HamPLÓ

Nem tudom, más is hajlamos belelovalni magát olyan dolgokba, amelyeknek ugyan semmi tétje sincs, de mégis csinálni "kell" őket orrvérzésig, mert képtelenek vagyunk abbahagyni? Se elkészülni nem tudunk velük, se otthagyni őket.

Úgy kezdődött, hogy gyakorlás közben kicsúszott a kezemből egy blues menet, én meg felvettem wav-ba, mert az ígéretes riffeket, ötleteket néha fel szoktam venni, hátha öreg koromban lesz időm kiválogatni közülük a használhatókat, és kezdeni velük valamit (muhaha - hát mivel fogom akkor lejátszani az ifjúkori Polimer kazettáimat?). Na, de ezzel most rögtön kezdeni akartam valamit, úgyhogy elindítottam a Sonart. Kezdetnek kell valami dob alap alá... valami előregyártott jó lesz. Így. Hogy érdekesebben szóljon, ne a pattern elején induljon a gitár, hanem a közepén. Oké, ez megvan, akkor itt a riff. Nem, nem jó, újra. Nem, nem is ezt akartam, újra. Közben a riff szépen átalakult, már köze nem volt blues-hoz, úgyhogy valami erősebb dobot raktam mögé. A fene vigye el, ehhez meg nem passzol a riff ritmusa. Á, megoldjuk! Jajj, és erre a riffre eszembe jutott egy téma, rájátszom. Ejj, ez így hamis, próbáljuk újra! Na, ez meg késik. Újrázzunk! Basszus, most hallom, hogy késik a ritmusgitár...

Vegyük fel újra. És újra. Fenébe, lehangolódott a gitár, hamis a szóló. Vegyük fel újra. Eh, zavaró így egyszerre minden, kapcsoljuk le az egyik sávot. Na, most vegyük fel. Megvan. Ó, közben lett egy olyan ötletem, hogy... Na, ez is megvan (ez már másnap volt). Mi lenne, ha alányomnánk egy kis kétujjas meseorgonát, hogy ne lehessen annyira hallani a húrzajokat, mert az jó? Csesszus, a közben valahogy felhangolódott gitárhoz nem passzol a 440-re hangolt orgona. Hangoljuk kicsit el, csak pár klikk. Persze fel lehetne mindent újra játszani, de most csak szórakozom, nem kell nagyon komolyan venni! Így se tökéletes, de a Leslie szimuláció lebegtetése mellett nem hallatszódik annyira, király. Ez is megvan, mégsincs (nagyon) hajnal. Viszont hova tűnt a másik ritmussáv? Mi, letöröltem? De mikor?! Hurrá, wav-ban még megvannak a darabjai a munkakönyvtárban, próbáljuk meg abból összerakni! Hát... a hang megvan, de az időzítési infók nincsenek, próbáljuk egyenként a helyükre húzni őket! Na, új nap virradt ránk, de kész van. Jesszus, ehhez képest meg a másik ritmussáv késik. Meg siet. Mikor hogy. Húzogassuk kicsit, hátha összeáll (that's what she said). Közben van még egy olyan ötletem, hogy ide jó lesz egy ilyen téma. Mondom ide (újrajátszik). Mondom egy ilyen téma (újrajátszik). Basszus, elfelejtettem felvételt nyomni, a semmibe gitároztam, pedig most pontos voltam!! Na, végre kész, hallgassuk meg! Őőőőő... mikor csúszott el a dobhoz képest az első ritmussáv... is? Sebaj, helyrehúzzuk! Jé, már szombat van! Akkor most lefekszem aludni, és reggel folytatom. Á, de jót aludtam... ez meg tegnap óta esett szét, vagy csak éjszaka nem vettem észre, hogy az egyik ritmusgitár késik, a másik meg siet? (Kivéve akkor, amikor cserélnek.) Akkor próbáljuk helyrehúzni őket! Nyilván fel kéne játszani újra az egészet nulláról, de már fájnak az ujjaim. Túl akarok lenni az egészen, mert már az álmomban is ez a riff szólt. Na, ezt a szólót vegyük ki innen. Viszont kell valami a helyére, akkor mégiscsak gitározunk. Basszus, az egész sávot el sikerült csúsztatnom, megfordult a ritmus. Kapcsoljuk le a nem lényeges sávokat, próbáljuk meg úgy. Oké. Okkké... oké. Megvan. Kapcsoljuk vissza őket. Eh, nem megvan, hanem elvan ba...sszusból meg túl sok van a magasokhoz képest, húzzuk le. Most meg úgy szól, mintha koporsóból szólna. Na, helyrehúztam... így viszont már hallom, hogy az ütem közepétől sietek. A fülem tegnap óta fáj a fejhallgatótól, kívül-belül. Na mindegy, húzzuk helyre, aztán vegyük újra az első szólórészt, mert a végén az a vibrato elég... hát egy nagy túrót! Nem bírom abbahagyni, amíg nincs kész, de ez sose lesz kész, úgyhogy inkább feltöltöm úgy, ahogy van, hogy végre mást is bírjak csinálni az estéimmel - mert ugye klassz dolog a brikett, de akárhogy is csiszolgatod, sehogy se lesz belőle briliáns. Bár a 00:48-nál kezdődő részre büszke vagyok, ott sikerült megvalósítani azt a hangulatot, amit eredetileg elképzeltem:

