflexből ezeket a dízeleket tehervonatok elejére képzeljük. Nyilván a Szergej oda is lett tervezve, de a Lúd ezexerint sokkal univerzálisabb.

@nyelv-ész: A Ludmilla nagyjából azért született, mert az NDK nem tudott mindent magának legyártani. A szovjetek előbb odaadták nekik az igazából nekünk kitalált Szergejt, amit az NDK-sok igazából nem akartak (lassú volt és nem tudott vonatfűteni), aztán a TEP109-est, ami ugyan gyorsabb volt, de még mindig nagyon nehéz ÉS faküllős volt a német műszakiaknak (se villanyfék, se villanyfűtés, rossz ergonómia). Szóval a Reichsbahn eleve univerzális mozdonyt akart, a nem elég univerzális korai változatokkal csak szívtak. Aztán csak kihajtották a szovjetekből, amit kellett, a végén meg is szerették. A rendszerváltás után remottal kísérleteztek, ott megtörtént, hogy egy újabb orosz motor győzött a nyugati gyártmányokkal szemben :)