HamPLÓ

Két éve a nyaram a dízelmozdonyok bűvöletében telt: az addigi kedvenc Púpos és Nohab mellé új szerelem érkezett, Ludmilla képében. A 3000 lóerős gépek akkoriban Csorna és Szombathely közt vitték az IC-ket, illetve Pécsre ugrottak le gyorsvonattal; idén azonban új feladatuk lett: a Balaton északi oldalára, konkrétan Keszthelyre járnak. Ezt meg kellett nézni!

Tulajdonképpen szerencsénk volt az időjárással, mert majdnem végig napsütésünk volt, remek hátteret adó felhőkkel - csak a szél ne lett volna... Szépen rázta az állványt, no meg a szélzajról is gondoskodott. Viszont a gyeseves vonat marha jól néz ki a piros mozdonnyal a zöldben!

Nem konkrét fotóhelyekre mentünk, inkább több előre kinézett közül válogattunk az alapján, hogy adott pillanatban épp melyik tetszett. Közben bónuszként néha random fogás is volt, mint ez a Tapolca felé tartó remot Dacia. Bent a város vasútállomásánál még egyszer el sikerült csípnünk a Ludmillás vonatot is, amire annyira nem számítottunk, hogy csak akkor vettük észre, amikor elkezdett kigyorsítani az állomásról. Volt ám nagy kameraelőpakolás, gépbekapcsolás, meg minden :)

Gyerekkoromban a műbőr ülésekhez odaragadás alapélmény volt, ha nyáron tömegközlekedtünk. Persze a Trabantban, illetve később a Daciában se volt légkondi, de ott legalább ha mozogtunk, a letekert ablakon elég levegő be tudott jönni, így elmaradt a szauna. Pedig addigra már elkezdték nagyobb nyitható felülettel szerelni a BKV Ikarus-ait a régi, kicsi nyílások helyett - ami a KGST-n belül szinte luxusnak számított, mert az NDK például jellemzően nyitható rész nélküli ablakokkal rendelte a buszait. Persze ott általában hidegebb is volt - ha meg nem, a dolgozó nép összeszorított foggal tűrt :-/ Mostanában elkezdtük alapnak tekinteni a klimatizálást - de mit volt régen, amikor nem volt ilyesmi? Nézzünk körül a villamosok.hu képeinek segítségével!

Az egyik lehetőség a nyári kocsiszekrény volt: az alvázra télen zárt kasztnit, nyáron pedig ilyen majomketrec jellegűt csavaroztak - hátránya volt, hogy a másikat közben tárolni kellett valahol. A képen látható pótkocsit egyébként később motorizálták, és "hamis" pályaszámmal ma is megvan, a most éppen zárva levő Közlekedési Múzeum gyűjteményében.

Persze a zárt kasztnihoz is tartozhattak lehúzható ponyvák, rolnik. Ezek használata ugyan a kilátás rovására ment, de hát valamit valamiért!

A régi képeket nézegetve látszik, hogy némelyik villamoson egyszerűen csak függönyöket akasztottak fel odabent:

A hét elején volt egy másfél órás buszos utam Lengyelországban; a sárga függönyös Setrában hangulatfokozásként kizárólag a nyolcvanas évek zenéi szóltak. Először nem is figyeltem oda rá, el voltam foglalva a tájjal, csak kicsit később tűnt fel, hogy "mi ez a Modern Talking, amiben nő énekel? ja, tényleg: C. C. Catch!"... Utána meg már nem bírtam nem odafigyelni arra, hogy mi szól. Maradandó sérülést nem okozott, de nem menekültök meg, most ti is kaptok egy adagot azokból a zenékből, amik akkoriban elkerülhetetlenül szóltak mindenütt :P

Töredelmesen bevallom, nekem a Modern Talking első lemezei még tetszettek is, de azért vicces volt, hogy teljesen ugyanazt a zenét hányszor adták el újra és újra. Na, meg az a haj szegény csajon :D

A Tarzan boy a kvintesszenciája a nyolcvanas évek italodiszkójának, de valahogy nem bírom utálni, a szintik hangszíne, a megszólalás meg ma is tetszik. Tisztességes iparosmunka, ami nem akar többnek látszani?

