Idén január 16.-ikán járt utoljára SGP normál utasszállító menetben, azóta már csak különcélra mehet ki.

@ubk: Azokban a napokban, amikor ott voltam, valaki írta, hogy láttak egyet reggel, de nem tudtam megerősíteni, pontosabban nem volt annyira fontos. De azért majd az E1-esek búcsújáról is lesz egy bejegyzés, megérdemlik, egész szépen kibírták a hosszúra sikerült ugrást a Bengálik és az alacsonypadlósok közt. Pedig csak pár évről volt szó, nekem a végére miskolci tuják lettek - nem tudom, a helyiek hogy voltak ezzel.

@Hamster: sokan a 12 év alatt nem tudták megszokni az ajtóműködtetését, nem értették meg, hogy nem a járművezető csukja be az orruk előtt, hanem a fotocella. Az utasok annyira nem is szerették a szűkössége miatt, de azért értették, hogy szegény ember vízzel főz, s ez mégiscsak kellett, hogy a Bengálikat kiváltsák. Amolyan megtűrt idegen volt sok ember számára.
Mi vezetők szerettük, mert nagyon egyszerű volt a kezelhetősége, s a korához képest sok jó dolog volt benne, pláne a nagy öregek szerint, akik Bengáliról ültek rá át.
Nekem az tetszett az SGP-ben, hogy soha nem hagyta cserben a járművezetőt. Az Osztrákok olyan gépet alkottak, ami csak akkor nem ment el, ha nincs alattad sín, feletted meg felsővezeték. Lehet, hogy aksi nélkül és csak kézifékkel tudtad megmozdítani, ha már minden elromlott, de legalább saját lábán le tudtad hozni (utasok nélkül) , s nem kellett csatolni. - az nagyon ritka dolog volt, hogy csatolni kellett egy rossz SGP-t.
Ha pl a Geamatik, az egyik legbonyolultabb elektronika elromlott (ami a fokozatokat kapcsolta), még azt is ki lehetett iktatni, s közvetlen kapcsolással meg tudtad mozdítani.
De ezekre ritkán került sor, nagyon egyben voltak ezek a kocsik. Ha meg azt nézzük, hogy mennyi karbantartást kaptak itt (holnap is akarok dolgozni a cégnél, ezért nem mondok semmit ;) ), maga a csoda, hogy ilyen jól működtek ahoz képest :)