HamPLÓ

Egy ideje már szerettem volna egy kicsit lassabb tempójú, nem annyira ugrálós-vágós videót csinálni, és most asszem sikerült :) Roncsvontatás (tolás) a Bartókon, random Muki-spotting, csikorgó sínek, porfelhő és fennakadások, meg egy 41-es, még Ganz csuklóssal - azóta ugyanis Tatrás lett a vonal. Bővebb információk feliratok formájában:

Mára egy kikapcsolódós, nem-okosítós, nem-vaskerekűs bejegyzéssel készültem, pusztán esztétikai örömök miatt - a múltkor valami mást keresve elszörfölődtem az adott témától a wikipedián, és valahogy ennél a képnél kötöttem ki:

"Map of Jupiter" by NASA/JPL/Space Science Institute - From http://www.nasa.gov/multimedia/imagegallery/image_feature_539.html. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

Alapvetően egy kettévágott cseppkövet képzelnék ilyennek, de ez itt nem az, hanem a Jupiter déli féltekéjének képe, a Cassini felvételeiből összeállítva. Középen az óriásbolygó déli sarka, a látható rész széle pedig az egyenlítő. Ugyanaz, mint amit ezer helyről ismerünk, csak más szögből, így valahogy mégis teljesen más...

"790106-0203 Voyager 58M to 31M reduced" by NASA - http://nix.larc.nasa.gov/info?id=PIA02855&orgid=10 This image or video was catalogued by Jet Propulsion Laboratory of the United States National Aeronautics and Space Administration (NASA) under Photo ID: PIA02855. This tag does not indicate the copyright status of the attached work. A normal copyright tag is still required. See Commons:Licensing for more information. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

Őszintén szólva nehezemre esik elhinni, hogy egy kertészeti kiállítás tömegeket vonzó rendezvényként működhet, melyre a rendező város évekig készül, és melyre az ország többi részéből több millió látogató érkezik, de Németországban pontosan ez a helyzet a Bundesgartenschau - avagy rövidebben BuGa - esetében. Kétévente rendezik meg, tízévente ráadásul nem csak szövetségi, hanem nemzetközi szinten, Nemzetközi Kertészeti Kiállításként (IGA). A műfajnak a XIX. századig - vagy talán még régebbre - visszanyúló hagyományai vannak, és bár napjainkra az érdeklődés csökkenőben van, újra és újra megrendezik ezeket a bemutatókat, átalakítva a rendező városok képét és életét!

„Schwerin Schlossgarten 2009“ von Backslash - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

És ilyenkor nem csak egy parkot vagy erre kijelölt kiállítási területet virágoztatnak fel - többek közt szó szerint is -, hanem komoly infrastrukturális beruházásokat eszközölnek, sokszor extra turistavonzó látványosságokat is felépítve. Mintha valami mini-olimpiáról lenne szó, ahol nincs államokon átívelő korrupció, izé, senki nem doppingol, jajjmár atléták helyett kertészek és tájépítészek versenyeznek.

Kis és nagy méretben is vannak nyomai annak, hogy milyen lelkesen készül fel egy-egy város: Stuttgartban az 1939-es, akkor még birodalminak nevezett kiállításra többek közt 24 új villamos motorkocsit is beszereztek, melyeket máig Gartenschauwagennek, azaz "kertészetikiállításkocsinak" hívnak; persze a hetvenes évek óta csak nosztalgia üzemben találkozni velük.

„Tazzelwurm vom Killesbergturm“ von Sven Dittmar - Eigenes Werk. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

De más síndöcögény is épült a Reichsgartenschaura: a tulajdonképpeni kiállítási helyszínen, a killesbergi parkban ma is közlekedik a 381 milliméteres nyomtávú kisvasút, vasár- és ünnepnapokon ráadásul gőzös által vontatva (egyébként dízeleznek). A vontatójárművek ugyan nem eredetiek, de a kocsik igen!

„Bundesarchiv B 145 Bild-F011320-0002, Stuttgart, Bundesgartenschau, Seilbahn“ von Bundesarchiv, B 145 Bild-F011320-0002 / CC-BY-SA. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

A második világháború után többek közt Baden-Württemberg fővárosa próbálta feltámasztani a kertészeti kiállításokat, Deutsche Gartenschau néven. Ez természetesen jókora vállalkozás volt, melynek én csak egy közlekedési jellegű elemét említeném: egy, a kiállítási terület fölött húzódó libegőt.

