HamPLÓ

A dél-budai gyülekező után elindult a villamosfelvonulás a Bocskai úttól a Széll Kálmán tér felé. Hogy érdekesebb legyen a dolog, a 125 éves budapesti villamosközlekedést ünneplő tuják a menetrend szerinti Combinók közt robogtak végig a 4-es útvonalán, minden megállóban megállva, az ott várakozók örömére-döbbenetére:

A sort az Amszterdamból hazahozott 2624-es vezette; a citromsárga járgány feltűnő jelenség volt, messze nem csak a villamosbarátok fordultak meg utána.

Öreg verdák, ha találkoznak: Zsiguli balra, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság "S" típusú kocsija jobbra. Utóbbi a színe miatt az egyik legnehezebben fotózható nosztalgia villamos, pláne ilyen szürkeségben. Egyébként ennek a festésnek az emlékére került a klasszikus budapesti flottaszínbe (mely ma már kezd eltűnni) az ablak alatti barna csík.

Szerencsére az 1910-es évektől a BKVT gondolt a jövő fotósaira is :) és világosabb festéssel látta el járműveit, például ezt a "V" sorozatú kocsit, az 1074-est. A háttérben a nagy konkurencia, a Budapesti Villamos Városi Vasút egy 1913-as gyártású "L" kocsija látszik - a cég sárgája máig dominál a városi kötöttpályán.

A 125 éves budapesti villamosközlekedés tiszteletére rendezett felvonulás résztvevői vasárnap kora reggel Budafok kocsiszínben gyülekeztek. A résztvevő aktív és nosztalgia járművek egy része a Petőfi hídon jött át Budára, ezeket az Irinyi József utcában vártam be:

Az első jármű egy - az alkalomhoz illően 125-ösre táblázott - UV szerelvény volt, melyben középen végre ismét volt pótkocsi. Ezek ugyanis a típus kivonása óta pecsétes papír hiányból kifolyólag ki voltak tiltva a nosztalgiaüzemből. Hiába, 1957 és 2007 közt nem volt elég idő ahhoz, hogy biztosra lehessen venni, nem lesz baj az együtt közlekedtetésből. Örülök, hogy a jelek szerint végre sikerült orvosolni a dolgot, hiszen így, együtt az igazi az összkép!

A Nagykörúton rendezett felvonuláson nem csak aktuálisan használt és nosztalgia tuják voltak, de munkagépek is, mint ez a hóseprő.

És végre bárki felülhetett az Amszterdamból hazahozott 2624-esre, gyerekkorom "régi villamos" kategóriájának egyetlen ma is bárhol bevethető példányára (ez a kitétel arra vonatkozik, hogy a szentendrei múzeumban van két hasonló, de nagyobb kocsi, melyek csak jelentős korlátozásokkal közlekedhetnének). Rengeteg csillogó szemet és mosolyra húzódó szájat láttam a nap folyamán a kocsin és körülötte, úgyhogy a jelek szerint nem csak én örültem neki :)

A gyengébb számítógéppel rendelkezők ma is a hajukat fogják tépni, mert rendes bejegyzés helyett csak egy újabb böngészőlassító beágyazott videólejátszót fognak kapni - a téma ezúttal a nagyvasút. Már amennyire a MÁV nagynak mondható :)

A német tankról elnevezett Tigris (már nem) utassszállító mozdony és a leginkább egy uborkára hasonlító M.VIII motorkocsi alatt még a föld is megremeg! Jó volt ezeket az öreg vasakat megint mozogni látni a gödöllői és csömöri vonalon - az M.VIII-as meg továbbra is fényéveket ver a menetrend szerinti HÉV szerelvényekre futás és komfort terén!

Negyvenkilenc éve szombat volt. Az emberek házibuliba mentek, vagy az egy nappal korábban történt Kennedy-gyilkosságról beszélgettek (visszaemlékezések szerint ez utóbbi Magyarországon is fontos téma volt). Nagy-Britanniában öt öra tizenöt perckor azonban valami furcsa dolog tűnt fel a BBC tévéadásában. Furcsa ábrák kavarogtak, hangszerek nélkül, pusztán zajok manipulálásával előállított zene kíséretében. Nem, nem a kilencvenes évek elejének elektronikus tánczenei klipjeinek egyike csúszott előre az időben, bár valóban időutazással kapcsolatos premierről volt szó. Egyelőre persze csak annyit láthattak a nézők, hogy egy bobby nézelődik zseblámpájával a londoni estében. Ő sajnos nem jutott be az "I.M. Foreman" feliratot viselő kapun, a kamera azonban igen, s a sok lim-lom közt rá is talált egy kék rendőrségi telefonfülkére:

Hogy a fülke kék, a nézők csak tapasztalatból tudhatták, lévén az adás fekete-fehér volt; bár akkor már kezdtek megjelenni a walkie-talkie-k, azért még volt bőven ilyen kommunikációs fakabát az utcákon - és a többségük kék volt (de volt azért piros is). Időutazásról még mindig nem volt szó a képernyőn: két tanár beszélgetett arról, hogy milyen fura az egyik diákjuk (szerintem egyébként csak rossz színész, de mindegy), és hogy most majd jól megkeresik, hogy hol is lakik.

