HamPLÓ

A múltkor volt egy felelőtlen ígéretem, miszerint egyszer majd csinálok egy külön weboldalt az áprilisi II. Goldtimer Nyílt Napon látott régi gépsárkányokról. Valami olyasmire gondoltam, mint ez az oldal... vagy ez. Nos, kicsit jobban belegondolva rájöttem, hogy valószínűleg soha nem fogok eljutni odáig, hogy megtegyem ezt, úgyhogy úgy döntöttem, inkább elsütöm őket itt a blogban :)

A szokásos módon számítok a közönség értő segítségére, hogy elmondják/kiegészítsék/kijavítsák, mit is látunk pontosan. Nekem ez itt például egyszerűen csak egy "állólámpás Merci", de azt is látom, hogy nem a közönséges verzió (W114/115), szóval úgy tippelem, inkább a kicsit felsőbb kategóriás W108/109 lehet.

Ugyan a fényszóró/helyzetjelző/index kombók miatt olyan, mintha két ijedt ufó ülne a lökhárító két szélén, ez a Lancia Flavia meglehetősen tetszett. A forgalmijába vélhetően "fekete tükör" van színnek beírva, simán lehetne borotválkozáshoz használni :)

A Jaguar Mark 2 (?) valamelyik felmenője pók lehetett, így lett nyolc "szeme". Vajon milyen lehet a motorhangja?

Az előbbiek után nehéz szépet mutatni, de én azért megpróbálom ;) Ez itt egy ponton-Moszkvics, ha jól sejtem, 403-as. Ezek a jószágok új korukban is ilyen marha jól néztek ki, vagy csak a mai technikákkal tudnak ilyen fényezést adni nekik?

Jó szeszélyes időnk van idén... és ami azt illeti, tömegközlekedésileg is ránk jár a rúd egy kicsit. Azért az jó, hogy végre jöttek új buszok, bár nem tudom, ideális állapot-e, ha szombaton is egymást tolják a csuklós buszok ott, ahol a villamost felszámolták. És ami tényleg szinte már furcsa, olyan régen volt így legutóbb: megint trolik járnak a Közgáz előtt. Mindez videón:

Kitekintésnek pedig még egy videó, a firenzeiek villamosáról. Pontosabban egyetlen megállótávolságról, oda és vissza, utána inkább visszamentünk a belvárosba. Kanyarban nem túl erős a jószág, ráadásul viccesen "gangol" a hajtásrendszer is: sivít, mint a malac :)

Abból, hogy a címben a fogascetek alrendjének népszerű családjainak összefoglaló neve nagybetűvel kezdődik, kitalálható, hogy nem delfinárium megnyitásának örülök, hanem a cseh Aero Vodochody által az ötvenes évek második felében kifejlesztett L-29-es sugárhajtású gyakorlógép egy hazánkba került példányának. Annak idején üzemelt ilyen a Magyar Néphadsereg légierejében, de az régen volt, már csak múzeumi példányokkal találkozhatunk, például a szolnok(-szandaszőlős)i repülőmúzeumban:

Most viszont egy repülőképes példányról van szó, amit a hírek szerint Angliából szereztek be. Eddig semmit nem hallottam erről, csak a Tökölre érkezéséről szóló videóval találkoztam:

Jól néz ki, és a hangja is szép - ráadásul még a zene is jó a videó alatt ;) Érdekes, hogy egy jól eltalált festésben milyen dögös ez a masina ma is! Vajon az idei kecskeméti repülőnapon már találkozhatunk vele?

Tavaly nyári németországi túrám kapcsán már írtam-képmutogattam Halléról, Berlin környéki kis üzemekről, Lipcséről, meg úgy általában német vonatokról, ideje volt végre elkészíteni a fővárosról szóló oldalt is :)

Berlini tömegközlekedési életképek 2012 augusztusából
Első rész: nosztalgiametró és villamosos csavargás

Bár van némi vita arról, hogy hol és mikor indult el a világ legeslegelső tujája (1880-ban már üzemelt néhány hétig egy lóvasúti kocsiból kialakított villamosüzemű városi vasút Szentpétervárott), az első állandó, menetrend szerinti utasszállításra (tehát nem kísérletként, nem pár hetes üzemre, nem vásári látványosságként) épített közúti vasútként (ez a tuják hivatalos megnevezése) a Berlin melletti Groß-Lichterfelde község területén közlekedő vonalat szokták emlegetni. Ez 1881. május 16-án indult útjára a mai Lichterfelde-Ost vasútállomás és a Porosz Királyi Kadétiskola közt. A keskeny nyomtávú villamos zárt pályán közlekedett, amire már csak azért is szükség volt, mert az áram a síneken át jutott el a kocsikhoz - a vonalat csak 1890-ben látták el felsővezetékkel. Később a vonal a helyi hálózat része lett, majd normál nyomtávra is átépítették, végül a hatvanas években szűnt meg az utolsó maradványa is (Nyugat-Berlinben 1967-ig minden villamosvonalat bezártak).