Tanulság: négy hónap alatt nem fogsz újra megtanulni gitározni - ha az ujjaid egész jól mozognak is, pontatlanabb leszel, mint a MÁV. Plusz a géped lassú egyszerre lejátszani és felvenni, emiatt néha negyed másodpercekre megáll, te meg már ki is estél a ritmusból, mikor folytatja. Írd fel a bevásárolnivalók listájára, hogy kell egy erősebb masina... rögtön a rossz fényképezőgéped lecserélése mögé - még jó, hogy vannak hobbijaid, legalább van miért dolgoznod egész héten :)

Annak idején szívesen álmodoztam arról, hogy mit csinálnék a Moszkva térrel, ha szabad kezet kapnék. Elsőnek lebontottam volna a Retek utca/Dékán utca és a tér által határolt területen álló nem különösebben értékes házakat (ez nem az én ötletem, tudtommal régóta tervbe van véve, de a politikusok sose mertek belevágni), aztán minél kevesebb szintbeli kereszteződéssel vittem volna át a közúti forgalmat a tér alatt (mivel a villamosok és a gyalogosok nem szeretik a szintkülönbségeket, én az autókat vittem volna föld alá, kilőve a Krisztina körút kurfliját, ami mindig összeakad a Fasor felőli, illetve a Széna tér/Csalogány utcai forgalommal). Visszaállítottam volna a teret az óramutató járásával ellentétes irányba körbejáró villamosokat (kb. ahogy '90 előtt jártak), a 4-est a Délihez, a 6-ost pedig Budagyöngyéig hosszabbítva, de eltüntettem volna az 56-os '83 óta teljesen felesleges hurokvágányát. Ezután a járdákat oda tettem volna, ahol az emberek járnak, a zöldterületeket, szolgáltató létesítményeket pedig a kevésbé frekventált helyekre, hogy azok ne tartsák fel a forgalmat. Namármost nyilvánvaló, hogy ez mind nem valósult meg, de az alábbi oldalakon mégse ezen fogok siránkozni, hanem egyszerűen csak bemutatom a 2015 januárja és 2016 nyara közt lezajlott felújítás néhány pillanatát. Az esetleges politikai jellegű kommenteket meg valószínűleg ki fogom moderálni, mert a valóság mellé nem hiányoznak még a flamewar-ok is :)

A Márnemmoszkva tér átépítése I-II-III.
Az alagút betömésétől és a gyalogoshíd lebontásától az alagút kibontásáig...

Első rendes (nem átutazós) pozsonyi látogatásommal évtizedeket vártam; a másodikat nem akartam ennyire elhúzni, úgyhogy két és fél év után ismét ott álltunk Jazzcoollal a "kis nagyvárosban" - persze megint a sínek mellett:

A fentebbi fotót nem készíthettük volna el 2014 áprilisában, ez a híd ugyanis akkoriban elég komoly folytonossági hiánnyal küszködött:

Az 1890-ben elkészült Ferenc József-hidat a második világháborúban ugyan belerobbantották a Dunába, de utána többé-kevésbé helyreállították, és az Új-híd 1972-es megnyitásáig ez volt a város egyetlen folyami átkelőhelye. És nem csak közúti átkelőről volt szó, mert 1891-től 1985-ig egy egyvágányos vasúti híd is működött mellette, eredetileg a Pozsony-Szombathely vonal forgalmát szolgálva (maga a szerkezet egészen a bontásig a helyén maradt, de a vonatokat levették róla).

By Yusuke Kawasaki - originally posted to Flickr as Bratislava Old Bridge / Starý most, CC BY 2.0, Link

A legeslegújabb korban egyszerűen csak Öreg hídnak nevezett építményről 2008-ban tiltották ki az autókat, majd nemsokára mindenki mást is. Ez akkor épp nem volt nagy gond, hiszen már álltak a város új hídjai: a '92-ben átadott nyugati autópályahíd, a 2005-ben átadott Apolló híd, és persze a '85-ben elkészült, az innen levett vasútvonalat is hordozó Kikötői híd.

Az előző videót csak azért dobtam gyorsan be, mert nem sikerült elkészülnöm azzal, amit terveztem; ez a videó viszont tényleg jó, úgyhogy inkább ezt nézegessétek: a Nyírvidéki Kisvasutat örökítették meg a keskeny nyomtávú videózás bajnokai (ez nem gúnyolódás, tényleg nagyon szeretem "kopaszhaj71" és kollégáinak videóit!). Saját szavaikkal:

"A Nyírvidéki Kisvasúton 1997-ben filmeztünk először. Hosszú vonatok, tele utasokkal, lassújelek nélküli pályán. Egy évtizeddel később visszatérve megdöbbentő a változás. Leromlott pályán rossz műszaki állapotban lévő járművek közlekedtek, az eredeti pályasebesség felével, negyedével. Ez a kisvasút a falvak szívén vezet keresztül, ideális elővárosi vasútként működhetett volna az új évezredben. 2009. december 12-én az utolsó vonat is befutott Átrakóra."

A felvételek az én elég rossz emlékű (másfél órás késéssel visszaérkezés törött ablakú kocsiban, gyökkettővel zötykölődés közben mobilról zenét hallgató utasok társaságában, amikor egy bozóttűzön áthaladás a legjobb élményként marad meg) utazásom után készültek, de még a bezárás előtt, és néha annak ellenére is szépek, hogy - valljuk be - hihetetlen lepra, embernek nem való állapotokat mutatnak. Úristen, az a vontatási telep, az a műhely, azok a mozdonyok és kocsik... meg az állomások, a pályaállapotok :(

Ha tetszett, akkor nézzétek meg Kopaszhaj többi videóját is: sok-sok kisvonat, gőzösök és dízelpöfögők, hajtányok, na meg rengeteg szeretet a téma iránt!

Az előző videóból kimaradt, mert a rákevert zene elvette volna az értelmét: az ott kitolás közben látható tehergép (egyik) hajtómű indítása. Az első snitt végén hallható, ahogy egy jókora tücsökszerűség nekirepül a fényképezőgépnek. Ezért is lett vége ott a snittnek - továbbvideózás helyett pedig némi kapálózás következett :)

Az ingolstadti Audi-múzeum egyik fő látványossága egy több emelet magas páternoszter, melyben a cégcsalád különböző korszakainak gyöngyszemei utaznak körbe-körbe. 2016 nyarán a piros volt a téma - ilyen színű Audik, NSU-k, Horch-ok, DKW-k, Wandererek sorakoztak az "örökmozgóban":

Igazából nem csak az autók voltak szépek, hanem maga a körforgó lift is tetszett. Mondjuk elég speciális gépezet, nem sok további alkalmazási lehetősége jutott eszembe, miközben nézegettem :)

A páternoszter legérdekesebb járgánya szerintem az NSU Ro80-as volt, a legszebben meg persze el lehetne vitatkozni. Gondolom, van, akinek a Horch 420-as kabrió jön be, másnak a fel nem újított Wanderer W25K roadster, vagy valamelyik Quattro, ...

