A darmstadti "borsőrlős" bejegyzésnél írtam, hogy az ottani látogatásom a német vasútnak köszönhetően rövidre sikeredett. Most ezt részletezném kicsit, hogy ne mindig csak a csillogást lássuk a kinti tömegközlekedésből :)

A kinézett útvonalam ugyan kanyargós volt, de nem különösebben necces, hisz csak fővonalakat érintett: a Nürnberg melletti Erlangenből Würzburgon és Frankfurton át terveztem Darmstadtba eljutni. A jegyeket a neten vásároltam, és igyekeztem még az on-line felületen kikerülni az esetleges buktatókat (előre tervezett pályafelújítások miatti késések, túlfoglalt vonatok, túl rövid átszállási idők).

Mivel a Nürnberg-Würzburg vonalon már túl sokszor jártam, Bambergen át akartam menni - arra is volt épp közvetlen vonat, és nem jelzett problémát rá a rendszer. Aztán reggel a peronon mégis azt vettem észre, hogy a huszonpár kilométerrel arrébbról induló vonatra előbb 10, majd 20 perc késést írnak ki - nekem meg viszonylag passzentos csatlakozásom lett volna Würzburgban. A jegyautomaták útvonaltervező képességét kihasználva nézelődtem, hogy hova tudnám áttenni magam, ott láttam, hogy mégse lesz gond, mert a csatlakozó vonatomnak 40 perc késése van - és ekkor még csak reggel hat körül jártunk :D Vicces volt, hogy a kiírás arra figyelmeztetett, hogy a vonat hátsó részét lecsatolják Bambergben, ehhez képest szimpla Talent 2 jött, azaz a késés oka valószínűleg az volt, hogy a vonat fele elromlott/el se indult felénk.

Mindenesetre ha nincs pénztár és közönségszolgálati iroda, akkor érdemes az automatákat nyomkodni, mert azok ismerik az aktuális forgalmi helyzetet, és kiírhatják neked azt a késést, ami százvalahány kilométerrel arrébb várható. Amúgy általában egy-két kitérő útitervvel felszerelkezve szoktam elindulni, de most nem volt elég időm tervezgetni.

Schweinfurt környékére már fél óra lett a húsz perces lemaradásunkból, de nyugodt voltam... aztán egyszercsak bemondták, hogy túl sok a késésünk, ezért a vonat nem megy be Würzburgba; a következő állomáson szálljunk át a peron túloldalán álló vonatra, majd az visz tovább. Persze értem én, hogy szervezés szempontjából ez jó húzás, hisz a szerelvényüknek akkor már visszafele kellett volna mennie, de utasként utáltam, hogy újabb késéssel és tolongással lassítottak. És persze ez a szerelvény is csak épp akkora volt, amekkora, úgyhogy a képen látható komforttal tettük meg a hátralévő kilométereket. Az átszállásom szerencsére így is meglett - a lefoglalt helyemen ugyan ültek, de mivel a kocsi háromnegyede üres volt, hát leültem máshova :)

És még nem volt vége: sikerült még több késést összeszednünk a frankfurti érkezésig, egy részét konkrétan a frankfurti pályaudvar bejáratán, ahol a képen látható helyzetben megálltunk, és... vártunk. Igaz, ekkor már tudtam, hogy hiába terveztem elég időt az itteni átszállásra, az a vonat elment, szóval mindegy volt, inkább nézegettem a felhőkarcolókat, és nem gondoltam arra, hogy várhatok majd' egy órát. A cél előtt látótávolságban megállás egyébként olyan érzés volt, mint a Keletibe érkezni; ott is mindig meg kellett állni a "százlábú híd" alatt, tökmindegy, hogy elővárosi vonatról volt szó, vagy nemzetköziről. A német vasút közelebb van, mint gondolnánk :)

Se fotós idő, se fotós kedvem nem volt, ezért inkább csak videózgattam, ha épp érdekes kocsikat - vagy éppen Airbus 380-ast - láttam valahol. Amikor van ülőhelyed, a vonatod pedig épp mozgásban van, akkor nagyon jó Németországban vasúttal utazni, de ha a kettő közül valamelyik hibádzik, akkor nem különbözik olyan nagyon a MÁV-tól :) Persze gyorsan hozzáteszem, hogy most l'art pour l'art vonatozgattam; ha sietnem kellett volna, nem teszek kerülőket szombat reggel, és nem nagyon szállok másra, mint ICE-re.