Ez a szám ugyan nem szólt a buszon, de annak idején édesanyámék valamelyik bulikazettáján a Tarzan boy előtt vagy után volt, és nagyon berágódott. Őszintén megdöbbentem, hogy a youtube-on rákeresve azonnal kijött eredménynek; azt hittem, ez valami sikertelen dolog volt, amit egyszer véletlenül lejátszottak a Kettőtől ötigben, és senki más nem ismeri, de rögtön több verzió is fenn van!

Miskolcnak manapság másfél villamosvonala van: az 1-es, ami a Tiszai pályaudvartól Felső-Majláthig megy, és a 2-es, ami nagyrészt ugyanaz, mint az előző, csak nem megy végig, hanem útközben bekanyarodik a Vasgyárhoz egy, az óramutató járásával ellentétes irányban bejárt hurkon át, majd onnan visszamegy a Tiszaira. És hogy még érdekesebb legyen, időnként van egy 0-ás vonal is, ami csak a 2-es vasgyári betérőjét járja:

Igazából talán nem is nulla ez a viszonylatjelzés, hanem az útvonal kör jellegére utal: ugyanott végződik, ahol kezdődik. A járat 1970-ben indult, amikor a Lenin Kohászati Művek még a város legfontosabb üzeme volt. 1989-ben megszűnt (már hogy a járat), majd 2012-ben újraindult, de (villamospótló) busszal - csak hogy aztán két hónap múlva megint megszűnjön. 2014-ben ismét elindult, a 2-est pótlandó, az ugyanis hétvégén nem járt. 2015 első felében aztán újra lett hétvégén 2-es (óránként egyszer), de mellette a 0-ás is megmaradt. Végül a nyári menetrendváltással tűnt el ismét...

2015 márciusában ezt a kegyelmi állapotot sikerült elcsípnünk: már volt 2-es szombaton, de még volt 0-ás - itt éppen az Újgyőri főtéren állnak egymás mellett. A 2-es innen keletnek, azaz nekünk balra indult tovább, a 0-ás  pedig jobbra. Ahogy látható, a Tatrának nem is volt táblája elöl, csak oldalt hirdette nullásságát.

Annak idején bemutattam az "Ácstól-Bécsig" túra highlightjait, a Westbahnhof utolsó igazán forgalmas estéjét, és a tizennyolc kocsival lassan szolmizáló Taurus-t, most pedig itt van annak a szép hosszú napnak néhány további nagyvasúti pillanata. Nem kell félni, több videó már nem jön ki az aznap felvett dolgokból :)

Bár nem volt rettentően bereklámozva (például ha jól láttam, a 2-es villamos megállóiban nem volt menetrend hozzájuk), az idei Múzeumok Éjszakáján számos régi közlekedési eszköz járta Budapest utcáit. Három villamos: a 2624-es, a közelmúltban felújított 611-es, és az ex-debreceni-ex-budapesti Bengáli; egy nosztalgia ZiU-9-es troli, az Ikarus 180-as csuklósbusz, illetve a gödöllői vonalon az M.VIII-as "Uborka" HÉV motorkocsi.

Az Örs vezér tere túl messze volt nekem, úgyhogy Jazzcoollal a belvárosra korlátoztuk a vadászterületet, így is volt mire várakozni mit látni :) Viszont az időjárás kiszúrt velem: olyan szél volt, hogy az berezgette volna az állványt, úgyhogy kézből videóztam:

Ami még kellemetlenebb volt, hogy nem csak simán szél, hanem kimondottan hideg szél fújt; nem is erőltettem a dolgot sokáig. 2015-ben eddig volt másfél hét full kánikula, és ezzel a nyár le is tudta magát, lelépett vakációzni? Persze azért van remény: májusban volt egy kis november, ez a június huszadika inkább októberi hangulatú volt... augusztusra talán elérjük az augusztust :)

A 41-es villamosról viszonylag gyakran írok, általában délutáni/esti kikapcsolódás jelleggel. Régebben a járművek miatt mentem oda, mostanában inkább a hangulat okán, hiszen kevés helyen van közvetlen átszállási lehetőség (a lehetőségnél meg is szoktam maradni) villamosról lóra (kecskével és csüngőhasú malaccal megtámogatva).