A jeles eseményre tábla emlékeztet az azóta az S-Bahn miatt átépített vasútállomás aluljárójában, pár régi képpel, egy térképpel, és néhány adattal. Kicsit kiábrándító, az ember azt hinné, Berlin büszkébb a közlekedéstörténet eme fejezetére, de nem; pár éve a 130. évfordulót is meglepően szerényen ünnepelték meg a város keleti részén működő, még mindig jókora (187 kilométeres a nettó hálózat, tehát majdnem másfélszer akkora, mint a budapesti!) villamosüzemben.

Ennél konkrétabb tárgyi emléket ne keressünk (bár van még egy emlék-megállótábla is kicsit arrébb, amit elfelejtettem megkeresni), villamosmániásként viszont mindenképpen érdekes volt eljutni oda, ahonnan az egyik kedvenc hobbim elindult...

Két hónapja mutattam pár régi vonatos fotót Geoffrey Tribe-tól - most négy olyan kép jön, ami abból a bejegyzésből kimaradt, remélhetőleg ezeknek is örül valaki :)

Nyugati pályaudvar, Leó vontatta szerelvény. Vajon indul? Érkezik? Mozog egyátalán? Az elővárosi forgalomban még tán ma is szereplő Bhv kocsi (majd valaki szól, ha nem az, hanem Bh, Bah, Bahv, Bahvl, Bahve, vagy egyéb gyomorból jövő köhögéshangra hasonlító betűjelzés) ajtajában az a figura mintha épp leugrani készülne a lépcsőről... A kép kicsit alul volt exponálva, látszik, hogy Geoff tartott attól, hogy mi lesz, ha meglátják, amint brit állampolgárként "stratégiai létesítményeket" fotóz, ezért nézelődés közben csak hirtelen előkapta a gépet, és különösebb finombeállítások nélkül lenyomta a gombot. Érdekes, hogy milyen színesek voltak akkoriban a mozdonyok, mindegyik típusnak volt külön festésterve! (néha több is).

Egy szintén kedvezőtlen helyről - az arácsi megállóhely végén levő bozóton túlról, az út mellől - készített kép, viszont amit ábrázol, az nagyon tetszik: nem is gondoltam volna, hogy ezek a motorkocsik szinkron üzemben öt négytengelyes kocsival is közlekedtek!

A balatonfüredi állomás átépítés közben, 424-essel. Ilyenkor nem jön túlságosan jól, hogy feketék voltak a gőzmozdonyok :)

Az oldal végén egy Bobó, még a piros festés előtti időkből. Ez is egy elég sötét kép volt, de be kellett tennem, mert csípem a típust. Egyébként valaki nem tudja, akkoriban még rendesen, személyvonatot vontatva járt errefelé, tehát nem tolatást vagy kocsiszállítást látunk? Milyen viszonylaton közlekedhetett?

A fényképekért ezúton is köszönetet szeretnék mondani Geoff-nek!

Ha tetszenek a képek, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm!

Nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy elmegyek Olaszországba, középkori városokat járok be, de az egészből csak a buszokat tartom lefotózásra méltónak, most azonban mégis az lesz, hogy középkori városokról készült képek helyett középkori városokban közlekedő buszokról fogok képeket mutogatni :)

Kezdjük Sienával: a hegytetőkön elterülő óvárosból a buszparkolóig ilyen midibuszokkal lehetett eljutni. Sok állóhely, kevés szék - néha a 16-oson is elkélne az ilyen belső elrendezés, turistacsoportokhoz ez illik :) Az mindenképpen tetszett a meglátogatott helyeken, hogy a turistabuszokat nem engedték be a fő látnivalókhoz, hanem valahol le kellett szállni róluk, és onnan vagy busszal, vagy gyalog továbbmenni. Ahogy néha elnézem a Bajcsy-Zsilinszkyt a Bazilikánál, a Várba vezető utcákon álló sorokat, vagy a Hősök terét, nálunk is kellene valami hasonló korlátozás - bár nyilván a nem kis méretkülönbségek nehezebbé teszik a megvalósítást.

San Gimignano kicsit olyan a lakótornyaival, mintha egy másik bolygó civilizációjának középkorából maradt volna itt. Talán a kirándulás során látott legérdekesebb óváros volt - aminek szűk, turistáktól hemzsegő utcáin időnként végigaraszolt egy-egy ilyen minibusz.

Itt nincs külön járda és úttest, az utcák túl keskenyek hozzájuk, de a tömegközlekedésnek mennie kell.

Riomaggiore egy szurdokvölgyben fekszik, a tengerpartról elég meredeken megy fel a település főutcája, ahol úgy rongyol végig a kisbusz, mintha az is több száz éve a településhez tartozna. A legérdekesebb az volt, hogy a házak alá épített vasútállomásnál csonkán végződő utcában is simán meg tudott az emberek közt fordulni a busz, amit egyébként egy fiatal lány vezetett.