Ez is Gary Moore, csak nem épp blues! Kemény, mintha metál lenne, de azért dallam is van benne - kár, hogy nem sikerült visszatérnie ehhez a korszakához, mert szerintem teljesen egyéni volt... egyénibb, mint az x+1. blues lemez, ha szabad ilyet mondani. Egyébként a Queen Gimme the Prize-a mellett ez a szám volt az, aminél be kellett vallanom magamnak, hogy rettentően tetszenek ezek a "gitártépő" zenék - ez még a GnR, a Metallica és a Nirvana MTV-s áttörése előtt volt, amikor a metálosok még lesajnált népség volt :) Innen már csak apró lépés volt a Metallica meg a Motörhead...

Érdekes, hogy hogy megváltozott gyerekkorom óta a budaörsi reptér! Nem nagyon emlékszem*, hogy azelőtt - repnapokon kívül - vitorlázókat láttam volna itt, a kilencvenes években viszont megjelentek a csörlővel "fellőtt", aztán lelkesen termikelő gépek, és ma már fura lenne, ha nem lennének ott. Persze érthető, hogy korábban nem voltak jellemzőek a reptérre, hisz az '90-ig az MHSZ és a MÉM RSZ birodalma volt, komolynak mondható forgalommal**.  Akkoriban, ha ilyen halkan suhanó jószágokat akartunk látni, ki kellett menni Farkashegyre vagy Hármashatárhegyre, most viszont olyan sűrű üzem van, hogy szinte párhuzamosan szállnak fel és le, illetve néha hármasával keringenek odafent:

Ha jól gondolom, Super Blaník, Pirat, Góbé, K-7, K-8 típusokat látunk; utóbbi kettőt csak valószínűsíthetően, mert nem tudtam rendesen leolvasni a lajstromot a videóról :) A fentebbi filmecske egyébként csak melléktermék: a 41-esen közlekedő nosztalgia villamos két felbukkanása közti időt ütöttem el azzal, hogy kigyalogoltam a Kőérberki út szélére, és mozgáskoordinációs gyakorlatokat végeztem a zsebkamerával. Régebben be is mentem ilyenkor a reptérre, de ma már nem ismerek senkit odabent, mittudomén, mik a szokások, mit szabad, hova lehet menni, szeretik-e, ha valaki fotózik... A kintről filmezés így is annyira lekötött, hogy majdnem lekéstem a nosztalgia tuját :)

* ha valaki másképp emlékszik, szóljon, lehet, hogy csak én jártam mindig rosszkor ott
** ma már hihetetlennek tűnik, hogy néha hosszú tömött sorokban álltak az Ancsák, Zlinek és Kamovok ott, ahol ma alig van élet, állandóan hallani lehetett a Pilatus jellegzetes hangját, és teljesen természetesnek számítottak a kötelékműrepülés-gyakorlatok

Hat évvel ezelőtt morogtam egy sort amiatt, hogy a város egyik leghangulatosabb panoráma-lelőhelyén a nagy büdös semmi fogadja a legalább minimális civilizációra számító érdeklődőt. Régen BKV-busz járt ide fel, volt turistáknak való büfé, most viszont maximum pár elvetemült hegymászó biciklistát kell kikerülni a felvezető másfél sávos úton... de persze ennek ellenére még mindig megéri feljönni!

Gyerekkoromban egy amerikai filmben láttam egy jelenetet, amelyben este valami hegy tetejéről néztek le egy laposan elterülő, látszólag a végtelenig tartó városra, pontosabban annak fényeire. Nagyon tetszett, és fogalmam se volt arról, hogy csak idáig kellene eljönni ugyanezért :) Persze a Gellért-hegy se rossz, de más.

By Solymári - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=50165629

És térjünk vissza a bevezetőre: annak idején fájlaltam, hogy a kiépítetlenség, és a gondozatlan fák miatt a legjobb fotólehetőség úgy adódott, ha az ember felmászott egy beton pingpongasztalra (vagy mire) a tulajdonképpeni hegytető és a kicsit lentebbi út közt. Ehhez képest nemrég egy kilátót is ideépítettek! Igaz, nem a legmagasabb pontra, és igaz, hogy a fák még így is kitakarják a full panorámát, de amikor kilátót kívántam ide, a jelek szerint nem specifikáltam elég pontosan a paramétereit :)