Nem is tűnt fel, hogy már több mint három éve nem csináltam képes-videós vasúti "vegyesfelvágottas" oldalt - ráadásul mindezt úgy, hogy a képek még régebb óta, három-négy-öt éve vártak arra, hogy valamit írjak róluk, és feltöltsem őket! Igaz, azóta inkább tematikus oldalakat csináltam: az újra előkerülő Nohabról, Púposról, egyik kirándulásról, másik kirándulásról, utazásokról, a GYSEV régi-új nagydízeléről... Ezekhez az oldalakhoz képest most csapongás következik - menetrend szerinti és különvonatokról, nosztalgiákról, teherekről:

Magánvasutaktól vasutas magánutakig
Vasutas vonatkozású vegyesfelvágott, tizedszerre is

Utálok magyarázkodással kezdeni egy bejegyzést, de szeretném leszögezni, hogy az alábbiaknak semmi köze sincs a mostanában különböző fórumokon zajló "milyen járművek közlekedjenek majd a hármas metrón, és miért hülye az, aki mást mond" című bohózathoz. Egyszerűen nem vagyunk egy ligában Münchennel közlekedési beruházásokban - bár azért a négyes metró körtéri megállóját mintha már láttam volna valahol ;)

Egészen egyszerűen csak lelkendezni akartam egy sort, hogy tavaly nyáron - sok év kihagyás után - ott járva mennyire megtetszett a müncheni közlekedési vállalat C típusú metrószerelvénye. Ő lenne az:

„Munich subway C-Zug“ von Florian Schütz - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons.

Nem a kinézetről van szó, mert az egy metrókocsinál nem elsődleges (pláne, hogy a következő generáció szerintem dögösebben fog kinézni), hanem arról, hogy életemben körülbelül először éreztem azt, hogy nem egy szardíniásdobozban utazom, aminek a falára alibiből lyukakat vágtak:

von LepoRello (Eigenes Werk) [CC BY-SA 3.0], via Wikimedia Commons

Amikor huszonpár éve először használtam a müncheni metrót, furának találtam a vonatokon megszokotthoz hasonló "páholyos" elrendezést. Később egyszer sikerült az olimpiai parknál egy Bayern München meccs után hazafele induló tömeggel összefutni, meg persze az Oktoberfest is megvolt, és bár tényleg szűk volt, de azért alapjában véve működni látszott ez a székezés. Viszont ahogy elnézem, ebbe a típusba már kicsivel több állóhelyet terveztek be :)

Legutóbb 2014 májusában jártam Borsod-Abaúj-Zemplén megyeszékhelyén, amikor még szó szerint csak egy-két Skoda alacsonypadlós közlekedett, 2015 februárjában azonban már ők alkották a flotta gerincét. A Tatrák már csak a 2-esen mozogtak, E1-esből pedig egyet se láttam. Állítólag tanítási napok reggelein egyszer-egyszer még beugrottak, ha szükség volt rájuk, de nekem már nem volt szerencsém egyhez se. Viszont szerintem egész jókat fotóztam este:

Miskolc - a Tatrák utolsó hetei
Gyors látogatás 2015 februárjában

A múltkor két kép és egy áthúzás erejéig láthattuk a Nohab-GM Alapítvány (egyik) mozdonyát, de a téma megér még egy bejegyzést: nem követtük végig a különvonatot, de egyszer azért még el tudtuk csípni Zirc felé tartva.

Az, hogy a fűben állva féltucat ember fotózza a vonatot, a jelek szerint a másik irányból nézve is érdekes látvány lehetett, mert jópáran lefotóztak bennünket :)

Ég a napmelegtől a Balaton-felvidék sarja, tikkadt fotósok várakoznak rajta... a távolban megjelenő szerelvény olyan volt, mint egy látomás - a kürt hangja viszont biztosan jelezte, hogy ez nem a napszúrás egyik tünete, hanem tényleg mindjárt fotóznivalónk lesz :) A többiek azt is mondták, hogy ez az eredeti amerikai kürt, nem MÁV-egyenduda - én sajnos nem tudom megítélni ezt, csak azt tudom, hogy volt egyfajta hangulata!