Mostani látogatásom apropója az volt, hogy típuscsere történt: a Ganz ipari csörömpölők helyét átvették a csehszlovák konfekcióvillamosok. Volt már ilyen, többször is, de ez most nem ideiglenes változás - pontosabban fogalmazzunk úgy, hogy nem átmenetinek van tervezve. Ősztől elkezdenek járni a CAF-ok a városban, régebbi kocsik helyét átvéve, a Lánchíd aluljáróját pedig már szélesítik, hogy ne csak Ganzok férjenek át biztonságosan rajta - addig a 41-es úgyis csak a Clark Ádám térig jár, aztán pedig mehet a Batthyányig, Óbudáig, vagy ameddig épp készen van a Fonódó. Szóval valószínűleg maradnak a Tatrák itt.

Fontos megjegyezni, hogy a zajos, ugráló-csattogó Ganzok kicsit halkabb, kevésbé ugráló-csattogó Tatrákra cserélése nem az első minőségi upgrade, ami a csehszlovák járművekhez köthető a 41-esen: 1984-ben ugyanezzel a típussal cserélték le az addig itt járó kéttengelyeseket! Mi több, 1979-ben itt kezdték tesztelni a prototípus szerelvényt, majd a sorozatgyártott példányok is Budafok kocsiszínbe érkeztek, és itt lettek lepróbálva  (aztán másutt kellettek, így '88-ban jöttek az UV-k, majd 2007-ben a Ganz csuklósok). A fenti kép idilljét amúgy balról nem random törmelék szennyezi, hanem épp lomtalanítás volt Rózsavölgyben...

Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll:

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket is elkapta a felhők karcolása utáni vágyódás: ekkor épült toronyház Szolnokon, Debrecenben, Gyöngyösön, Miskolcon, Újpalotán - meg ahol még elég rámenős volt a tanácselnök, hogy kiharcolja. Valahol persze érthető ez a vágy, hiszen építésznek és építőnek egyaránt kihívás egy ilyen épület létrehozása, az eredményt pedig büszkén lehet mutogatni. Az NDK-t például telepakolták hasonlókkal, annak ellenére, hogy a magasabbakhoz még liftet se tudtak gyártani...

A házat Jugoszláviából importált módszerrel építették, ám technológiai hiányosságok miatt a szerkezet már a nyolcvanas években gyengülni kezdett. Több helyütt csak annyit írnak, hogy tömítőanyag korrodálta a tartószerkezet bizonyos részeit, másutt viszont kifejtik, hogy a kivitelező megváltoztatta az említett tömítőanyag összetételét az eredetileg előírthoz képest, ez vezetett gondokhoz - eközben az eredeti technológiával épült házak vígan állnak ma is az egykori Jugoszlávia területén...

Mindenesetre az épületet 1990-re kiürítették, egy ideig őrizték, aztán elkezdték kibelezni, megerősítették, eladták, úgy döntöttek, hogy lebontják, aztán mégse kezdték el. Persze vannak ilyen és még ilyenebb "szellemtornyok" a világban, de itthon a közelébe se érhet semmi!

Amikor Interszitivel a múltkor a Balaton déli partjáról spontán ötlet nyomán elindultunk Szombathely felé, Keszthely környékén azt hittük, napszúrást kaptunk: a harmincöt fokos tűző napon a mezőn túl mintha valami szavannai fasor állt volna!

Sajnos nem fotóztam le a látványt, mert amikor három hét múlva véletlenül arra jártunk, már elveszett az afrikai hangulat. Igaz, hidegebb is volt :)

Lehet, hogy az előző alkalommal tényleg hőgutát kaptunk? Vagy csak mivel akkor másfelől jöttünk, másik részét láttuk a fasornak, amit jobban felnyírtak? Vagy csak a megvilágítás tette? Mindenesetre bár már jártam erre korábban, akkor nem tűnt fel a 120 éves fenékpusztai feketefenyősor, pedig klassz látvány!

Egy ideje már szerettem volna egy kicsit lassabb tempójú, nem annyira ugrálós-vágós videót csinálni, és most asszem sikerült :) Roncsvontatás (tolás) a Bartókon, random Muki-spotting, csikorgó sínek, porfelhő és fennakadások, meg egy 41-es, még Ganz csuklóssal - azóta ugyanis Tatrás lett a vonal. Bővebb információk feliratok formájában: