HamPLÓ

... hogy mennyire nincs kedvem blogot írni ;)

Nem tudom, milyen nyelven nézegettem eddig, de a múltkor egy olyan gépen dolgoztam, amin angolul jelent meg a guglimepsz, és csodálkozva vettem észre, hogy az "út", "utca" szavak angolul (is) vannak kiírva (a kép természetesen (C) Google, Tele Atlas, Digital Globe, Geo Eye), ami szerintem kicsit viccesen néz ki :)

Azt sajnálom, hogy nem találtam Máj utat - tudjátok, amiről Szinátra Ferenc énekelt annak idején: Mááááááj vééééj :)

Mivel a jelek szerint a zene nem nagyon megy itt a blogon, megint relaxációs videó következik, ezúttal kedvenc kivilágított hidamról. Helyenként kicsit labilisan, ahogy a szél hintáztatja az ágat állványt, föööööl meg leeeeheheheee :)

Én mindig is tudtam, hogy ez a szám egy igazi klasszikus, de onnantól kezdve, hogy Eric Clapton előadta belőle a saját verzióját, a dolog hivatalosnak tekinthető:

Napsütéspótló videójárat indul a kettes vágányról... Jó lassan, mert hát ott az a kaotikus gyalogosátkelőhely, a megálló elhelyezkedése is egy csőd (az emberek a villamosokat kerülgetve tudnak csak odajutni, és az induló villamosok elől a másik vége mindig takarja, hogy valaki nem fog-e mindjárt kilépni), a peron keskeny, meg van egy váltó is előtte, illetve a megálló utáni ív se madárfütty, de hát a magyar villamosok már csak ilyenek, nem sietnek sehova. Akinek az Éles sarki videó esetleg túl pörgős volt, az nyugodtan megnézheti ezt :)

Berlin legérdekesebb kötöttpályás közlekedési eszköze szerintem messze nem a villamos, hanem a metró és az S-Bahn. Utóbbi persze tulajdonképpen - legalábbis mai állapotában - a metró egy izmosabb verziója, amit nem a városi közlekedési vállalat üzemeltet, hanem a német szövetségi vasút egyik leányvállalata. A berliniek igen nagy szomorúságára, tegyük hozzá...

 
 
Berlin: S-Bahn életképek 2011 szeptemberéből
Egyenárammal föld alatt és felett...

Azt már tavaly leírtam, hogy milyen volt az a nap, amikor meghalt a világ egyik legnagyobb előadóművésze, úgyhogy most szomorkodás helyett inkább egy vidám Queen számot raknék be a Works albumról; egy jól sikerült zenei poént, amit soha nem fogok megérteni, hogy miért nem a házibulik egyik legnagyobb slágere. Talán azért, mert tőlük nem is számított senki ilyenre? Nobody expects the man on the prowl :)

A hét elején kimentem megnézni a Salgótarjáni utcai újjáépített vágányzatot. Alapvetően nem nagy durranás, de aki emlékszik, milyen volt a sínek állapota, és hogy a maximálisan engedélyezett 10 km/h-nál is úgy nézett ki, mintha le akarnának esni  a tuják róla, az tudja értékelni az újat:

Az kellemes meglepetés volt, hogy magasvágányt építettek ide - de egyben logikus is, hiszen egyrészt vélhetően olcsóbb az ilyen pálya, másrészt úgyse jár erre annyi autó, hogy ne lenne elég nekik a megmaradt aszfalt. Még mondhatnám azt is, hogy a keresztalj + zúzottkő kombót könnyebb karbantartani, újraszabályozni, de annyira sajnos nem vagyok optimista, hogy azt képzeljem, mostantól hirtelen lesz pályakarbantartás is Budapesten ;I

Ma 48 éves a Doctor Who, úgyhogy villamosok helyett most inkább valami ehhez a témakörhöz kapcsolódót kaptok:

Éljen Bill Bailey (aki amúgy szerepelni fog a karácsonyi részben), és persze éljen a Doktor :)

A kőbányai Éles sarok (vagy Élessarok? újabban több helyen is így láttam leírva, pedig régebben mindig külön írták) nem egy különösebben vendégváró vagy -marasztaló hely, villamosnézegetésre viszont kifejezetten alkalmas:

Kár, hogy az nem látszik rendesen, ahogy mindenféle vonatok is ott vonulnak a háttérben! Amúgy egyszer végre csak át kellene építeni ezt a csomópontot, mert ez a kerengés, amit az autósoknak csinálniuk kell, teljes őrület - de persze a sínek sincsenek valami jó állapotban (a Kőrösi Csoma Sándor út konkrétan kritikán aluli).