A diósgyőri vár és a miskolci belváros után másféle látnivalókat szeretnék bemutatni: a vasgyár köré épített kolóniát. Már többször említettem, hogy imádom a téglaborítású épületeket, és itt bizony ez az uralkodó építési mód:

Rokona ez a telep Ostrava-Vítkovicének, vagy a felső-sziléziai iparvidék számtalan hasonló, mesterségesen kialakított településének, és a hangulata is hasonló: a virágkor rég elmúlt, de azért még mindig van benne valami megkapó!

Persze a XIX. század második felében az akkori Diósgyőr és Miskolc közt (közigazgatásilag előbbihez tartozott, de fizikailag elkülönült tőle) felépített gyár kisebb volt, mint az ostravai Rudolfshütte, vagy az említett sziléziai iparvidék üzemei, de ettől csak emberi léptékűbb lett a mellé épített lakónegyed.

Ismeretlen - http://mek.oszk.hu/01200/01202/01202.pdf: „Diosgyor Gyarmat 01”. Engedély: Közkincs, forrás: Wikimedia Commons

Pontosabban lakó- és kiszolgálónegyed, mert nem csak lakóházak épültek, hanem kórház, fürdő, óvoda, iskola, vendéglő, vágóhíd, templomok - egy majdnem önellátó, a kor átlaga fölötti színvonalú település. A környékről is jöttek értelemszerűen ide dolgozni, de azért nem lehetett szimplán "örülj, hogy adtunk munkát, oldd meg magad, hogy munkakezdésre ott legyél" alapon egy ekkora gyárat működtetni!

Mivel csak turista voltam, és a telepnek csak egy részét érintettem, komoly benyomásokat nem tudtam szerezni - aki ilyesmire vágyik, ide kattintson!

Persze a funkciótól, illetve a felhasználóktól, lakóktól is függ, hogy egy épület így néz ki manapság, vagy...

Annak idején minden tanítási napon átmentem legalább kétszer ezen a helyen, manapság viszont jó, ha havonta egyszer van errefelé dolgom - és amekkora felfordulással jár a Budaörsi út bevezető szakaszának - az egykori Osztyapenkónak (elvileg t-vel kellene mondani, de annak idején csakazértse úgy mondtuk) - az átépítése, ennek tulajdonképp roppant mód örülök is.

A gyalogos felüljáró arrébbköltöztetését annak idején bemutattam, és néha azóta is ránézek a csomópontra. Érdemes volt például megörökíteni az átmeneti állapotokat, amikor alapjában véve még minden a régi volt, de az egészet már körülásták, és erre a feltúrásra engedték rá a buszokat, gyalogosokat (néha ugyanoda, mert rosszul raktak le egy-egy korlátdarabot):

Áprilisban aztán már elkezdték az aluljárórendszer keleti felét csinálni. A kép készítése óta állítólag elvitték a felüljáró régi lépcsőjét, szóval gondolom a látkép megváltozhatott :)

Ebben a felállásban a legszebb az volt, hogy a buszmegállót arrébb tették pár száz méterrel, az odavezető utat pedig az ellenkező irányba kerülve jelölték ki, aminek köszönhetően persze a gyalogosok mindig átvágtak ott, ahol nem kellett volna. Mert ugye papíron lehet, hogy jól néz ki, hogy százötven méter helyett gyalogoljanak négyszázat (meg még százat a még távolabb helyezett megállóhoz), mert úgy biztonságos, a valóságban azonban az emberek sajnos nem szórakozásból, szabadidejükben gyalogolnak...

Mivel ez a videó is másfél hónapos, asszem lassan ideje lenne megint elnézem ide, hátha azóta már a másik oldalon dolgoznak...

Tavaly nyáron nem csak néhány további villamosüzem került fel az "itt is jártam már" listámra, de közlekedési múzeumból is sikerült párat kipipálnom. A nürnbergi villamosgyűjteményt egy fáradt és forró szombat délelőtt látogattam meg, és irigylésre méltónak találtam, hogy milyen sok járművet meg sikerült őrizniük - majd működőképes állapotba hozni. Sok embernek sok munkája van ebben, és büszkék is rá - joggal!

Historisches Strassenbahndepot Nürnberg
A nürnbergi villamosmúzeum