... pontosabban Charleroi Sud végállomás szűkebb környezete 2010-ben, mert ennél beljebb nem jutottam a hálózaton (menni kellett tovább Brüsszelbe, onnan meg Gentbe). Valószínűleg ez az egyik legrövidebb villamosos oldalam, de meg akartam mutatni a képeket, ha már egyszer elkészítettem őket! Ráadásul ezek már archív fotók, a közelmúltban ugyanis átszervezték a hálózatot:

Métro Léger de Charleroi

Meglehetősen várom már a vasárnapot, hogy végre vonalon is láthassam az Amszterdamból hazahozott 2624-est (is). Amíg a saját képek készítésének lehetőségére várok, lássunk három képet a hetvenes évek második feléből! Most kaptam őket Klagenfurtból - ezúton is köszönöm az őket készítő Karl Holzingernek!

Az első beállítást már nem lehet megismételni, mert az Árpád híd levezetője fölött átívelő felüljáró van a helyén: a Váci úton járunk, balkéz felé a József Attila Színház nem látszik, jobbra pedig annak a felvonulási területnek a kerítését látjuk, ahol ma a buszpályaudvar van. Az időpont 1979. április harmincadika - a kis zászlók az áramszedőn vélhetően május elsejének szólnak.

Ugorjunk vissza egy évvel, 1978. május 25-re: itt ma is jár villamos, csak jópár méterrel a a kép jobb széle felé eltolva: ez az István tér sarka; ma egy egyemeletes irodaház áll a földszintes épületek helyén.

Itt elvileg még járhatna villamos, de csak ritkán teszi, amióta az 56-ost összekötötték a 61-essel. Jóval régebben eltűnt azonban a hurok belső oldalán látható csonkavágány. Természetesen a Széll Kálmán téren járunk, 1979 augusztusában.

Ha egy közlekedésbarát azt mondja, hogy a "szentendrei múzeumba" megy, akkor 99,9999%, hogy nem a Kovács Margit Múzeumra gondol, de még csak nem is a pár éve saját vasúttal rendelkező Skanzenbe indul. Hanem ide:

A Városi Tömegközlekedés-történeti Múzeum

Azt hittem, hogy annyi mindent fogok csinálni a hétvégén, aztán mégse tettem. Pontosabban alvásból jó sok jutott, és meglehetősen sok Csillagkaput is végignéztem felvételről (sajnos ez a rész nem volt köztük), de a kreativitás háttérbe szorult (vagy legalábbis valami szűk, sötét helyre, távol tőlem). Míg meg nem találom, ismét diavetítés következik:

Kezdjük valami széppel, mondjuk a 32-es számú őrházzal az osztrák Nyugati Vasúton. Jobbról egy Railjeti közelít - ha valaki esetleg tudja, miért a sötétebbik orrával előre (azaz a festési tervhez képest fordítva) halad a Taurus, elárulhatná!

Pár hete meglátogathattam a négyes metró építkezését, és rájöttem, hogy a Rákóczi téri megálló igazából egy TARDIS - vagy az első/második Doktoré, vagy egy konkurens Időlordé, mondjuk a Mesteré. Elég jó az álcázása, de lebuktatták a tipikus galifreyi motívumok a plafonon.

Az utóbbi napokban állandóan egy öreg villamosról készült képeket és videókat linkelgettem be, eljött az ideje, hogy kicsit meséljek is arról, miért is különleges számomra ez a tuja. Holland ismerőseim küldtek néhány klassz régi képet is, tehát nézegetni is jó, de reményeim szerint a történet se rossz. Ui.: Aki épp ráér, kattogtassa végig a szövegben levő linkeket is; igyekeztem önmagyarázó stílusban elkészíteni ezt az oldalt, így aki kattogtat, az nem csak erről a villamosról tudhat meg többet!

Budapesttől Budapestig, Amszterdamon át
A 2624-es - Budapest "új" nosztalgiavillamosa