Az előzőekhez képest Lucca már csak azért van itt, hogy ne csak négy képből álljon a bejegyzés ;) A buszok két irányban közlekedtek a keskeny utcákban, ahol lámpák jelezték, hogy éppen be lehet-e menni az adott oldalról, vagy sem. És meglepően sűrűn jártak, pár percenként jött egy-egy valamerről.

Legyen egy ilyen járműfotó is. Persze ez csak egy volt a több típusból, amit láttunk. Ki nem próbáltuk őket, eleve túl kicsi volt a város ahhoz, hogy ne gyalog járjuk be. Egyébként nem zárom ki a lehetőségét, hogy később az itt látott városok valódi nevezetességei is felbukkannak itt a blogban, a 7-8 buszos fotó mellett ugyanis készült 7-800 nem buszos is ;)

Kevésbé vidám képek, mint legutóbb, de ez is a városhoz tartozik - néha ilyen is kell a blogba, nem mindig csak az újra és újra felfedezett, klasszikusan szép dolgok:

Ferencváros rehabilitációja egész rendbe tette ezt a környéket, de azért a Thaly Kálmán utcán túl még mindig vannak sarkok, ahol minimális változtatással lehetne háború után játszódó filmet forgatni:

A Kerekerdő park ehhez képest egész meglepő jelenség. Ez az épület viszont - onnan csak egy sarokra - megint inkább a zombiapokalipszises ZS-filmekbe való:

A kicsit félbemaradtnak tűnő Corvin-negyed se semmi, ahogy az egykori nyomortanyák helyére épített új lakóházak és az emberekkel teli sétány hirtelen félbemarad, jön egy üres grund (sőt: Grund), pár nyomorúságos régi ház, mögöttük meg a tizenöt emeletesek:

Ilyen gyors átmeneteket, pontosabban inkább átmenet nélküliséget inkább a volt NDK területén szoktam látni... Fura hely ez a Budapest, de persze úgy is fogalmazhatunk, hogy még mindig van mit fejleszteni rajta :)

Tegnap metróztunk, most a kisföldalatti következik, erősen szokatlan felállásban. A hely szerintem viszonylag könnyen azonosítható, ugyanakkor némileg meglepő:

A jármű állapota önmagában nem különlegesség: a ma nosztalgiajárműként használt 11-es motorkocsit a forgalomból kivonás után akkumulátorokkal pakolták tele, hogy önerőből is tudjon mozogni, például az alagútmosó kocsit húzva - ezen a helyszínen kellhetett is ez a képesség, hiszen a kis áramszedőjével nem érhette el a rendes felsővezetéket. Ezek után várom a megfejtéseket arra a kérdésre, hogy hol vagyunk, és mit csinált ott a kocsi. Már csak azért is, mert Ab van Donselaar se tudta megmondani, ő "csak" lefotózta annak idején. Tippjeim persze vannak, de azok csak tippek, hátha valaki konkrétan tudja, mit látunk.

A fényképért köszönetet szeretnék mondani Ab van Donselaarnak, illetve Tim Castricumnak, aki bescannelte azt!

Ha tetszik a fotó, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad, mondjuk link formájában! Köszönöm!

Mostanában nem sok időm volt az aktuális dolgokkal foglalkozni, például hogy május elseje óta csak Alstom szerelvények járnak a budapesti kettes (kelet-nyugati, "piros") metróvonalon. Szerencsére tavaly nyáron épp ráértem egy kicsit, úgyhogy bejelentkeztem a BKV Zrt Tájékoztatási Osztályára, majd az onnan kapott papírral fotózgattam és videóztam egy sort az akkor még teljesen "kék" vonal állomásain. Hiába: van, aki Mallorcára megy augusztusban, és van, aki a föld alá :)

Persze - akárcsak a ZiU-k esetében - erősen szubjektív, hogy szomorúnak találjuk-e a változást, de szerintem nem tragédia, hogy eltűntek ezek a jószágok innen; a kívánatos az lenne, ha már a hármas vonalon se közlekednének. Nem mondom, gyerekkorunk nagy kedvencei voltak, de annyira elhanyagolták őket az utóbbi évtizedekben, hogy már puszta megjelenésük is lefelé húzta a főváros összképét:

De persze az se baj, ha egy naponta húsz órát pörgő szerelvény nem ellenállásokon fűti el a fékezéskor termelődő áramot, hanem visszatáplálja a hálózatba, vagy ha lehet rajtuk beszélgetni utazás közben. Ezzel együtt mindenképpen meg akartam örökíteni a vén jószágokat, főleg az igencsak jellegzetes hangokat: ahogy besüvítettek az állomásra, ahogy ajtót nyitottak, ahogy a légsűrítő dübörgött, vagy ahogy egyszerre becsapódtak az ajtók:

Jó sokat kibírtak ezek a szerelvények; némelyiken még a végén is a régi BKV embléma virított, amin az akkori Budapest-címerből lekaparták a vörös csillagot: